Július aranya

Éjjel azt álmodtam, hogy egy tepsiben fekszem, paprikás kolbász vagyok, és serceg alattam a zsír... A szoba eszméletlenül meleg volt, hiába nyitottunk ablakot.
De nemcsak a strandszezon tört ki, a legkülönfélébb sárga virágok is kibontoták szirmaikat. Ezt a sok sárga virágot nem hosszú túrázások alkalmával fotóztam le. A sok kép oka - áttételesen - a halászi híd lezárása. A romos állapotú régi híd még áll, az autók elől lezárták, csak gyalog, biciklivel vagy maximum kismotorral lehet rajta közlekedni. A máriakálnoki híd felől lehet csak bejutni Mosonmagyaróvárra autóval vagy a tömegközlekedéssel, s ez napi 2x20 kilométer többletet jelentene, ha négy kerékkel járnék dolgozni. Ezért március 16-a óta (ekkor zárták le a hidat) átszoktam két kerékre, ezzel győzöm le a tetemes 3 és fél kilométeres távot a munkahelyemig. Az út szegélyén - mivel kocsik nem járnak erre még több, mint fél évig - nem kaszálnak, és pazar színekben pompáznak a legkülönfélébb virágok, lepkék seregeivel karöltve. A fotózást munkába menet ejtettem meg, ahol felvillanni láttam a sárga színt, megálltam, lefényképeztem. Nem volt túrabakancs, hegymászás, meg hasonlók, csak egy kis bámészkodás. Igaz, majdnem elkéstem...

Itt nincsenek védett fajok seregei, de a virágok a szemet örvendeztetik, és fontos gyógynövényekkel is találkozhatunk.

Vannak, amik ragyogó sárga színükkel boldogítanak, így a réti bakszakáll. Ez a virágocska csak a koránkelőket boldogítja, délre már összecsukja szirmait. Termése - fehér bóbita - olyan, mint a pitypangé, csak jóval nagyobb.

Nagyon gyakori a szöszös ökörfarkkóró, nekem a nagy, sárga virágoszlopok nagyon szimpatikusak.Sokkal szebb, mint egyik-másik agyondédelgetett kerti virág. Lehet, hogy a vastövű imola mellett ilyet is kéne ültetni? Komolyan gondolkozom, hogy ha valami ügybuzgó honpolgár indítványára az önkormányzat nem fog kaszálásba még a magérlelés előtt, kimegyek vadvirág-magokat szedni. A szöszös ökörfarkkóró is gyógynövény, bár nem tudom, mire jó.

A fekete ökörfarkkóró még szebb!

Most egy apróság, ami felett gyakran elsiklunk: a komlós lucerna. Ő nekem régi, de nem jó ismerősöm. A sziklakertben helyet követelt magának, már teljesen körbefonta a fonalas agávémat. Mindig tépkedem, de nemigen akaródzik neki kipusztulni, mindig beleszakad a szára, és újra kihajt. Ha a szívemre teszem a kezem, azonban el kell ismernem: kis takaroska, mint egy mini lucerna. Az út szélén nem volt képes úgy burjánzani, mint a sziklakert kevés, de jó humuszos talajában.

A tejoltó galaj a többi galajféléhez képest kifejezetten attraktív, édes illatáról messzitől felismerhető.

A párlófű vagy apróbojtorján szintén elég sok helyen megtalálható. A természetgyógyászok nagyon fontos gyógyteának tartják, amit akkor kezdenek el szedni, amikor a virágok sora már félig kinyílt, állítólag akkor a legnagyobb a hatóanyag-tartalma.Az orbáncfű is fontos gyógynövény. Végül a kedvencem: a gyújtoványfű. Ez a sárga minitátika szerintem gyönyörű. Bár mérgesnek tartják, ez nem tartott vissza attól kicsi koromban, hogy nagy csokrokat szedjek belőle.És képzeljétek: valamilyen madárhullatta magból a féltett, dédelgetett kökörcsinjeim közt a sziklakertben feltűnt egy szál ebből az édes-kedves virágból!