Tegnapelőtt este a sziklakertben szöszmötöltem. Megállapíthattam, hogy a több év munkájával az avitt kútból, építési törmelékből, vörös mészkőből és kerti földből összehozott szerkezet egészen takarossá vált, a növények megerősödtek benne, sok szépen virágzik, egyesek pedig kifejezetten túlburjánzottak. Mellettem Nyunyi gyártott különféle boszorkánykotyvalékokat. Alapanyagnak a tojásfestésből maradt színes leveket, homokot, almahéjat, agyagcsomókat, gilisztákat és a fűzfarontó lepke hernyójait használta. A kotyvalékot végül a kövek közül kihuzigált virágokkal és levelekkel is díszítette, és kínálgatott, hogy játékból egyem meg. Nevettem egy jót, de aztán belegondoltam: ha megenném, azt hiszem, rövid úton bedobnám a törülközőt!
Jobban utánaszimatolva ugyanis kiderült, hogy a sziklakert növényállományában jócskán vannak mérgező fajok. Jelen pillanatban van az árnyékos oldalon meténg, borostyán, kúszó boglárka, berki szellőrózsa, gyöngyvirág, fehér ibolya, kontyvirág, a napos felén olyan hét-nyolc varjúhájféle, madárhúr, szegfűk, kutyatej, törpe flox, kökörcsin, törpe írisz, fekete hunyor, kövirózsafélék, kék csenkesz meg pálmaliliom, és egypár tő rózsaszín kúszó és erdei szamóca. És ennek a remek seregletnek a fele legalább mérges. S hogy melyek ezek? Előkerestem Horst Altmann Mérgező növények és állatok című könyvét, fellapoztam, és a végén csak szörnyülködtem.
Merthátugyemárcsak én is kisgyerekes szülő vagyok utóvégre…Mindig óva inti a sok okos a szülőket, hogy zárják el az otthonukban a vegyszereket, gyógyszereket a gyerek elől, de a mérges dísznövényről alig esik szó. Pedig nem egy van köztük, aminek az elfogyasztása igencsak veszélyes. A sampon- illóolajivás, mosópor-és ragasztóevés, játékok lenyelése csak kismiska mellettük.
Érdemes ezeket sorra venni. A könyv leírja a méreganyagokat meg a mérgezési tüneteket, ezt is megemlítem, mert nem árt, ha tudjuk. Nézzük!
A fekete hunyor az első.
Tavaly kaptam déditől egy kis tövecskét. Püskin vagy ötven évvel ezelőtt élt valami vén „naccsága”, akinek a helybeli asszonyok néha segítettek. Ő meg a szép virágágyásából ajándék évelőkkel honorálta a szívességüket. A „naccságát” „Vénméltó”-nak hívták a püskiek, így az általa többeknek ajándékozott virágból „vénméltó-virág” lett, így hívják. Ennek a sok évtizeddel ezelőtt kapott virágtőnek a déditől kapott leszármazója virít a sziklakertben. Idén még nem virágzott, de szépen fejlődik. Attól még azonban a növény minden része mérgező, méreganyagai a szaponin, helleborein, hellebrin nevű vegyületek. Mérgezési tünetek: kaparó érzés a szájban, nyálfolyás, rosszullét, görcsök, hasmenés, lassuló, szabálytalan pulzus, légszomj, szívgyengeség, szédülés, tág pupillák. Na tessék!
A következő az annyira kedves, fehér virágú berki szellőrózsa.
Az egész növény a protoanemonin és anemonin nevű vegyületet tartalmazza. Ezek a bőrt ingerlik, lenyelve a gyomor-és bélrendszer nyálkahártyáját, és a vesét is károsítják. A leánykökörcsin ugyanilyen hatású.
A boglárkával se úsztuk meg.
A könyv a réti boglárka mérgező voltát említi azzal a kitétellel, hogy az növénycsalád több tagja hasonlóan mérges! A méreganyagai ugyanazok, mint a berki szellőrózsának, de halálosan mérgező lehet, ha a gyökereit megeszik. A mérgezés tünetei hasonlók a szellőrózsánál írtakhoz.
Itt nem állunk meg, jöhetnek a varjúhájfélék. A könyv a borsos varjúhájat említi, abból van bőven a sziklakertben. Ennek méreganyagai a szedamin nevű alkaloid, illetve közelebbről még nem ismert anyagok. Ha valaki megrágja a friss leveleket, hányni fog, ha többet elfogyaszt, görcsös állapotba kerül a könyv szerint.
A kutyatej ( itt konkrétan a farkaskutyatej) méreganyaga az euforbon, amit a magvak és a növény tejnedve tartalmaz. Erős bőr-és nyálkahártya-izgató, szöveteket roncsoló, különösen veszélyesek a növény nedve által okozott szemsérülések. Mérgezéskor a bőrön, nyálkahártyán heves gyulladás, hólyagosodás, sőt fekélyesedés lép fel. Elfogyasztásakor a szájban és az emésztőcsatornában nyálkahártya pirosodást, égő érzést, majd hányingert, hányást, gyomorfájást, heves hasmenést vált ki. Tág pupilla, szédülés, tébolyultság, delírium se kizárt!
És most jön a sűreje. A kedves gyöngyvirág, ami már olyan szépen nyílik.
Tudtam, hogy mérges, de hogy ennyire? Ugyanis a növény minden része digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz. Ezek az anyagok a szív izomzatát serkentik, ezért szívritmuszavart okoznak a rosszulléten, hányáson, hasmenésen kívül.
A kontyvirág egyszer csak úgy „lett” az udvarban, sose ültettem.
A változatosság kedvéért ez is mérges. Mérge az aroin nevű anyag, amit a piros bogyó, a friss levelek és a gyökértörzsben lehet kimutatni. A bogyók ráadásul gusztusos pirosak, és édes-savanykásak. Izgatja és bénítja a központi idegrendszert, a bőrön hólyagokat húz, hányást, hasmenést okoz.
Ami igen mérgező még, az a borostyán. A méreganyaga a hederin és szaponin nevű anyag. Ez a fekete bogyókban van, amik igen rosszízűek, de az ezeket megevő gyerekeknél halálos mérgezést is okozhatnak. Hánytat, hasmenést, görcsöket, bőrkiütést okoz.
Ennyi mérges növény, és ez még csak a sziklakert! A könyv szerint rengeteg más dísz-és haszonnövény valamely része mérges. Így nem kell messzire menni a gyilokhatású boszorkánykeverék elkészítésének alapanyagaiért… A tulipánról, nárciszról, hóvirágról, sisakvirágról, gyűszűvirágról még szó sem esett, sem a mérgező díszbokrokról.
Ha már a mérgező növényeket elsoroltam, egy dologról nem feledkezhetünk meg! Ha ne adj’Isten, mérgezésre kerül sor, meg kell tudni, hogy lehet elsősegélyt adni. Mindenekelőtt a szájból el kell távolítani a mérges növényi részt, sok folyadékot kell adni azonnal, de nem tejet, mert az segítheti a méreg felszívódását. Természetesen mentőt, orvost kell hívni, ha lehet, és nem házi hánytatási vagy hashajtási kísérlettel próbálkozni.
Állítólag az ilyen mérgezési esetekből legalább annyi van, mint a háztartásban használatos vegyszerek miatti mérgezési esetekből, ezért fontosnak tartom, hogy komolyan vegyem ezeket az információkat. Persze ettől még nem fogom a virágoskertet kiirtani, de nem árt az elővigyázatosság. A növényárudák csak a növény attraktív mivoltát, illetve tartási módjait említik meg, azt nem, hogy esetleg mérgező. A gyerekeket is meg kell inteni többször, hogy nem tapogatjuk meg az ilyen növényeket, és nem rágcsáljuk meg. Szerencsére ezek a mérgező növények nem vetekszenek a kindertojással, és az ízük miatt nem hiszem, hogy túl sokat megennének belőle. De azért csak legyünk óvatosak, ha kicsi gyerekünk van és kertet telepítünk!