Kerti és természetjáró kalandok

Felemás szezonkezdet

5 megjegyzés
Nos,  tavaszhírnökölhettünk meg télbúcsúztathatózhatunk, idén nehezen szabadulunk a hidegtől. Nem akarom vesézni a március másodikán lehullott 30 centi hóval meg a kellemetes kis 15-i hóviharral a dolgot, úgyis mindegyikőtök megtapasztalta már a saját bőrén a sok hideget, havat. S úgy tűnik, még nem vághatjuk a szekrény aljába a télikabátot egy darabig.
Ettől függetlenül már a plafon felé kacsingatnak a kis paprikamagoncaim, csíráznak a magvak a palántázóedényekben, a kertben egy pici darabka már bevetett, és a gyümölcsfákat is megmetszettük, bár nem írtam ezekről a ténykedésekről semmit sem.
Igazából a palántaneveléssel kicsit megkéstem. Tavaly már január végén benn volt a föld a ládákban, és március első napjaiban a hagymapalántákat szoktattam a kinti léthez az udvaron. Idén? Még földem sem volt január végén. A szokott palántaföldkeveréket: vakondtúrásföld, homok és virágföld keverékét még hírből sem tudtam előállítani, harminc centis fagyott hó fedte március elejéig a kertet. Na, ezzel vakondtúrás, homok kilőve. Végül három zsák virágföldet kerítettem, azzal akartam megoldani a földkérdést. Ebből egy zsákot Roxi kutyánk ab sofort centis darabokra tépett, az udvar fehér havát szépen feldíszítve a kis zöld nejlondarabokkal. Így nem lett földkeverés, én szegény boldogtalan dolgozó anyuka nem tudtam steril palántázóföldet, perlitet meg egyéb szakszerű dolgokat összehozni a palántázáshoz. Maradt az egy ép és egy félig rágott zsák virágföld, elég ócska, akkora agyagrögökkel, mint a fél öklöm, ezt töltöttem be a palántázóedényekbe. A belevetett magokat azonban nem zavarta szerencsére az aggályoskodásom...
Azon röhögcséltem január végén, hogy nálam a palántázás olyan, mintha a lomisudvarból szerezném be hozzá a kellékeket. Leroggyant, több éves ablaktisztítós üvegek, kivisdobozok meg mindenféle házi lom szolgál eszközül a vetéshez, kutyarágott a locsolókanna, satöbbi. Idén azonban kaptam ajándékba négy darab lenyűgöző többszörhasználatos, 24 rekeszes palántázó edényt, ami kiválóan illik az ablakpárkányra. Ezen fellelkesülve szemenként vetettem a paprikákat, csipesszel... Hű, de szakszerű kertésznek éreztem magam tőle!
Na de a vetőmag! Már januárban fölleltároztam a tavalyi maradék és szedett magokat, és örömmel tekintettem bele a meglévő készletet magába foglaló papír borítékba. Ezt elhelyeztem a kazánházban a szekrény tetején, a végzetes helyen. Laci a motorfűrészt ugyancsak a szekrény tetejére tette, és a fűrészlappal véletlenül belökte a szekrény mögé a magcsomagot. Most is ott porosodik. A szekrény mögül kipiszkálni semmilyen eszközzel sem lehet, még a teleszkópos nyelű ágvágóval sem tudtam. Maga a szekrény nagyanyánk 1935-ben nászajándékba kapott tömörfa szekrénye, amelyben most mindenféle kertes dolgokat, szerszámkészleteket és hasonlókat tartunk, el lehet gondolni, hogy ezt a bútordarabot még a grizzly medve is csak felárasan mozdítja meg. Így lemondhattam a benne levő magokról... Egy nagy szerencse volt: még októberben Nyunyi vetőmagboltosat játszott, és a háziszedett magok egy részét betasakozta, és azt használta játékárunak. Így a kramancok közt megtaláltam a lipóti tájfajta paprika, a fekete chili, az argentin verbéna, a római saláta és a Yellow goldfish paradicsom magjait. Gyorsan szereztem pótlást paprikamagokból, de a paradicsomból a korábbi fajtákat bebuktam, különösen a príma, rózsaszín Malinowy Ozarowskit sajnáltam.
Két hete szombaton fametszéskor elkezdtem vasvillával odébb dobálni az ősszel a kert szélébe hajigált kórókat, volt közte koktélparadicsom is. No, a kórókon volt egypár összeszikkadt szem, azt gyorsan kiszedtem, elvetettem, így tudtam pótolni a maghiányt. (Most már kezdem úgy érezni magam, mintha Mézga Aladártól tanulnék kertészkedni. Nálam mindig is idiótán zajlanak a dolgok, de ennyire?)
Szóval nem valami fényes kezdet. Azért bizakodom, bár nem sok okom lehet rá az ablakon kitekintve. Az elmúlt években a kerti naplóbejegyzéseim szerint sokkal szebb, naposabb, melegebb idő volt. Így mást nem tudok tenni egyenlőre: várom a jó időt, és addig a kert helyett a palántákat pátyolgatom csak.


5 megjegyzés :

  1. Micsoda kalandos kezdet! Szerintem pár évig még csíraképesek lesznek azok a magok, még hozzájuthatsz. Lehet addig még akármi. Ledől a szekrény vagy valami :)
    Már én is nagyon unom ezt a rossz időt. Ha valami kárt okoz a kertemben, akkor mérges leszek. Bár sokra nem megyek vele.

    VálaszTörlés
  2. Úgy szép az élet, ha zajlik:) Hogy fogtok örülni ezeknek a magoknak, ha egyszer sikerül kipecázni és még csíraképesek lesznek:)
    Nálunk is eszméletlen mocsok idő van, tiszta letargiába esem tőle :(

    VálaszTörlés
  3. "hogy ezt a bútordarabot még a grizzly medve is csak felárasan mozdítja meg." :))))))))
    Igazából nem vagy nagyon lemaradva. Van olyan paprika, amit még én is a múlthéten vetettem el.

    VálaszTörlés
  4. Hogy szerettem ezeket a palántázó edényeket! Idén vontam ki őket a forgalomból, öt évet bírtak, igaz a tetejük a legstrapabíróbb, az még megvan, de a többi széttöredezett. Gondolkodtam, mikor láttam meghirdetve, hogy újra veszünk, de aztán letettem róluk, inkább csizmába invesztáltam, mert a tavalyi cipőcske teljesen tönkrement, már akkor sem volt csizmi. Most én is 'búvárkodok', főleg joghurtos és tejfölöspoharakban utazom.:)

    VálaszTörlés
  5. Remélem, három éven belül sikerül kimozdítani azt a csomagot a szekrény mögül... :-) Addig biztos csíraképesek még a magok.

    VálaszTörlés