Vadon termő gyümölcsök

Folytatjuk a vadennivaló-sorozatot, és így a szezonban mi mással lehetne, mint vadon növő gyümölcsökkel? Kicsit fura ez a csapat, mert idevehetünk néhány olyan növényt is, ami termesztésből vadult ki, manapság nem ültetik, de vadon, kultúrán kívül vígan él, így vadgyümölcsnek számít.

Először az igazi vadóc jön : a szamóca, amit nem kell mindenképpen erdei szamócának neveznünk, mert ahol én megtaláltam, ott nem erdőben, hanem száraz gyepben termett. Az alábbi képeket rendszeres olvasóink már láthatták. A lényeg: a szamóca éppen olyan jól megvan Halászi kiszáradt, hajdani Duna-ágainak völgyében, mint a Kissomlyón vagy Erdélyben. Íze, illata bemutathatatlanul finom, külseje a háromosztatú levelekkel, jellegzetes fehér virágaival, és a piros, füzéres, apró gyümölcsökkel eltéveszthetetlen. Aki maga is szeretne ilyet, magot is vásárolhat! (Ez nem a reklám helye, csak én is így jutottam hozzá. Idén azonban láttam már vetőmagboltban is.) Ez egy minimálisan nemesített fajta, a csodagyümölcs-íz megvan, novemberig folyamatosan terem, akár ládában is! A magot virágföldre kell szórni, minden nap spriccelővel locsolni, nejlonnal lekötni a csírázáshoz szükséges páratartalom miatt, és várni. Kb 4 hét alatt kel ki. Ha tavasszal vetjük, októberben kiültethető, és a jövő évben már terem, folyamatosan. Hajmeresztően igénytelen, Hédinél zeg-zugban nő, nekem a sziklakertben, a legszárazabb helyen, és. Egy év után tőosztással tetszés szerinti mennyiségben szaporítható. Nem tudjuk összegyűjteni róla a befőznivalót :-), de novemberig különleges csemege, pláne a kicsik értékelik! Próbáljátok ki!

A másik érdekes ehető gyümölcs a mahónia. Igazából nem is vad, hiszen a kertekben is él, de többfelé látni vadon is. Vagy ötven-hatvan éve volt divatos ez a kis termetű, észak-amerikai származású tüskés cserje. Aztán elfelejtették, mostanság azonban a virágkötők újra divatba hozták, le nem hulló, örökzöld levelei miatt, ami mindenszenteki sírkoszorúkhoz ideális. Korán, márciusban nyit sárga, illatos virágokat, és ilyenkor már kékellenek az érett bogyók. Nem szabad összekeverni a piros bogyójú, de hasonló levelű magyallal, ami télen hozza piros, mérgező terméseit! Régi házaknál néha lehet mahóniasövényt látni. Azon még talán egy sündisznó sem képes keresztülmenni, olyan bökős!Ami azt illeti, én megkóstoltam a saját bokrocskám már érett, kék bogyóit, de nem voltam tőle túlságosan elragadtatva: apró, fanyaran édes bogyó, igazi, karakteres íz nélkül. Szóval egyszer meg lehet kóstolni, de rájárni nem fogok, amíg alma, málna, barack stb... lesz a kertben!

A vadkörte avagy vackor szép termetű fa. Gyümölcsei zölddiónál nem nőnek nagyobbra,és Süsü ide vagy oda: garat-és popsilyukösszehúzóan fanyar. A fanyarsághoz azonban hozzáadódik egy olyan körtezamat,ami a nemesített fajtákban már jóval gyengébben érezhető. Finom is, meg nem is, megédesítve lehet, hogy jobb lenne. Egyszer volt alkalmam kóstolni, Krisztinaberekben, a tó partján. Teljes érésében volt a vadkörtefa. A savanyú ízt ellensúlyozta a fa derekán szökdelő csuszka, ami érkeztünkre se repült el. A kép egyébként a Kis-somlyón készült.

A fekete eperfa is hajdan kultúrfaj volt, manapság jobbára kivadultan található csak meg. A gyümölcsei eltéveszthetetlen külsejűek, feketék, nagyon édesek, levesek, bár nem túl jellegzetes aromájúak. A képen látható szem csak félérett... A szomjas kirándulóknak így is igen finom. Fehér változata is van, annak legalább a leve nem fog úgy, mint a feketéé... Levelei jellegzetesen simák, fényesek, néha háromkaréjúak. Régen a selyemhernyók tápláléka volt az eperfalevél, ezért a selyemtermelők nagyban ültették ezt a fafajtát. A műszálak korában azonban az eperfa ritkasággá vált.

A fekete-és hamvas szeder nagyon gyakori növények. A tudósok úgy tartják, hogy a szederfélék éppen most formálódó génállománnyal rendelkeznek, ezért nagyon sok a fajtakeveredés köztük. Legtöbbjüket árkokban, folyópartokon, műveletlen bozótosokban találjuk, áthatolhatatlan szövedékben. Itt pont a Lajta partján:A fekete szeder ilyenkor érleli nagyon-nagyon finom gyümölcsét. Aki jó szedret akar enni, menjen el Taliándörögdre, ott a Szent András - kápolna mögötti dzsungelban belakmározhat! A Kis-somlyón még csak a virágjával találkoztam - termés helyett csüngőlepkével. A hamvas szeder egészen őszig hozza kívül kékes-viaszos, belül vöröses, festő levű, üdítő ízű gyümölcseit, amit elég macerás kiválogatni a számtalan tüske közül. Itt csak fehér virágát láthatjuk...

A vadgyümölcsök közé tartozik a kökény is. Ez napsütötte mezei vagy erdei utak mellett fordul elő a leggyakrabban. Tavasszal a kökénybokrok csodás látványt nyújtanak virágpompájukkal. Nyáron a lombjai közt gyakran meg lehet találni a kismadarak fészkeit: a tüskés kökénybokorban nem próbálkoznak be tojás-és fiókarablással a ragadozó madarak. Kora őszre beérnek a hírhedetten fanyar bogyók, amikről azt tartják, hogy az első fagy után elkezdenek megédesedni. Fene tudja. A szokott karácsonyi kirándulásunkon csipegettünk kökényt. Nekem nagyon savanyú volt így is, de a keresztlányomnak úgy ízlett, hogy leszedte az összeset a bokorról, és otthon azt rágcsálta - szaloncukor helyett. A kökényből különleges pálinkát főznek, apósom már pár éve dugdos egy ilyen flaskát valamilyen rendkívüli alkalomra...

Szóval falatoznivaló van a természetben. De azért csak óvatosan! Ne induljunk pucérkodva szüretelni! A szúnyogokat nem akarom fölhozni, azok mindenhol vannak (bár itt a Lajta-áradás után mint viharfelhő szállnak), de tesóm egy ilyen séta során kullancsot kapott a nagylábujjába, aztán a bal kezét csípte meg egy bagócs, amitől combvastagságú ödéma lett a karján. Nekem csak a hátamba csípett egy darázs málnázás közben (mertugyehát ezt nem spagettipántba köllöttvón intézni), meg ronda kiütéseket a zabtoklásztól, mert belementem egy aratás előtt álló zabtáblába. Szóval csak óvatosan!