Kerti és természetjáró kalandok

Április második vasárnapja van (2. rész)

4 megjegyzés
A "szüretelés" kapcsán jutott eszembe: nem is a medvehagyma volt az első, amit leszedtem. A legelső a torma volt. Az igazi házi sonkához ugyanis szerintem natúr házi torma dukál. Így mentem tormát ásni, pláne hogy anyukám céklasalátát csinált, és abba is szükség volt egy darabra. Nem kellett messze mennem: az udvar végében vadon nő a torma, csípős és orrfacsaró. Szerintem frissen ásva és reszelve a legjobb, az ecet sokat ront rajta. A csípős paprikára rá sem bírok nézni, a nyers tormát meg vidám könnyezés közt eszem... Szóval nekiálltam tormát ásni. Hamar meg is találtam a töveket, bár még ilyenkor szinte nincsenek is leveleik. A torma megátalkodott egy növény: ott, ahol tavaly felástam a gyökereket, ugyanolyan nagyokat szedtem elő a földből, mint egy éve. Ki sem lehet irtani, de nem is baj. Négy szép szálat emeltem ki. Az egyiket csokorba kötöttem pár szál pitypanggal meg árvacsalánnal, amit az úttest szélén szedtem, és futottam vele Hédihez, hátam mögött dugdosva a csokrot. Gondoltam, beugratom egy kicsit. "Különleges virágot hoztam neked!"-mondtam. Tesóm már tekerte a nyakát-én meg átadtam a tormacsokrot. Nem szereztem vele nagy örömöt - nem is tudtam, hogy Hédi utálja a tormát... Haza is küldte velem, de hogy ne szomorkodjak, egy nagy doboz sós lepénnyel küldött haza.


Végh Antal szakácskönyve szerint a töltött tormalevél valami egészen fantasztikus csemege, a töltött káposzta a közelébe sem merészkedhet. Igaz lehet, mert a levele nem tűnik csípősnek, csak illatosnak. Lehet, hogy egyszer bevonom a tormalevelet is a megennivalók körébe, nem csak a gyökeret.

4 megjegyzés :

  1. A tormalevél töltését a nyáron kipróbálom.
    A sós lepényről meg annyit, hogy nagypénteken szándékosan sütöttem ezt az egyszerű, tejjel készült kelt tésztát tejfölös bablevessel, az pedig egyszerű, tejjel és kevés tejföllel behabart főtt bab. A nagyik mindigis ezt főzték e napon, és jól esett ápolni a hagyományt. Még Jani is megette, a szabolcsi gyomrával.
    Húsvétra pedig "kujcsoskalácsot" sütöttem Szilvi kolléganőmmel együtt, ez pedig egy tortaformában kerekre sütött fonott kalács, úgyis tudod, négy rózsácskával. Eredetileg lakodalmas kalács volt, esküvő után az ifjú pár kocsijából dobálták le a versenyt ugráló gyerekeknek, de mi egyszerű ünnepi kalácsnak neveztük ki. Hogy is nézne ki a mai világban, hogy a bérelt limuzin ablakából dobálnák a kujcsoslepínyt... Nem lenne a sütő keze munkájának semmi becsülete.

    VálaszTörlés
  2. :-)
    Nagyon várom a tormalevéltöltést! :-)

    VálaszTörlés
  3. Dédinél van a recepteskönyv már másfél éve, mindig újraolvassa, azt mondta, nem lehet megunni Végh Antal, mint gasztronómiai író stílusát.

    VálaszTörlés
  4. Lesz tormalevéltöltés, tegnap a málnaágyás tisztogatása közben még három nagy tövet találtam a dzsumbiban.

    VálaszTörlés