A keddi eperkapálás

E hét keddjén megfogadtam: aki engem aznap bármiféle munkával zaklatni merészel, menten agyonvágom! Gondoltam, ennyi jár, mert végigdolgoztam az előző hétvégét. Előcibáltam a nyugágyat, letakarítottam, kivittem egy csomó gyöngyöt, elterültem, és Hajnal útmutatásai (http://hajnalgyongyei.blogspot.com/2009/03/egy-zold-szultan.html) alapján nekiálltam gyöngyöt fűzni. Megcsináltam, gyönyörködtem benne, feltettema nyakamba a kész ékszert, és ... elkezdtem unatkozni. Innen már csak egy lépés volt a kapát újfent megragadni...hátra a kertbe, eperkapálni. Ami szép feladat lenne, ha nem a korábban má bemutatott gazok 40 centis szárai közül kellene kiböngészni a töveket...
Közben nagy hangzavarra figyeltem fel. A hangzavar oka: gólyakelepelés. Nem is olyan kis falunkban Hédi munkahelye, az iskola tetején lakik a gólya. A pár évről-évre hűségesen visszatér az iskolások nagy örömére. Nagyszombaton hajnalban jött meg a hím, húsvét keddjén ért ide a nőstény. Halászin a környezet-és biológia-tankönyvekből a gólya oktatását ki lehetne hagyni, mert a gyerekek "élő adásban" látják a gólyát nap mint nap. Ennél jobb könyv nincs. Néha nagy riadalmat is okoznak, mert az ebédmaradékot kilökik a fészekből: kígyódarabokat, békákat, amik az iskolaudvarra potyognak. De hát ettől a szép, ritka madártól ezt el kell nézni!

Szóval: nagy gólyakelepelés. Odakukucsolok(a kertből pont odalátni a fészekre): a pár áll a fészekben, körülöttük egy harmadik gólya kering. Áhá, megint szerelmi háromszög, mint tavaly! Azt tartják a tudósok, hogy a gólyák már Afrikából hazafelé párt választanak. Amelyik gólyafiú ilyenkor lemarad, csak erőszak, verekedés útján talál magának nőcit. Nos, egy ilyen "szingli pasi" szállt rá gólyáinkra idén, de tavaly is. Tavaly egy kemény fiú próbálkozott. Odatolakodott a fészekre, neki a másik gólyalegénynek. De az igazi férj hosszú, piros csőrével jó erősen elverte, majd kilökte. A kemény fiú nem adta fel, újra és újra próbálkozott, eredménytelenül, végül mérgesen elrepült. Idén meg egy "cicafiú" típusú csábító jelent meg. Ő nem támadott, hanem a gólyalányt környékezte meg valamilyen "add ide a didit"-szerű módszerrel. A hölgy még hajlott volna a kalandra, de a férj odavágott a csábító hátára. A szépfiúnak ennyi elég is volt, és - szégyen a repülés, de hasznos-elszállt. Dühödt kelepelését még lehetett hallani a távolból. A győztes is büszke kelepelésbe kezdett, aztán feleségével együtt elkezdték felújítani a fészket, hordták a gallyakat. Mit mondjak? A tavasz egy szép pillanata volt.... amíg leselkedő nyújtózkodásomban le nem fejeltem a meggyfa alsó ágát. Amikor végeztem, és kellően elfáradtam, visszatértem a nyugágyhoz, de elfoglalták. Mira cica nyújtogatta álomittasan sáros lábacskáit a halványlila pulóveromon. Leparancsoltam, nekiálltam olvasgatni, először egyedül, aztán Miracicussal, aki visszatért. Ezzel telt el a nyugodt, szép keddi délután.