2009. április 18., szombat

Macskatörténet

Az előbb tettem egy felfedezést, rátévedtem Mazsolla fotóblogjára, ami nagy élményt jelentett nekem. Háziállatainknak is nagyon kifejező az "arca", találtam a blogban egy szürke cicaportrét, azt most kitettem háttérképnek. Közben Ági is készített néhány képet a mi elkényeztetett házikedvencünkről, Doró cicáról. Szerintem nagyon jellemzőek.

Doró, nem nagy dicsőség, de bejöhet a lakásba, a lábunkhoz dörgölőzve kunyerál, aztán valmikor hátba támad és felugrik a vádlimra, persze tíz körömmel, kommandózik a bútorlábak közt, hentereg a földön, aztán ha megunta, felugrik a kanapé végére, ott szunyókál összegömbölyödve.

A fejét hátát, és a nyakát, tokáját meg lehet simogatni. Ha viszont a hasához, lábához, vagy a farkához akarnál nyúlni, tüstént harap. Jó egerész, de eléggé agresszív macska, igaz a négyéves Juditka tud vele bánni, tőle azt is elviseli, hogy a hasa alatt fogva hurcolássza.

Ági mindig idiótának nevezi, de hát legyetek megértőek vele, nehéz gyermekkora volt. A szomszéd üres telekre kidobva találtam meg, onnan szedtem össze tavaly ilyenkor. Akkor még szopós macska volt, tálkában adtam neki tejet, és mivel még alighanem ilyet sosem látott, beelelépett és magára borította. Úszott a tejben a csöpp kis állat. Aztán valahogy belejött az evésbe, a mozgásba, meg mindenbe. Nagy kerekfejű, csajozós kandúr lett, a múltkor a füle mögött nag csomóban hiányzott a szőr, de nem volt sebes!

Nemcsak kedveskedésre tartjuk, hanem dekorációra is, ugyanis a vörös-fehér színe egyrészt illik a hajamhoz, másrészt illik a járólaphoz és a lakásunk bútoraihoz. Szóval igazi díszmacska őurasága.


18 megjegyzés:

  1. Dórika és az egerészés, hogyisne! Eddigi életemben állítom, több egeret fogtam én magam (igaz egérragasztóval), mint a te Dórikád! Bezzeg Mira!

    VálaszTörlés
  2. Ne szóld le, mert félreismered. Ma egy vakondot tett a lábtörlőre, múlt héten rozsdafarkút (azt meg is ette).

    VálaszTörlés
  3. Képzeld, Mira meg megette azt a nagy vörös hernyót, amit lefényképeztem!

    VálaszTörlés
  4. híres lettem!! :D

    VálaszTörlés
  5. Azt hittem, Mazsi (Mazsolla) majd megírja nektek, hogy Ori pedig itt a lakótelepen az ERKÉLYEN egy denevért fogott a gazdájának és szépen letette a szoba közepére a kilyukasztott hasú bőregeret... :-) [Ja, Ori az a szürke cica, akit láttatok Mazsolla blogjában]

    VálaszTörlés
  6. egy galambot is majdnem kinyiffantott, de arra anyu felkelt és megmentette az életét. de a tollakat nem eresztette utána :D

    VálaszTörlés
  7. Tényleg jók lettek ezek a fotók Dórikádról. Sose engedi magát fényképezni.

    VálaszTörlés
  8. Dórika alig volt nagyobb, mint Tomacica a megtalálásakor, én azt hittem, meg se marad. Szörnyű egy alak lehetett az, ak a 10 dekás kismacskát így kihajította. Hédiék utcájában van egy másik háznál egy egészen hasonló cica, a koruk is ugyanaz. Arra gyanakszunk, hogy ő Dóri tesója lehet, csak őt más valaki találta meg, és nevelte fel. A formájuk, színük, nagyságuk, koruk szinte teljesen egyforma!

    VálaszTörlés
  9. A mi utcánkban kizárólag vörös-fehér dagi macskák vannak.

    VálaszTörlés
  10. Marcsinak megemlítem ezt a bejegyzést, mert csakis vörös-fehér cicára vágyik, de arra nagyonnagyonnagyon! Egyszer sétálgathatna nálatok a környékbeli utcákban...
    Egyébként Tomacica is egy harcica lett, őt se szabad bárkinek bármikor bárhol megsimogatni. úgy látszik, az ilyen árva kiscicák picit vadak maradnak annak ellenére, hogy egy ember mellett vannak szinte születésük pillanatától.
    Dórika gyönyörű kandúr, az biztos! Nem csoda, hogy harci sérülései vannak, biztos minden cicalány őbelé szerelmes a többi kandúrka meg féltékeny...

    VálaszTörlés
  11. Annak ellenére, hogy néha csíkos a lábszáram, azért szeretem a vadóc macskákat, de sajnos úgy tudom, az utcabeli mindhárom vöröstarka macska fiú, a szaporulat nehezen követhető.

    VálaszTörlés
  12. Dórikát teszteltem egyik nap: tényleg csak az említett testrészeit engedi megsimogatni? A hasát engedte cirózni, de amikor abbahagytam, megharapott. Tényleg egy kicsit ellentmondásos személyiség, bár az utóbbi időben velem feltűnően szívélyes. Télen sokkal morcosabb volt. Mondjuk lehet azért, mert osztoznia kellett velem a kandalló előtti kárpitozott széken. Tesó, megírnád az egérragasztós kalandját?

    VálaszTörlés
  13. Majd írok, az egy külön egeres tematikus lapon fog szerepelni.

    VálaszTörlés
  14. a mi kis tomacicánk is pont ezeket a tüneteket mutatja. hajszálpontosan ezeket a részeket lehet simizni, és a másik felénél meg harap. egyébként nem nagyon, nem ölési szándékkal. és szerintem tuti azért van, mert egyedül nőttek fel, nem birkóztak egész nap az anyuval meg a tesókkal. szóval ha még egyszer valaha belebotlok egy szopós kiscicába, vagy szerzek neki egy négylábú szőrös pótmamát, vagy legalább beszervezek mellé egy tesót. persze tomacicát imádom, minden rossz tulajdonsága dacára:)

    VálaszTörlés
  15. Ez biztos, hogy így van, máshogy macskaszocializálódtak. Nem volt mit tenni, muszáj volt összeszedni a pici, teljes erőből síró állatocskát. Nem gondoltam volna, hogy ezeket a tüneteket produkálja majd. Én is imádom a macskát úgy ahogy van, tiszteletben kell tartani, ha nem kér simit. Mondjuk, ha olyan kedve van, jön nyakivakira.

    VálaszTörlés