Kerti és természetjáró kalandok

Mielőtt április véget ér

8 megjegyzés
Lehet akármilyen hosszú és kemény a tél, április utolsó hetére már minden kilombosodik, a gyep megállíthatatlanul nő, (megállíthatatlanul nyírjuk a füvet és megállíthatatlanul isszuk a sört) nyílni kezdenek az íriszek, elérkezik a legtöbb cserje virágzási ideje. Ez az igazi pompás tavasz. A tulipánok lassan átadják a stafétát a bazsarózsáknak. Az idei száraz, meleg április lassan virágzásra bírja a nyár eleji évelőket. A gyümölcsfavirágzás most már véget ér, az utolsó a sorban a birsalma rózsaszín-fehér, méltóságteljes pompája.

A mi utcánk új utca, nincs még egységes utcakép, kevés a fa. Ez szabadság és megkötöttség egyszerre, úgyhogy egy ideig nem tudtuk eldönteni, milyen díszfa kerüljön a házunk elé. Tavaly tavasszal aztán az élet eldöntötte. Jani édesanyja adott néhány szép birscsemetét, de csak egy döntött úgy, hogy elfogad minket gazdájának. Helye a legszelesebb, viharoknak, hónak-esőnek leginkább kitett északnyugati oldal, ő mégis ott érzi magát a leginkább otthonosan. Az első évben már megajándékozott három gyümölccsel. Remélem, idén jut már egy kis birsalmasajtra való... Kihívás a javából.

A tavalyi karácsonyfánk úgy látszik, tobozt óhajt nevelni, ezek a bordó, erősen geometriai mintázatú képződmények a virágai, vagyis tobozkezdemények. Koraérett kis lotyó, habár formás és csinos, alig ér térdig, és már kínálgatja magát...

A bodzának sokféle rokona van a díszcserjék között. Ez egy olyan bangita, amelynek valódi kilétéről sejtelmem sincs, de ilyenkor, a labdarózsával együtt virágzik és bontogatja mélyen, hálósan erezett leveleit. Új hajtásai a zöldből világosbarnán keresztül érnek őszre élénkvörössé, a levelek is ebben a színben búcsúznak el. Télen a piros, csupasz vesszők a kert látványosságává teszik.
Ezt a bokrot legyökerező sarjak feltépkedésével szaporítottam. A szolgálati lakás udvarára, ahol korábban laktunk, sok szép dísznövényt telepítettek a korábbi lakók, például a lestyánt-tárkonyt ajándékozó erdélyi asszony. Növényei közül amelyik hagyta magát, magunkkal hoztuk az új otthonunkba, az életképesebbje továbbvándorolt a mostani kertünkbe dugvány, bujtvány, tőosztás vagy magvak formájában.

A rokonsági körbe beletartozik a számtalan helyen látható kedves labdarózsa is. Gömb alakú virágzatában a számtalan meddő virággal céltalan üzenet a méheknek. Anyuéktól való, könnyen szaporítható. A lehajló ágait le kell szorítani a talajra 2-3 lapát földdel, és úgy hagyni következő tavaszig. Akkor már megerősödik annyira, hogy ki lehet ásni és áttelepíteni.

A tamariskáról sokan nem hiszik el, hogy igazi virágai vannak pedig ha jobban megnézzük ezt a rózsaszín izét, határozottan porzókat, termőket látunk. Ennél a fajtánál például virágonként négyet. Szép, mutatós a később kihajtó vékony, tollpiheszerű lombja is. Gyorsan növő szépség, alapos metszéssel kell a növekedést kordában tartani. Erőszakos hölgy őkelme az orgonák rovására.
Formás virágcsoportjaival sajnos csak rövid ideig díszít a gyöngyvessző, a fajtájában nem vagyok biztos, talán Spiraea vanhouttei. Virágzása elején dekoratív, később azonban rajta maradnak a megbarnult szirmok, akkor már egsészen fakóvá, hervataggá válik. Amikor az öszes szirom lehullt, a levelek színe sötétzöldre változik, akkor szolidan és feltűnésmentesen végzi a dolgát, hátteret biztosít a nyári évelőknek.
Máskor a nyár hírnöke a normál esetben inkább júniusban, mint áprilisban virágzó díszpipacs. Magról könnyedén szaporítható, mutatós, de rövid ideig virágzó évelő. Nem tartós, talán két napig nyílik egy-egy virág, de sok-sok bimbót nevel. Nyár elején cserépbe lehet vetni, kora ősszel kiültethető, és ha az indián nyár elég soká tart, akár még a vetés évében örömet szerezhet néhány virággal. Formás, hosszúkás mákgubókat nevel, aki száraz kötészeti remekműveket szeretne készíteni, bizonyára hasznát veszi. Ha virágzás után visszavágjuk, másodszor is virágzik ősz elején. Nálunk könnyen kezelhető, problémamentes évelő. A színe világító, a pirosat áthatja a narancsszín, a virág belseje fekete, mint a tulipánoknál.
Utolsónak az évelő árvácskáim, meglepő tarkabarkaságban. Remélem keverednek, kavarodnak, sokasodnak és szaporodnak,és váratlan helyeken is megjelennek. Most már elengedem az áprilist, jöhet a május. A szárazságra kérek a Jóistentől egy kis esőt, lehetőleg péntek délutánra, hogy heverészve-olvasva tölthessem a majálist, az lenne nekem, önző módon a legjobb buli és az igazi luxus. Durva, tudom...

8 megjegyzés :

  1. Nagyon szépek! Én is kérek esőt szegény kókadozó orgonáimnak, és benne vagyok, hogy egy napunk heverészéssel és olvasással teljen az eső miatt! :-)

    VálaszTörlés
  2. Lassan túlerőbe kerülünk! :-)

    VálaszTörlés
  3. De az eső csak nem bír esni!

    VálaszTörlés
  4. Tesó, elismerésem, megint nagyon szépek a képeid. Ja: bulizunk holnap este?

    VálaszTörlés
  5. Naná!!! Sok éve nem voltam Kispál-koncerten. Majd beszélünk...

    VálaszTörlés
  6. 2003 novemberében voltam utoljára a Magvassyban! Nagyon időszerű újra! Mikor Laci megtudta, hogy bulizni akarok, nem is ment el Gyarmatra, úgyhogy ő is jön!

    VálaszTörlés