Július első hetében...

...megint nem sok munkát végeztünk el, egyrészt az állandóan visszatérő eső miatt, másrészt meg megint elcsavarogtunk.

Múlt héten hétfőn lepermeteztem mészkénlével a beteg gyümölcsfákat, a tetves zöldségeket. Hát, mit mondjak, monília ellen nem sokat ért, de a tetvek megritkultak. Letermett a leghosszabb tenyészidejű zöldborsó is, a helyére lollo rossót, sárgadinnye-palántákat és késői csemegekukoricát tervezek. Az egyik hajdani borsóparcella helyén a másodvetéskénti bab már csírázik a földben.

Mivel elmúlt Sarlósboldogasszony-nap, vagyis július 2.-a, amikor a kalendárium szerint fel kell szedni a fokhagymát, anyukám felásta a csenevész fejeket. Nem lett egy világszám termés, de decemberig kitart. Ha fejre állnék, se tudnék sajnos olyan minőségű fokhagymát előállítani, mint a profi fokhagymatermelők: hófehéret, ami a következő év májusáig sem megy tönkre. Ezért egy termesztő ismerőstől meg is rendeltük a téli adagot. A hagyma rá se hederít a dátumra, elegánsan zöldell, ebből csak augusztusra lesz vöröshagyma, igaz, szép nagyok. A lilahagyma beadta a kulcsot: fel kellett szedni,hogy az esős időben el ne rohadjon.

A kalendárium szerint László napján, vagyis június 27-én kell visszatördelni a krizantémot, hogy jól elbokrosodjon, és sok virágot hozzon. Anyukám ezt is megtette, és a letört hajtásokat leszállította tesómnak, aki szaporító kezelés alá vetette. Az eredményről kérjük, majd számoljon be!

A krumpli szép nagy, folyamatosan szedjük, de újra megjelentek a csíkos bogarak. Permetezést azonban nem tervezek, mert a kifejlődött leveleket a krumplibogár nem kedveli nagyon. Augusztusban meg már sárgulnak le a krumplilevelek, gyakran fel lehet szedni az egész termést. Ezt az egy hónapot már csak kibírja... (Vagy nagyon lusta vagyok?)

Felbukkantak az első brokkolirózsák, amiket azonmód le is legeltem.

Csütörtökön a gyarmati szőlőhegyen szüreteltük a málna édes, piros szemeit. Húsz évvel ezelőtt a fél Magyarországot a Sokoróalja pár községe látta el málnával. Akinek nagyobb földje volt, és sokat szorgoskodott, autót is tudott venni a málnatermés árából! A kiskertes termelők meg csuklóból vették meg a málna árából a téli tüzelőt... Aztán jöttek a multik az importgyümölcsökkel, a málna ára lement. A málna-és ribizliültetvényeket kivágták, csak itt-ott maradt néhány. Anyósomék is megtartották a magukét, ami kb. 1000 négyzetméter, de már afféle családi "szedd magad" málnásként üzemel. Aki szörpöt vagy lekvárt akar a családból, kimegy oda és szed magának, magánszorgalomból. Tavaly úgy döntöttek, hogy az egyik feldolgozó cégnek még eladják a málnatermésüket. Az összes bevételük annyi volt az ezer négyzetméterből, hogy a keresztlányomnak, aki akkor kezdte épp az első osztályt, egy Budmil hátizsákot tudtak venni! Fogalmam sincs, hogy a boltban mennyi a mirelit vagy a friss málna, de azt hiszem, az ilyen gyümölcsfélékkel a multik és a feldolgozók arcátlanul nagy haszonra tesznek szert! Szóval: málnát szedtünk, de én nem csináltam szörpöt, sem lekvárt, az egész ment a fagyasztóba. Gyümölcstortába lesz a legjobb!

A jövő héten már rá lehet lépni a földre, nincs ragacsos sár, ezért meg kell kezdeni a becserepesedett föld fellazítását, az esőtől gigászira nőtt gazok kihúzását. A két héttel ezelőtti gyomirtózás a keri utakon és a szegélyeken megkímélt minket az isiásztermelő kapálástól.

Most lesz aktuális a ribizlilekvár-befőzés. A sziklakert szánalmasan néz ki, ki kell tisztogatnom. És a másodvetéseket be kell fejezni. Ja, és szüretelni a termést, és enni, enni, enni!

A heti főzőcske saját termésből (csak úgy ömlesztve): rántott cukkini (imádom!), cukkinifőzelék, almakompót nyári almából, málnahab, gyümölcssaláta, salik jégsalátából, az első uborkákból, vegyes zöldségleves, héjában sült ropogós újkrumpli, rántott brokkoli. Úgyhogy volt mivel elcsapni a hasunkat...