Rozmaringnevelés magról

Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla a legfinomabb pecsenyéhez. Már 2011 óta kísérletezem a rozmaring magról való nevelésével, teljes sikerrel. A köztudatban a rozmaring magja nehezen, rosszul és vontatottan kel, és a kis növények is igen kényesek. Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Bár nem csírázik gyorsan, szófogadóan kikelnek a magok. A rozmaringpalánta – földbe mindig bőven kevertem homokot. A magvakat – pici makkocskák- csak a föld tetejére szórtam, de nem takartam földdel, hanem csak szívószállal belekevertem a talajmorzsák közé, megspricceltem vízzel, és lefedtem fóliával. Gyengéden locsoltam, amikor szárazkának tűnt. Két hét múlva kezdett el csírázni, és négy hét eltelt, mire két-három levelesek lettek a növények.  Csak egész keveset locsoltam, kitettem edényestől a kertbe, és a kis növények hamarosan elágaztak, gyors növekedésnek indultak.

Ezt az elmúlt három évben minden tavaszon végigcsináltam. Gondolhatnátok, hogy mostanra egész sereg rozmaringom lett, de nincs egy sem… A nagy gonddal nyár végére kifejlődött növények közül egyet sem tudtam életben tartani. 2011-ben egyszerűen trehányságból kint felejtettem a fagyban a cserepet, a növény kifagyott. 2012-ben (bocs, tesóm) Andris tépte ki tövestől a kis növényeket. Másfél évesen ugyanis igen erős vonzalmat érzett minden iránt, amiben föld, sár és homok volt, ennek áldozatai lettek sok más cserepes mellett a rozmaringok is. Tavaly augusztusban még csúnyább eset történt. Anyuci a több napja bontott, megposvadt ásványvizekkel meg szokta locsolni a cserepes virágokat, hogy a buggyant, de nyomelemekben állítólag gazdag víz se vesszen kárba. Kredencünkön két egyforma ásványvizes üveg volt kint, az egyikben tényleg az állott ásványvíz volt, de a másikban viszont házi törkölypálinka. Nos, ezzel locsolta meg a rozmaringokat víz helyett. Itt már Zacher Gábor személyes detoxikálása sem tudott volna segíteni, a növények heveny alkoholmérgezésben percek alatt kimúltak. Így már három éve vetek és nevelek rozmaringokat, gyakorlatilag eredmény nélkül. Idén már jobban figyelek. A fagyon kint felejtés kiküszöbölhető. Andris már nagyfiú, okos hároméves, a trakik, fúrók és szerszámok ezerszer jobban érdeklik, mint a virágcserepek ízinkekre szedése és orális analízise (magyarul földkóstolgatás). A házipáleszt meg nem hagyom elöl a kredencen, inkább megisszuk. Ilyen egyszerű, és lesz rozmaringom!