2009. április 6., hétfő

Vakolatarcok

Vasárnap figyelmes lettem egy érdekes dologra. A mi arcunk változik, hiszen az emberhús romlandó, de az ausztriai kiránduláson olyan arcokat láttam, amelyeken száz éve nem fog az idő.

Mi sminket használunk az idő jeleinek palástolására, ezt tisztelőink néha vakolatnak becézik. Kő és vakolat.

Nehézkes és nagy üggyel-bajjal munkálható anyagnak gondolnám, de meglepett, milyen rugalmasan és eredetien vakolatból lehetett arcokat, sőt egész bestiáriumot megjeleníteni az Esterházy-birodalomban, Fraknó várában és az eisenstadti kastélyban. Ki-ki megkeresheti a saját, személyre szabott torzképét...


"Mint a bókos szentek állnak a fülkében
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:

ilyen szentek vagyunk mi!


Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? "
Babits Mihály


5 megjegyzés:

  1. Tesó, ezek fertelmesek! 3. osztályos koromban voltam a pannonhalmi apátságban osztálykiránduláson. Ott is vannak hasonló évszázados rémpofák. Emlékszem, kilencévesként egy hétig mindig ezekkel a szörnyű vízköpő fejekkel álmodtam. Azóta sem bírom élvezni a látványukat. De azért nem mondod ugye, hogy negatív vagyok?

    VálaszTörlés
  2. Nekem hasonló örömet a csillagos ég bámulása okoz...

    VálaszTörlés
  3. Alig várom, hogy eljussak megint Pannonhalmára kőszörnyeket fotózni. Mindenkiben lakik szerintem valami hasonló. Melyik a tiéd? Az enyém a taposott orrú halvízköpő az utolsó képen.

    VálaszTörlés
  4. Én ezekkel nem vállalok rokonlélekséget! Akor már inkább a Dorónak leszek lelki rokona: dagadt vagyok, lusta, szeretek zabálni, de az udvaron szédölögni is, és ha nem tetszik valami, harapok.

    VálaszTörlés
  5. Öntörvényű és megszelídíthetetlen, amellett hízelkedő és ravasz.

    VálaszTörlés