Magnóliák és rokonaik

Ma időgépbe ülünk és visszaszállunk olyan 28 millió évet, abba a korba, amikor a zárvatermők elkezdtek kialakulni. A harmadkorba, amikor a kontinensek szétvándorlása már megindult, amikor kialakult az emlősök sokfélesége...

Néhány hete olvastam egy népszerű, de ugyanakkor szakszerű ismeretterjesztő könyvet, amely a növényvilág fejlődéstörténetét mutatta be a tenger algáitól a mai növénytakaró kialakulásáig. Amúgy is izgalmas ez a téma, de a könyvnek volt egy fejezete, amely a harmadkori erdőket mutatta be. Ez a téma ritkán kerül elő, bár van egy vonzó vetülete. A harmadkori Föld trópusi területein minden fontosabb mai virágos növénycsalád elődei egy területen éltek, a nagy semmiből kialakultak az emlősök, az élet pedig elkezdte meghódítani a szárazulatok belsejét. Babérfák és fenyők együtt díszelegtek a dzsungelben, a fűszerfák, a liliomfák, tulipánfák társaságában. Ez lehetett az az ősi paradicsomkert?

Akkor voltak a világ királyai a magnóliák. Virágát ha felülről és közelről megnézzük, ágon ülő tavirózsát látunk, középen pedig ott ülnek a nyitott, szabad nagyszámú termőlevelek, akár egy tobozban.

Rokonaik pedig ők: (nem sajátjaim)
Valamint sok trópusi gyümölcs- és fűszerféle, és a a boglárkafélék.
Salátaboglárka, a szomszéd üres telekről:

A hunyor, amit a fraknói várban láttunk:

A kökörcsin, amit Ági kapott az unokatesónktól:

És még sokáig folytathatnánk...

Mély tisztelet a szépségeknek!



Magnóliaverseny
A második szomszédunk, Sanyi is hozzánk hasonló kertmániás, ő azonban gyepben utazik, első fűnyíró a környéken, gondosan válogatott tölgy- és kőriscsemetéket ültet magának, amit személyesen hoz az erdőből, és csodás sziklakertet telepített. Gondosabb mint mi, mindig gyönyörű a kertje, ugyanis nálunk a fűnyírás elég rapszodikus, és az ő kis paradicsoma pár év előnyben van, hiszen korábban beköltöztek, mint mi. Tavaly szinte egyszerre vásároltunk egy-egy magnóliacsemetét, hasonló gonddal ültettük el, és megbeszéltük, hogy versenyt növesztjük a bokrainkat. Féltékenyen sandítva vonultam el a házuk előtt, és egyszerre a magnólia eltűnt. Gondoltam, talált a számára valami alkalmasabb helyet. Múltkor kérdezgettem, hogy viseli magát a magnólia, s kiderült, hogy a féltett kincs a fűnyíró kései alatt végezte, idén pedig figyeli a csonkot, hogy egyáltalán kihajt-e. Hajrá, Sanyimagnólia ;-)