Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Bár mostanában a blogszekesztésből Ági szerint igazoltan hiányzom, azért nem szeretném teljes mértékben hanyagolni a bejegyzésírást, úgyhogy ara gondoltam, készítek egy kis gyors körséta-újdonságfeljegyzés jellegű kis posztot. A kerttel nem sok időm marad foglalkozni, tízperces kis gazolások-locsolások, de a tavalyi-tavalyelőtti lelkesedés most hozza meg a gyümölcsét. Az előkertben teljesen kifejlődtek az évelő virágtövek, jövőre alapo tőosztást kell majd betervezni. Tavaly a mamától kapott régi parasztmuskátliból jó sok dugványt neveltem, idén pedig az ablakaimat bevirágosítottam velük. Nagy előnyük, hogy jól bírják a sokszor bizony igen erős északnyugati szelet. Szintén a mamától való leandereim is nagyot nőttek, idén valahogy dúsabban virágoznak mint tavaly. Lehet, hogy a melegebb, szélvédettebb elhelyezés teszi. Idén tetveknek nyomát sem látni rajtuk. A kis dugványból nevelt enciánfa méteres magasra nőtt és a tavaszi alapos metszés után dúsan kilombosodott, a virága viszon

Tulajdonképpen unalmas egy poszt lesz ez. Most jött el - kicsit későn - az az időszak, amelyet tavaly úgy neveztem el, hogy "kerti béke". Tömérdek gazolás, vetés, palántázás és kapálás után azt mondhatom, hogy valami rendféle alakul a kertben. Bár vannak irdatlan gazos részek, de ezek kicsik. A heti főzés alapanyagainak jó részét a kert adja: a borsók tömegét, a hüvelykujjnyi vastag répákat, a kelfejeket, a petrezselymet, a hagymát, salátát, céklát, kaprot, zellert, karalábét, pórét. A héten a feltépett borsótábla helyét másodvetésként hasznosítandó csemegekukoricát ültettem, elpalántáztam még az utolsó kódorgó brokkoli-és paprikapalántákat, borsót szedtem, gyomláltam, kapáltam, locsoltam és bambultam. Ez a bambulás vetette velem észre, hogy a cukkini kis terméseket érlel, a perui földicseresznye már a térdemig ér, bimbós az uborka(tavaly ilyenkor még csak négy levele volt), kikelt a múlt héten elvetett vajbab, virágzik a mák, egész nagy golyó karalábék vannak, kivirágzott a

Bár hozzánk már megérkezett a beígért hidegfront, attól még egész héten pirító nyári meleg volt. Ez az időjárás expressz tempóban érlelte meg a cseresznyét. Ezen a fán még sosem volt ilyen cseresznyetermésünk. Korábban a gyümölcsökben vagy hemzsegtek a kukacok, vagy pedig a monília okán rohadt le minden. A fa teteje elérhetetlen magasságba nőtt. A leszedetlen, moníliás cseresznyék évekig üres szaloncukorpapír módjára csüngtek a fa minimum hat méter magasra nyúló tetején. Leszedni, lemosózni a teljes fát egyszerűen így képtelenség volt. (Ennyit az alacsonytörzsűnek vásárolt gyümölcsfákról. Az ekként megvett almafánk termése is csak négyméteres létráról szedhető…) A termés törtrészét tudtuk csak így leszedni mindig, a fán egyedi kukac-és moníliatenyészet fejlődött ki. Eredmény: az eleinte szépnek ígérkező termések még zölden szinte teljes egészében tönkrementek. És ez szinte minden évben így ment. Tavaly ősszel aztán már arról tanakodtunk, hogy az ilyen semmirevaló fát ki kell vágni.

Ebben a hónapban sok tennivalót javasol N. Nagyváthy Szabó János a mi Magyar Házi Gazdaszszonyunknak: Míg a’ napok hoszszak: a’ fejérruha varrást tovább is egész szorgalommal szükség folytatni, és ebben, ’s a’ jövő Hónapban elvégezni. A’ Ludaknak ezen időre ismét meg kell jó vigyázással mellyeszteni, hogy a’ tollal együtt bőrök lene szakasztassék. Húsz Lúd egy font pelyhet szokott adni. A’ ’Sibákat Aratás után lehet csak mellyeszteni. A’ hosszú meleg napokon mindenféle tészta nemeket szoktak a’ Gazdaszszonyok télre készíteni, kiszáraztani, és szellős helyre kosárkákban félre rakni. Nem gondolná az ember, mitsoda nagy könnyebsége az a’ Gazdaszszonynak, hogy a’ téli rövid napokon levesbe való tészta gyurással nem kell az időt tölteni, és a’ tojásis ritka: most pedig elég van. A’ ruhákat, matratzokat, pelyhes ágyakat most ismét ki kell porozni, és a’ motsokból az erős napfényen kiégetni. A’ kaszálás békövetkezvé

A hét leglényegesebb kerti eseménye az volt, hogy felszedhettük a letermett zöldborsóágyásból a kivénült növényeket, és a helyét újra feltörtük. Ezzel a tevékenykedéssel átléptünk a másodvetések időszakába, egészen korán. Tavaly ilyenkor még csak lamentálgattunk erről az állandóan visszatérő kerti munkáról, idén viszont már a tettek mezején tévelyeghetünk ezekben a jeles napokban. Naptár szerint még a "fővetések" időszakát éljük, így a most ültetendők akár főveteményként is teremhetnének, csak a korai vetés, a gyorsan termő fajta és a jó időjárás hármasának köszönhetően válhatott a fővetés másodvetéssé. Mindig ámuldoztam azokon az útleírásokon és természetfilmeken, ahol bemutatták, hogy bizonyos éghajlatokon kétszer vagy háromszor is lehet aratni. Ha azonban jól belegondolok, ez nálunk is teljes mértékben kivitelezhető a zöldségeskertben. Igaz, gyümölcsöt, gabonát kétszer nem tudunk szüretelni-aratni egy év alatt, de a zöldségfélék kárpótolnak minket, ha kellő figyelemmel p

Ez olyan posztcím, mint valami természetfilmé. Az ilyen címek hallatán az ember elméjének mélyéből David Attenborough vagy Cousteau kapitány merészkedne elő. Ez azonban csalás és ámítás. Szó sincs itt komoly, tudományos ismeretterjesztésről, a természet csodáinak művészi bemutatásáról, csak a kert jelenlegi prózai állapotáról. De tenger is van és dzsungel, mégpedig gyomok tengere és gazok dzsungele – még mindig. Bizony itt önbevallás következik, még a kertes blogban két éve villantó „nagyokos” is ilyen gondokkal küzd, mint a gazok. Pedig aztán ha valahol, akkor itt kéne villantani arról, hogy hogyan ne legyen egy szál se belőlük. A jelen helyzetben azonban annyi gazom van, hogy tán összes olvasónk kertjében nincs annyi, mint nálam egyedül. Az előzmény az, hogy időhiány miatt „kissé” hanyagoltam a gazolást. A kissé az időtartamra utal: nem sok ideig, körülbelül egy hétig nem értem rá ezzel foglalkozni. A meleg és az eső ellenem dolgozott: ordas nagy paréjok nőttek, Isten bizony a t