Kerti és természetjáró kalandok

Európa Kiadó

17 megjegyzés
Mángorló, ezt neked írom, mert sem nem botanika, sem nem filozófia, csak... sok minden eszembe jutott. Tegnap kimentünk a Lajtához árvizet nézni, és a kocsiba írtam egy CD-t, mindenféle volt rajta, pár Európa Kiadó is. Már nagyon régen volt az az idő, amikor ezek a számok éltek is, meg frissek, újak is voltak, igazából évek óta nem is nagyon hallgattam, de most is nagyot ütött. Hallgattuk ezeket, és valahogy olyat szólt most, annyi újfajta áthallást vettem észre, hogy nem igaz. Hallgattuk és Óvár igazán kisváros, és mégis háromszor jártuk körbe 30-cal, dudáltak a hátunk mögött, hogy mi a ... van, mért nem mentek. Hát ezért.

Sokféle emberrel szoktam beszélgetni, a legjobban azokat csípem, akik a háború alatt vagy még az előtt voltak gyerekek. Nagy szegénységet éltek át, és ezért edzettebbek. Most hetvenesek vagy öregebbek, nyugdíjasok, meg parasztbácsik, parasztasszonyok. Van köztük is ilyen meg olyan, de a legérdekesebb az, hogy sok van köztük, akármilyen egyszerű ember, aki nem fél. Nem féltek őszintén cselekedni, akár óriási hibákat is elkövetni, aztán valamennyire megtörtek, de sok van, aki nem. Abban különböznek ezek az emberek a mostani generációktól, hogy a körülményeknek messze fölötte állnak, mert belsőleg szabadok. Aztán jön az apáink és anyáink nemzedéke, azok jóval inkább a körülményeik foglyai, továbbra is működik a kopasz cenzor. Boldogulni akartak behúzott nyakkal, szolganemzedék volt, ház, kocsi, nyaraló, ügyeskedés... (Mondjuk konkrétan az én szüleim amennyire lehet, inkább csendben ellenálltak. Vidékiek voltak és vallásosak. Párom egy nagyvárosban nőtt fel, az ő szölei inkább a rendszer részei voltak, és csak kapkodta a fejét, mi történik, elment mellette az az idő, és nem értette meg a történések lényegét.)
Mi meg a szabadság nagy reményvel voltunk igazán fiatalok a kilencvenes évek elején. Koncertek, meg mindenféle fesztiválok, a Sziget. Azt hittük, kezdődik valami új világ és ebben lesz majd helyünk. Nem sokat tettem érte, rockbulikon, meg a hangulat átvételén kívül. Kiszakadni a hétköznapokból. Amikor indult a magyar underground, mondjuk, abszolúte gyerek voltam, de amikor egy kicsit már a világnak tudatára ébredtem, ez volt az első, ami hatott rám. A Sziámi, az Európa Kiadó, (sajnos élőben már csak a nagyon leszálló ágban láttam) de asszem, ezt a közeget te sokkal jobban ismered, annak idején inkább csak éreztem a lényegét, talán most már egy kicsit értem is. A mi generációnknak a feladata az lett volna, hogy lerombolja azt az álságos, beszűkült nyolcvanas évekbeli világot, (ami most van, elmúlt rég) aztán jól betagozódtunk, kaptunk egy kis kaszlit élni, közben megitták a vérünket, megették a húsunkat. Gyilkos tréfa volt csak a rock and roll. Sokan meg kapartak, hogy előrejussanak, építették a karrierjüket, ők is ugyanolyan kaszlit kaptak vagy szereztek, csak egy kicsit nagyobbat. Itt vagyunk, csak a csont maradt. Egy kis őszinteség, egy kis nihilizmus. Olyan szép történet volt és olyan bénán, semmilyen módon végződött. Kiábrándult generáció. Ezzel fogjuk végigélni az egész életünket, és még elég sok hátravan. Az utánunk jövőknek meg talán marad a cyberpnk, vagy valami olyasmi, aminek a jelentőségét mi már úgysem fogjuk fel teljesen. Az Európa Kiadó, mint előrehozott rossz lelkiismeret. Te mit gondolsz?

Most egész más közegben élek, egész más dolgokat csinálok, gazolok, meg örülök a sarkantyúkáimnak, körülvesz a családom meg a gyerekkori barátaim, és ez nagyon jó. Közben évekig görcsösen igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy normális ember vagyok, de aközben valahol rég idegen voltam, évek alatt talán úgy-ahogy belsővé vált a szerep és az arcomra fagyott a maszk. Mások is így tették, de a te blogod annyira megrázott és szíven ütött. Muszáj volt leírnom. 33 éves vagyok. Itt a hogyan tovább, nem akarom nosztalgiával tölteni az időm.

17 megjegyzés :

  1. jaj most találtam erre rá, olyan kár hogy csak most, de majd igyekszem gyakrabban olvasni titeket. de azért örülök. és örülök annak ha szereti valaki amiket leírok.

    hát kb hasonló az én történetem is, én 36 vagyok tehát ugyanaz a generáció, és nekem ez a zene ifju szívemben él, nem igazán erzem hogy elmult volna, mondjuk nekem konnyu most voltam mult heten is balaton koncerten. attol mondjuk elore felek ha ezek az emberek elmulnak mi lesz velem, mert ezeket a mai zenéket nem szeretem

    ja igen osszel lesz debrecenben lovardaban es pesten pecsaban kontroll csoport koncert. ha fel jössz írok neked cdt van csomó ilyen zeném koncertek mindenféle

    úgyhogy fel a fejjel, tessék vidámkodni, hiszen érnek a paradicsomok :)

    VálaszTörlés
  2. Megható pillanat: a rokonlelkek ismételt egymásra találásának lehetünk tanúi! Zsepiket elő, megilletőd, hüpp-hüpp :-)

    VálaszTörlés
  3. Jó volt olvasni, köszi. Tesó, te meg kuss, hallgass Anima Soundot, de fejhallgatóban!

    VálaszTörlés
  4. jolvan nem kell itt a cikizes, inkabb gyertek majd osszel kontrollra

    az azert erdekelne h melyik volt ami megrazott es sziven utott?

    VálaszTörlés
  5. T. Ráérős Pedagógus. Tanulmányozza a lap tetején a címet: "Amatőr kerti napló"! Nem az a cím, hogy "Hogyan b@szogassuk egyetlen blogszezőtársunkat mindenféle baromsággal." Ha nem fejezed be, nem lesz kinek megnyilvánulnod. Írj inkább még pár bejegyzést, mielőtt balcsizni mentek.

    VálaszTörlés
  6. Ja: megrázott és szíven ütött a Hunok csatája...13 éves koromban...

    VálaszTörlés
  7. Tesó, téged csak a háromnyócvan üti szíven meg a Varga Líviusz, hiába érzelgősködik, nem kell neked felülni... Tényleg lehet, hogy pléhvé váltál, de az nem rád fagyott, hanem rád olvadt...

    VálaszTörlés
  8. Bocsi, szíven ütött ez az egész stílus, úgyhogy mentem, nem is írok ide többet.

    VálaszTörlés
  9. nem ertem akkor te tik biztos ertitek

    VálaszTörlés
  10. Tegnap kiborult a lelke a kicsikének... :-) le lett intve, mert már igen kötekedős volt az utóbbi napokban, és lelki beteg lett tőle. Le is ment a Balcsira az urával az após szőllejébe, vörösborba folytani a bánatát. Kedden visszatér, addigra biztos helyrebillenik.

    VálaszTörlés
  11. apos szolleje balatonnal... hulye mazlistak :)

    VálaszTörlés
  12. Addig szép, amíg az ember pihenget meg iszogat, de amikor kapálni kell egész nap, meg az ember hátán csorog le a rézgálic, mert a permetező, meg rohad szét, meg kénezni kell, az má undormány. Én apósomnak is van szőlleje a pannonhalmi borvidék szélén, hát volt részem a randa melóból. Azért a borospince teraszán jó agonizáni a hintaágyban vörösborral, meg a kiskölöknek van csinálva jó kis játszótér, úgyhogy nem olyan vészes.

    VálaszTörlés
  13. Ha már szegény babjaid meg paradicsomjaid megadták magukat, nem raksz másodvetést, hogy még őszig legyen valami termés?

    VálaszTörlés
  14. Tessék má' megin' a munkán jár az esze! Mér nem tuttad a vörösvoros-hintaágyas jelenetnél befejezni? :-)

    VálaszTörlés
  15. a nem ultetek en mar, most minek? jo par honap mig kino. amugy egy db pari van az epp most viragzik, eddig nem is torodtem vele, de most mar csak o maradt.

    azon agyalok h jovore csili lesz csak es viragos disznoveny

    VálaszTörlés
  16. Édeskéim, megjöttem. Fehérborba fojtottam a bánatom.

    VálaszTörlés