Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Nyári körkép félvad virágokkal

A hét kerti eseményei

Cseresznyéző idő

Bár hozzánk már megérkezett a beígért hidegfront, attól még egész héten pirító nyári meleg volt. Ez az időjárás expressz tempóban érlelte meg a cseresznyét.

Ezen a fán még sosem volt ilyen cseresznyetermésünk. Korábban a gyümölcsökben vagy hemzsegtek a kukacok, vagy pedig a monília okán rohadt le minden. A fa teteje elérhetetlen magasságba nőtt. A leszedetlen, moníliás cseresznyék évekig üres szaloncukorpapír módjára csüngtek a fa minimum hat méter magasra nyúló tetején. Leszedni, lemosózni a teljes fát egyszerűen így képtelenség volt. (Ennyit az alacsonytörzsűnek vásárolt gyümölcsfákról. Az ekként megvett almafánk termése is csak négyméteres létráról szedhető…)

A termés törtrészét tudtuk csak így leszedni mindig, a fán egyedi kukac-és moníliatenyészet fejlődött ki. Eredmény: az eleinte szépnek ígérkező termések még zölden szinte teljes egészében tönkrementek. És ez szinte minden évben így ment. Tavaly ősszel aztán már arról tanakodtunk, hogy az ilyen semmirevaló fát ki kell vágni. A kivágást viszont nem most foganatosítottuk volna. Először megvettük az utódot egy Germersdorfi facsemete formájában, és úgy terveztük, hogy amikor az termőre fordul, az öreg fát kivágjuk, így az gyakorlatilag még három év haladékot kapott. Azonban ember tervez és Isten végez, vagy mintha a nagy fa bizonyítani akart volna, idénre teli lett gyümölccsel. A nagy műgonddal elültetett kicsi fa meg – minden permetezés és pátyolgatás dacára – kiszáradt. A levelei moníliásak lettek, és a csemete nem bírta ki.

Lestük a gyümölcsöket, a legnagyobb részük hibátlanra érett. Csak mostanra, a többednapja tartó nagy meleg és az éjjeli eső után kezdett el romlani a termés egy része, de eddig legalább negyven kiló gyümölcsöt tettünk el cseresznyebefőtt (16 üveg), rétesbe való magozott gyümölcshús (8 üveg), fagyasztott cseresznye, aszalvány (10 kiló, ami 1 kilóvá aszott össze), és 14 üveg cseresznyés-feketeribizlis szörp formájában. A gyümölcsszemek nehezek, fényesek, szaftosak.

Az első három eltevése nem rejt vérmes izgalmakat, receptet számtalan formában rejt a net. Az aszalásról szeretnék még pár szót írni. Igaz, hogy két éve kiposztoltam a témát, és sokan el is olvasták, de szerintem hiányos. Még ki kell egészítenem, hogy olvasóink ne essenek az aszalással kapcsolatban olyan hibákba, mint én.

Például: tavaly nem volt túl jó idő a gyümölcsaszaláshoz: valahogy így, június 20-a körül volt egy olyan nap is, amelyen begyújtottunk, mert 12 fok volt. Persze előtte meg 30 fokos gutaütött, érlelő kánikula. A gyümölcsöt ekkor tettem ki szikkadni, aztán ahogy érkezett a hidegfront, úgy szedtem be. Azonban szerintem már kellőképpen aszott volt, így eltettem egy patentfedeles dunsztosüvegbe. Hamarosan megpenészedett a fele, mert nem volt elég száraz.

A tanulság ez: a gyümölcsöt csakis akkor fogom kitenni a napra aszalódni, ha előtte valamiféle mesterséges vízvesztésnek vetem alá. Erre az aszalógép a legjobb, de megfelel a sütő is. Na jó, azért ha 39 fok van, ki lehet tenni a cseresznyét azonnal száradni, pláne fekete vastepsiben, akkor tuti, hogy hamar elkezd kiszikkadni. A szemeket pedig egészen mazsolaszerű állapotban lehet csak kellően aszottá nyilvánítani a betároláshoz.

A következő is fontos: az aszalt gyümölcs a molyok kedvenc csemegéje. Tavaly az aszalt gyümölcs felét egy patentzáras befőttesüvegbe helyeztem el, gondolva, hogy a patentzár alá semmilyen dög se fog bemászni. Nagyot tévedtem, a minden falusi spejzban előforduló néhány moly összessége – iléri, iléri – még a patentzáron keresztül is beszuszakolta magát az üvegbe, hogy a kedvenc csemegéjéből lakmározzon, aztán belepetézzen. Annyi kukac volt ebben az egy üvegben, amennyit életemben nem láttam még. Arra is gondoltam, hogy eredeti cseresznyekukac került az üvegekbe, de ilyen sok? Meg én szemenként pucoltam át a gyümölcsöket, és azokban alig volt kukac!

Tanulság: az aszalt gyümölcsöt is pont úgy, mint a többi moly-és zsizsikcsemegét, babot, mákot, diót, a mélyhűtőben kell tartani, ha azt akarjuk, hogy hosszan elálljon. A – 18 fok a molyok petézési ambícióit igencsak lecsökkenti.

Ezzel a két dologgal szerettem volna még kiegészíteni az aszalásra vonatkozó irományomat. Bár az éjjeli esők után a cseresznyének már vége lesz (kireped), meggy még van, s remélem, idén még körtét is tudok aszalni.

A magozásból már iszonyúan elegem van, különösen hogy háztartásunk legnagyobb konyhakését sikerrel beleállítottam a bal mutatóujjamba. Azért még a szörpöt megcsináltam. A gyümölcs ötödrésze feketeribizli, ez ad némi pikantériát és még intenzívebb színt.

A gyümölcsöt szétbotmixereltem, aztán kinyertem belőle a levet.

Ehhez egy nagyméretű, patyolat, csak erre használt damasztszalvétát kerítettem, azon át kinyomtam, lecsöpögtettem a levet, egészen addig, amíg úgy nem festett a konyha, mint régen kacsapucolás után. Csak a belek meg a toll hiányoztak. Cukrozás, felfőzés, száraz dunszt…. nem cifrázom. Utána a szűrős rongyot beáztattam szappanos vízbe. A víz kék lett: erről beugrott, hogy a feketeribizli és a cseresznye leve természetes indikátor. Eszembe jutott, hogy ezzel fogom demonstrálni Nyunyinak, mi is az a sav-bázis indikátor . Ez úgy történt meg, hogy beleereszthetett fél liter ecetet az elegánsan kék löttybe, amitől az Barbie-rózsaszínné vált. Nagy sikere volt a meghökkentő színváltozásnak! Azért előadást nem tartottam a molekulákról és a vegyületekről, de nosztalgiával gondoltam kiskorunkra, amikor tesómmal a szomszéd vadcseresznyefájáról áthullott gyümölcsből készítettünk babalábosban boszorkánykotyvalékokat. A kotyvalék fő összetevője volt a homok, kavics, uborka, zöld paradicsom, víz mellett a cseresznyelé. A színét Amo szappandarabokkal és a spejzból csent ecettel állítottuk be, a rózsaszín volt a „nyúlenyv”, a kék a „halenyv”. Este mindig kikaptunk a leszaggatott zöld paradicsomok meg a gyümölcslétől kék-fekete kezeink miatt, de rendületlenül főztünk minden nap az udvar sarkában. Nem is kellett magyarázni később a kémiaórán a természetes indikátorokat, elég volt ezekre az „enyvekre” gondolni.

Elmélkedés közben még gyorsan felmostam és letörölem a kifolyt, padlón ragadó, gázra rásült stb... gyümölcslétócsákat . Jó volt elnézni a teli üvegeket. Kicsit örömködtem, hogy lement a befőzés első szakasza, de ez a nyugalom nem lesz iszonyú hosszú: a meggyek is csábítóan piroslanak. Azt hiszem, jobb lesz, ha el se rakom a befőzőlábasokat, hamarosan megint szükség lesz rájuk!

Szent Iván hava

Ebben a hónapban sok tennivalót javasol N. Nagyváthy Szabó János a mi Magyar Házi Gazdaszszonyunknak:

1. Míg a’ napok hoszszak: a’ fejérruha varrást tovább is egész szorgalommal szükség folytatni, és ebben, ’s a’ jövő Hónapban elvégezni.
2. A’ Ludaknak ezen időre ismét meg kell jó vigyázással mellyeszteni, hogy a’ tollal együtt bőrök lene szakasztassék. Húsz Lúd egy font pelyhet szokott adni. A’ ’Sibákat Aratás után lehet csak mellyeszteni.
3. A’ hosszú meleg napokon mindenféle tészta nemeket szoktak a’ Gazdaszszonyok télre készíteni, kiszáraztani, és szellős helyre kosárkákban félre rakni. Nem gondolná az ember, mitsoda nagy könnyebsége az a’ Gazdaszszonynak, hogy a’ téli rövid napokon levesbe való tészta gyurással nem kell az időt tölteni, és a’ tojásis ritka: most pedig elég van.
4. A’ ruhákat, matratzokat, pelyhes ágyakat most ismét ki kell porozni, és a’ motsokból az erős napfényen kiégetni.
5. A’ kaszálás békövetkezvén, szénát gyüjteni a’ Fejértselédetis el lehet, ’s el is kel sok házaknál küldeni.
6. Már illyenkor a’ Rozs is kihányván a’ Búza közt a’ fejét, a’ Gazdát kell abban segíteni, hogy a’ Gazdaszszony házi Cselédjeit küldjeki a’ rozs fejeknek kivágására, és a’ konkolynak kiszaggatására legalább a’ magnakvalóból.
7. Télrevaló kelt és karalábot most kell vetni, más részről pedig a’ vetemény magokat megszedni, és jövendőre eltenni.
8. Az aratók tartása a’ Mezei Gazdaszszonynak legtöbb gondot adván, előre kenyérnek való lisztet őrlet, Főzeléket, árpa, és Köleskását, Zsírt, Szalonnát Füstölt-hust, savanyúkáposztát ’s a’ t. előkészít, és a’ Gazdával e’ részben tanátskozik.
9. Mind ennyi gondjai köztis a’ jó fonó, szövő Gazdaszszony megnézi a Lenjét, és ha azt füvesnek találja, kigyomláltatja, és felállongattatja az eső után.

10. Sok helyen van az a’ szerentse, hogy a’ réteken elegendő köménymagot lehet szedetni; ezt tehát ezen Hónapban elsemis mulatja a’ Gazdaszszony.

11. A’ Tseresnyét, Tengeriszőlőt, és Megygyet a’ téli szükségre most kell szedetni, és kit megszáraztani, kit befőzni, ’s az élésházba félretenni.

12. Sok helyeken szokásban van a’ birkák fejetése, tehát a’ Gazdaszszony most nyomat gomolyát, és azt hordókra túrónak benyomatván, a’ vásárra és a’ nyári munkásoknak tartásáraa öszvegyűjti.

13. A’ bab, és borsó már most folyásnak indulván, a’ Gazdaszszony bab, és borsó karókról tészen rendelést: és a kotlós tyúkokat megülteti, hogy őszi csibéji legyenek.

14. A’ Csibék közül a’ magnak valókat most kell már kijelelni, és a’ kakasokat kappannak herélni.

15. A’ húsos, és szalonnás hórdókat fel kell bontani, ha valamellyik nem rothad, vagy olvad-é? ha olvad, egy két napra kéménybe, a’ hol nem tűzelnek, fel kell aggatni, és ismét elrakni, sőt sósvízzel megis szokás mosni, és így kiszellőztetni.

16.A’ fejős tehenek ezen hónap vége felé megszoktak a’ legelőben szorúlni, és a’ szomjúság miatt tsaponni; tehát a’ Gazdaszszony ennek elejét vegye, a’ teheneket az udvaron hálassa reggel, és estve megitattassa, szájjokat kimosassa, ’s ha lehet megferesztesse, és ’a kertből mindenféle zöldséget haza hordasson nekik estvére, és a’ sót kivált most el ne vonja tőlök egy Hétennis.

17. A’ Süldőket, a’ mennyire lehet, kint kel futkároztatni, és engedni, hogy a’ sárban vizben feredjenek: mert az idő is, ’s vérekis forró lévén, ezen állatok megtsaponnak. Azértis a’ Hidas mellett kerítésnekis kell minden udvarban lenni, és aban sárnak, ’s víznek.

18.Ezen Hónapban már a’ Selyembogarak békötik magokat, és megkivánják magok körül a’ legnagyobb vigyázást.

19.A’ Dinnyét, és ugorkát ezen idő tájben megszokás porhálni, és a’ Sárgadinnyét megherélni. Némelyek a’ fejeskáposztát Junius végével elöször megtöltik

20. Most van az ideje, hogy a’ Gazdaszszony tsigáskertet állíttat vászonból, tsigákat szedet, és azokat még magokat békötik, salátával hízlalja, és télre félreteszi.

21.A’ Hyacinth, Narcis, és Tulipán hagymákat Sz. Iván napkörűl kiszedni szokás, és Sz. Márton napig hűs, szárazhelyen tartani. A Rozmarin ágakatis most már jó lebújtani, de Meggy eczetetis most kel tsinálni.

22. Ez, és a’ következő meleg Hólnapokban a’ tiszta lisztet szükség ritka szitán általejteni, a’ hüvelykes főzelékeket is kirostálni; és a’ meglágyúlt tavalyi Confecteket megszárogatni ’s a’ t.

Atyaégvilág, mennyi tennivaló van felsorolva Gazdaszszonyunk számára! Elolvasni is sok, nemhogy végigcsinálni. Még az, ami rám vonatkozólag megszívlelendő, az is rémesen soknak tűnik.

Az őszre-télre-jövő tavaszra termő káposztafélék ( a lila káposzta és karfiol, pagodakarfiol, leveles, bimbós és áttelelő kel) magjait most fogom a napokban bödönbe vetni, kb. egy hónap múlva kiültetni. Megtanultam, hogy nem vethetem a kert földjébe, mert a bolhák kizabálják már szikleveles korban.

A cseresznyét is le kell szedni, befőttnek. A hétre az időjósok igazi aszalóidőt ígérnek, így előszedhetem a rácsokat, táblákat, amin aszalni szoktam. Idén a cserkó nagyságrendekkel szebb, mint tavaly. Vannak azért hibás szemek, de kukac sokkal kevesebb, és – ami fontos – nem ragad az egész a levéltetvek miatt. Tavaly nemigen tudtunk eltenni belőle, idén valamennyire pótolni tudjuk ezt. És egész héten cseresznyét eszünk!

A babok már tényleg folyásnak indultak. Még vetni akarok kilométerbabot, az is fut, de nem karózgatok. Régen mindig karót használtunk, de az mindig – ha kiszáradt – rendre leszakad. Meg nem akarom, hogy Nyunyi Luke Skywalkert játsszon a karókkal. Viszont van jó erős műanyag spárga odahaza. Egy oszlopot még leásunk, utána annak a tetejét sugarasan kihúzott zsinegekkel veszem körül, és annak a tövébe vetem a babokat. Még sose próbáltam ezt, de láttam különféle változatait más kertekben.

Egetrengető újdonságok a kertben a múlt héthez képest nincsenek. Irdatlan mennyiségű gazt termeltünk le a borsószárral egyetemben, kigazoltuk a krumplit, renováltam a gyengélkedő és begazosodott kordont, felhúztuk az első izmosabb répát, és fejtettük és zabáltuk gyomorfájásig, körömfeketedésig a borsót. Vetettem babot, csemegekukoricát. A héten is ilyen feszített lesz a tempó, helyre kell hozni a kertet, hogy a másodvetések legalább olyan jó feltételekkel indulhassanak, mint a kora tavaszi termények vetései.

Fő? Másod?

Mindig ámuldoztam azokon az útleírásokon és természetfilmeken, ahol bemutatták, hogy bizonyos éghajlatokon kétszer vagy háromszor is lehet aratni. Ha azonban jól belegondolok, ez nálunk is teljes mértékben kivitelezhető a zöldségeskertben. Igaz, gyümölcsöt, gabonát kétszer nem tudunk szüretelni-aratni egy év alatt, de a zöldségfélék kárpótolnak minket, ha kellő figyelemmel pátyolgatjuk őket.

Nem szeretném újra leírni azokat a másodvetésre vonatkozó dolgokat, amiket tavaly, tavalyelőtt már kiveséztünk tesómmal itt és itt. Idén a korábbi helyzethez és ezekhez az általánosságokhoz képest annyi a különbség, hogy az időnk több őszig, több az elvetendő mag, és melegebb is van, ez jó. Ennek megfelelően szeretném átgondolni, mi az, amit másodvetésbe rakhatok.

Mindenekelőtt a földterület. Mivel egyszer már „üzemben volt” a helyszín, illetve a talaj elkezdett újra megtömődni, a vetés előtti intenzív porhanyósítást nagy műgonddal végeztük el. A gyomtenger tetemes része átfedésben van a másodvetésre szánt placcal, a porhanyítás előtt háromtaligányi gazt voltam kénytelen a borsószárral együtt kivasvillázni a helyszínről, aztán jött az annyira imádott tarackgyökérszedegetés, acatkiszurkálás, kistraktor, megint gyökérszedegetés, gereblyézés és ezzel kész volt a rend a vetéshez. Nagyobb talajjavítási mutatványba ezen a részen nem akarok most belevágni, mert ez a rész kapott a télben tikganéport és fahamut is (ezért volt ilyen irdatlan gazos), viszont lazítás címén a kelés utánra hatalmas mulcsadagot tervezek kirakni ide.

Szóval előkészítve a ágyás, lehet reszelni a kapát.

A terület beültetését a következő módon gondoltam el:

A legszélét fenn kívánom tartani áttelelő vetemények számára: ide fokhagymát, Fernel elevenszülő hagymájának még meglévő egypár apró magoncát szeretném elültetni. Van még dughagymám, és megpróbálok őszig egy pamat sarjhagymát nevelni, amit szintén itt óhajtok nevelni. Ide kerül majd a spenót is, illetve a tél alá vetendő petrezselyem.

Most fogom elvetni edénybe az őszre való káposztafélék, karfiol, bimbós kel magjait. Közülük az Adventi kelkáposztának, a leveles és a bimbós kelnek lesz itt bérelt helye. Ezen kívül egy kis zug járni fog az őszi máknak és a tél alá vetett zöldborsónak. A telelő póré is ide kerül. (Olyan jó, hogy most már ezt a kis darabot kivonhattam az őszi generálszántás alól!)

Csupán egy igen csekélyke probléma van ezzel a szép tervvel. Mégpedig az, hogy a fentebb sorolt kertivetemények (a most palántakorú telelő póré kivételével) mindegyikét az augusztus-október közti időszakban lehet majd kiültetni. Addig pedig valamivel be kell vetni a földet a helyén, hogy ne megint mellkasig érő gazvadon legyen. Így ide még némi maradék dughagymát, egy tasak salátamagot, és rövid korai zöldbabot ültetek, de kísért az, hogy némi korai velőborsót még megpróbáljak idevetni.

A megdolgozott talaj egy részében már csemegekukorica kel, futós Juliskababbal kombinálva, illetve még egy porció zöldbab. A zöldbabot akár fő-, akár másodveteményként július derekáig lehet vetni, így még bőven van idő arra, hogy teremjen.

Egy bödönben még agonizál néhány tavasszal vetett brokkolipalánta, sürgősen kiültetem, illetve a Hungarian Black chili is cserépben van, az is erre az üres helyre vár.

Kaptam valahonnan ilyen „háziszedettféle” magból olyan csemegekukoricát, ami nem hibrid, tehát házi magszedés után nyugodt lélekkel visszaültethetem jövőre, ezt is elvetettem.

Van egy szinte teljesen kikeletlen takarmánykukorica-sor, oda meg rakok uborkát a tavalyi kukoricafuttatásos módszerrel.

Lóg egy ordas nagy vetőmagtároló bevásárlócekkerem a kazánházi ajtó mögé felakasztva: ott jó száraz és enyhe idő van mindig a magok számára. Időközönként fel szoktam túrni, és mindig van benne valami elkószált mag, amit AZONNAL el kell vetnem. A pénteki turkálás eredményeképpen találtam Rajnai törpe és Zsuzsi borsót, cékla-és cukkinimagot, korai sárgarépát, retket, áttelelő salátát. Ezeket még mind be óhajtom terelgetni a kert földjébe. A malaclopó alján azonban pár olyan tasak hedergett, amit tavasszal megvettem, aztán tisztára megfeledkeztem róluk.

Először is az olajtök. Nem tudom, érlelne-e termést őszig, de azért megkísérlem elvetni. Igaz, harmadik éve próbálkozom vele, és eddig még egyszer se kelt ki, de hát mindig a remény hal ki utoljára, az előtt még a tök is kidöglik…

Aztán találtam még vörös bazellamagot. Ez egy spenótféle zöldség . Egy – két év óta intenzív őszi-tavaszi spenóttermesztők lettünk, rákaptunk a házi spenótfőzelék, a spenótos galuska örömeire. Nyáron azonban sose sikerül megfékezni a spenót szárba szökkenését. Ezt pótlandó szereztem be ezt az eddig ismeretlen ehető pozsgás magját. Kíváncsi leszek, mire megyek vele. Remélem, finom, magérlelésig is eljutok vele, és meghonosíthatom a kertben.

Találtam még okramagot is, s ez is a földbe kerül a „mindig a remény hal meg utoljára” jelige keretében. Találtam még fél tasak kilométerbabot, ennek meg valami felfuttatószerkezetet kell gyártanom. Elvileg ilyenkori vetéssel még száraz babnak valót is lehet ültetni.

A másodvetések teljessé tételéhez két dolgot kell még figyelembe vennem.

Először is: ahogy haladunk előre a nyárban, úgy fognak egyre nagyobb területek megüresedni: a kiszedett hagyma, újkrumpli helyére is kell veteményeket terveznem, így az ágyások elrendezését jól át kell gondolnom. A másik meg: látogatást kell tennem újra a vetőmagboltban…

Összegzésképpen: a kert területének számomra optimális kihasználása érdekében fogok még cukkinit, uborkát, csemegekukoricát, zöldborsót, zöldbabot, hagymaféléket, céklát, spenótot, petrezselymet, sárgarépát, bazellát, okrát, tökféléket, kelkáposztát, karfiolt, bimbós kelt, brokkolit, leveles kelt, káposztát, salátát, retket. Szinte az összes zöldségféle még egyszer teremhet, mint amiket korán vetettünk – ne reklamáljunk, hogy nálunk nem terem meg semmi kétszer, irány a kert, még nem maradtunk le semmiről!

Élet a gaz alatt

De tenger is van és dzsungel, mégpedig gyomok tengere és gazok dzsungele – még mindig. Bizony itt önbevallás következik, még a kertes blogban két éve villantó „nagyokos” is ilyen gondokkal küzd, mint a gazok. Pedig aztán ha valahol, akkor itt kéne villantani arról, hogy hogyan ne legyen egy szál se belőlük. A jelen helyzetben azonban annyi gazom van, hogy tán összes olvasónk kertjében nincs annyi, mint nálam egyedül.

Az előzmény az, hogy időhiány miatt „kissé” hanyagoltam a gazolást. A kissé az időtartamra utal: nem sok ideig, körülbelül egy hétig nem értem rá ezzel foglalkozni. A meleg és az eső ellenem dolgozott: ordas nagy paréjok nőttek, Isten bizony a térdemig érnek. A gazból csak a hagymák hegyei látszottak ki, a sárgarépa fele és a cukkini eltűnt a szulákban, csak a retek felmagzott szárai kandikáltak ki a libatopokból, a mákot pedig érdekesen árnyalták a lilásan virágzó acatok. A paradicsomkordon mögötti rész kellemes zöldre váltott. A kukorica szélében lágy kalászokat ringatott az egérárpa. Tetszetős, sűrűn zöld összkép, és hát papíron hasznos, mert a sok gyom is termeli az oxigént, nemde?

Csakhogy a kertészkedés nem erről szól! Ennek megfelelően tegnap megkezdtem a gyomlálást. Kapálni nemigen lehetett a hatalmas gaz miatt, először mindent a tíz körmömmel kellett kezelésbe venni. Messzire nem jutottam, viszont vegyes tapasztalatokkal gazdagodtam a büdös, elfeketedett mancsokon kívül.

Az első: a gaz sok növényt megfojtogatott, igen, elvéve a napot, vizet, tápanyagokat.

A cukkini ilyen rémesen néz ki, miután kiszabadítottam a szulák fogságából:

Volt is mivel: ilyen betyár gyökerekkel éldegélt némely gaz.

Ami harmatgyenge, az a zeller, bár még így is jobb, mint tavaly ilyenkor.

A korai hagymák helye egyértelmű gaztenger, gyomlálás után csak kistrakizás jöhet szóba, aztán újra beültetés. A még ott agonizáló hagymákat felhúzkodom, a salátákat meg átplántálom valahová.

A rossz tapasztalatok után azonban jó dolgokra is felfigyeltem:

Például arra, hogy a paréjok egy része összeszedi a tetveket, így azok nem a paprikapalántákat, a babot vagy a borsót zabálják. (Nem tudom megérteni a fekete levéltetveket különben, hogyan nyomulhatnak egy olyan undorító szagú növényre, mint a paréj.) Ami még undorítóbbá teszi az egészet, hogy az ilyen tetves paréjok kihúzogatása közben a döglött levéltetvek dús nedve kellemesen árnyalja az ember lányának tenyerét. (Nehogy má semmi láccattya ne legyen ennek a szép munkának.) Katicából alig láttam egy-kettőt, lehet, hogy azoknak is túl büdösek a paréjon hízott tetvek? Azért reménykedem, hogy a kedvenc tápnövény kihuzigálása után a dögencek nem szoknak át a zöldségekre.

Másik kellemes tapasztalat, hogy a lágyszárú gazok dús burjánzása nyaffasztókörre rakta a tarackot. Tavasszal, amikor még nem kezdődött meg a kerti talaj betömörülése, talicskaszám szedtem ki a tarackgyökereket, de mindig újra előjöttek az éles levelű zöld hajtások, igaz, gyérebben. A sok paréj közt azonban valahogy kifulladtak, vagy nem volt elég nekik a napfény? Mindenesetre nem volt már olyan sok belőlük, mint két hónapja. Az acat is ritkább lett. Csak maradjon így!

A hármas számú tapasztalat: ott, ahol porrá vált tikgané, fahamu és fűrészpor keverékével lett a talaj javítgatva, ott a gazok különösen dúsan tették dzsumbujjá a hajdan patyolat ágyásokat. Úgy látszik, a fahamu tényleg jó talajjavító szer… J

A gazlepel azonban nem tudott erőt venni bizonyos növényeken. Íme, az első karalábé:

A földicserkók is nagyot nőttek a meleg hatására, így a gyomok közt is elboldogultak. Most már tényleg felfelé is növekednek, hamarosan karóra is igényt tartanak. Nagy örömmel láttam, hogy a májusi fagy után mindannyian megújultak a 15 tőből, csak egy purcant ki. Ettől függetlenül már csak tizenhárom van belőlük: a növendékek kísértetiesen hasonlítanak a magszár nélküli szőrös disznóparéjra, és egyet ügyesen ki is kapáltam közülük. Nem a gaztól dögledeznek tehát szegények. Összehasonlításképpen: balról a paréj, jobbról a cserkó.

Így a képen nem is tűnnek olyan egyformának, de az ágyásban a hasonló alakú ésszőrös, sűrűn összeboruló levelek között figyelni kell, hogy ne a veteményt huzigáljam ki, és a gazt hagyjam meg.

A római saláta a nehézkes kelés után olyan robbanásszerű fejlődést produkált, hogy a gazok a sűrűn növő salátával szemben teljesen esélytelenek lettek.

A paradicsomháló mögötti részt kell még alaposan kigazolnom.

A virágpalánták nevelőágya néz ki még minősíthetetlenül, de a kis növények tartják magukat.

Így a mai esti kerti program is megvan, csak neki kell látni. Még az a jó, hogy az évszakhoz és időszakhoz képest a talaj meglehetősen puha, vagyis a munka még könnyű és gyors.

Tegnap is nagyon jól haladtam, bár Nyunyit több ízben intenem kellett, hogy ne kurjongasson fennhangon: "Lapostetű, ágyi poloska!", és ne fényképezze a kapáló szomszédokat.

Bár nagy a meleg, ettől csak jobban fonnyadnak a kihúzott gazok, és a szúnyogból is kevés van. Ideális az idő a gazolásra, csak rá kell szánni magunkat! És aki szorgos, az számíthat a munka eredményére.

Gazolás közben valahogy sose jut eszembe, hogy a gazok egyike-másika számomra fogyasztható lenne. A megehető mivolt mindig a kertiveteményeké marad. Ettől még nem biztos, hogy nem hasznosul: jó adagokat szoktunk tyúkocskáink kiegészítő táplálására fordítani a kihúzott, de még egészen friss gazból. A csajok nagyon szeretik. Ettől lesz a tojás sárgája olyan igazán élénk, s ha megfőzzük, a sárgájának a külső részén megjelenik az a jellegzetes zöld sáv, az íz is erősebb. Vagyis a gaz sem megy kárba, a helyét meg, amennyire lehetséges, borsóhéjas, kaszáltfüves, mákegyelésből való és fűrészporos mulcs veszi át. A kitisztítottságot mindenképpen fenn akarom tartani, sokkal egyszerűbb, mint hagyni begazosodni, aztán meg hétszám gyomlálni. Most már jobban rá is érek, hamarosan szebb lesz a kert.

A gazok élővilága igencsak szegényes, a csigákon,

hangyákon, néhány krumplibogárlárván, és a hétpettyes katicákon

kívül csak a fekete levéltetvek képviseltették magukat nagyobb számban. A gyomlálással a katik vacsoraasztalát felszámoltam, de van még elég tetű a kertben! A gazok nagy részének pályafutása remélhetőleg a héten véget ér a kertben, remélem, a későbbiekben némileg tetszetősebb kerti fotókkal szolgálhatok. A kiszabadított vetemények pedig hamar erőre kapnak, és teremni kezdenek.