Elmaradt képek
1 hete
Méreggyilok, cselszövevény
Nem éppen kellemes, húsvéti téma következik, ne készüljünk hímes tojásra, szökdelő nyuszikákra!
Tegnapelőtt este a sziklakertben szöszmötöltem. Megállapíthattam, hogy a több év munkájával az avitt kútból, építési törmelékből, vörös mészkőből és kerti földből összehozott szerkezet egészen takarossá vált, a növények megerősödtek benne, sok szépen virágzik, egyesek pedig kifejezetten túlburjánzottak. Mellettem Nyunyi gyártott különféle boszorkánykotyvalékokat. Alapanyagnak a tojásfestésből maradt színes leveket, homokot, almahéjat, agyagcsomókat, gilisztákat és a fűzfarontó lepke hernyójait használta. A kotyvalékot végül a kövek közül kihuzigált virágokkal és levelekkel is díszítette, és kínálgatott, hogy játékból egyem meg. Nevettem egy jót, de aztán belegondoltam: ha megenném, azt hiszem, rövid úton bedobnám a törülközőt!
Jobban utánaszimatolva ugyanis kiderült, hogy a sziklakert növényállományában jócskán vannak mérgező fajok. Jelen pillanatban van az árnyékos oldalon meténg, borostyán, kúszó boglárka, berki szellőrózsa, gyöngyvirág, fehér ibolya, kontyvirág, a napos felén olyan hét-nyolc varjúhájféle, madárhúr, szegfűk, kutyatej, törpe flox, kökörcsin, törpe írisz, fekete hunyor, kövirózsafélék, kék csenkesz meg pálmaliliom, és egypár tő rózsaszín kúszó és erdei szamóca. És ennek a remek seregletnek a fele legalább mérges. S hogy melyek ezek? Előkerestem Horst Altmann Mérgező növények és állatok című könyvét, fellapoztam, és a végén csak szörnyülködtem.
Merthátugyemárcsak én is kisgyerekes szülő vagyok utóvégre…Mindig óva inti a sok okos a szülőket, hogy zárják el az otthonukban a vegyszereket, gyógyszereket a gyerek elől, de a mérges dísznövényről alig esik szó. Pedig nem egy van köztük, aminek az elfogyasztása igencsak veszélyes. A sampon- illóolajivás, mosópor-és ragasztóevés, játékok lenyelése csak kismiska mellettük.
Érdemes ezeket sorra venni. A könyv leírja a méreganyagokat meg a mérgezési tüneteket, ezt is megemlítem, mert nem árt, ha tudjuk. Nézzük!
A fekete hunyor az első.
Tavaly kaptam déditől egy kis tövecskét. Püskin vagy ötven évvel ezelőtt élt valami vén „naccsága”, akinek a helybeli asszonyok néha segítettek. Ő meg a szép virágágyásából ajándék évelőkkel honorálta a szívességüket. A „naccságát” „Vénméltó”-nak hívták a püskiek, így az általa többeknek ajándékozott virágból „vénméltó-virág” lett, így hívják. Ennek a sok évtizeddel ezelőtt kapott virágtőnek a déditől kapott leszármazója virít a sziklakertben. Idén még nem virágzott, de szépen fejlődik. Attól még azonban a növény minden része mérgező, méreganyagai a szaponin, helleborein, hellebrin nevű vegyületek. Mérgezési tünetek: kaparó érzés a szájban, nyálfolyás, rosszullét, görcsök, hasmenés, lassuló, szabálytalan pulzus, légszomj, szívgyengeség, szédülés, tág pupillák. Na tessék!
A következő az annyira kedves, fehér virágú berki szellőrózsa.
Az egész növény a protoanemonin és anemonin nevű vegyületet tartalmazza. Ezek a bőrt ingerlik, lenyelve a gyomor-és bélrendszer nyálkahártyáját, és a vesét is károsítják. A leánykökörcsin ugyanilyen hatású.
A boglárkával se úsztuk meg.
A könyv a réti boglárka mérgező voltát említi azzal a kitétellel, hogy az növénycsalád több tagja hasonlóan mérges! A méreganyagai ugyanazok, mint a berki szellőrózsának, de halálosan mérgező lehet, ha a gyökereit megeszik. A mérgezés tünetei hasonlók a szellőrózsánál írtakhoz.
Itt nem állunk meg, jöhetnek a varjúhájfélék. A könyv a borsos varjúhájat említi, abból van bőven a sziklakertben. Ennek méreganyagai a szedamin nevű alkaloid, illetve közelebbről még nem ismert anyagok. Ha valaki megrágja a friss leveleket, hányni fog, ha többet elfogyaszt, görcsös állapotba kerül a könyv szerint.
A kutyatej ( itt konkrétan a farkaskutyatej) méreganyaga az euforbon, amit a magvak és a növény tejnedve tartalmaz. Erős bőr-és nyálkahártya-izgató, szöveteket roncsoló, különösen veszélyesek a növény nedve által okozott szemsérülések. Mérgezéskor a bőrön, nyálkahártyán heves gyulladás, hólyagosodás, sőt fekélyesedés lép fel. Elfogyasztásakor a szájban és az emésztőcsatornában nyálkahártya pirosodást, égő érzést, majd hányingert, hányást, gyomorfájást, heves hasmenést vált ki. Tág pupilla, szédülés, tébolyultság, delírium se kizárt!
És most jön a sűreje. A kedves gyöngyvirág, ami már olyan szépen nyílik.
Tudtam, hogy mérges, de hogy ennyire? Ugyanis a növény minden része digitálisz-glikozidokat, konvallatoxint, konvallamarint, konvallozidot tartalmaz. Ezek az anyagok a szív izomzatát serkentik, ezért szívritmuszavart okoznak a rosszulléten, hányáson, hasmenésen kívül.
A kontyvirág egyszer csak úgy „lett” az udvarban, sose ültettem.
A változatosság kedvéért ez is mérges. Mérge az aroin nevű anyag, amit a piros bogyó, a friss levelek és a gyökértörzsben lehet kimutatni. A bogyók ráadásul gusztusos pirosak, és édes-savanykásak. Izgatja és bénítja a központi idegrendszert, a bőrön hólyagokat húz, hányást, hasmenést okoz.
Ami igen mérgező még, az a borostyán. A méreganyaga a hederin és szaponin nevű anyag. Ez a fekete bogyókban van, amik igen rosszízűek, de az ezeket megevő gyerekeknél halálos mérgezést is okozhatnak. Hánytat, hasmenést, görcsöket, bőrkiütést okoz.
Ennyi mérges növény, és ez még csak a sziklakert! A könyv szerint rengeteg más dísz-és haszonnövény valamely része mérges. Így nem kell messzire menni a gyilokhatású boszorkánykeverék elkészítésének alapanyagaiért… A tulipánról, nárciszról, hóvirágról, sisakvirágról, gyűszűvirágról még szó sem esett, sem a mérgező díszbokrokról.
Ha már a mérgező növényeket elsoroltam, egy dologról nem feledkezhetünk meg! Ha ne adj’Isten, mérgezésre kerül sor, meg kell tudni, hogy lehet elsősegélyt adni. Mindenekelőtt a szájból el kell távolítani a mérges növényi részt, sok folyadékot kell adni azonnal, de nem tejet, mert az segítheti a méreg felszívódását. Természetesen mentőt, orvost kell hívni, ha lehet, és nem házi hánytatási vagy hashajtási kísérlettel próbálkozni.
Állítólag az ilyen mérgezési esetekből legalább annyi van, mint a háztartásban használatos vegyszerek miatti mérgezési esetekből, ezért fontosnak tartom, hogy komolyan vegyem ezeket az információkat. Persze ettől még nem fogom a virágoskertet kiirtani, de nem árt az elővigyázatosság. A növényárudák csak a növény attraktív mivoltát, illetve tartási módjait említik meg, azt nem, hogy esetleg mérgező. A gyerekeket is meg kell inteni többször, hogy nem tapogatjuk meg az ilyen növényeket, és nem rágcsáljuk meg. Szerencsére ezek a mérgező növények nem vetekszenek a kindertojással, és az ízük miatt nem hiszem, hogy túl sokat megennének belőle. De azért csak legyünk óvatosak, ha kicsi gyerekünk van és kertet telepítünk!
Fent vagyunk a Facebookon!
Elkészült a blogunk Facebook-oldala, amely megtekinthető itt:Zöld.ségek Amatőr kerti napló a Facebookon
Várunk szeretettel mindenkit, és nagyon örülünk minden lájknak :-)
Újszülöttek
Minden kertészkedő blogger bemutatja a maga frissen kelt kis növénykéit. Mivel már nekem is van belőlük, én se hagyhatom ki a kezdetek bemutatását.
Az idei tavaszon a kerti munkák valahogy derékkímélőbben zajlottak, mint tavaly. 2010-ben egész korán szántottak, hamar nekiduráltuk magunkat a veteményezésnek, s két nap alatt le is zavartuk az első vetéseket, utána meg három napig nem tudtam kiegyenesedni és a karjaimat megemelni az izomláz miatt. Idén nagyon későn szántottak, csak a múlt héten volt itt a traki. Azonban nem vártuk meg a veteményezéssel a szántást, hanem kistraktorral két körben megdolgozta Laci a megfelelő parcellákat, és már hetekkel ezelőtt vethettem. Igaz nem mindent egyszerre, de jobb volt így, semmi izomláz! Az elsőként vetett borsók,
elduggatott hagyma,
Május királya saláta,
lollo rosso
már kibújtak. Kelőfélben van egy másik nagy táblában korai sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, még több zöldborsó, lila hagyma, fokhagyma, retek.
A retket egyik napról a másikra meglepte a rohadt bolha. Gondolom, a tegnapi szeles napfény nagyon bejött neki. Majd kapnak egy kis mentás-fokhagymás levet, mindjárt nem lesz olyan jó kedvük.
Ma még szeretnék céklát, virágokat is ültetni.
Az ágyások elrendezése gyökeresen más képet mutat, mint a tavalyi. A sorok tájolását 90 fokkal elfordítottuk tavalyhoz képest, és minden ágyás egész más helyre került. A kert legelejére csak a legkorábbi vetemények kerültek, ide még palántákat se rakok, hogy a téli veteményeknek helyet adjak: a hosszú tenyészidejű hagymafélékkel ültettem be. Az elforgatás a vetésforgó szempontjából se lebecsülendő, mert ezzel szinte egy növény se kerül vissza ugyanarra a helyre, mint tavaly.
Az ágyások elfordításának más oka is volt. Idén uborkahálón fogom nevelni a futóbabféléket, paradicsomot, uborkát. Már most leástuk az oszlopokat, és megvettem a hálót. A háló tartóoszlopait csak a kert hosszában van értelme elhelyezni a szomszéd sövénye mellett: itt védett helyen van, és az elrendezés nem merőleges a széljárásra. Ha úgy rendezkednénk el, ahogy mindig szoktuk, a szél hamar tönkretenné az egész tákolmányt. Az oszlopok a tavaly elbontott ódon kukoricagóré bontott gerendáiból készültek. A gerendák kb 1000 éves keményfából vannak, teli lekalapált rozsdás szögekkel, kifeszíthetetlenül belevert ácskapcsokkal. Pokoli nehezek. Már akkor is bontott faanyag volt, amikor a górét megcsinálták belőle, valami régi istálló szelemenfája lehetett régen. A gerendákból itt-ott darabok hiányoznak, ahol kötésbe voltak rakva más gerendákkal. Ráadásul egyik – másik görbe is. Nagyon mélyre le kellett ásni őket, hogy szilárdan álljanak.
Azon röhögtünk, hogy sorban úgy néznek ki, mint valami szentállat – csere miatt kimustrált törzsi totemoszlopok, de az egyik, amely leásva is
Elég furán festenek, de itt megjárja. Legalább ilyen jó a szomszédságnál a betonszitából gyártott futtatóháló és a betonvasból készített babtermesztő „ketrec”, a bontott ablakból készített paprika-üvegalagút. (A bontási hulladékok kertészetileg kreatív felhasználása megérne egy külön posztot.)
A hosszanti elrendezés helytakarékosabb is, meg a magas növények nem árnyékolják egymást.
A héten már ültetjük a céklát, krumplit, még sárgarépát, hagymapalántákat. A karalábé- és brokkolipalánták is hamarosan kiültethetőek lesznek, edzésben vannak. Idén nem adtam esélyt a földibolháknak, ami a káposztafélék magoncait illeti: palántaformában mennek a földbe. Ebben az évben lényegesen több virágot tervezek a kertbe. Egységes ágyás azonban nem lesz, a virágok a zöldségekkel vegyesen fognak virulni. Biztos vagyok benne, hogy a gyümölcsérlelő zöldségféléknek a közelben tanyázó, virágra jövő méhek csak a javukra válnak.
Más újdonsággal nem szolgálhatok. Az összkép nálunk is nagyjából olyan, mint Magyarország összes művelt kiskertjében ilyenkor tavasszal: kelő magvak, nyíló hagymások, pletykáló kertszomszédok, virágzó fák, ásó-kapa, zöldségeságyásaikat árgus szemmel leső tulajdonosok. Be is fejezem, inkább ki a zöldbe, lessük mi is a kelő zöldségeinket!
Átteleltek
Melegen süt a nap, minden hajt… itt az idő, hogy kiértékeljem, mennyire váltotta be a tél alá vetett zöldségek fejlődése és termése a hozzá fűzött reményeimet. Célom a tél alatti zöldségneveléssel az volt, hogy télen is friss, háziterményekkel lássam el a családomat, ne csak a betározottal vagy boltival. Üvegházam, fóliasátram nincs, és nem is érzek ösztönzést, hogy ezzel pepecseljek, így a hidegtűrő veteményfélék átteleltetésével oldjam meg a zöldségellátást.
Az ötlet, hogy ilyen termesztést tervszerűen, megfelelő fajtákkal kialakíthatok, tavaly nyáron pattant ki a fejemből. Az elgondolás még megállta a helyét, de a helyhiány hozzá a kertben zavaró volt. A külön gondot még az is jelentette, hogy a kert teljes egésze szántva lett. A téli zöldségnevelést a szántással összeegyeztetni nem lehetett. Megoldást jelenthetett volna, ha egy darabot felások ősszel a kert elejéből, beültetem, és megjelölöm, hogy az ekésbácsi ne menjen rá a trakijával. Igen, de az ásás nem ment, mert pont azidőtájt injekciózták a derekamat. Ámde ahol a szükség, ott a segítség: rendelkezésemre állt tesóm kertjéből egy darab, amin kísérletezhettem. A dolgok szépségét csak fokozta, hogy sógorom felásva adta át ezt a kis parcellát, így könnyűszerrel vethettem.
Idén még jobb lesz a helyzet, mivel megvan a kistraki. A tél alá vetéshez felhasználandó ágyás helyét nem kell majd ásni, egyszerűen lerekesztek majd a kert elejéből egy darabot, meg lesz tárcsázva, és ültethetek kedvemre. A szántott résztől elkerítem két karóval meg egy szál madzaggal, így a trakisbácsi majd kikerüli.
A tavalyi kusza ágyások vegyes, de termő képet mutatnak. Vegyük sorra.
- Azt korábban is tudtam, hogy a póréhagyma képes áttelelni. A tavaly ősszel megmaradt hagymákkal az volt a tervem, hogy nagy, földes gyökérkolonccal kiszedem, és a szántás után visszaültetem a porhanyósított földbe a töveket. A szántás után egy nappal azonban megjött a havazás, és a hó meg is maradt, ezzel a visszaültetésnek lőttek. A koloncos tövek ott maradtak a kerítés tövén, ahova ledobáltam őket. Hogy meg ne fagyjanak teljesen, egy kis maradék kukoricaszárat dobtam rájuk. Ez alatt egész jól átteleltek, szedhettem őket. Még van néhány szál, amit meg szeretnék hagyni magnak. A fajta csak a közönséges, mindenhol kapható Calabrese. (A gyökeres földkoloncokat otthagyom a kerítés tövén, ott egye a fene az egész földhányást, úgyis pont ott ásta fel a kutya a kerítés lábazatát. )
-Ősszel egy sereg júliusi vetésű kínai kelt nem fogyasztottunk el. Ezeket Hédihez telepítettem át. Egy darabig ( olyan karácsonyig ) eléldegéltek, addig nagyon jókat ettünk belőlük, de aztán az olvadás és fagyás hullámzását nem bírták, megrohadtak. Egypár tő túlélte a telet, de azok már most magszárba mentek.
-A szeptemberben elvetett áttelelő saláta szépen fejesedik ( a fajta neve Téli vajfej). Karácsonyig szedegettük a leveleit, eleinte megenni, aztán inkább táldísznek. A tövek egy részét még októberben szétpalántáztam, ezek rosszabbul vészelték át a hideg napokat, mint amik az eredeti ágyásban maradtak.
- Az októberben elduggatott fokhagymát a sógorom felásta, nem tudok róla nyilatkozni. Csak régebbi tapasztalataimból mondom, hogy az ősszel elduggatott fokhagyma nagyobb fejeket ereszt, mint a tavasszal elültetett.
-A dughagyma ugyanígy járt...
-Az őszi mák (a fajta neve Zeno) kiválóan hajt, egészen nagy, hamarosan lehet ritkítani. Még októberben vetettem el, és meg voltam győződve róla, hogy semmi se lesz belőle. Elvileg a korán hajtó mák még a kedves kis máktokbarkó rajzása előtt levirágzik, így nem tud kárt tenni benne ez a ronda bogár.
-Az áttelelő kelkáposzta elég pocsékul nézett ki még pár hete is. A meleg idő hatására azonban gyors növekedésnek indult, s elég szépecskén hajt. Jani már fel akarta kapálni, de állítólag a fajta tulajdonsága az, hogy a nyeszlett mivolt meglepő gyorsan átvált hatalmas kelkáposztafejekbe – már májusra.
-A leveles kel igencsak rossz bőrben van. Bár két éve áttelelt, idén ez nem ment neki. Ez az egy fajta járt pórul igazából a teleltetésnél.
-A januárban elvetett mák is kikelt, helyeskésen sorol.
-A szintén januárban elvetett zöldborsó is szépen kikelt, nagyobb, mint tavasszal vetett, kelőfélben levő társai.
-A petrezselyemsuliban szépen zöldellik a friss petrezselyemzöld.
-A spenótot ősz óta esszük, s bár téli szüneten volt, takarás nélkül, a három másfél méteres sor két családot heti egyszeri spenótos kajára való mennyiséggel dúsan ellát.
Mivel idén már egységes területben gondolkodhatok a télizöldséges kert kialakításánál, kibővíthetem a zöldségek körét is. Így a felépítés a következő lesz:
-fokhagyma,
-dughagyma tavaszi zöldhagymának,
-a gyatra, ceigli petrezselyemszálakból petrezselyemsuli,
- Elefánt póréhagyma: ez egy különösen hidegtűrő fajta, gondolom nem rohad meg az olvadás-enyhülés hatására sem,
-Tétényi téli sarjhagyma,
-áttelelő kelkáposzta (Adventi fajta),
-leveles kel,
-spenót, Matador fajta,
-Téli vajfej saláta,
-őszi mák,
-januári vetéssel Rajnai törpe borsó és tavaszi mák,
-egy kis bimbós kel.
Egész zöldségsorozat; a felsorolásból kitűnik, hogy főleg a leveles-és hagymaféleségek képviseltetik magukat…
A területkialakítás egyszerű lesz, bár –legalábbis elviekben- már jobban hozzá kell készülni. A majdani téli vetemények helyén most természetesen még a korai borsó hajt, és lollo rosso nyújtogatja ki a kis piros levélkéit. Ezek letermése után már csak igen rövid tenyészidejű zöldségek fognak idekerülni. A sarj-és póréhagymát meg egyenesen, már most ebben az ágyásban nevelem, palántáról.
A növényvédelem aránylag egyszerű, mert a kelési szezonjukban már nem tombolnak úgy a kártevők, mint tavasszal: kevés a földibolha. A káposztaféléket a hernyók megmászták, de azokat Nyunyi nap mint nap kéjesen nyomogatta szét egy botocskával, örömködve, hogy milyen szép sötétzöld a vérük. A problémát a második szomszéd diófáján tanyázó varnyúk jelentik, amik különös szeretettel vonzódnak a már ősszel kihajtott fokhagymához. Tavaly nem kaptam madárhálót, így az ágyásokat szétszabott necczsákkal takartam, ez is tökéletesen bevált. Egy kis fagyvédelem se jött rosszul, ezt fűrészporral és avarral oldottam meg, idén is így fog történni, a márciusi favágásból egy egész zsák fűrészport kapartam össze erre a célra.
Ha meg nagyon bebuzdulok, tán egy csepp fóliaalagutat is szerkesztek a spenót meg a sarjhagyma felé, ki tudja? J
Még van egypár zöldségféle, ami megteremhetne itt. Elvileg létezik télen hajtó, áttelelő brokkoli. Nagy vágyam, hogy olyan sarjhagymára is szert tegyek, ami a magszára végén mini hagymákat szül, és azokat leszedve meg elültetve lehet megújítani a hagymaágyást. Ilyen fokhagymában is létezik, kicsi koromban láttam ilyet nagymamám húgánál, akinek igen régen mintagazdasága volt Várbalogon. Fogalmam sincs, hol lehet ezekhez a fajtákhoz hozzájutni.
Apósom egy szőlőhegyi cimborája mondta, hogy ő a sárgarépát is kint hagyja meg a pasztinákot is, mert úgysem fagy meg, sokkal frissebb marad, mint a betárolt, ami megfonnyad. Erre azért már nem visz rá a lélek, mert nincs kedvem egy levesnyi cucchoz száz métert gyalogolni (ennyire van a kert a ház hátsó kijáratától), a fagyott földet ásni. A pincébe menni ennél gyorsabb és kellemesebb…
A másik: tavaly a nyamvadt zellerszárdarabokat gyökérrel együtt a ganédombra szórtuk, s most néztem, hogy milyen szépen kihajtottak! Talán meg lehetne kísérelni zeller teleltetését a friss zöld érdekében?
Ennyit a teleltethető zöldségekről. Az egységesen kialakított zöldségteleltető kerthez nagy reményeket fűzök. Jó lesz, ha télen is a sajátunkat ehetjük, és korán tavasszal már friss zöldhöz juthatunk. Egész sorozat ennivaló: valamelyik bizonyára sikerülni fog!
Ünnepi pillanat
Számomra a csillagos megnólia virágzása a tavasz legünnepibb pillanata.
Krumpliföldi underground
Minden évben ültetünk krumplit, és évek igazából óta csak mérgelődünk vele. A mérgelődés már a vetésnél elkezdődik, nevezetesen ott, hogy nem lehet normális vetőgumót kapni. Még a vetőmagboltokban is csak körülbelül háromféle import fajta kapható, sárga krumpli után nyomozni kell. Az, hogy a bevásárlóközpontokban meg milyen minőségű a vetőgumó, azt nem kívánom részletezni. Inkább megetetném azzal, aki ilyet szaporítóanyagként elad.
A „bio” mini vetőgumó is csak afféle „parasztvakítás”. Lehet, hogy a gumó vírusmentes, de attól még egész nyáron buzgón permetezhetjük a legkülönfélébb vegyszerekkel meg rovarirtókkal a biokertészet és az egészség jegyében. Tavaly a „bio”, vírusmentesen kinevelt, csávázott (kérdem: ha kórokozómentes, miért csávázzák?) kétszáz négyzetméteres krumpliágyásban vígan spacírgangoltak a leggusztustalanabb krumplibogarak a zöldön.
A gumók után turkálva alig találtunk valamit, viszont valahogy mindig belekaptam a rohadt krumplikba – ezeknél kevés van büdösebb a világon. A százötven mini bio vetőgumóból pontosan kettő, azaz kettő vödör krumplit szüreteltünk, holott a szabály szerint hétszeres termés az átlagos minden egyes krumplitő alól. Ekkor elfutott a méreg. Miért van az, hogy az egész éves munkának ez kell, hogy legyen az eredménye? Régen a felszedett krumpli apraját ültettük vissza a következő évben, és zsákszám ástuk a szép termést. És ez nem a nyomorult vetőgumó hibája, hanem azé, aki ezt tolja az orrunk alá, mondván, hogy csak ez kapható, más nincs, a hagyományos fajták mára leromlottak, süllyesztőbe kerültek.
Számomra kissé hihetetlenné vált, hogy ennyire nincs választék, kicsit kutakodni kezdtem a régi magyar krumplifajták irányában, és valami egészen különös dologra bukkantam. Ezt a különös valamit úgy hívják, hogy Sárpo Mira.
Bizonyára van néhány olvasónk, akinek ez a név már ismert, de nekem ez újdonság lett. Magyar nemesítés, kiváló tulajdonságokkal amit a fajta honlapján tanulmányozni lehet, de egy pici részt idevágnék:
„A burgonyavész (fitophtora) és a levéltetű által terjesztett vírusok egyáltalán nem támadják meg, így sosem rothad, sosem hal el a lombja, mindig egyformán bőséges a termése. Ha tetves is lesz, akkor sem kell permetezni, mert nem tudják a tetvek károsítani. Egyedüli ellensége a burgonyabogár, de kemény lombját az is kevésbé kedveli, mint az ízletes levelű holland fajtákét. Tárolhatósága egyedülálló a világon: nem szürkül, nem rothad, és áprilisban kezd csak csírázni. A húsa világos törtfehér, a héja rózsaszín, a zamata kiváló, közepesen lisztes, mégsem fő szét, így szilvásgombócba, salátába, sütve, főve és pogácsába egyaránt jól elkészíthető.”
Vagyis: mindazon tulajdonságokat hordozza, amit egy tökéletes krumplinak tudnia kell.
A fajta után tovább kutakodva a Magyar Permakultúra Szövetség blogján rátaláltam a fajta kinemesítésének történetére, vagyis inkább rémtörténetére. A teljes sztori szomorú szelete a mai nagy magyar valóságnak. A történet lényege:
„Valakiknek tehát érdekében állt, hogy a Sárvári-család nemesítési eredményei ne kerülhessenek nyilvánosságra. Az ellenálló burgonyafajták, ugyanis nem csak a betegségeket tűrték, de többször is visszaültethető lett volna a vetőanyaguk. Ezzel szemben, a nyugati nemesítésű burgonyafajtákat minden esztendőben fel kell újítani, ha nem akar a termelő nagy veszteséget elérni. A Magyar rózsát divat volt ócsárolni felsőbb kezdeményezésre, mert alapvető külföldi érdeket sértett, (de nem a magyar termelők érdekét sértette), hiszen többször is vissza lehetett volna ültetni a vetőanyagát, lényeges termelési veszteség nélkül.”
Szóval egy 100 %-ig magyar, a biotermesztésre teljességgel alkalmas fajta létezik ma Magyarországon, amiről a magamfajta jóhiszemű kiskerti krumplitermelő nem is tud, s csak ilyen „underground” módon, egy alapítványon keresztül juthat hozzá!
Százával sorolhatnánk hasonló történeteket, hogy a multik, a különféle lobbik, az Isten tudja milyen háttérrel összehozott értelmetlen jogszabályok hogyan fojtják meg a pozitív kezdeményezéseket, életek munkáját törve szét. Nem szeretnék politizálásba fogni egy kertes blogban. De azt levágtam elég gyorsan, hogy ha ilyen vetőgumót szeretnék, akkor nem a vetőmagboltban kell keresnem, ahol majd az eladó útszéli modorban kioktat arról, hogy ilyen a világegyetemben sem létezik, vegyek Dezirét, fizessek és húzzak, ámen. Gyanítottam, hogy a magértékesítő webshopokban sem fogok ilyet találni.
A honlapon megtalálható az elérhetőség, ide írtam januárban, hogy hogyan juthatok vetőgumóhoz. Kellemes benyomást keltett már elsőre az , hogy a gumót kilóra adták, nem darabra, mint a mini szaporítóanyagot. Tíz kilót vettem ( ez kb 200 gumó), s olcsóbbra jött ki szállítással együtt, mintha hasonló darabszámú minigumót vettem volna! Tegnap érkeztek meg. Anyuci nagy lelkesedéssel bontotta ki. Egy necczsákban voltak a kis krumplik, olyan ötdekás mndegyik, nagy fénycsírák, penész sehol, mint gyakran a hagyományos vetnivalón.
A zsákban a krumpli mellett egy nejlonzacskóban valami fekete, koromszerű pelletféleség is volt, olyan, mint a nyúltáp. Ez vajon mi a ménkű lehet? Mint kiderült, ez egy barnaszén alapú humuszkészítmény, a neve Dudarit.
A készítmény meghökkentően jó tulajdonságai itt olvashatóak, a lényeg: természetes huminsavakat tartalmazó bio-műtrágya, ami alkalmas a vörösiszappal szennyezett talaj javítására is kiváló tulajdonságai okán! Ezt kaptuk a krumpli mellé ajándékba. (Nem tudom, hol árulnak ma közforgalomban olyan krumpli-vetőgumót, amihez a műtrágyát ingyen és bérmentve küldik!) Minden krumplibokor alá három ilyen bigyó hosszú időre biztosítja elvileg a megfelelő tápanyagellátást.
A fajta eddigi bemutatkozása nekem nagyon szimpatikus, ha pedig a termelésben is beválik, azt hiszem, hogy a többi krumplifajta megy a süllyesztőbe egyszer s mindenkorra. Aki próbálta, csak a legjobbakat írta róla. (Például itt és itt.) Egy kicsit mégis hihetetlennek tűnik ez a sok szuper tulajdonság, de az elmúlt két év krumplitermesztésénél már minden jobb lehet.
A paradicsomra is jó hatással lesz az új fajta. A paradicsomvészt és a krumplirothadást ugyanaz a Phitophtora gomba okozza, a talajban maradt rothadó krumplidarabok a melegágyai a fertőzésnek. Sok helyen hallottam, olvastam, hogy a krumpli meg a paradicsom ezért egy kertben nemigen viselik meg egymást, folyton összefertőződnek. Ezzel a rezisztens fajtával azonban egy hatalmas fitoftóraforrás iktatódik ki: a talajban maradó növényi részeken nem fognak vidámkodni a gombák. És ha a termés is olyan bőséges lesz, mint az ismertetőn szerepel, elmondhatom, hogy olyan krumplira találtam, ami minden várakozásomnak megfelel. Mivel középkésői, túl korán nem lesz újkrumpli, de oda se neki, addig eszünk rizsát…. J
Még nem nagyon csírás a vetőkrumpli, ezért csíráztatóra tettük egy drótrekeszben a meleg napfényre.
Igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér, de azért egy kis reklámot nem hagyhatok ki. A fajtát az Akli Majorért alapítvány vette védőszárnyai alá, érdemes megnézni a honlapjukat is. A krumpli május végéig vethető, ha valamelyikőtöket ez a fajta érdekelné, a vajdaeszti@freemail.hu címen tudakozódhat.
Közben találtam egy német webshopot, ahol egy kiló vetőgumót 6 €-ért adtak. Marha érdekes, hogy külföldön értékelni tudnak egy olyan fajtát, amit idehaza csak körülményesen lehet felhajtani. Az meg külön vicc, hogy norvég civil szervezetek támogatása kell ahhoz, hogy az Akli Majorban termelői bolt tudjon nyílni a major termékeiből.
Morgás befejezve. Lényeg: úgy tűnik, egy kiváló krumpliféleségre bukkantam, ami mellé még a bio talajjavításhoz is kaptam egy igen használható segítséget. Nagyon-nagyon várom a termést, és az eredményről ősszel majd beszámolok.
Remélem, hogy idén már lehetőség szerint mindenfajta vegyszer nélkül sikerül olyan zöldséget termelnem, amit nyugodt lélekkel tálalhatok be báránykáimnak paprikásan, gombócban, sütve-főve. Különösen fontos ez azért is, mert kedves kis Andrisunk nemsokára már pépecskéket is lakmározni fog anyukája tejcsije helyett, neki igazán szüksége lesz a legjobb alapanyagból készült élelmiszerre- ebből a többszörösen is a föld alól előkerített krumplifajtából.
Áprilisi bolond idő
„Április
Ha Tiburtius napjára a rétek meg nem zöldülnek, a parasztok nem reménylik a föld termékenységét, ha ez a hónap nedves, bőséget várnak.
A nyírfa ha megzöldellik, nem féltik azután a veteményeket a hidegtől; ha a veres napfénykötő bogár kibújik a dértől, ha a cseresznyefa virágos: virágos lészen a szőlő is.
Szent György nap után annyi deres harmat lészen, mennyi volt Szent Mihály napja előtt az elmúlt esztendőben. Ebben a hónapban ha az ég dörög: jó és hasznos időt jelent.
Szent Márk napja előtt mennyi ideig szólnak a békák, annyi ideig hallgatnak azután. A filemile ha hallgat ezen a napon, változó tavaszt jelent, ha énekel, jó tavaszt hirdet.
A Szent György napi virág ha bőven terem, bőséget, ha nem terem, drágaságot mutat.”
Ehhez nekem egy kis értelmezés után kellett kutatnom. Tiburtius magyarul Tiborc neve napja, április 14-én van. Reménykedhetünk azonban a föld termékenységét, mert a szántók-rétek úgy zöldellenek, hogy az ember szíve-lelke repes tőle. A veres napfénykötő bogár körülbelül a verőköltő bodobács, vagyis a jancsi-vagy sanyibogár lehet, múlt héten hétfőn láttam egy csapatot belőlük az egyik kerítés tövén. Szent György és Szent Mihály napja már ismertebb, az egyik április 24-én, a másik szeptember 29-én van.
Tavaly az első fagyos éjszakák október 10-e körül jöttek az Időkép adatai szerint, így deres harmatra fagyosszentek körül a népi bölcsesség szerint már nem kell számítani. Remélem, így is fog történni.
Még egy idevágó érdekességet találtam. Ez az érdekes ismertető a Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó sorozatában olvasható Hasznos tudnivalók innen – onnan címmel. A hasznos tudnivalókat Vajda Ferencz gyűjtötte egybe még 1899-ben. Az enyhe telekről, korai tavaszokról ír.
„ENYHE TELEK MAGYARORSZÁGON. Ezek közé tartozik: az 1182-i, amikor a gyümölcsfák február 2-án már rakva voltak gyümölcscsel; 1186-ban az alma dió nagyságúra nőtt; májusban arattak, s augusztusban a szüretnek is vége volt. 1289-ban a falusi leányok karácsony és vízkereszt napján búzavirágból, violából és más virágból fontak koszorút, januárban a fák virágoztak, a madarak tojtak, februárban a szőlőnövések már nagyok voltak.
1332-ben vízkeresztkor már szántottak. 1397-ben májusban már learattak. 1421-ben a fák mártiusban, a szőlők áprilban virágoztak, ugyan ekkor érett cseresnyét, májusban érett szőlőt lehetett találni, mely június 24-re mindenütt teljesen megérett. 1424-ben karácsonykor és vízkeresztkor elég virágot lehetett találni. 1473-ban a gyümölcsfák októberben másodszor virágoztak, és Márton napkor érett cseresnyét lehetett enni. Különösen enyhe tél volt az 1530, 1538, ls 1572 is, még melegebb 1607-8-i, amikor februárban a legkésőbbi virágok is kinyíltak… Az 1707, 1722, és 1759-i egész tél valóságos nyár számba ment, olyan meleg volt, hogy 1722-ben februárban a gyümölcs fák és növények virágoztak; 1759-ben február 12-én a legyek széltében röpdöstek; a szilvásokban Szt. György nap előtt 2 héttel lekaszálták a füvet, a fák olyan levelesek voltak, mint nyáron, s kánikulai meleg szinte megölte az embert; a szárazság olyan nagy, hogy tavak, folyók, kutak kiszáradtak… 1778-79-ben Pál forduláskor a gyermekek a szabadban fürödtek, őszkor pedig Szilágyban némely gyümölcs nem csak 2-szor ért meg, hanem a somlyai magas hegyeken több gyümölcsfa 3-szor is virágzott. 1787-ben decz. 3-áig olyan szép idő járt, hogy a rozs sok helyen kihányta a fejét, s 1788 januárban az egész hónapban szántottak, s a fák levelezni kezdtek. 1790-91 decz. és jan. hóban elég vadsalátát, szegfűgombát, ibolyát hordtak a mezőről, s 1792. febr. 19-én a bodzafák levelesek voltak, árnyat tartottak, az eperfa levele ezüstgaras nagyságú volt. 2-szor 25-én fakadtak ki a fák, s szept. eleje olyan meleg, melyhez hasonlót nem említ a krónika. 1795-96 januárban több helyen 2-szori alma termést szedtek a fáról, mely sem színben, sem ízben nem különbözött a nyári terméstől, s egész hónapban olyan meleg volt, hogy a méhek, legyek, szúnyogok széltében repdestek.”
Nagyon érdekes írás, bár kissé fantasztikusan hangzik ezen a klímán az évi kétszeri gyümölcstermés. Nincs arra sem adat, hogy a szerző honnan tudja, hogy milyen idő volt például 1182-ben. Nagy hőségeket azonban már mindegyikünk megért, én is emlékszek olyanra, hogy januárban már csupa hóvirág volt az erdő, Anyák napjára már az összes gyöngyvirág régen elnyílt, és az orgona az egyik különösen enyhe őszön kétszer is virágzott. Emellett azonban gázoltunk januárban mellig érő hóban, olvasztgattuk a wc-tartály csövét vasalóval, olyan hidegek is voltak. Láttam már május 10-én mínusz hét fokos fagyot, januári jégzivatart hatalmas villámokkal. Mindenesetre az megállapítható, hogy a bolond időjárás nem pillanatnyi, régen is voltak lehetetlenszámba menő időjárási jelenségek. Csak hát ezek manapság egyre gyakoribbak. Ez a szép, néha záporokkal tarkított enyhe tavaszi idő azonban megmaradhatna még jónéhány hétig, azt hiszem, ezzel mindannyian ki lehetünk békülve. Melegen sütő nap, virágzó erdők-mezők-gyümölcsfák, bicajozás, kertészkedés… kell ennél több a mindennapi apró boldogsághoz?
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
5 megjegyzés :
Megjegyzés küldése