Ma reggel fél tízkor -mint a magamfajta szorgalmas kertész- még félig pizsamában a krumplit tettem fel a gázra, Laci meg alsógatyában kávézott, Juditka még aludt, Móni playmobil figurákat gyömöszölt a cserépkályha hamuzófiókjába. Igazi reggeli családi romantika, tisztára mint a tévében... Egyszer csak hatalmas dörömbölés a bejárati ajtón. Mindjárt azt hittem, hogy a szomszéd jön át valamiért megint piszkálódni, mentem ajtót nyitni... és tátott szájjal bámultam az ajtón besuhogó hét hattyúfehér ruhás kislányra, akik egyszerre kiáltották: "Szabad-e a pünkösdöt köszönteni?" És már rá is kezdtek a dalukra, amelyben az eljött Szentlélek áldását kérték a házunkra és minden lakóira, magasra nőtt kendert, bőségesen bort, búzát, gyümölcsöt, gazdagságot és egészséget kívántak, háromszor feldobva a magasba a bájos kis pünkösdi királylányt. Bár mifelénk még feltűnnek betlehemesek és balázsolók, a pünkösdi királylánnyal sose jártak felénk. Nem lehetett meghatódás nélkül nézni ezeket a
Kerti és természetjáró kalandok