A zöldborsó

Egy-egy kerti növénnyel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném időnként közzétenni. A mai nap témája: a zöldborsó. Még nem láttam olyan embert, aki nem szeretné. Nálunk is terítékre kerül minden formában. Ezért évente körülbelül 80 négyzetmétert csak borsóval vetünk be. A szakkönyvek szerint a borsót februártól lehet vetni, sorba, 30 cm sortávolságra. Nagyijaink szerint a borsót bokorba kell vetni, és nekik van igazuk. Ugyanis a borsó kacsokat növeszt, amik megkapaszkodnak a szomszédos növényeken, így egymáson is. Esős, szeles májusi napokon aztán a súlyos terméssel teli borsónövények sorai úgy fekszenek ki, mint az Aranypart I.-en a nudisták. Az édes, zöld szemekkel teli hüvelyek így bedőlnek a sárba, homokba. A borsóbokrokba nem tud a szél belekapaszkodni, állva marad mind. De ez csak akkor valósul meg mama szerint, ha pontosan 13 darab vetőmagot dobsz a borsóbokornak kivágott lyukba! Szerintem ez már egy kicsit babona...
A fajtákról: régen mindig ültettünk Rajnai törpe nevű kifejtőborsót, ami már májusban termett. Amíg nyersen ettük, oké volt, de pár nap alatt puskagolyószerűek, ráadásul kukacosak lettek a szemek. Ezek után már csak a Kelvedon csodája nevű velőborsót vetjük, hatalmas darabokon, egyhetes szakaszolással. Tavaly vettünk egy csodaborsót, egyugyanazon fajta (Újmajori) korai és középérésű fajtáját. A zacsin az állt, hogy nagyon bőtermő, fagyasztáshoz nem kell a szemeket előfőzni. Eredmény: az összes borsó egyszerre érett meg, így még a focimeccs, a Barbie Mariposa és a Barátok közt alatt is fejtett az egész család, a ház minden helyiségében. Az íze frissen finom volt ugyan, de ezt más zöldborsó is tudja. Viszont előfőzés nélkül fagyasztottuk. A szemek héja valahogy a fagyasztástól megvastagodott, a belseje meg kásás pempővé vált. Hát megettük, mert ha már dolgoztunk vele, ne a tyúkoknak menjen, de ettől még a Tesco gazdaságos zöldborsó is jobb volt. Vissza is tértünk a Kelvedon csodájához. Szóval: 13-asával bekerültek a lyukakba, két nagy táblába, április elején az egyik, rá egy hétre a másik parcellát vetettük be. Az első vetésű már szépen nő,olyan, mint egy vicces sakktábla, csak kevésbé érvényesül a sok köztes gaztól... A galambok is megjelentek, de nem mernek nagyon egy csírát se felhuzigálni, mert Mira mindig ott járkál. (Bezzeg máshol már lobognak a gázolajos rongyok...) Később, ha kibújt, gyorsan növekszik, majd kibontja fehér virágait. Utána két héttel már mindenki a borsótábla körül szimatol... A nyers, tőről szedett zöldborsónál kevés finomabb dolog van a világon! Anyu ilyenkor mindig veszekszik velünk, hogy sáskák vagyunk. Pedig ő a legtrükkösebb: hajnalban hátraslisszol a kertbe, teliszedi a zsebeit, és suttyomban onnan rágcsálja a borsót. Volt, hogy összetalálkoztunk a kertben a tiltott csemege ágyásánál... Ha nem ennénk meg ennyit nyersen, egyharmaddal kisebb borsóvetemény elég lenne, de a torkoskodnivalót már ültetéskor belekalkuláljuk.
A beérett zsenge termést leszedjük, aztán mindenki körömfeketedésig fejt, falja a pucolt borsót maréxám, és válogat. Utána anyu kihúzza a konyhaasztalt, előveszi a legnagyobb rétesabroszt: előfőzés következik. A kifejtett, kiválogatott szemeket szűrőkanálban lobogó vízbe mártja pár percig, majt a tiszta abroszra teríti ki hűlni. Ez órákig tart, közben a nagy asztal teli lesz zöldborsószemekkel. Kihűlés után egy fél literes bögrével zacsikba adagoljuk. A fél liter etalon mennyiség, egy adag zöldborsóleves 4 főre. A negyed liter a rizibizi, a finomfőzelék, a háromnegyed liter a francisali és a borsófőzelék adagja. Aztán az összes zacsi megy a fagyasztóba megevésig.
A szedés után a zöldborsótöveknek leáldozott: kihuzigáljuk őket, és a tyúkok martalékává válnak. De a borsó még tesz egy szívességet: rövid élete folyamán a talaj nitrogénkészletét még feltölti gyökerei nitrogéngyűjtő baktériumainak segítségével. Így a helyére palántázott paprikának, paradicsomnak, odavetett zöldbabnak víg az élete, nem szenved hiányt semmiben.