Pozsgások 2.

Tavasz elején már egyszer írtunk a pozsgásokról, ami családi szívcsücsök. Jópár fajta maradt ránk az évek folyamán. A terasz egy részét és a bejárati ajtó környékét általában ők foglalják el. Ott, ahol sokat süt a nap, a déli meg a nyugati fekvés a számukra fenntartott hely. Nemcsak cserepekbe, hanem ilyen-olyan talált edényekbe ültetem össze őket, fele virágföld-fele homokba, vastag kavicsrétegre, ezt azért, hogy ne álljon meg rajtuk semmiképp a pangó víz, mert az számukra halálos. Egy edénybe mindig többféle fajtát telepítek, jól mutatnak együtt. A bolondériám az, hogy a talajukat színenként válogatott folyami kaviccsal borítom, amit a kavicskupacból gyűjtögetek. A fehér mészkőkavicsok a legszebbek, de a sárga meg a szürke sem rossz. (Kertcentrumban van válogatott, mosott dekorkavics is a gyengébbek kedvéért, 1000 Ft/kg, körülbelül.) Külön elbánásban részesülnek, ami egy picit szárazabb tartást, ritkább tápoldatozást jelent. Volt, hogy kétszer ennyivel bajlódtam közülük, nyaranta ez rendben is volt, de a telelést sok sehogy sem viselte. A fotózott növények legalább háromévesek, világos-hűvös helyen, a többi dézsással együtt töltötték a telet, és kis hősök, mert kibírták. Július-augusztusban csúcsformában vannak, sok közülük virágzik. Eddig élveztem, hogy élnek, de most, hogy írni akarok róla, előszedtem egypár szakkönyvet, használtam a netet is, és megpróbáltam beazonosítani, hogy mi micsoda. Remélem, nem fogtam nagyon mellé.

Fásodó aloé (aloe arborescens), fa alakú aloének is mondják. Az első hajtást öt éve valami lépcsőházból szedtem össze, és hihetetlenül gyorsan szaporodik, láda-és cserépszám. Azt a meglepő dolgot olvastam róla, hogy a hatóanyagtartalma húszszorosa az Aloe verának, csak a benne lévő trutyi iparilag kevésbé feldolgozható, ezért nem olyan elterjedt. Szerintem az az előnye is megvan, hogy sokkal igénytelenebb. Virágzott is!

Fás pozsga, kövérke (Crassula portulaces). Tavaly ez a növény még huszonöt centis, nagy bokor volt, a telelést is szépen átvészelte, egyszer aztán elkezdett lepotyogni a sok hajtás, és a törzs elszáradt. A lehullott hajtásokból fejlődött ki ez a pár új növényke, de dugdostam belőle több cserépbe is.

Crassula tetragona. Ennek nem találtam magyer nevet, a Crassula az pozsga magyarul. Pedig olyan igénytelen és kezes növény. Őrá tavaly jött a pusztulat, de nemcsak a töve újult meg, hanem a dugványokból is sok megéledt. Csinoska, de nagyon geometrikus. Kockapozsga.

A mexikói kövirózsa (Echeveria derenbergii) nagyon megizmosodott, de eddig még sosem virágzott. Hátha most.

Az Echeveriák vagy amerikai kövirózsák egyik talányos fejtája ez, talán Globosa. Annyira változatos csoport! Összezavarodtam.

A tövises kutyatejben(Euphorbia horrida) az a jó, hogy becsapós növény. Első pillantásra kaktusznak tűnik, de a tövisei már gyanút kelthetnek, mert elágaznak,az igazi kaktuszokon ilyesmit nem nagyon látni. Ha megsérül, akkor pedig kutyatejhez illően fehér nedvet ereszt ki magából. Most olyan 25 cm-es, hároméves. Bokrosodik és felfelé is nő. Előtte egy fügekaktusz nyamvadt hajtása az a sárga valami.

Ezt a növényt a Búvár Zsebkönyvek Kaktuszok és pozsgások című kötetéből próbáltam azonosítani (minden lakásban szerintem van vagy tíz darab belőle), aztán kiderült, hogy bénázás. Ami nekem van, valószínűleg Haworthia margaritifera. Magyarul gyöngyös szemölcsliliomnak nevezték el. Lassan terjed a töve és minden évben virágzik. Nem véletlenül kapta a nevét: törékeny és kecses fehér liliomot növeszt, annyira szép...

A Pachyphytum oviferum névhez két nálam tenyésző növény is azonosítható, egy sárgászöld meg egy hamvasfehér. Mindent kibírnak nálunk. Van egy jó határozó itt, de abból sem lettem sokkal okosabb, hogy melyik igazából micsoda. Tesóm azt mondta, olyan, mint a szőlő.

Ez egy bent teleltetős varjúháj, talán Sedum moranense, aranyos, és szinte minden cserépben van belőle. Részben felfelé nő, aztán ha betelt a cserép, csüngővé válik. Télen mintha beszáradna, egészen eltűnik, visszahúzódik, kint viszont hetek alatt megújul.

Szóval ők azok. Ha látok apró, olcsó kis tetszetős pozsgás növényeket a virágpiacon, vagy kirakodóvásáron, veszek egypárat, ami megtetszik, aztán összeültetem, és kezdődhet a darwinosdi, a harc a túlélésért. Akik itt fotón pózolnak, ők a nyerők. Az igazi fanatikusoknak ajánlom a pozsgásgyűjtő honlapokat, kész tudomány ez a műfaj.