Kétnapos zúzmara

Az időjárás-jelentésben meg tudjuk nézni, hány fok lesz, felhős égre avagy napsütésre számíthatunk. Arról is tájékozódhatunk, hogy vajon tiszta vagy párás-ködös időjárású napnak nézünk elébe. A mai délelőtt időjárását viszont azt hiszem, senki sem tudta volna előre megjósolni: a kétnapos ködpára vastag zúzmarával vont be mindent, különösen szép ruhát adva a megszokott épületekre, növényekre, tárgyakra. Ehhez néhány rövid órán át ragyogó napsütés párosult, felcsillogtatva a leheletfinom jégkristályokat. Ilyen talán ha tízévente fordul elő, hasonló fotókat pedig a Himalájáról készült képes albumokban látni. Délutánra a jégkristályoktól a feltámadó szél már mindent megszabadított.

A "kisvilág" képei:

Fenyőgally

Gyümölcsfaág

Örökzöld  lonc

Szamárkenyér termése

Kecskerágó

Örökzöld lonc

Kicsit nagyobb méretekben - Kápolna ezüstfenyőkkel

Vadgesztenyék:

Felétek volt zúzmara?

Andrisunk

December 29-én megszületett a hosszú évek óta várva várt kisbabánk. Számomra csodával határos történet az ő érkezése, s nagyon boldog az egész család, hogy ez a kicsi ember végre megérkezett mihozzánk.

Mostanában ő tölti ki minden percünket és ez így van nagyon-nagyon jól.

Így szeretném!

Jó, tudom, a kertészkedés nem kívánságműsor, de valami elképzelésnek kell lenni arról, hogyan nevelgessem a növénykéimet… itt konkrétan a paradicsomot megint. Lehet, hogy kikacagtok, de nekem három év kellett hozzá, hogy rájöjjek, nagyjából milyen formában áhítozom a saját magam által megtermelt paradicsomot fogyasztani, mikor és hogyan. Az elmúlt években a megszokás meg a kísérletező kedv idióta keverékében termeltem. Ész nélkül összevett magok és palánták: sokszor csak korai fajták voltak, augusztusban véget ért már a szezon. Tavaly meg szinte csupa későibe futottam bele, csak sárga paradicsomom volt hetekig a nyárban. Túl későn kezdtem el permetezni, egymás nyakára ültettem a növényeket, ráadásul a krumpliágyás széléhez… utólag visszagondolva bénábban nem is csinálhattam volna, ahhoz képest, hogy milyen régóta kertészkedek. Idén a fajtasor a következő lesz:

• koktélparadicsom: ez saját szedésű magból van, kevésbé rohad, viszont a fagyokig igen bőven terem. Már két olyan év is volt, amikor a koktél látott el minket paradicsommal a rohadási roham után még hetekig, és ebből is főztem be. Hatalmas bokorrá nő, túl minden karón, de fel kell támasztani a megfelelő terméshez.

A meglévő karók ehhez nem jók. Hever az udvarban valahol egy régi fóliasátorváz- ív, lehet, azt használom fel neki támnak.

• sárga paradicsom: ez is megbízhatóan termett, saját magból nevelem majd újra. Kevésbé rohadt, be is főztem, ebből lett végül a sárga ketchup.

• Ültetek Roma VF-et is. Nem egy világszám fajta, de nagyon megbízható, sokat terem a mi kertünkben, és ez is viszonylag soká ellenáll a rothadásnak.
• Lugas F1: sok-sok éve ültetjük, jó, megbízható, és egészen későig termett ez is sokszor olyan években, amikor enyhe volt az ősz. A ragya után ha kapott permetlevet, képes volt megújulni. Mindig a kerítésen vagy melléképület falánál neveltem, mert megnő 3 méter magasra is.

• És az újabb fajták:

o Ökörszív befőzni, ez késői (kedves InLandir, köszönöm a jótanácsot!).

o Magyar fajta a Manó, korai és nem nő nagyra.

o Black Krim- ez már régebb óta piszkálta a fantáziámat.

o Lesz fehér és Mr. Stripey csíkos pari is.

o És végül egy nagyon korai fajta: a Sub Arctic Plenty. (Egyik ismerősöm rokonai Lengyelországban élnek, ő mondta, hogy ott egész más típusú paradicsomok teremnek: mivel a magyar éghajlathoz képest a nyár rövidebb, hűvösebb, kinemesítettek egészen különlegesen korai fajtákat, amik a rövidebb nyár alatt is biztosan megteremnek, bírják a szélsőségesebb időjárást. Na, ez ilyen.)

A fajtasort úgy válogattam össze, hogy legyen benne korai és késői is, Szerintem ennyi újdonság bőven elég lesz. A tavaly kipróbált fajták közül egyedül a sárga paradicsom volt az, amit idén is ültetek. A tavaly nevelt Cherrola F1, és Black Prince valami hihetetlenül repedékeny volt, alig ettünk belőlük, pedig a fekete fajta nagyon ízes volt. A Marmandét kivonom a forgalomból, bár kedvelem az ízét és sok éven át neveltem, de a rothadás melegágya az egész növény. Nem sok termést ettünk róla, egészen fantasztikusan fogott rajta a ragya.

Persze már hangolok arra, hogy az új fajtákat megfelelő növényvédelemben részesítsem. A paradicsom az egyik legnagyobb darabon ültetett, és egyik legkényesebb növénye nálunk a kertnek. Tavaly még úgy gondoltam, hogy a drótozással meg esetleges permetezéssel le lehet tudni az egész kórokozók elleni védekezést, de ez nagy tévedés részemről. Ha megint ugyanúgy csinálom, nem lesz termésem.

Először is a palántanevelés. A magokat torma-és fokhagymalével fogom kezelni, ahogy tesóm tavaly leírta. Nem tudom, ti hogy álltok vele, de én inkább szemenként vetek ládába, nem tűzdelek tejfölöspohárba kelés után. Két éven át tűzdeltem is, és a kitűzdelt palánták felét kinyírta a palántadőlés. A szemenkénti vetésnél viszont nem fordult elő palántadőlés, és mivel nagy böhöm ládákat használok, helyük is van bőven. Kiültetve se találtam gyengébbnek a fejlődésüket.

Tavaly már április végén kiültettem a palántákat, és bár voltak hűvös napok, ez nem vált kárukra. Annál inkább a ragya. Mit is tudok tenni előre a betegség elkerülése érdekében? Tavaly erről is írtam pár sort. Hogy is volt?

„ Alkalmas permet-és öntözőszerek: fokhagyma, vöröshagyma, csalánlé, zsurlólé, rebarbaralé, többször kipermetezve. Használható permetlének még heti ismétlésben sovány tej 1:5 arányban vízzel hígítva. – Erről a tejes, tejsavós permetezésről már én is hallottam pro és kontra. Fene tudja, én inkább kakaót csinálok belőle.

· Fertőtlenítésképpen a talajba mészkőport, égetett meszet kell tenni (ez fertőtlenít), és a növényt is ezzel porozni. A paradicsomkarókat is fertőtleníteni kell káliumpermanganáttal használat előtt. – A meszezést meg szeretném próbálni, a pincében van még fél zsák mész. Azonban aggályaim vannak: lehet, hogy nem tesz jót a talajnak, amúgy is túl meszes. A karóknak azonban nem fog megártani a hipósvíz, a héten le is pucolom őket.

· Minden évben talajcserét kell végezni a növények alatt, vagy máshova kell ültetni, de lehetőleg nem krumpli közelébe, mert az igen súlyosan fertőz.- Na, lényeges pont. A talajcserét nem vállalom be – érthető –, viszont a krumplihelyzet megoldásán lehet segíteni. Sajnos nem túl nagy a kert ahhoz, hogy kellően messze legyenek egymástól. A krumpli azon kívül, hogy a krumplibogarat is átterjeszti a paradicsomra, a rothadást is. A krumplit kevésbé tarolja, de undorítóbban (a fitoftórásan rothadt krumpli szerintem egy a világ legbüdösebb dolgai közül), a paradicsomnak viszont odatesz. A földben a betakarítás után gyakran maradnak csírás, de félig rohadt krumplidarabok megtalálhatatlanul, amik egy évvel később kihajtanak. Ezek a krumplidarabok a rohadás melegágyai. És mivel a parcellák helye évről – évre változik, jó eséllyel kerül a tavalyi krumpliágyás helyére a paradicsom és fordítva. Így nem lehet a kórokozókat elveszejteni. Idén is lesz elég sok ilyen fattyúkrumpli a kertben, mert tavaly nagyon gyatra volt a termés – nem kis részben az ócska vetőgumó miatt – és a földben jócskán maradt beteg aprókrumpli. Idén tehát itt csodát nagyon nem várhatok, majd csak jövőre. Ugyanis itt van egy lehetőség a huszárvágásra. A „huszárvágás” neve Sárpo Míra. Ez nem indiai hercegnő, hanem egy magyar nemesítésű krumplifajta, amit idén meg fogok honosítani a kertben. Ez a fajta a leromlást okozó vírusokra rezisztens, a fitoftórára úgyszintén. A fajtáról itt olvashattok többet, a nemesítés története itt olvasható; kötelező jelleggel, no comment. A kertünkben újfajta krumpli –ha tényleg olyan, mint amit róla írnak – nem lesz megrohadt állapotban táptalaja a fitoftórának, valamennyire megtisztul a talaj is, bár igazából csak jövőre. Az újfajta krumpli telepítéséről meg külön poszto(ka)t írok majd.

· Fóliás nevelés: ide kevésbé viszi be a szél a gombaspórákat, az esővizet levezeti, az nem ül meg a növényeken. Na, kijelenthetem, ez az, aminek az elvégzésére nem leszek képes…

· A beteg növények lombját, a lehullott gyümölcsöket, a körben levő gazokat nem szabad a komposztra dobálni, ami aztán újrafertőzi a kert földjét. - A sok beteg növényi részt a vesztőhelyen még tavaly ősszel elégettem, amennyire lehetett.

· A palánták alá, a földbe kell rézdrótot tenni, nem a szárukba! Na, ezt megpróbálom!

· Ok lehet még a természetes ásványi anyagok lassú kivonódása a talajból, a mindig egy helyre telepítés, a túl sok komposzt, táp, műtrágya, talajfertőtlenítő, mert a földet a normál állapotától eltéríti.

· A növényeket nem szabad felülről locsolni, hogy vízcsepp maradjon a terméseken, leveleken, mert az a rothadás forrása.”

Amint megírtam, a palántakori tődrótozást bebuktam, bár néhány tövet még kiültetés előtt pár héttel – utolsó kísérlet jelleggel – bedrótozok.

Amit viszont fontosnak tartok, az a szellős telepítés: A nagy termetű fajtákat külön fogom tenni, egymástól jó távol. Három elkülönített ágyásba fogom a töveket elrendezni szellősen - levegősen; az egy összefüggő helyre ültetett parcella növényei sokkal hamarabb megfertőzik egymást. A büdöskével való összetársítást pedig csak módjával használom, mert az ágyásaljak nyirkos, virágos dzsungellé váltak nyár derekára a normális paradicsomágyás helyett-igazi kórokozómelegágy, ráadásul művelhetetlen..

A karózás, kötözés, a hónaljhajtások időnkénti kicsipedése se maradhat el, és a mulcsozásra is nagyobb figyelmet kell fordítanom. Ha lesz bennem elég póver, megkísérlem a növényi kivonatokkal való permetezést. Egyszeri levéltrágyázásnak is bele kell férnie.

És akárhogy csűröm-csavarom, az a meglátásom, hogy a biokertészetekben is engedélyezett rezes permetlevet is be kell vetnem, méghozzá sokkal tervezettebben-szervezettebben. Féléréskor, július derekán már alkalmazni kell egy permetezést betegségmegelőző jelleggel, nem lehet várni a kór megjelenéséig. Aztán ha jön a rohadási szezon, akkor meg előírásszerűen.

Így szeretném. Talán a jobban megtervezett telepítéssel több vitamin jut majd az asztalomra. Kicsit túlbonyolítottnak tűnhet ez a terv, de tulajdonképpen az egyes elemek vagy édes, de kötelező pepecselések (például a magáztatás vagy a hónaljhajtások leszedése), a többi rutinszerű, csak jobban szervezett. Tavaly temérdek időt eltöltöttem az ostoba drótozással. Ez az idei termesztési elgondolás szerintem kevésbé lesz nekem munkaigényes, és nagyobb hatásfokkal kecsegtet. Remélem, ezt a maga teljességében kivitelezni tudom, és ősszel szebb eredményekről számolhatok be, mint egy évvel korábban!

Kis barátom

Ma reggel újra jött az etetőre egy rég látott kis vendég. Karácsony előtt, a sűrű havazásban villant meg először a madártejes szotyisdobozban, azóta nem láttam, s már majdnem letettem róla, hogy visszatér.

Igazán elegáns kis jószág, nem viseli a széncinkék köznapi kosztümjét, se a tengelicek hippi-színes szerkóját, vagy a csurik vedlett köntösét: tollacskái olyanok, mint egy szolid, úriemberé a múlt században egy divatos fürdőhelyen: fekete cilinder és hozzá passzoló fekete csokornyakkendő, barnás öltöny, drapp ing. És emellett látok benne valami különös bájt is, azt, ami még például a szerény vörösbegy sajátja: nem bunyózik, tolakszik, verekedik, mint az élelmes városi madarak, kellemesen visszafogott. (Hát nem tiszta bolond vagyok én is, már úgy írok a madarakról, mintha emberek lennének!) Így lett jó barátom a barátcinege, igaz ez a barátság elég egyoldalú…
Mindazonáltal könyvből is megismerhetem ezt a kedves látogatót, Schmidt Egon ezt írja róla Madárlexikonjában:
"Barátcinege (Parus palustris)
A verébnél kisebb madár, hossza 11,5 cm. Hím és tojó hasonló színezetű. Fejtetője a szem vonaláig nyúlóan fényesfekete, ez a szín a tarkóra is áthúzódik. Kis fekete torokfoltja élesen határolt. Pofái és nyaka fehéresek, háta és szárnyai barnák, ilyen színűek a faroktollak is. Alsóteste piszkosfehér. A fiatalok „sapkája” még nem fénylő, tompa fekete színű. A hím éneke ismételt hangokból álló strófa, de akár egy nagyobb területi egységen belül is változó lehet. A kapcsolattartó hang jellemző, de betűkkel nehezen visszaadható „szme-re-re” A barátcinege Európa nagy részén előfordul, a hazai erdőkben is mindenütt találkozhatunk vele.
Előnyben részesíti az öregebb állományokat, költ a tűlevelűekkel elegyes erdőkben, mindenütt megtalálhatjuk a Duna és a Tisza még meglévő ártéri erdeiben, a csonkolt füzesekben, de otthon van a parkokban és arborétumokban is. Állandó madár, de télen kisebb távolságokra elkóborol, gyakran a vegyes cinegecsapatokhoz társul. Rendszeres vendége a téli etetőnek. A párok egész évben összetartanak, ezért ha valahol megpillantunk egy barátcinegét, rövidesen meglátjuk vagy meghalljuk a másikat is. Többnyire bizalmasak, néha egész közelről figyelhetjük meg őket.
A párok évente csak egy alkalommal költenek, de ha a fészekalj elpusztul, pótköltést végeznek. Revírjeikhez ragaszkodnak, és oda, ha életben maradnak, a következő fészkelési szezonban is visszatérnek. Költőhelyül általában korhadó öreg törzseket választanak, az ott talált üreget a tojó, ha ez szükséges, a csőrével kibővíti. A munka során keletkezett forgácsdarabkákat néhány méterrel odébb viszi és vagy leejti a földre, vagy ágakra rakja őket.
Az odú bővítését, alakítását március végén, április elején kezdi, 2-3 nap alatt végez, ezt követőleg a tényleges fészek építése további 3-5 napot vesz igénybe. A hím a közelben tartózkodik, énekel, de nem vesz részt a munkában. A fészek alapja mohából készül, a csészét szőrszálakkal, szükségből növényi pihékkel béleli. A fészekalj 7-11, fehéres alapon barnásvörösen foltozott tojásból áll. Méreteik: 16x12 mm. A tojó egyedül kotlik, párja eteti közben. A fiókák 14-16 nap alatt kelnek ki és 17-20 napig maradnak az odúban. A szülők folyamatosan etetnek, ezt a kirepülés után is folytatják. A már önálló fiatalok szétszélednek, de a környéken maradnak, és a szomszédos családokkal találkozva rövidesen „párba állnak”. A szülők esetleges pusztulása esetén az egyik ilyen pár nyomban birtokba veszi az üressé vált revírt. A többiek az erdő más részén keresnek helyet maguknak.
A fészkelési időszakban a barátcinege szinte kizárólag rovarokkal és pókokkal, mindenekelőtt lepkehernyókkal táplálkozik. A fiókákat is ezekkel táplálják. Táplálékát főleg a lombkoronaszintben, de a bokrok ágain, sőt az avarban is keresi. A nyár második felétől egyre több magot és bogyós termést fogyaszt. A kertekben nevelt napraforgó még tejesmagvú tányérját előbb-utóbb mindig felfedezi egy-egy barátcinege pár és a termést az utolsó szemig elhordják belőle. Az etetőre járó példányok az ott talált napraforgószemeket a közeli bokrok ágain bontják fel, de rendszeresen el is raktározzák őket fakéreg mögé, fali nyílásokba, repedésekbe. Ezeket a rejtekhelyeket később néha meg is találják, máskor széncinegék, csuszkák bukkannak rájuk és fosztják ki raktárukat. Bár ezek a helyek mindig a revírhatárokon belül vannak, a madarak nem védik őket az oda érkező más fajokkal szemben.
A barátcinege hazai állománya állandó, nem veszélyeztetett. Szűk bejárónyílású (28 mm)mesterséges odúban nagyobb parkokban megtelepíthető. Kertekben csak erdőszélek vagy parkok közelében fészkel. Rovarpusztítása jelentős, Korodi-Gál vizsgálatai szerint a 17-20 napos fiókanevelési idő alatt a család 15-20 ezer rovart és pókot fogyaszt el. Hazánkban védett."

Így valószínűleg kismadárkám is a szembeni nagy parkból érkezhetett. Pont erre vágytam, hogy onnan is kapjak látogatókat, és idén már sokszorosan teljesült a kívánságom: csuszkák, őszapó, és most ez a kis barátcinege. Párját még nem hozta, de ezek szerint ez csak idő kérdése.

Ennek a kis etetőnek a fenntartása azért, hogy a tápláláson kívül új fajokat láthassak, messze többet adott nekem annál, amire számítottam. Bár már szóvá tették, hogy sok a fehér pötty a környéken, inkább takarítok, de ettől a látványtól egyszerűen képtelen vagyok elszakadni!

Kerti tervek az idei évre

Tavaly ilyenkor mindenféle kertészeti évösszesítőket írogattam 2009-ről, meg ültetési terveket. Valami összegzés-félét nekem is össze kéne akasztanom, de nem visz rá arra a lélek, hogy túl hosszan limonádézzak rajta.
A 2010-es év messze alatta maradt a 2009-esnek, a jégeső, a sok csapadék, a nagyon hűvös nyárutó, a nyirkosság miatt terjengve élősködő kórokozók és kártevők miatt. Ennyi, ámen. Inkább azokat a szempontokat sorolom fel, amiket idén mindenképpen figyelembe akarok venni.
1. Valószínűleg sokkal kevesebb időm lesz kertészkedni. Ez azonban remélhetőleg a blogbejegyzés-mennyiségen nagyon nem fog meglátszani. Viszont sokkal jobban meg kell szerveznem a kerti munkát, hogy ne lepjen be mindent a gaz, és ne váljon kővé a talaj. Így időben kell minden feladatot megkezdenem. A vetéseket ennek megfelelően megpróbálom átütemezni: jóval nagyobb hangsúlyt akarok a másodvetésekre fektetni, akkor kiegyenlítettebb lesz a munka eloszlása az év folyamán. Már elkezdtem megrendelni a vetőmagokat, a jövő hét enyhébb első napjaiban meg akarom tölteni a nevelőládákat földdel, és a hó végén megkezdem a palánták előnevelését, három héttel korábban, mint tavaly.
2.Több energiát kell a talajjavításra fordítanom. A műtrágyát ki szeretném vonni a forgalomból (na jó, azért a tavalyi maradékot nem vágom a kukába…). A fahamu már most is nagyban vándorol a kert földjére, de a kellő mennyiségű komposztot így se fogom tudni előállítani. A mulcsozást azonban sokkal szélesebb körben fogom használni, mint tavaly, sokkal több növényi anyaggal.
3.Szerencsére a tarack mennyisége lényegesen lecsökkent, a tavalyelőtt még nagyobb mértékben használt gyomirtó helyét még tavaly átvette a benzin-és „embermotoros” kasza. Mivel így sokkal kevesebb lett a magszáras gaz, kevesebb lett az elszórt gyommag a földön, jobban elboldogulhatunk az előbújó paréjokkal.
4.Amennyire lehet, el akarom „biósítani” a kertünket, mivel kicsi keresztfiam bébipapijának valókat is itt szeretném előállítani. A fitoftóra-monília-krumplibogár-levétetű kvintett ellen valahogy máshogyan is fel akarok lépni.
A fitoftóra – a paradicsomragya és krumplirohadás kórokozója – állítólag ott tarol igazán, ahol egyszerre van krumpli és paradicsom. Hát persze hogy mindkettő van, és ezzel együtt rohadás is. Idénre végeztem a Desirével és a teszkós bio-nak kikiáltott, csoffadt, becsávázott vetőgumókkal. Egy fitoftórarezisztens krumplifajtát szeretnék ültetni, így kevesebb lesz a fertőzőgóc. Paradicsomból megint lesz vagy tízféle fajta, próbálkozok, melyik bírja majd jobban. Meg korábban, már preventíve is fogok permetezni rézzel, nem várok, míg rohad minden. Persze azért még tesztelem a rézdrótos, meszes stb. módszereket is!
5.Hogy miket és hogyan fogok ültetni? Ami szokásos lesz, az a répafélék, cékla, petrezselyem, pasztinák, aztán a retek, a csemegekukorica, uborka, mák. A paprikán se változtatok sokat, a zelleren se. A hagymafélék is hasonlóan lesznek nevelve, palántáról és dughagymáról, de kiegészítésképpen lesz még sarjhagyma és snidlinget is bőven vetek. Az ezüstfehér hagymából meg egy komplett, nagy parcellát szeretnék nevelni.
Az előítéleteimből is szeretnék levetni. Először is a zöldborsóval kapcsolatban: új fajták mellett visszahoznám a Rajnai törpét mint igen korai és másodvetett terményt. Másodszor meg azt se hiszem, hogy ne tudnék normális káposztaféléket, karalábét meg karfiolt termelni, amikor a szomszéd tud, és tavaly nekem is sikerült. Tehát ez is lesz majd – bár lehet, csak másodvetésként, rövid tenyészidejű fajtákkal.

Szeretnék fehérbabot is vetni, mert a Juliska és a törökbab már unalmas. Amit még ki akarok próbálni: a sárgadinnye jobb nevelése, az okra még egyszer,és a perui földicseresznye. Fajtákat most nem nevezek még meg, majd a vetésről szóló beszámolókban úgyis szerepelni fognak.
6.Végül: még nagyobb teret kívánok adni az áttelelő, igen korai meg őszi szabadföldi terményeknek. Már idáig is igen biztató formában telel a szabad ég alatt több, téli fogyasztásra vagy korai hajtatásra szánt zöldségem. A téli frisszöldség-igényünket így nem a csoffadozó, vízízű importcsodákkal fogjuk megoldani. Hajtatni, fóliázni nincs időm, földterületem, így anélkül próbálok valamennyi nem tárolt zöldet kitermelni majd.

7. Több egynyári virágot szeretnék a kertbe! Legyen búzavirág, lepkevirág, menyecskeszem...
Sok szép terv… Mélyebben most nem megyek bele, mert attól tartok, hogy olyanról okoskodok, amit aztán hírből se tudok kivitelezni. Bőven elég ennyi, majd a következő hónapok blogbejegyzései elárulják, mit tudtam ebből megvalósítani.

Januarius

Nagyváthy Szabó János január hónapra is számos tanácsot ad a Gazdaszszonyoknak. Az első kilenc pont a cselédfogadással kapcsolatos, csak érdekességként vettem ide, viszont a többi pontban számos olyan tanács olvasható most is, ami egy mai vidéki háztartásban teljesen helytálló. Nézzük!
"Nagy résszében az Országnak Ujj-Esztendő napkor változik a’ Fejércseléd. Ezt tudván a’ Gazdasszony, az elmenőktől még az úgynevezett Csonkahéten kérje elő mind azt, a’mit a ’ múlt esztendőben illyenkor a’ használás vagy gondviselés végett kezére adott. Inventáriom szerint, és nézze meg darabról darabra, mellyik vagy mitsoda, minemű karban van. A’mi kinek fizetéséből bent van: össze kel adni, és kifizetni.
2. A’mi elkopott, szakatt, vásott, vagy romlott a használásban: azt az Inventáriomból ki kel törölni, és az elmenő Cseléd fizetéséből annak árrát semmimódon ki nem kel fogni. Az előrenéző Gazdasszony a’ gondatlan, és vigyázatlanúl törő Cselédet a’kor intse meg okos mérsékletséggel, mikor a’ vigyázatlanság gyakran történik, de azért bérét el ne húzza egyiknekis: mert sokszor a’ki felettébb vigyázis, akarat nélkül kárt tesz. Van ollyan Cselédis, a’ki azonvaló mérgében, hogy a’ Gazdasszony azt valamiért megdorgálta, mindent, a’mi a’ kezébe kerűl, hányja- veti, sok eltörik. Ha ezt a Gazdasszony látja: legokosabban cselekszik, ha az illy Cselédet útnak ereszti, és a’ kártételt bériből kifogja. A’hol a Cseléden nem olly könnyű a’ kiadás: a’mérgest, mikor megcsendesedett szép móddal meg kell inteni: sok megjobbúl: de sok nem. Itt mit kell vagy szoktak az Asszonyságok cselekedni? Ha én tölök kérdeztem: elnevették magokat. Ezt én elértettem, de jobbat nem tanátsolhattam az ő módjoknál: a’ mellyben mindazáltal mértékletesnek kell lenni igen nagyon. Ez az Asszonyokat széppé teszi, és a Cselédek közt is az Asszonyságok jó hírét, ’s nevét terjeszti. Ezért pedig méltó a’ kártételről, és tevőről is megfeledkezni.
3. Sok házaknál szokás azis, hogy az elmenő Cselédeknek Ládájokat, a’ Gazdasszonyok megkeresik. Ezt nem kel az elmenetelkor cselekedni. A’ tolvajságot, a’ gondos Gazdasszony egyszeriben eszre szokta venni, és azt, a’mi elveszett nyomon keresi, és nem az esztendő végén. Jó mindazonáltal az elmenőket meginteni, hogy a’mi nem övék elvinni nemerjék.
4. Ha az újj Cseléd helyre áll: a’ Gazdasszony annak mindent maga adjon a’ kezére darabonként és felírva.
5. A’mellyik magát jólviselte: azt a’ szegődségen felül illik valamível megis ajándékozni. Ennek a’ Gazdasszony bizonyosan nem sokára hasznát fogja tapasztalni.
6. Legelső oktatása a’legyen a’ Cselédnek, hogy azon eseteket, és gyengeségeket, a’mellyeket előbbi Asszonyának házában tapasztalt, annyivalinkább pedig az ollyakat, a’mellyeket nem is látott, és nemis igazak, és másoknak tudni nemis szükség: a’ háznál a megmaradott Cselédeknek beszélgetni, nem - is illik, nem-is szabad.A’melly Asszony az illyeket nemtsak megengedi; hanem azokban gyönyörködik is, tudja meg hogy, vele a’ szószátyár Cseléd elmente után; sőt előbbis hasonlóan fog cselekedni.
7.A’ Gazdasszony az elmenőknek Szabadlevelet adjon, és ha tőlök mindent általvett, és kifizette: őket magánál ne engedje időzni ; mert az újjaknak előre elveszik a kedvét.
8. A’ szegődség – Könyvbe, be kell írni az újj Cseléd nevét, Hazáját Kötelességét és bérit készpénzben, vagy ruhában; s mellyik mit vettki abból foglalóul vagy előpénzül.
9.Az újj Cselédet a’ Gazdasszony elősször szép móddal igazítsa útba, és mondjon meg mindent; hogy szokott tselekedni, ’s mutogassa meg neki, hol mi áll?
10.A’ múlt esztendőről mintegy megbírálja magát, az az járjon végére, miből; mennyivel vett-be többet, mellyik szükséget értebe kevesebbel, mint másszor, és mi vólt az egész költség?
11.A’ Gazdát most kell kérni hogy a’ Jégvermet töltesse meg jéggel.
12. A’ káposzta ezen időben megszokott fagyni: tehát azt őrizni, és minden héten kétszer felbontatván, a’ rothattat lehányatni, és a’ nyomódeszkát hideg vízzel megmosatni szükséges. Ha igen keserű, levit le kell szedni, és rá gyenge sós vizet kell tőlteni.
13.Az ugorkás tonnákat is körűl kell vizsgálni, és ha látja a Gazdasszony, hogy az Ugorka lágyúl: szürje le a’ levét, és mint először töltsön rá jó eczetet, kétannyi borral egyelítve lágymelegenn.
14.A’ zőldségpintzéketis szellőztetni, és tisztogatni kell ezen időben, ’s a’ rothadt leveleket kivált a magnak való plántákról tisztán lemetélni.
15. A’Gyümőlts, és Szőlő-eczet ha megérett, leszűretik fa edényekbe kifőzve, több esztendeig eláll.
16. Ha valamelyik tehén leborjazott; azt sarjúval kell táplálni, hogy legyen mitől tejelni; és a borjút is gyengén meg kell vakartatni minden nap legalább a kefével: másként megtetvesedik. A’ száraz fekvés, és megvakarás abrak helyett van a’ tehénnekis.
17.A’ ritkábban kellő vas, réz, és bádogedényeket elől kell szedetni, és a’ ros’dától kitisztittatni, és ezt egyik fertályban se kell elmulatni, mint szinte a rézedények megczineztetésétis. A’ rosdát a’ borseprő lerágja.
18.A’ tűzrevaló vigyázás, nagyobb ezen hónapban, a’mikor a’ hideg nagy lévén, a’ tüzelés is legnagyobb. Azértis a’ kéményeket megsepretni, és a hamut jól kiégettetni ugyan szükséges; de tüzesen hordóba vagy padlásra vinni nem kell engedni. Ugyan a’ tűz miatt a’ Gazdasszony mindenkor legutól menjen feküdni, és legidejében keljen fel, ’s minden estve megnézze, hogy van a tűz a’ Konyhán öszvetakarva, és a’ Kályhák szájja bétsinálva.
19.Mikor az idő hideg, nem annyira szokott ugyan a’ főzelék, és Liszt megromolni, mindazáltal a’ gondos Aszszony ezen Hóldnapban se mulatja el azokat megszitáltatni, vagy rostáltatni.
20.A’ füstre aggatott húst, és szalonnát, ha a’ füst azokat jól megfogta, le kell szedni, és hideg, szellős helyre felaggattatni.
21. Szokások ugyan sok Gazdaszszonyoknak, hogy egész télen nem lugoznak (vagy párolnak); de e’ nem jó Gazdaszszonyság: mert a’ motskos szenny, a’ rakáson heverő ruhába nagyon beeszi magát, ’s azt megeszi; tehát akármelly nehezen essék is, ezen Holdnapban is párolni szükség, és legalább az asztali, törlő, előkötő, és más illyes ruhákat nem lehet zsirosan hevertetni.
22. A’ Férjfitselédnek a’ hoszszú estvéken, ha nints egyéb dolga annál, hogy a Konyhában dohányozzék, a’ Gazdaszszony adjon munkát, köttessen szakasztókat, fonasson Pár, és sajtszárasztókat, bóritókast, kotrotzot; szemethordó, és tojásttartó kosarakat.
Ha fonni tudnak, mint a felső Vármegyeiek, erre is rá kell őket hajtani: az appróbb gyermekek pedig mor’soljanak kukoritzát, ’s foszszanak tollat, és a’ mi fonál ki van párolva, a’ki reáér, csak gombolyítsa.
23.A’ jó Gazdaszszonyok azt tartják, hogy a’ jó égő száraz fa, zsirzó helyett van a’ Konyhában; tehát a’ Gazdát, czirókálják, hogy a’ jövő télre való fát most hordassa meg, és felvágatván, rakassa ölbe. Rendszerint egy kályhára négy öl, és az ollyan Konyhára, a’hol ebédet, és vatsorát főznek, minden héten Kenyeret sütnek, és lugoznak, három Kályhát, vagy 12 őlfát szokás számlálni. Ez által a’ gondosság által a’ könnyebbségen kivűl, azt is nyeri a’ Gazdaszszony, hogy kevesebb fával beéri a szükséget: mert a’ nyersből mindenkor két annyit kel a’ tűzre rakni.
24.A’ Fársángnak a’ szorgalmatos Gazdaszszony örűlni szokott (noha a’ Cseléddel több baja van mint mászszor) mert ha Aprómarhát (Baromfiat) nevelt a’ mult nyáron, vajat gyűjtött, ’s rozmarint plántált, most mindennap pénzt vásárol belőlök. Erre nézve egymást éri nála a’ hizó póka, Lúd, Rétze, Kappan, ’s a’ t. Ez takarékosság.
25.A’ Fonást ezen Holdnapban el kell végeztetni jobbára, és Februárban, tsak tzérnát lehet viszszálni; mert már az estvék rövidek.
26.A’ Gyümöltsöskamarára, és Élésházra egyébkoris ugyan; de kivált illyenkor kettős gondja van a Gazdaszszonynak, hogy a’ beszorúlt levegő vagy kemény megfagyás rothadást ne okozzon. A’ tisztogatás egy a’ legjobb szerek közzűl. Hogy a’ Hagyma és egyéb meg ne fagyjon, melegebb helyen kel tartani, míg az idő kemény.
27.A’ tsínos Aszszonyt leghamarább a’ konyhából szokták megítélni; errenézve minden héten szombaton délután a’ tűzpadot, ha kigödrösödött megtapasztassa, és kimeszeltesse, és a’ fa edényeket megkőporoztassa, a’ Czint megsiklóztassa, és a’ Rezet meszes lúggal mosassa.
28. A’melly ruhák ritkábban viseltetnek, bizonyosan molyt szoktak kapni; vagy ha a’ Szoba nedves, az állásban megrothadnak; azért is azokat télben minden Holdnapban legalább egyszer ki kel veretni, keféltetni, és szellőztetni, nyárban pedig minden 14. napban egyszer.
29.Ha azt akarja a’ Gazdaszszony, hogy a’ tej, és tejfelből bizonyos haszna legyen, a’ tejes fazekakat legfellyebb minden héten egyszer kifőzesse, kiszáraztassa, és a’ tejet lágymeleg helyen tartsa, hogy a’ felit felvesse.
30. Vagynak még ezeken kívül több, és egy hónapban négyszeris előfordúló kötelességei a’ Gazdaszszonynak, ugymint a’ szitáltatás, kenyér-sütés, Sóőrletés, szappanozás, köpülés, ’s tyúk ólak kitisztítása ’s a’ t. Ezekről se kell tehát megfelejtkezni.
31. Ha némelly esztendőben megesik, hogy a’ Rétzék, Ludak gunárzani kezdenek: jobban kell őket tartani: de nem meghízlalni, mert a’ kövér Lud nem tojik, és a’ kövér tojásból ritkánn leszsz zsiba, vagy Liba. A’ Ludaknak a’ szárnyokat meg kell tépni, hogy el ne repüljenek gunározni.
32.Elől kell venni végre a’ Jegyző-Könyveket, és öszvevetni, mi vólt ezen hólnapban a’ Jövedelem, ’s minekutánna a’ mészáros kifizettetik, a’ hús, és egyébért; mire megyen az egész kőltség?megtudni.
33.Ha a’ Malmoknak jó vize van, köles, és árpakását, el nem kell felejteni egész esztendőre valót tsináltatni. "

Két olyan dolog van, amit nekünk is mindenféleképpen figyelembe kell venni. Az egyik a tűzifa. Mifelénk az erdei favágási szezon körülbelül márciusig, vagyis rügypattanásig tart. Utána őszig már kicsit körülményesebb jó minőségű tűzifához jutni. Így azzal számolunk idén, hogy legkésőbb márciusban meg fogjuk vásárolni a jövő télre szükséges tűzifát, hogy jól kiszáradjon. Tavaly ugyanis vettünk nyáron egy kocsival, vegyes erdei fát, illetve októberben öt erdei köb kőrist. Ennek megfelelően a fa jó vizes volt, még most is direkt sistereg a gőz a kazánban egyik-másik fadarabtól, a kondenzvíz meg csöpög vissza a kéményből. Pedig szellős, fedett helyen tartjuk a fát! Ha megvesszük tavasszal, olcsóbb is (szezon végén nem vesznek fát, lemennek az árak), lesz idő kiszáradnia meg felhasogatni.
A másik: mindenképpen át kell néznem ilyenkor a spejzot. Sokszor ezidőtájra akad mindenféle penészes lekvár, felforrt szörp és egyebek, amik a moslékba valók. Pont tegnap voltam kénytelen kiszanálni pár ilyen üveget fájó szívvel, és emellett oktatást tartani a családtagoknak a befőttek higiénikus kezeléséről: a. tiszta kanállal nyúlunk csak az üvegbe, b. sem a kiszedőkanállal, sem más módon nem nyalakodunk üvegből, c. a dunsztost a lekvárkinyerés után visszazárjuk.
Szóval most is tanulhatunk a régiektől. Idén én is megfogadtam, hogy írok magamnak valami ilyesféle naplót kerti kivitelben. Van is egy 2010-es, tehát tavalyi, de a célnak megfelelő üres, nagy határidőnaplóm. Majd átdátumozom az idei évre, és reménykedek, hogy jövő januárban nem csak az üres oldalait bámulom majd, amit időhiány vagy csak egyszerűen lustaság miatt nem írtam teli...

Részleges napfogyatkozás

Nem egy csúcs kép, szúnyoghálón át készült, de jól kivehető a napsarló. A szabadban fotózott képeken nem sok minden látszott.

Balkáni gerlék

„Kétszerelmes páár, mindigegyütt jááár, egytányérból esznek, mindigösszevesznek!” –kántáltuk, csúfolva kicsi korunkban egymást, ha éppen egyikünk az oviban hosszabb ideig játszott a fiúkkal, mint amíg másikunk elképzelte… Ez jutott eszembe, amikor tegnap rápislogtam az etetőre. Majdnem minden madár párban vonult fel, három pár feketerigó – itt a városban belőlük sokkal több van, mint odahaza – két pár csuszka, két kékcinege ( hogy ők aztán párban voltak-e vagy sem, nem tudom), és a gerlepár.
Lehet, hogy valamelyikőtök nem rajong ezekért a jövevényekért. Bevallom, én se vagyok valami nagy galambrajongó. Templom mellett lakunk, a toronyban tömérdek galamb tanyázik, a galambpiszok és az állandóan hulló tollak, tojáshéjak, alkalmanként döglött szárnyasok nem keltenek bennem túlzott rajongást a fajta iránt. Mégis kedvelem ezeket a szürke kis gerléket; nekem a tavasz kezdetét jelenti, ha meghallom a jellegzetes búgásukat.
Van valami természetes romantika abban, hogy szinte mindig párban, együtt röpülnek. Tényleg elég gyakoriak, sok helyen látni őket, mégis szívesen olvastam az életükről. Különösen hogy sógoromtól karácsonyra kaptam egy gyönyörű, hatalmas madárhatározót. Írója Peter Hayman és Rob Hume, címe: Madarak.
Nem hasonlít egyik eddigi madárhatározómra sem: a Szárazföldi madarak kevésbé „képes”, a Schmidt Egon féle Madárlexikonnál rövidebbek a leírások, nem olyan sztorizós, mint a jó öreg Brehm, viszont kiváló képanyaggal rendelkezik a madarak könnyű felismeréséhez.
Ezt mondja róluk:

Nagy, hosszú farkú madár, kis feje és rövid lába miatt jellegzetesen finom küllemű gerle, széles szárnyait repüléskor behajlítja. Elég világos, kevéssé kontrasztos,a szárnyán kívül sötétebb, belül lágyabb szürke szín, a farkán alul széles, fehéres szalag van.
Hosszúság: 31-33 cm
Szárnyfesztáv:47-55 cm
Tömeg: 150-220 g
Helyzet: stabil
Ez a hétköznapinak látszó, közelről azonban csinos, finom külsejű gerle egyike Európa legfigyelemreméltóbb madarainak. Az 1930-as években a Közel-Keletről vonult észak és nyugat felé, néhány évtized alatt egész Európát átszelve, a Brit- szigeteket az 1950-es években érte el. Hihetetlen terjeszkedése az 1970-es években többé-kevésbé megállt, mára azonban egyike az Egyesült Királyság leggyakoribb madarainak. Skandinávia és Spanyolország jó részén nem él.
Táplálkozás
A balkáni gerle terjeszkedését és térhódítását nagyban segítették baromfiudvarok, tanyák, istállók, vasúti rakodók és szeszfőzdék környékén fellelhető, elhullajtott magvak. Ezeken a helyeken egyre kevesebb az elejtett gabonaszem, a városban tyúkokat tartó emberek száma is csökkent, a balkáni gerle ezért egyre gyakrabban táplálkozik kertekben, parkokban, legelőkön. Sokféle apró rovart és növényi részt elfogyaszt, néhol a madáretetőket is látogatja. Városi parkokban és kertekben különösen szelíd, könnyen megközelíthető madarak.
Udvarlás és hang
Udvarlásának legjellegzetesebb eleme a meredek felrepülés, majd hosszú, lapos köröző siklás. Ez átmehet a párok folyamatos, kétségbeesett hanggal kísért kergetőzésébe. Jól ismert a hangja: erős, tompa elég gyors hármas búgás. A második szótag hangsúlyos, a harmadik elharapott: ku-KÚÚ- kuk. Az izgatott hímek felfújt torokkal, egész testükkel hajbókolva kiabálnak. Repüléskor gyakran hallatják nazális, néha érdes kwurr hangjukat.
Fészkelés
Gyatra, galambra jellemző fészkét vékony ágakból rakja, általában sűrű fenyőfára vagy bozótba. Két tiszta fehér tojásán csupán 14-16 napig kotlik. A fióka 17-18 naposan röpképes.
Vonulás
A fő elterjedési területtől északra és nyugatra néhány madár felbukkanhat, a zömük azonban állandó. A balkáni gerle terjeszkedésének valódi oka nem ismert, hiszen bár a meglévő táplálék tette lehetővé a térhódítást, ez a táplálékforrás évszázadokig megvolt anélkül, hogy a balkáni gerle kihasználta volna.

Ez mindent elmond, mit tegyek hozzá? Talán két dolgot.
Nagymamánk húgának férje a Viharsarokból telepesként került erre a vidékre, ahol földet osztottak neki – a lecsapolt Hanság szikes pusztaságán. Ő mesélte nekem, amikor kicsi voltam, feléjük úgy tartották, ez a madár a börtönben sínylődő rabok búsítására került a világra. Mert nem elég ugye, hogy a börtön ablakába soha nem süt be a nap. Még ez a madár is odaszáll, de nem a szegény rabok szabadulására, mint a páva. Azt dúdolja folyton az ott sínylődő rabnak: „Kitöltöd! Kitöltöd!” mármint hogy a büntetést. A szabadból jött madár csak növeli a rabok bánatát, hiszen még az is azt mondja, hogy nem szabadulhatnak korábban!
A másik: most lestem ki az etetőre: a két rabbúsító jóllakva, boldogan ücsörög a faágon az etető mellet, pont egymás tollait igazgatják, halkan turbékolnak, az egyik még a szárnyát is suhogtatta. Hajtsam el őket, mert a mag másoknak lett szánva? Inkább gyönyörködök az édelgésükben. Hiába van köd és mínusz két fok, nekik már tombol a szerelmetes tavasz.

Régi paraszt regulák az időkről

Elérkztünk az újesztendőhöz. Bizonyára mindenki kíváncsian várja, mit hoz a jövő év. Tavaly a különféle időjárási oldalak beválási valószínűségét és a Dávid-féle naptárat latolgattuk. Idén nézzünk valami mást, nevezetesen a Győri kalendáriom 1748-49 évének téli, a következő esztendő időjárására vonatkozó jóslatait.

Régi paraszt regulák az időkről

Melyek nem mindenkor valók és bizonyosak, noha néha ez avagy amaz valamiképpen megtörténjék, mégis ezekre nem adunk bizonyos hitelt; mert az időknek forgásit Isten igazgatja az ő szent akaratja szerént, amint Dávid énekli, és az ő bölcs cselekedeteit érteni, megfogni véges elmének nem lehet.
A természeti dolgoknak igen bölcs vizsgálója, az első ember, Ádám, kitől mi mindnyájan származtunk,Ázsiában formáltatott az Istentől, Hebron város mellett lévő szántóföldnek agyagos sárjából (nem Paradicsomban), mely nyúló, hajló, sikeres és veres földnek iratik, ezért Ádámnak, a mi nyelvünkön „veres föld”-nek neveztetett; honnan nem csuda, hogy az emberek a földi dolgokról eleitűl fogva kívántak ítéletet tenni és formálni.
Hatodik napon utolszor teremtette az Isten az embert, hogy lássa, vizsgálja az ő bölcs munkáit, és a hetediken megnyugodott; ahonnan az ember mind a hetedik számból áll: hetedik hétbe fogantatása után anyja méhében veszi formáját; 7-dik hónapban egész állását; 7-dik hónapban születése után nőnek fogai; 7-dik esztendőben vészen értelmet; kétszer hetedikben, azaz 14-dik esztendőben teste szőreit; háromszor hetedikben , azaz 21-dikben bajuszát, szakállát; négyszer hetedikben, azaz 28-dikban egész erejét; ötször hetedikben, azaz 35-dikben egész emberi állását; hatszor hetedikben, azaz 42-dikben legfontosabb értelmét; hétszer hetekben, azaz 49-dikben nyeri legjobb idejét; nyolcszor hetedikben, azaz 56-dikban alkalmatosb a jó tanácsadásra; kilencszer hetedikben, azaz 63-dikban fogy az ereje; tízszer hetedikben, azaz 70-dik esztendőben, sántikál a koporsó felé. Úgy vélekednek sokan, hogy minden 7. számban változik az ember, és aki ebbe születik, Criticus.
Az embernek vagyon lelke és teste, a teste halandó, lelke halhatatlan, örökké él, és ezért minden teremtett állatoknál e földön legnemesebb; vagyon értelme a dolgok felől, akaratja a cselekedetre, emlékezete a dolgoknak megtartására; vagyon látása, hallása, ízlése, szaglása, tapasztalása, amelyekkel él a dolgoknak vizsgálásában, Ezért még a közemberek is eleitől fogva a dolgokról és az időkről sok különbféle jövendöléseket és vélekedéseket formáltatnak, amint a következőkből láthatni.

DECEMBER

Ha Karácsony napján zöldek a rétek, hóval fedettetenek Húsvét napján a házfedelek, ama mondás szerént:

Midőn Karácsony hava zöld,
Húsvét napján havas a föld.

Karácsony éjszakáján ha esik a földre hó, ez reménységet ád, hogy lészen minden jó.

Első napján ha Nap fénylik,
Az esztendő úgy tündöklik,
Ha második napján fénylik,
A drágaságot reménylik.

Karácsony éjszakáján ha napkeletről fúj a szél: marhák dögét, ha napnyugotról: embeerek halálát jelenti, ha délről: sok betegséget, ha éjszakról: jó esztendőt hoz.
Szilveszter éjszakáján ha eső esik, reggel pedig a Nap fénylik: nincs reménység a termésbe; ha éjtszakája és napja lészen egyenlő, úgy mondja osztán a község:

Szilveszter végezte jól nékünk az időt,
Várhatunk ezután boldog, jó esztendőt.

JANUÁRIUS

Ha ezen hónapnak első napján a nap veres felhővel jő fel, a parasztok jövendölnek havas, háborgó időket, hadakozásokat; ha szép tisztán jő fel, bő esztendőt; ha azon éjtszaka olvasztó kemény szél fúj, döghalált. Második napján ha tisztán kél fel, termékeny esztendőt, vízáradást, sok esőt várnak.
Vízkereszt napján ha csepeg az eszterhély, vagy a kerékvágásba víz ered a hóból, termő időt.

Hogyha szépen fénylik Vince,
megtelik borral a pince,

gabonával a pajta s csűr,
Mihály így jó édes bort szűr.
Pál fordulása ha tiszta,
bőven terem mező, puszta;
ha szeles, jó hadakozás,
ha ködös, embernek sírt ás;
ha pedig havas vagy nedves
lesz a kenyér igen kedves.

Ha a farkas ordít, a róka csahol, az állatok bujkálnak: erős telet éreznek.
Ezen hónapban az ifjú tyúkok ha kenyérmorzsával és zabbal élnek, bőven tojnak, és a magok tojásokat szerencsésen kiköltik, de mikor ülnek, tojásokat nem kell megfőzni vagy sütni, mert a többi csirkéi a tojásba alatta elvesznek.

FEBRUÁRIUS

Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik a Nap, nagyobb hideg lészen azután, mint azelőtt volt; és ha ez a hónap nem hideg: Böjtmás hava, a tavasz Húsvéttel hideg lészen.Ezen a napon ha a borz lyukában marad, hideget jelent, ha kijő, nem fél tovább a téltől.
Micsodás idő lészen fársáng napján és Hamvazó Szerdán: az egész bőjtön olyan lészen.
Üszögös Szent Péter és Mátyás napján ha hideg jő, negyven napig tart és így:

Ha nincs, jeget csinál,
Elrontja, bontja ha talál.
A jeget olvasztja Mátyás,
Töri és rajta likat ás.

(A kalendárium többi hónapra vonatkozó jóslatai a Magyar Hírmondó sorozat darabjaként az Elmét vidító elegy-belegy dolgok című kötetben jelent meg.)

Reméljük, hogy a jóslatokból a szép és jó válik be, ezért ezúton kívánunk minden kedves olvasónknak békés, boldog újesztendőt!