Uborka

Kicsit pislogjunk bele a kabakosok eddig méltatlanul hanyagolt világába. Elsőként az egyik legtöbbször tányérra kerülő tökfélét veszem elő: az uborkát .

Ubibirodalmunk olyan 25 négyzetméterre rúg. Fürtös uborkát vetettünk bele , négy ötméteres sort. A sorok közt egy-egy métert szabadon hagytunk. Aztán még egy sort vetettünk, mert találtunk még két csomag tavalyi magot, aminek bár lejárt a szavatossága, próba-szerencse alapon elvetettük. Vontatottan kelt ki, és hiányosan. Úgy hallottam, hogy az egyik druszánál, a sárgadinnyénél a több éves mag is jól csírázik, de ezek szerint az uborkára ez nem igaz, hiába rokon... Bezzeg a friss magok kelése sokkal szemrevalóbb volt!

A vetés idejét jól ki kell választani, mert a kabakosfélék - mint afféle meleg égövről származó növények - érzékenyek a hidegre. Úgy kell időzíteni, hogy a kelés a fagyosszentek utáni napokra essen.

Idén az aszályos tavasz miatt a magokat előzetesen vízbe áztattuk, már a kihúzott ültetősorokat is locsoltuk, utána minden nap, amíg a szárazság tartott, buzgón öntöztünk. Munkánk meghozta az erdményét: az ubi szépen fejlődött. Mint afféle lusta kertészek, kordont nem készítettünk az uborka hosszú hajtásainak és kacsainak, mert úgy tapasztaltuk, hogy így is jól terem, nem betegebb, legfeljebb a termés kicsit sárosabb (Megjegyzem: amikor kicsik voltunk, mamánk az óvári konzervgyár részére kistermelőként mázsaszám termelte és adta el a pici, pár centis uborkákat. Nyaralásaink alkalmával sokat sertepertéltünk a kordonban, ami keményfa oszlopokból, és direkt erre a célra készült műanyag hálóból készült. A kordon helye évről-évre változott a kertben, az alját gondosan trágyázták, művelték és locsolták, majd permetezték is. A permetezést a kordon megkönnyítette, mert a növényvédőszeres lével az utolsó szegletig végig tudták locsolni még a levelek alját is, könnyű volt hozzáférni.)

Ez a kordon a szomszéd Marika nénié, acél síkhálóból, akácoszlopból és műanyag hálóból konstruálva. Kicsit őrültségnek tartom az ilyen építményeket, ha valaki csak magának termel. Ha eladásra ültetne, akkor szóba jöhetne. Permetezésnél kezelhetőbb lenne, a termés tiszta maradna,mert sárosan-szennyesen nem lehet eladni. Ha meg megmossuk a leszedett uborkát, egy két napon belül megromlik, rothad. Ráadásul az ilyen "alkotmányokat" minden évben le kell bontani a szántás miatt.. A virágzáskor is fontos a víz az ubinak, mert különben csünt, görbe kis ubik lesznek. Ha meg "kisubis" időszakban nincs víz, akkor a már kifejlett uborkák "megtökösödnek" - falusiasan szólva: vagyis elsárgulnak, megmagosodnak. Május végétől az eső megoldotta a locsolást is helyettünk, az uborkanövények hatalmasra nőttek, egyenesen be a szomszédos ágyásban levő krumplira, ami szintén hatalmas zöldeket nevelt a víztől. Így kicsit ősdzsungeli állapotok uralkodnak uborkatájt... Már kb. 2 hete van uborkánk, bár még nem tettünk el belőle. Akkor kezdük savanyúságot eltenni, amikor már elteltünk a frissel. Az égi locsolás azonban túl jól sikerült, mert amit évek óta nem láttunk: az uborkaperonoszpóra.

Ilyenkor a levelek teli lesznek sárga foltokkal, majd leszáradnak. A hajtásvégek még erőlködnek egy darabig, hoznak pár zöld levelet, esetleg virágot, de hamarosan végérvényesen tönkremennek. Régen mamáéknál a kordonban szinte hetente permeteztek rézgáliccal a peronoszpóra ellen. Állítólag ma már vannak rezisztens fajták, de akkoriban ilyeneket még nem lehetett kapni. A rézgálic jó ellene, a biokertészek szerint is megengedhető. Jövő héten így leszedjük az összes uborkát permetezünk - majd a várakozási idő leteltével újra szedjük. A jövő hétre beígért nagy hőségben úgysem fog olyan gyorsan nőni az uborka.

Ha az idő nem kánikulai, de meleg, esős, az uborka olyan gyorsan nő, hogy szinte naponta kell szedni! Nagyjából szeptemberig van így friss zöldség. Augusztus közepétől az uborka már kezd elvénülni a mi kertünkben, a tövek fonnyadnak, a termések sárgulnak. Sokan ilyenkor magot szednek a már teljesen megsárgult, ehetetlen ubikból, de nálunk a túlérett uborkák a tyúkok csemegéjeként végzik. Az elöregedett szárakat felhúzkodjuk, és tüskés, kicsit fás mivoltukra tekintettel őszi estéken elégetjük.

Mivel az uborka nem őshonos faj Magyarországon, számtalan betegsége van. Sajnálkozok a beteg uborkákon, de akár szerencsésnek is nevezhetném magamat, hogy csak az uborkaperonoszpórával "dicsekedhetek". A felsorolt uborkabetegségek száma egyenesen vérfagyasztó, a kezelésükre rendelt vegyszertömegek meg egyenesen sokkolóak. Ha mindezzel végiglocsolnám az uborkámat, már meg se merném kóstolni a sok vegyszerezés miatt méregdrágává vált termésemet.

Egy kis nosztalgia: kisdedkorunkban volt fóliasátrunk, aminek a készítésével egy idő után felhagytunk. (Helyette inkább palántahajtatást végzek az amarilliszos-, broméliás - és orchideacserepek közt...) A fóliasátorban egy-két tövön - minimális idő-és munkaráfordítással kapitális kígyóuborkák teremtek! Ha van rá módotok, próbáljátok ki!

Másik kis sztori az uborka felhasználásáról: mamáéknál az ubikordon mellett volt egy félbevágott gáztartályhoz hasonló méretű vizestartály azöntözéshez slaggal és benzinüzemű búvárszivattyúval, ami egy fúrott kútból nyomta fel az öntözővizet. A tartály mindig minimum félig volt vízzel. Amikor nyaraláskor eluntuk a szúnyoglárvák bámulását a hordó vizében, a konzervgyári átvételre már nem alkalmas, túlméretes uborkákból, orgona-és lapulevelekből meg pálcikákból kis hajókat szerkesztettünk, és kalózháborúkat vívtunk a víztartály viharos tengerén...