Mödling: kis körtúra a Liechtensteinek nyomában

A múlt vasárnap egy könnyű családi túrát kerestem a közelünkben, de egy érdekes kulturális és  természeti időutazás lett az eredménye, ami összekapcsolta Mödling Kalenderbergét és várát az osztrák-svájci határon található miniállamal, Liechtensteinnel. Ha érdekesnek találod, tarts velem!

A május eleji hosszú hétvégére Mödling - Maria Enzersdorf környékén válsztottam ki egy túraútvonalat, ami szerencsére csak egy órányi autóútra fekszik tőlünk, Mosonmagyaróvártól. A Bergfex osztrák túrakalauz oldalán találtam ezt a túrát.  A webes felületről egy QR kód beolvasásával lehet az applikációba menteni a kirándulástervet, amit aztán a helyszínen csak el kell indítani és szépen elnavigál a terepen. Összesen az app statisztikája szerint kb. 6,5 km-t sétáltunk, a szintkülönbség mindössze 90 m volt, helyenként egészen izgalmas kaptatókkal (pl. a Fekete torony környéki kilátópontnál). 

A vár közelében nagy és ingyenes parkoló fogadta a látogatókat, ami vasárnap késő délelőtt már majdnem teljesen megtelt. A környék talán a soproni Károly-kilátó hangulatát idézi, csak minden osztrák módra kissé  rendezettebb. A parkoló környékén üde zöld lombos erdőben indul a túra, amit a térszín emelkedéséval elegyes majd feketefenyős foltok követnek, aztán itt-ott vannak rétszerű tisztások, sziklagyepes foltok és kopár sziklák is. Ami a májusi ragyogásban a legfeltűnőbb volt, az a sok teljes virágzásban lévő aranyeső (sárgaakác, Laburnum). Gazdag és látványos színfoltokat képez, ami illik a hercegi birtokhoz. Sok elvadult, idős orgonabokor, eüstfa is virágzott az erdő ritkásabb részein az aljnövényzet részeként, amelyek hajdan az angolpark ösvényeinek kísérői lehettek.

Az a különös ebben a dombban vagy kisebb hegyben, hogy teljesen körbeépítették, de a várat környező domb területe természetvédelmi oltalom alatt áll, mint hercegi birtok. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy Magyarországon egy ilyen fekvésű és ilyen kilátással rendelkező helyet nagy valószínűséggel felparcelláznak és teleépítik hitvány utakkal meg túlméretezett házakkal. De itt megmaradt egységes egészként és sokszínű növényvilággal bír: itt egy kicsit mediterrán vagy balkáni hangulatú feketefenyős, ott egy kicsit lomberdős, néhol egy kicsit füves puszta is. 

A szinte tízméterenként változó arculatú tájat mű- és valódi romok színesítik. Az első egy kápolnarom, amelyet I. János József Liechtenstein-herceg építtetett a 19. század elején. A saját korában borsosdoboznak nevezték a jellegzetes toronysisakok miatt, majd az 1848-as forradalmi hullám idején lerombolták és úgy is maradt. Ez az egy rom a későbbiektől eltérően nem műrom, hanem valódi. 

A Liechtenteinek Európa egyik legrégebbi írásos emlékekkel rendelkező nemesi családja. Eredetüket 1130-ig, az ősapa Hugo Von Liechtensteinig vezetik vissza, aki a vár legkorábbi részeit építtette. Azután a család több ágra vált szét és a mödlingi ág kihalt, a morva ág óriási területeket birtokolt Csehországban és másutt. A hercegi címet a 16. század óta viselik. I. János József herceg komoly hadi érdemeket szerzett, majd visszavásárolta az ősi fészket és a romantikus korszellemnek megfelelően alakította át a táj képét: feketefenyőkkel teepítette be az addig legelőként hasznosított domb területét, amelyeket az első években kézzel öntöztek, és az erdőben látványos műromokat építtetett. Az egyik ilyen egy régi őrtorony alapjaira épített Fekete-torony, amely igazából privát lakóház, nem látogatható. Viszont a közelében gyönyörű kilátópontok nyitnak kilátást a városra és a környező tájra. 

 

A túra legimpozánsabb látványosága kétségtelenül az amfiteátrum, ami természetesen nem ókori: a kiírás szerint  1810/11-ben építették kilátópontként. Idézem az információs táblát: "A terv Joseph Hardtmuthtól (1758-1816) származik, az építésztől, aki egyben a ceruzabél feltalálója is volt. A félkör alakú építmény 16 boltozatos ívvel, melyeket tömör lábazat és dór oszlopok, valamint két torony tart, a római Colosseum stíluselemeit hordozza magában. Építőanyagként a környékről származó törmelék szolgált. Az 1810/11-ben épült amfiteátrum egyike azon számos mesterséges romantikus építménynek, amelyeket I. Johann Joseph liechtensteini herceg épített az 1808-ban ültetett feketefenyő-erdő díszítésére."

A  lágyszárúak világa is látványos, varjúköröm, pacsirtafű, salamonpecsét és mecsekifű:

Végül megérkeztünk a várhoz. Nagyon impozáns látvány, ahogy hirtelen kibukkan a magas fák mögül. Csak vezetéssel látogatható meghatározott idősávokban és egy kicsit borsos a belépő, de neten is lehet foglalni időpontot. A vár legkorábbi részei a 12. század elejéről származnak, a gótikus stílusú részletek 14-15. századiak. A török időkben kétszer is lerombolták, majd romosan állt egészen I. József János idejéig, aki megkezdte az újjáépítését. Majd  19. század legvégén egy nagy rekonstrukcióval alakították ki a mai formáját. 

A második világháború során a szovjetek megszállták és széthordták a berendezését, majd a hidegháború évtizedeiben többféle módon is próbálták hasznosítani, különféle bérleti konstrukciókban működtette Maria Enzersdorf mezőváros és a hercegi család alapítványa, jelenleg egy turisztikai cég bérli és hasznosítja az ingatlant. 

Mi köze ennek a nemesi családnak az osztrák-svájci határon található miniállamhoz? A hercegi család  a 18. század első felében vásárolta meg az egyébként szegény és relatíve félreeső helyen lévő területet, hogy részt vehessenek a Szent Római Birodalom birodalmi gyűlésen, élvezve az ezzel járó hatalmat és befolyást, a terület prdig felvette a család nevét. A hercegek először csak 1842-ben látogatták meg ezt a birtokot. A terület az első világháború, a Monarchia bukása után Ausztria helyett után Svájchoz csatlakozott, majd gazdasága a 2. világháborút követően gyorsan fejlődött, ipari és pénzügyi központtá vált. A liechtensteini herceg jogi szempontból talán a legnagyobb tényleges hatalommal rendelkező európai uralkodó. 

Láttunk igazi és műromokat, egy gazdag történelmű várat kívülről, valamint legalább négy különböző karakterű tájat egy kis területen belül. Rövid, de annál izgalmasabb kirándulás volt, és a napi autópálya-matricán túl igazából semmibe sem került. 

Nyitra és az ő Zobor-hegye

 Nyitra tőlünk kb. ugyanolyan messze van, mint Sopron, és hasonlóképp a neolit kortól lakott hely. Hosszú évek óta készültünk a város meglátogtására, amihez most jött el a megfelelő alkalom. 

A Zobor-heggyel kezdtük a kis túránkat. KIs utcákon át követtük a Google-térképet, majd a  Szt. Szórád-kórház mellett találtunk parkolót. Vasárnap délelőtt, optimális túrázóidőban egy kis várakozással sikerült parkolóhelyet találni, sokan voltak a hegyen kisgyerekes családok, kutyasétáltatók. Mi az alacsonyabb hegyet, a Piramist jártuk meg. Ez  a kisebb csúcs 553 m magas, a felvezető túra szintkülönbsége kb. 300 m. 

Virágos növényzete gazdag, a terület védett, a a Zobori erdősztyeppe természetvédelmi rezervátum része. Ahogy haladunk a kaptatón felfelé, más-más szögből látunk rá az alattunk elterülő városra. Törekednek az erdő természetes állapotának megőrzésére, így jó sok a kidőlt fatörzs, amelyek a vízmosások felett kis hidakat alkotnak, ezeken nagy élvezettel és jó hosszú ideig mászkáltak oda-vissza kettő vagy négy lábon a gyerekek. 

A túra befejeztével körbesétáltunk a városban. A látképet meghatározza a vár és környéke, de a belváros a sétálóutcával is bőven kínál látnivalókat. Az első, amivel szembesültünk, az a vörösre festett körmű, házat a vállaival megtartó titán szobra egy gyönyörű, parkosított barokk tér sarkán. Gondolom, afféle kelet-euópai groteszk humorú diákcsíny lehet, de csak 4 lábujja van, akárcsak a rajzfilmfiguráknak.

A vár stílusát, formavilágát meghatározza a barokk, de a gyökerei sokkal régebbre, a IX. százdra nyúlnak vissza, a múlt rétegei egymást fedik egészen napjainkig. A vár temploma, a Szent Emmerám Székesegyház  egyaránt őriz honfoglalás előtti, Árpád-kori, barokk és napjainkban elkészült elelmeket. Az állagmegóvásra gondosan figyelnek, minden csillog-villog, látszik, hogy jó gazdája van. 

Csengősperselyt hordozó ministránsfiú szobra

Egy oldalkápolnában szentek ereklyéi tekinthetők meg, min porhüvelyük földi maradványai csontdarabkái arany és ezüst ereklyetartóba zárva. Egészen hihetetlen és hátborzongató látvány. 

Ebben az ereklyetartóban a szent koponyaereklyéje
található, a díszes gyolcson áttűnik a halálfej,
emlékeztetve mindannyiunk mulandóságára

Kilátás a várból a város keleti részére és a Zobor-hegyre

A belépő árában benne volt egy vezetett séta a templmtoronyba, amely során egy rövid filmhíradó-összeállítást tekinthettünk meg arról, hogyan bombázták le a Vörös Hadsereg repülőgépei  a székesegyházat, hova hullottak a harangok darabkái, hogyn találták meg a maradványokat és hogyan építették újra a sok világháborús kárt elszenedett épületegyüttest. Lehetőség volt körbesétálni a torony teraszszerű párkányán és megcsodálni a belvárosra nyíló, térképszerű kilátást. 

A torony előterében egy furcsa írásra lettem figyelmes, ez ószláv nyelvemlék, glagolita írással, amelyet Szent Cirill és Metód  honosított meg a területen. Nem volt könnyű sem a munkálkodásuk, sem az utóéletük, amikor a politika rátelepült a történelem értelmezésére, pedig munkásságuk mélyen beépült a térség kultúrájának fejlődésébe. 

Végül a városnézést a sétálóutcával fejeztük be. Kellemes szombat délutáni nyüzsgést tapasztaltunk, ingyenes koncerttel, esküvői menettel és cukrászdákkal-kávézókkal. Itt van Közép-Európ egyik legnagyobb zsinagógája. 

Érdekes, hogy van egy nagyon kedvező árú tortabolt, ahol 9-15 eurókért kisebb egész tortákat, 2-3 euróért pedig tortaszeleteket vásárolhatunk elvitelre. Sajnos, valószínűleg nem a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgoznak, a tésztaréteg szárazon morzsás, a krém, nehéz, margarinos és nagyon cukros volt. 

Viszont a valódi cukrászdában regionális csemegéket kóstolhattunk: elsőrangú pozsonyi kiflit és a nálunk "csehszlovák kifli" néven futó kókuszos-habos mutatós édességet. 

A legutolsó állomás a városszéli Tesco volt, ahol is a másnapi pörkölthöz előfőzött friss knédlit, Kofolát, Deli csokit és Gambrinus sört vittünk haza vásárfiának. Rendzett, civilizált város, jó volt itt lenni.