Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Enyhült a hőség, tegnapelőtt hajnalban kapásból 21 milliméter eső esett, a levegő megtisztult, felfrissült, fellélegzett növény, ember, állat. A kert állapota azonban nem publikus… a helyzet katasztrófaközeli. Az oka az, hogy egész héten egy büdös kapavágást nem tettem, ehelyett akrobatikus képességeimet fejlesztettem ki. Nekiálltam meggyet szedni, mert a kazánbeltéri melegben a gyümölcsök hihetetlen tempóban nekiálltak érni, és ha nem akartam, hogy az orrom előtt menjen tönkre a termés, bizony fel kellett nyargalnom a fára, a toldható kettőslétrán. Jó sokat leszedtem, közben a bőrömet is lezabálták a szúnyogok, és a potyogó levelektől meg szermettől olyan kosz ázott le rólam utána a zuhanyzáskor, mint a komposzton két hete rohadó kávézacc. A ribizlinek is nekiálltam nagy gyümölcsszüretelő lendületemben, mit sem törődve a szállongó szúnyogfelhővel. Ennek az eredménye egy szép vödör fekete és fehér ribizli és az éjszakai vakarózás lett.  A gyümölcsöket még csak részben dolgoztuk fel,

Régen írtam arról, hogyan alakul, fejlődik idén a kert. Idén nem vezettünk be őrült nagy változásokat, csak olyan apróságokat, amelyek kellemesebbé teszik az életünket. Kerti szobánk A lugasunk már sokkal barátságosabb képet mutat, ahogy lassan befutja a szőlő, be is rendezkedtünk alatta.  Tavaly ősszel még így festett: Újrahasznosítósdi a gyerekek kedvéért Szomszédságunkban van néhány kertvárosi pógár, megismerni őket az udvarukban meredező játszóvárról és trambulinról. Mi csórik vagyunk hozzájuk képest, de az összes kertvárosi gyerek a mi kavicskupacukban koszítja az Adidast:-))  A képen mindenesetre a saját házunk népe díszeleg. Nincs nagy versengési görcs velük szemben, de azért a következőtől elképedtek. Jani szervált egy kimustrált, lyukas Optimist tanulóhajó-testet  (amivel, talán emlékeztek,  az Ötvös Csöpi filmekben veretnek az apróságok). Az ormótlan  műanyag kasztnira az extulaj már erősen fente a flexét, így ingyen odaadta.  A szomszéd falu kavicsbányájából p

Vegyszermentes zöldségeskertet művelni könnyen-gyorsan-egyszerűen jó kis kihívás és rendkívül élvezetes tanulási folyamat. Eddig társításokkal és vetésforgóval operáló kertecskénk már tűrhetően működött, de a tavasszal felfedezett Öngyógyító kiskert megújította a lelkesedésemet és hosszúra nyújtotta a kipróbálni valók listáját. Ebben nem voltam egyedül, Juhmeli is hasonlóképp gondolkodott és szemlátomást hasonló eredményekre jutottunk.  A fent említett könyv tanácsai közül elsőként a mulcs felületi komposzt ként való használatát és újabb fajta társításokat próbáltunk ki tesómmal. Az első eredmények nálunk biztatónak ígérkeznek. Kíváncsi vagyok, olvasóink közül a hasonló módszerekkel dolgozóknak mik a tapasztalatai, szóval várjuk a hozzászólásokat.  A mulcsozás eredménye Gertrude néni a felületi komposzt számtalan előnyét sorolta fel (a talaj védelme, szerkezetének és tápanyagtartalmának javítása, a közéje kevert gyógynövények révén növényvédelmi szerep). Ezeket az előnyöket na

Bár tegnapelőtt éjjel még kiadós zivatar volt, az időjósok gyors melegedést ígértek, a hét végére kánikulát. Az előrejelzés beigazolódott, kitört a strandidő  A kertben a fő kérdés ilyenkor: hogyan készítsük fel növényeinket a hirtelen érkező nagy melegre? Még sok a serdületlen palánta, frissen kelt vetemény a kertekben. Ha nem kapnak elég vizet, nem óvjuk őket a kiszáradástól, ha kell, a pörkölő naptól, hiába dolgoztunk, tönkremegy minden. Általában az a tapasztalatom, hogy a kerti vetemények többsége szinte „lubickol” a napfényben, ha a talaj kellően nyirkos és porhanyós, szépen fejlődnek, kevés az olyan, amely senyved,ég a napon. A „lubickoláshoz” a verőfény az elkövetkezendő napokban meglesz, nekem a másik kettő feltételről (a nedves-omlós talajról) kell gondoskodnom. Első a víz! A talajban most van nedvesség az esők után, de ilyen melegben ez csak néhány napig lesz elegendő. A növényeket hozzá kell szoktatni, hogy kibírják, meg kell akadályozni a nedvesség elillanását, és póto

...sok citrommal és még több bénázással A rózsa Férjem nagymamájától hoztunk öt éve egy érdekes, piros virágú, igen dúsan virágzó rózsatövet. A nagyi Dollár rózsának hívta és alacsony kis támrendszerre futtatva nevelte a kiskapu mellett, ez köszöntötte a hozzá betérőket. Nálunk ez a rózsa nem indult futásnak, hanem inkább  csipkebokor habitusú, nagy, hajlós cserjévé növekedett. Köröshegyről hoztam ligeti zsálya-magot, ezt ültettem a tövébe védőnövénynek. Meg is úszta eddig az összes tetűfertőzést épségben-egészségben. Idén vagy harminc ágon hozott legalább tíz-tíz rózsavirágot. Az elvirágzás előtt úgy gondoltam, érdemes lenne megmenteni ezt a kincset.   A virágzás kezdetén Elvirágzás előtt Előkészület A szirmokkal teleszedtem a két legnagyobb keverőtálamat. A nagyobbikba  510g, a kisebbikbe 360g rózsaszirom került, lemértem. Átmostam és kissé át is kellett válogatni, hiszen csészelevelek és sok fülbemászó-fióka is került a szirmok közé, meg elég sok por is.  Már k

Rovarügyben járatosak segítségét kell kérnem. A közönséges lizinka a kerti csap mellett egyike volt eddig a legmegbízhatóbb évelőimnek. Idén azonban valamiféle hernyók teljesen tövig lerágták, sem a leveleket, sem a bimbókat nem kímélték. A növényből csak a puszta kóró maradt. Ezek a fenevadak támadták meg: Amit megettek, el is potyogtatják:  Néha felveszik a galaxisok karjainak konfigurációját, amúgy védekezésképp  Esznek, esznek, nem beszélnek, esznek:  Ennyi maradt a szép évelőből:

Pünkösdkor végre elszökhettünk otthonról kirándulás céljából, hosszas szervezés után. Nem tudom, máshol hogy van, de nálunk hosszú hétvégék szinte mindig katasztrofálisak, ilyenkor menetrend szerint támadnak a kórokozók, vagy változatosság kedvéért valamelyikünk a baleseti ügyeleten köt ki, esetleg félig levágja az ujját, illetve rozsdás szögbe lép. Szerencsére most csak a kirándulásra szánt pénz felét hagytuk itthon, illetve egy behányást produkáltunk, ez már sejtette, hogy biztosan jól fog sikerülni a hosszú hétvége. Nem tetanuszoltás után kellett kajtatnunk, mint a majáliskor… Először úgy volt, hogy megint Kemenesaljáig jutunk el, aztán hirtelen ötlettől vezérelve Szigligeten kötöttünk ki.Nem ritka, különleges látnivalókat kerestünk, csak a nagyközönségnek nyitva álló, kedvelt látogatóhelyekre mentünk el, teljesen ötletszerűen. Így kaptattunk fel a várba. Szigliget várát a Balaton várának is nevezik, állítólag a XIII. században épült a pannonhalmi bencés apátság várépítő munkájá