2017. december 2., szombat

Ősz és tél határán

Zúzmarás köd, a nagy varázsló ma fehér kontúrokkal dolgozott és gyönyörűt alkotott.








2017. november 22., szerda

Petrezselyem jégkocka

Ez az ötlet valami DIY oldalon jött szembe, rendes, tisztességes fagyasztós pestóként, bazsalikomból és olívaolajból.

Nálunk azonban most petrezselyemzöldből lett bőséges termés a nedves ősz után. A hagyományos tejfölöspoharas-alufóliás fagyasztással az volt a bajom, hogy nehezen adagolható és ha a pohárról lejön a fedés, márpedig lejön, akkor az egész nagy adag zöldfűszer bevesz valami rémes fagyasztószagot, ami a kész ételekből kiérződik.



Szedtem egy nagy zacskó petrezselyemzöldet, átválogattam-mostam, nagyjából lecsepegtettem, durván megvágtam, majd kevés étolajjal nem túl finomra turmixoltam. Szilikon jégkockatartóban egy napig fagyasztottam, majd egy jól záródó klipszes ételesdobozba rendezve visszatettem a kb. 50 petrezselyemadagomat a fagyasztóba, Zöldpetrezselymet igénylő ételbe elég beledobni egy-egy jégkockát, a többi pedig nem fog érintkezni a fagyasztó egyéb tartalmával.

2017. november 14., kedd

Nagyon is megéri!

Két éve volt néhány posztom arról, hogy pénzügyileg mennyire rentábilis a kerttel bajlódni, a végén kb. 15000 Ft-nyi mínusz jött ki, de végül is ha a termett zöldséget bioterméknek, a rászánt időt pedig sportnak számoljuk, tulajdonképp megéri...


Idén a gyümölcsökre jó év volt, sok feleslegünk termett. Miután a befőzhetőt befőztem és a családon belül osztogattam, még mindig tizenkilók maradtak a fán, gondoltam, dobok fel egy-két hirdetést a közösségi és ingyenes apróhirdetési oldalakra.

Nem volt rossz ötlet, a termény nagy része elkelt a környező három utcában, de rég nem látott ismerősök is rám írtak, hogy vinnének egy keveset. Tök jól feldobták a gyed miatt kissé szegényes társaséletemet. A birsalma meg olyan izgalmat váltott ki í kedves, drága hetven körüli nénik közt, mint egy csapat chioppendale-fiú a boszorkányszombaton. Tuti kompót-, lekvár-, birssajtreceptekkel is gazdagabb lettem. A szőlőt olyan vitte el.aki hálistennek le is szedte, pálinkának.




Eladva, kg
Ár

Őszibarack
13
250 Ft
3 250 Ft
Mogyoró
8
1000
8 000 Ft
Szőlő
120
50
6 000 Ft
Birsalma
80
250
20 000 Ft



37 250 Ft


Így már azért eléggé pluszban van a mérleg. Igenis megéri kertészkedni.

2017. november 13., hétfő

Szivárványos Márton-napi búcsú

A szombat reggel olyan időjárással köszöntött be (nicsak, családon belüli erőszak a pokolban), amire azt mondanánk: veri az ördög a feleségét. Aranyszínű felhők, egészen valószerűtlen napsütés és szemerkélő eső egyszerre, majd pompás, teljes ívű, ragyogó kettős szivárvány a nyugati égbolton. A néhány perces csodás közjáték után a drága jó napocska többé elő sem dugta az orrát, biztos a felhők felett jól elvan...


Másnap következett kicsi falunk nagy ünnepe, a Márton-napi búcsú a csingislovak felvonulásával. Nem kis szervezés árán készült el a két fogat, de megérte: több százan bámulták meg a kikophatatlan helyi szokást.

A lovasbandérium vezette fel a menetet,




majd jöttek a feldíszített kocsik. 
Végül következett a vásári sokadalom a tengernyi bóvlival és az elmaradhatatlan kakasnyalókával. 

Volt egy családi ünnep is közben, középső fiam, Balázska négy éves lett. Ő a lehető legnagyobb traktorrajongó, tesóm ilyen tortával lepte meg:

Öröm volt nézni a büszke meghatottságot a kislegény arcán.

2017. november 6., hétfő

Soproni-hegység


Mentegetőznék, de... Tudjátok, három a legény nálunk, a legkisebb két hete lett egy éves. Mostanra vagyunk ott, hogy egy napra velük is bárhová, bármikor mehetünk. Még étterembe is:-). Jó kis dinamikus csapat ez a három fiúcska, nem semmi tartani velük a ritmust. Azért most már, ha a két nagy épp nem beteg, szeretnék blogolgatni, most éppen túrázós poszt jön. Később kertesek is.

Felpakoltuk tehát szombaton  a mi kis mozgó állatkertünket, mint a cirkuszosok, és körülnéztünk kedvenc városunk környékén.


 Fertő


Bizonyára olvastátok a térségre vonatkozó két fontos hírt, az egyik a cölöpházak leégése, a másik pedig a térség kiemelt turisztikai fejlesztési célponttá válása. Elvileg nemsokára dől a lé, jönnek a markolók és jön a balatonosítás.

Ennek egyelőre nincs sok jele, a hajók már pihennek, a romokat lassan eltakarítják a leégett klubházak helyén, lassan eltűnnek a szenes gerendák. Biztos, hogy más arculata lesz ennek a csodás kis szegletnek. Diszkók, bisztrók, nagyhajók... ki tudja...

Vagy nagyarcú turisták sok pénzzel és égig érő elvárásokkal, az osztrákok kedélyessége nélkül...


 Nyilvánvaló, hogy mekkora a potenciál a területben, mindenki látja hogy Illmitz és Podersdorf hol tart, hogy bőven verik a Balcsit is sok szempontból, de fejlődés lehetősége mellett van vesztenivaló is. A Fertő keleti partja fejlett, de vidékies hely, a parasztházas főutcákon a sok stube kötött ésszel járnak a mesés kabriók, nem arcoskodik senki, ízléssel-mértékkel használják a pénzüket a szomszédok. Túl nagy illúzióim nincsenek, de csalódott lennék, ha valamiféle Siófok-utánzatot rittyentenének ide pár év múlva.

Talán ez sem lesz többet a helyén, ahogy talán klubház sem  lesz meg a régi formájában. Nekünk hiányozni fog.


Gloriette
Nem a fertőbozi, Széchenyi-féle, hanem a Sopron, Vas-hegyi kilátó.



Takaros, kicsi gerendatornyocska, egy emelet magas. Jó kis gyerekszalasztó.


Látni a város egy részét, 

a  korlát mellett a mélységbe letekintve pedig 

 harangvirágokat. 

A Faber-rét felé

Néhány tíz méter után lombosból elegyesbe vált az erdő, bár a terep jó darabig lefelé lejt. 




 A levegő metsző, hűvös, tiszta.  Mohák, páfrányok szokatlanul gazdagon nőnek, az utakon pocsolyák, a vízmosások nedvesek. Fenyőpalánták burjánzanak. Szinte keressük a Pettson és Findus-könyvek kis lényeit, vagy Piroska farkasát.

 Szörnyláb. 
Árvacsalánok utolsó virágai.

Csillagmohák spórahozásban. 


Vas-hegyi páholy
Egy sziklaorom, egyszerű fakorláttal elkerítve szinte az egyik utca végén, ahonnan remek rálátás nyílik a városra, a környékbeli falvakra, a Fertő nádasaira-vizére és azon túl a nezsideri dombokra a számtalan szélerőművel.



Ez az egész túra a rengeteg érdekességgel, hegymászással, két kilátóponttal, táskányi tobozzal és makkal együtt nem volt több, mint három kilométer, időben pedig jó két óra. Ajánlom!

2017. április 23., vasárnap

Édes egyetlenkém

Értem ezt a feketeribizli fásdugványozásából megmaradt egyetlen szem ribizlitőre. Tavaly augusztusban kiválóan fásdugványoztam nyár végén, ahogy a nagykönyv leírja:

Kikészítettem a megfelelő eszközöket,

levágtam a megfelelő dugványt:


 gyökereztetőporoztam:
 biztosítottam a megfelelő páratartalmat.


Szegény dugványok télen kintfelejtődtek a mínusz tizenhét fokban a kapás pléhsufniban, mégsem lett bajuk, tavasszal a nyolc dugványból hét fejlődésnek indult. Aztán jött a kis fenevadam:

és hüpp-hüpp-hüpp, barba trükk-valahogy eltűnt öt dugvány. Maradványaikat a láda alatt, a terasz szélén szedtem össze. Kis leányom felhúzkodta a túlélőket. 
Egyetlen dugvány maradt meg, az szépen fejlődésnek indult. Azonban alapos vizsgálat után rájöttem, hogy ez nem is feketeribizli. A ribizlidzsungelben véletlenül a Blanka fehér ribizliről is szedtem le egy hajtást, ez bekerült a dugványozandók köré. Ez élte túl a törökvészt. A tő mellett még látható néhány szármaradvány.

Így feketeribizli nincs, ősszel kezdődik újra a dugványozás, csak sikerül már valamit összehozni néhány év alatt.

2017. február 20., hétfő

Túra hármasban

Elég régen jelentkeztem, ennek ő az oka, ugyanis októberben világra jött a legkisebb legénykénk, Kristóf. Jó termetes kisember, s a család legkisebbjének élethelyzetéből következően igazán társaságkedvelő, valódi kis fészekfentő.

Szóval három a fiú nálunk, Annyian kérdezték, bánom-e, hát nem. Annyira hamar egy csapat lett belőlük, mint amennyire hozzászoktam, hogy a felmosószett végképp, örökös bútordarabként begyógyul a slozi sarkába... Szóval nálunk zajlik a nagyélet: dohányzóasztal helyett trambulin, ajtófüggöny helyett lógós boxzsák, lábtartós puff helyett ugrálólabda, satöbbi.

lököttek

 A kicsi friss levegőből igazán nem szenved hiányt, kénytelen volt felvenni a nagyok ritmusát. Tegnap már egy kicsit túrázni, hóvirágot nézni is eljött velünk. 

 Kötelező stíluselem a napszemcsi és a mancs őrjárat. Menci, mem?

piros rugalmas finom

Az idei kemény tél nyomát -volt, aki jégkorongozott is a folyón- még őrzi a Mosoni-Duna partjait szegélyező jégsáv.

A hóvirágok még csak bimbósak, a legnaposabb részeken látni pár nyíló szálat. 

A hódok nyomait viszont rengeteg helyen láthattuk, a Kálnoki-érben megtaláltuk a várat, azaz a hódgátat is, ami három kis érre terelte szét a mellékágat.


Persze begyűjtöttünk mindenféle erdei kincset, úgymint hódrágta uszadékfát, villás bodzaágat, lyukas csigaházat. És rendben van így.