A november utolsó napjai...
A kertben a földben volt még pár fej saláta, tömegnyi leveles kel és póréhagyma. Ezeket olyan kapott-hagyott módon felszedtük, a pórét sáros gyökérrel, pamatosan, a leveles kelt azzal, hogy majd előre, a virágágyba elültetjük, hogy anyucinak ne kelljen a kertbe mennie a ronda téli latyakban a fözeléknekvalóért. Persze a kertészkedés közben mindig talál váratlan, örömteli leleteket az ember... Így fedeztük fel a gombákat, és több nagy csokor friss zöldkaprot is, ami a kivénült, kiráncigált, júliusban félredobált kaporszárak elhullatott magjaiból származott. Késői, üde petrezselyemmel is meg tudtuk még utoljára tölteni a kerti szatyrot.
Elszántam magam a fokhagymaduggatásra, de nem a varjúk orra elé ültettem, hanem a petrezselyemiskola mellé, az udvar elejébe. Oda már nem merészkednek ezek a nagy, fekete madarak. Bezzeg a kert minden délután mintha varjúparty színhelye lenne! Állandóan a földben guberálnak a kányák, de még sose láttam, hogy találtak volna bármit is. Gondolható, Nyunyika milyen élvezettel hajtja a varjúkat, amik egyáltalán nem félnek az embertől, ha már nagyon rájuk ugrat a kisded, akkor esetleg egy fél méterrel odébbszállnak, és nyugodtan böngésznek tovább.
A szántással legnagyobbrészt lezárult a kert művelésének idei munkája, bár a föld csak körülbelül két óra hosszat állt üresen: máris visszakerült bele a póré és a kel. Ha a fokhagymaültetvényt és a petrezselyemiskolát is hozzávesszük, kijelenthetjük: november 26-án a 2010-es kerti évad nyitánya megtörtént...
A jövő hét feladata lesz a dísznövények végső téliesítése, és a madáretetőnek is jó helyet kell találnunk. Hatalmas eltakarítandó avarkupacok állnak mindenütt, és van még egy csomó felhúzkodott, de leszedetlen bimbóskel-szár is, amit meg kell takarítani és fagyasztásra előkészíteni. Ez azonban már csak kisded pepecselés a kóróhordáshoz vagy a júniusi kerti dömpinghez képest.
A héten a gombaleleteket ettük: volt gombapöri és gombás-zöldséges-rizses hús. Csináltunk leveleskel-főzeléket és szalonnás kelbimbót, a befőttesdiből meg eperlekváros croissant-okat. Hatalmas tömegben esszük nyersen a pórét is.
Végül a hét képe, amit szeretettel ajánlok kistesómnak, aki imádja a kisállatokat: a képen János és egy süldő pocok, amit a takarmánnyal teli melléképületben csípett el a macska, és hozta bemutatni. Röviddel a kép készülte után a pocok és a macska valami furcsa módon 2 in 1 lett...
Vadzöldségek – újra
A témába már korábban belecsipkedtem valamikor nyáron, de igazából a folytatást ködös, novemberi napokra tartogattam. Szentigaz, hogy ilyenkor nemigen tölthetjük már a kosarunkat púpig mindenféle vadzöldséggel, ettől azonban még írni lehet róluk…Elsőként a tormát, viccesen-szigetköziesen az orrfacsaró gyökeret.
A soron következő a tyúkhúr.
Nem hajtanak, nem szaladnak
Százszor elmondható: a kert hálás egy jószág. Ha nem foglalkozunk vele, akkor is ad nekünk valamit. Ha törődünk vele, még ha hellyel – közzel is- akkor meg olyan dolgokat is elénk tálal, amiért meg se dolgoztunk! Ezek a gombák: az ősz meglepetései, szemet-szívet gyönyörködtető tányérkák és kalapok a fűben, fán.Mivel akkora kertünk és udvarunk van, amekkorára a világ boldogtalanabbik felén (értsd: városok egyes családi házas övezeteiben)elvileg öt különálló családi ház is felhúzható, sok mindenfélének jut itt hely. Vannak száraz homokfoltok és kavicskupacok (hajdani építkezések és felújításokhoz hozatott homok-és kavics maradványok), ifjabb és öregebb fák és bokrok, avarhalmok, komposztföld, régi, korhatag fatuskók, és eleven, új fák, nyirkos szögletek és meleg falak, művelt föld, gaz és gyep. Ami csak bír, nő össze-vissza, ezt próbáljuk egy kicsit beszabályozgatni. Ilyenkor ősszel, a hűvös-nyirkosság azonban már csak a gombáknak kedvez. Sok ki is fejlődött – nagy örömünkre. Ez a gyapjas tintagomba Roxi kutya óljának oldalában nőtt ki. Ez a faj általában minden évben előbújik valahol. Tavaly a komposztrakás mellett nőtt közvetlenül, egy előző évben elégetett gyomkupac hamuján. Nagyon érdekes, ahogy pikk-pakk kifejlődik, aztán fekete nyálkakupaccá esik össze egypár nap alatt. Én úgy tudom, hogy fiatalkorában meg lehet enni, de anyu már megfenyített: meg ne kóstoljam!
A kertben is bujkál még egypár apró, számomra felismerhetetlen gomba. Ez a kifordított esernyő az eperlevelek közt bújt elő:
Végül egy gombamérgezéses sztori… Apósom nagy nem csak a szőlőjében szeret, nagy erdőllő is, szeret kijárni – unokákkal vagy anélkül. Egyszer – vagy harminc éve – kiment a haverokkal gombászni; az egyik cimbora értett is a gombákhoz. Jó sokat találtak, aztán az egyik borospincénél megfőzték bográcsban és cefetül belaktak belőle. Apósom utána hazaballagott, eldicsekedett anyósomnak a jó vacsorával, akinek kétségei támadtak: biztosan jó gombákat ettek ezek a férfiak? Mérgezett gombára vonatkozó sejtése beigazolódni látszott, amikor apósom pár óra múlva igen beteg lett, hányt, erős fájdalmai támadtak. Végül anyósom rábeszélésére bekerült a pápai kórházba, a gombamérgezését kezelendő. Meg is kapta az ilyenkor szokásos beavatkozást: gyomormosást, beöntést, egyebet. Igen ám, de egyre rosszabbul lett. Végül kiderült: nem is gombamérgezése volt, hanem veseköve… Azóta már számtalanszor elhallgathattunk a „miattadkellettEdit1970valamennyiben fölöslegesenkimosatniagyomromat” című lemez különféle változatait….
Furcsa november




Ezek pedig akácok, tudom, hogy tájidegen, stb. Karcsúak, de ha megnézzük azt a különös szöget, ahogy az ágrészek egymáshoz kapcsolódnak, abban tényleg ott a forró égöv, a máshonnani praktikum.






Díj
Ma két társunk, Palócprovence és Messzenéző Minyon is jó szívvel gondolt ránk, ami nekünk is, és szerintem nekik is öröm.
Szeretnénk továbbadni nekik:
Annamarie-nak (Őrségi parasztházunk)
A Közös konyha(kert) csapatának
Bodzazsuzsának (egy csepp falusi élet)
Maresznak (Székely Tanítók)
Muskotály Küvének (Földszint)
Hajnalnak és apróságainak
Krisztincának (Kertem története)
Metikusnak (Merengő)
Napmátkának
Pepigabinak (két blogja is van: Kertészet anno és Pepi, mint amatőr kertész)
Vadassy Ritának (Rita botanika blogja)
L-nek (Sorsod Borsod)
Mángorlónak (másik blog: Régiújság)
Totoronak
Legyen szép napjuk.
Mérleg
Igazából kukoricaföldből indítottunk, az építkezés első évében az ezer fontosabb miatt a telek elég gondozatlan volt, a másodiktól kezdtük az ugart kertté alakítani. Fokozatosan haladtunk. A gyümölcsfák és a telket záró cserjesor a legidősebb, négy esztendős, a virágoskertem úgy kétéves, a zöldséges egyéves, és persze van jópár növény, "akit" csak úgy soron kívül ide-oda ültettünk, mert megtetszett, vagy valakitől kaptuk-hoztuk-szereztük.
Nem fizettünk kerttervezőnek, nem is került volna rávaló, másrészt elképzelhetetlennek érzem, hogy a saját, közvetlen, személyes döntéseim felelősségét átadjam. (csökönyösség, tudom) Az elején jócskán voltak elfuserált dolgok, sőt ma is vannak, de igyekszünk levonni a tanulságokat.
A gyümölcsök közül először hozott bőséges, befőzhető mennyiségű termést a sárgabarackfánk és a három körte. Megízlelhettük a Starking almánkat, a Champion őszibarackot, a fügét. A tavaly ültetett saszla és otelló szőlőkön egy-egy fürt termett kóstolóba, de a legtöbbnek még sokat kell növekedni, mire lugassá fejlődik. Egy kevés, úgy nassolásnyi mennyiség termett a ribiszkén, az egrest viszont elvitte a lisztharmat. A diófa hatalmasat nőtt, átvészelte a februári nyúlrágást. Tavaly megkóstoltuk már a termését, idén az összes energiáját a gyógyuláshoz és a növekedéshez használta fel. Nem vegyszereztük agyon őket, csak a legszükségesebb permetezéseket végeztük el. Jövőre, ha a körülmények is kedvezőek lesznek, már nagyobb termésre számíthatunk. A gyümölcsök egyenlege tehát pozitív.
A zöldséges idén mindössze 100m2 területű volt, de azért igyekeztem sokféle zöldségnek helyet adni benne. Remekül sikerült a gyökérzöldséges szekció nevelése, két-két talicskányi petrezselyem és répa csücsül a pincében, sok pohárnyi petrezselyemzöld a fagyasztóban. A meleg, nedves nyár kedvezett a paprikáknak, egy kevés öntözés volt az ára a júliustól október végéig tartó szüretnek az ízlésem szerint kiválasztott fajtákból.
A paradicsomot hát azt alaposan elszúrtam. Lukulluszpalántákat neveltem, az a kedvencem, no meg persze ellenálló, tartós, húsos. Elültettem 40x40 centire, aztán vad burjánzásba fogott, majd a nyári esők idején a tövek nagy részét elvitte a paradicsomvész gombafertőzése. A szélsők, amelyek szeles helyen álltak, megmentehtők voltak Ági rézoxikloridjával, aztán kaptam még 3 lugasparadicsomot. Tíz tő paradicsom a friss fogyasztásra ha szűkösen is, de elegendő lett. Jövőre méterszer méteres tőtávval dolgozom, és vegyes kultúrával (védőnövény: hagyma, köztes: karalábé). Megnézem jobban a vásárolt fajta címkéjét is, ha lehet, determinált növekedésű fajtát választok, hogy mindenképp elférjen a kijelölt területen.
Káposztafélék: A zelleres növényvédelem a káposztalepkék ellen használt a kelbimbónál. A hosszú ősz miatt jól sikerült a karfiol, a leveles kel nevelése is. Jövre bővíteni szeretném a fajtaválasztékot karalábéval, brokkolival, mert idén csak loptam.:-)
A babok, igénytelenségük folytán jól sikerültek, tele velük a fagyasztórekesz. A hagymák is hasonlóképp, de magról többé nem vetek hagymát, nem fejlődik ki rendesen ebben a talajban. Palántázok inkább vagy dughagymát használok. A dughagymáról nevelt hagymák viszont áprilistól mostanáig láttak el főznivalóval. Jövőre nagyobb ágyást kell tervezni, a másfél helyett kb. 2,5 kg dughagyma elültetésével számolva.
A salátafélék adják a házikerti luxuskaját, sokfélét kipróbáltunk már és szinte mind ízlett. Még most is szedjük a leveles tépősalátákat, abszolút megéri a bajlódást. A másik ilyen csoport a zöldfűszerek. A számukra megfelelő helyen minden gond nélkül éldegélnek, teszik a dolgukat, hajtanak, csak szedni kell egy kis csokorral, ha szükség van rájuk.
Szóval a lényeg annyi, hogy úgy 3-4000 Ft befektetésből legalább hússzor ennyiért megvásárolható, vegyszermentes friss zöldség kerül ki, igaz, hogy kevésbé szabványos külsejűek, mint az áruházi. Időt, gondoskodást természetesen kell rájuk szánni, ez tavasztól őszig heti kb. 2-3 óra. Számolhatjuk az aktuális órabérrel, vajon ez megéri-e, kinek mennyire drága a saját ideje, de azt az érvet teszem még ehhez, hogy a szabad levegőn végzett mozgás egy ilyen lustának, mint én, azért nem hátrány, az edzőtermes ugribugrikat nem nekem találták ki. A zöldségtéma összességében pluszos, mert élvezem. Jövőre 200 m2 területet veszünk művelésbe, de ennél nagyobbra már nem akarok terjeszkedni.
Nektek mennyire éri/érné meg a vesződséget a haszonnövények gondozása?
Már november negyedik vasárnapja van,
hamarosan véget is ér a hónap! Pedig mintha csak most rendeltük meg volna a tavaszi szántást, és íme, már az őszi aktuális!Elmaradt azonban a leveles kel áttelepítése olyan helyre, ahol nem lesz szántás. A póré is még mindig a kertben hervadozik, igaz, állománya az elmúlt hetekben igen megfogyatkozott. Találtam még pár magról kelt salátapalántát, azt is kívül akarom tenni a vetésforgón. Ja, és elduggatok fokhagymát is. A legfontosabb: a maradék kukoricakórókat fel kell kötni, és előrecipelni az udvarba. Nem maradhat a traktor útjában.
Örvendetes, hogy Nyunyi lelkes ápolása okán a cserépbe vetett selyemakác-magok csírázni kezdtek.
A heti főzés a káposztafélék jegyében telt, ettünk a levelesből (főzelék), a bimbósból (szalonnásan), a brokkoliból és a zöldből (szezámos palacsintabundában). A csoda tudja, valahogy nem bírom megunni. És fogytak a befőttek, lekvárok, szörpök, fagyasztótöltelékek...
A hét vicces képét kelbimbópucolás közben találtam: ha jól megnézzük, megláthatjuk, hogy a kelbimbónak a szárán felül van egy újszülött pici bimbóbébije! Hogy tetszik?
Napfényes, boszorkányságos
Egy másik ilyen történet pedig arról szólt, hogy az egyik kedves ismerősünk vendégségben meglátott egy égő illatmécsest a kandalló tetején és átfutott az agyán, hogy milyen veszélyes lehet, könnyen tüzet okoz., főleg ha nincs a házban senki. Elhessegette magától, a gondolatot, mondván mekkora szamárság. Pár perc múlva valahogy lefordult a mécses a helyéről, a vendégség pedig kollektív tűzoltásba fordult, boldogok voltak, hogy nem esett túl nagy kár a berendezésben.


...meg a fehér. Ez az utlsó olyan, mintha margaréta lenne, de hát végül is közeli rokonok.



A magja minden évben kapható, napot-vizet szeret, jövőre is ültetek. Erdélyben sok virágoskertben nyári violából ültették az ágyásszegélyt, ez a sokféle lilával-rózsaszínnel-fehérrel annyira kedves volt, hogy jó érzés egy kicsit visszahozni belőle.
Az évelő árvácska egyszer csak úgy megjelent a kertben, azóta itt is-ott is kibújik, szaporodik. Az enyhébb teleket védett helyen szinte teljesen végigvirágozza.



Tegnap találtam egy szem ehető állagú, bár eléggé dércsípett fügét, a többi lassan múmiává szárad az első fagytól rég lekopaszodott ágakon.

Lombjavesztett erdőben




Ez a kicsi pedig az erdő avarjában.






13 megjegyzés :
Megjegyzés küldése