Elmaradt képek
1 hete
Ez történt a kertben az utóbbi hónapokban
Idén ugyan a zöldséges projekt hamvába halt, de azért történt pár fontos változás, újítás. A mindennapok számára is birtokba vettük a kertet a gyerkőcökkel. A füves rész már nem olyan fajgazdag gazos, viszont egyenletesen elterjedt benne a százszorszép. A kerti tűzhelyen immár legálisan, szomszédbarát módon tüntethetjük el az aprófát. Ha jönnének panaszkodni a füst miatt, kezükbe nyomunk egy tányért némi friss sült szalonnával, bár ilyesmi még nem történt. Ja, nincs is közvetlen szomszédunk.
A pergolát egészen belaktuk, megtelt játékokkal. Jani készített ide egy jó nagy hintaágyat sziesztákhoz meg a nyári bulikhoz, ez az egész család kedvence. Balival néha szunyókáltunk is rajta néha. Olyan lett a lugas a tűzrakóval, mint egy nagy kinti étkező-nappali-konyha együttes.
Andris egyensúlyérzéke egy kicsit bizonytalan volt óvodakezdéskor, ezért Jani rehabos gyógytornásza és az óvó nénik tanácsára beszereztünk pár egyensúlyfejlesztő játékot, meg hintákat, ebből keletkezett a házi cirkusz. Bentre vateráztunk egy olcsó kis trambulint is esős napokra. Jót tett a gyerkőcnek a sok tornaszer, azóta pikk-pakk felmászik a kerítésre, farakásra, amit azelőtt sosem tett volna. Megvan persze a magához való esze, akkor tolja ezeket a mutatványokat, ha látótávolságon belül vagyunk, hogy szükség esetén menteni tudjuk.
A fügebokor is a kertnek ebben a sarkában van, védve az északi, északnyugati szelektől. Jót tett neki az átültetés, naponta szüreteljük a sárga külsejű, lila belsejű terméseket. Chef Viki salátáját készítem belőle, de háziasabban abból, ami a hűtőben van: Otelló szőlő + fügék + sült mangalica vagy házi sonka + valami fehér sajt + balzsamecetes-mézes öntet szalonnazsírból. Így elég laktató vacsora készül belőle a hűvös estékre, sőt elvileg szerelmi serkentő erővel is bír. Egy kis puha kenyér és egy pohár száraz fehérbor hozzá és kész is a lakoma.
Sok őszibarackunk termett, most már pihennek ezek a fiatal kis fák. A lombszínük gyönyörű. Háttérben a másznivaló farakások.
Mostanában folytatta Jani a kerítésprojektet, amióta a térdműtétet végző doki gyógyultnak nyilvánította. A kertünk legmeghittebb berendezési tárgya a jó öreg roggyant betonkeverő, zúgása azonnali, halaszthatatlan kinti játékra csábítja Andrist. A határoló kerítés alapja már kész, a háló első 25 méterét feltette a gazda a százötvenből. Apránként haladunk vele. Az előkertet eléggé megbolygatta tavaly az utcafronti kerítés felrakása, idén őszre végre az évelők megint belakták, telenőtték a ház elejét. Nem mondom, gazos is rendesen...
Olcsó megoldással tettük a virágcserepek számára alkalmassá a kinti ablakpárkányokat, a nappali maradék csempéiből jutott annyi, amennyivel bevonhatta a gazduram a párkányokat. A törmelékkel Andika folyton kőművesest játszik.
Utolsónak maradt bónusz a piszkos szennyes: a gyomos, nyomorult zöldséges helye az őszi fényben. Egy baleset, egy családi egyéb elfoglaltság így dönti romba a nagy bióskodást. Nem baj, ugye a remény hal meg utoljára.
Szóval így lakjuk, így használjuk mostanában a kertet. Hátra van még a szőlőszüret, elég gyatra, rohadós a termés. Be kell hozni, becserepezni még a kint nyaraló dézsás növényeket, ez elég nagy meló lesz, óriási gyökeret-lombot növesztettek szabadföldbe kiültetve. Aztán úgyis jön az igazi fűtési szezon, amikor őrizhetjük a kályhát.
Őszi színek, virágnyelven
Ez az időszak már teljesen ősz és még majdnem nyár, mindegyik évszak szépségeivel teljes. Teljes színkör áll össze az őszi évelőkből és évente újravirágzó egynyáriakból. Másodvirágzik az erdei szellőrózsa és pompázik rózsaszín testvére is. Lángolnak a teszkós, egyeurós rózsák, két kitaposás után megéledt és virágot bontott a drága jó Szüts Gézáné, Rózsi néni piros krizantémja. Van pár szál ártérből szökött bíbor nebáncsvirág, kivadult amaránt. Még nem vonult be télire az enciánfa és hosszú évek óta először virágzik a kék sisakvirág. A csicsóka négy méter magasban is nyitja az égre napocskáit. Van egy új tollborzfüvem (nem utánozom ám Juhmelit, á dehogy), és magot akar hozni a rozzant bodega oldalán a trombitafolyondár. Boldogság a kert na, nagy boldogság.
Dunasziget, hallépcső
Szerencsés helyen élünk. Egy biciklis iramodásnyira négy szabadstrand, két termálfürdő, két kenukölcsönző vár ránk, száz kilométeren belül pedig két főváros és egyik sem kutyasz@ros. Szerencsés még a hely abból a szempontból is, hogy ha ősszel színes lombokra és erdőszagra vágyunk, szinte bármelyik mellékutca végén előbb-utóbb túrázásra csábító erdőbe botlunk. A szomszéd falu, Dunasziget még szerencsésebb, hogy magát a falut és a környékét is át-meg átszövik a Duna mellékágai. Ezek az erdők síkvidékiek, kevertek, rétekkel és folyópartokkal váltakozók. Boldogító változatosságot kínálnak a szemnek.
Növények
Bár ősz van, sok a virág. A legpompásabb a bíbor nebáncsvirág volt, az ártérben pirosat és halvány rózsaszínűt is találtunk.
A héjakút mácsonya szárazon meredezik, rajzolatos mintával dekorálja ki az őszi égboltot a töltés tetején.
Kőrakásokat, zárásokat benövő tarkabarka seprencék, füzek, aranyvesszők és egyéb kórók
Az út célja egy fontos vízügyi építmény, a Denkpáli műtárgy és a hallépcső. 1998-ban fejeződött be az építése, aminek az volt a célja, hogy vizet juttasson a Duna elterelése után kiszáradóban lévő cikolai ágrendszerbe és lehetőséget adjon a vándorló halaknak a felső folyószakaszba való feljutásra.
Ez a mesterséges patak a halak egérútja, a tulajdonképpeni hallépcső, amely kikerüli a zárást.
Leselkedőablak, itt figyelhetőek meg a vándorló halak. Napi többszáz is átvándorol a hallépcsőn a leírások szerint.
Orgona októberben
Nálatok is előfordul ilyesmi? Az egyik déliesen körbenapozott helyen ismét kinyílt az orgona. Kisebb, fakóbb, mint a májusi, de illatos!
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
2 megjegyzés :
Megjegyzés küldése