Sziklakertiek - sziklakert nélkül

Mivel sík vidéken, Szigetközben lakunk, nem tartom jó ötletnek, hogy mesterségesen sziklakertet alakítsunk ki, a telek adottságai sem teszik ezt szükségessé. Teraszunk ugyan van, de a telek keskeny, így földkupacból lejtőt építeni szerencsére nincs elegendő hely. Vannak igaz, ilyen betonból készült, "flórakosárnak" csúfolt szörnyszülemények, amivel a meredek rézsűk kialakítását tennék lehetővé, de az beültetve is ocsmány, aztán senkinek sincs kedve sziklamászás közben gyomlálni, így eddig az összes flórakosaras meredek rézsűből paréjok, csalánok, libatopok meredeznek a magasságos mennybolt felé. A természetben itt, helyben kavics az alapkőzet, tehát a kertben ezt lenne célszerű az épített részeken felhasználni. Terméskövet nem akartunk messziről fuvaroztatni (négy lépőkövem van mondjuk a kerti csap mellett, de ennyi untig elég). Sziklakerti növényekre viszont sok helyen szükségem van, más célokra kiválóan megtalálják a helyüket a kertben.

Az ágyások járdához, gyephez csatlakozó szélein összefüggő, talajtakaró szőnyeget képez a fehér varjúháj. Egy részét a Szent György-hegyről, tehát a természetből, másik részét Köröshegyről, a papa kertjéből hoztam. Két kis csokorból három év alatt úgy 5 m2 növényfelület fejlődött ki apránként. Ezt a világon a legkönnyebb szaporítani, a letépkedett hajtásokat rá kell szórni a megkapált földre, aztán kicsit rágyúrok és meglocsolom. Már egy hét alatt kezd feléledni, egy hónap múlva pedig szőnyegsűrű. Igazából a félárnyékot majdnem joban kedveli, mint a napot.


Közülük nőnek ki az alacsonyabb évelők, mint a lenek és a szegfűk. Így nincs sok gond a gyomlálásra, azt az egy-két szálat, ami kikel, gyorsan ki lehet húzkodni.



Vannak más varjúhájaim, kamcsatkai meg borsos. Ezek úgy pozsgások, hogy rendes, levélformájú leveleik vannak. Vannak lehetetlem, néhány négyzetdeciméteres foltok, ahol más nem élne meg például a szegélykövek és a kerítés közti száraz és sekély talajú zug, ahol vígan elvannak.

A rózsaszín virágún meg pont ott egy méhecske! Ez energikus, termetesebb fajta, úgy 15 cm vastag szőnyeget alkot, de napon. Laza, jó minődégű talajba került, s ezt nagyon meghálálja.

Zöldön kívül megjelenik a vörös, a virágokon és a leveleken is., a piroslevelű varjúhájon. Szerintem ez a legszebb. A képen egy virágláda-beültetést fotóztam, igazából őszi-téli dekorációnak készült, de nyáron néz ki a legjobban.

A kövirózsák a csibeitatót nőtték be, nagyon tetszenek így, elégedett vagyok az ötlettel. Télen is jól néznek ki, amikor a többi pozsgás megy telelni. A második képen az a pókhálós kövirózsa, a leglassabb növő.

A virágágyásban szeretek a különböző lombszínekkel variálni, ültettem vörös, sárgatarka, ilyen-olyan zöld levelű növényeket, de az ezüstös árnyalatot a nyuszifül és a deres csenkesz adja. Jól mutat közötte a tarkalevelű meténg és az égőszerelem. A sziklakertiek nem kényes, alamizsnával is teljesen elégedett növények, abszolút kezdőknek a próbálkozáshoz ez a csoport a legjobb játékterep.