Zöld.ségek Amatőr kerti napló

… olyan az idő, mintha április végén járnánk. Kedden azt fontolgattuk, begyújtsunk - e… Ennek megfelelően a kerti vetemények is visszamaradtak. A tavalyi júniusvéget ha megnézzük: árpával érő körték, nyíló Buddleja, legényfogók, nagy, piroslani kezdő nyári almák, cukkinik, meggyek, céklák… Sehol se vagyunk ettől. Kezdjük ott, hogy gyümölcs nemigen van. A cseresznye már zölden lerohadt, meggyből pár szem kódorog a fán, árpával érő körte nincs. Viszont alma és téli körte lesz, bár a fán a gyümölcsök még csak jércetojásnyiak. Viszont itt is lesből támadnak mindenféle felismerhetetlen kórokozók. Ezért Metikussal segítséget kértünk az almafélék növényvédelméről a Sorsod: Borsod blogban, itt olvashatjuk a szabatos, kimerítő választ. Ribizli se lesz, csak egy kis egres. A nektarin viszont kifejezetten szép és nem rothadó, nincs tetűözön, köszönjük Janinak a segítőkész ápolást! A kártevők szintje azonban megfelel a tavalyiaknak… Bár idén nincs annyi levéltetű és hernyó, van helyettük földibo

Számomra idegen, ismeretlen jövevény a kertben a mákbarkó vagy mákormányos, már a múlt héten említettem. A levéltetvek, hernyók, krumplibogarak már régi ismerősök, ez a bogár még nem. Ettől függetlenül igen haragszok rá, mert ha nem figyelek, tönkreteszi az egész termést! Még jó, hogy a virágzás lassan lemegy, így túl sok ideje nem marad érvényesülni. Különféle szakkönyvekben próbáltam nyomozni a mákbarkó és kiirthatósága után. Nem sok mindent találtam, csak azt, hogy létezik ilyen állat, ami kifúrja a mákot, ettől az megkukacosodik, kampec. Az eszem valamelyik zugából előjött, hogy van otthon valamilyen könyv, ami foglalkozik ezzel. Némi kutakodás után rábukkantam a Hangya Szövetkezet lapja Földmívelés mellékletének kiskátéjához. Jó ez a könyvecske, mert a szintetikus vegyszerek kikísérletezése előtt született, ezért sokkörnyezetbarát kerti eljárás olvasható benne, bár nem hobbikertészek, hanem a közel nyolcvan évvel ezelőtti kisgazdáknak íródott. Nagy reménységgel csaptam fel tehát,

Nem tudok elszakadni a másodvetések témájától.. A kertre kitehetném a MEGTELT táblát, az egyes parcellákra azonban – amelyekben még a fővetemények hervadoznak, azt, hogy „FOGLALT”. Már konkrét terveim vannak másodvetni, parcellákra lebontva, és a magok egy jó részét is beszereztem. Kicsit egybemosódnak – a rossz idő és a jégverés okozta károk, a kikeletlen növények miatti pótvetések és a másodvetés. Tényleges terveim a következőek: - A kievett főzőhagyma-sor helyére még van néhány telepítenivaló, már szépen virágzó paprikapalántám. - Az elülső zöldborsótábla növényeit hamarosan ki lehet nyűni. Ide van jó sok előnevelt, kiültetni-való lila-és zöldkarfiol-palántám, illetve ide akarok vetni – a szokásos hagymapürés módszerrel – még egy adag rövid tenyészidejű karfiolt. - A mák júliusban kerül ki, a helyére egy takaros kis sárgarépa-ágyást van szándékomban összehozni, téli tárolású terméshez. - A majdan kiürülő krumpliágyás helyére már tavaly augusztusban is kora tavaszi fazonú hónaposret

Érdemtelen öröm ért minket, vagyis inkább tesómékat. Az öröm: madárkákkal telt meg az ereszalja. Érdemtelenség meg azért, mert tél végén sóhajtoztunk, hogy így a madárbarát kert, meg úgy a madárbarát kert, csinálunk madárodút stb... végül semmit sem tettünk érte. Mi nem csaltuk őket, mégis megjelentek hívás nélkül, nagy örömünkre. Ismert, elég gyakori madárka ez, a házi rozsdafarkú. Hogy ki ő, és hogyan él, mit csinál, nézzük meg Schmidt Egon Madárlexikonjában. "Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Veréb nagyságú, karcsú, jellegzetes mozgású madár, hossza 14 cm. A hím fejtetője, tarkója és háta sötét hamuszürke, homloka, fejoldala torka és begye fekete, hasoldala szürke. Szárnyán fehér tükör látszik, farcsíkja, felső farkfedői és a két középső kivételével faroktollai rozsdavörösek." " A tojó barnásszürke, hastájéka világosabb. Szárnytükre nincs, faroktollai mint a hímé. " "A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak, de valamivel sötétebbek és pettyezettek." &

...vagyis az az állapot, amikor nagyjából minden kapált, gazmentes és szépen fejlődik, a kertész meg gyönyörködik munkája eredményében, addigra mindig percek alatt tótágasba fordul az egész kert. Rengeteget dolgoztunk a héten, feszített tempóban. Ha nem is sikerült mindent végigkapálni, azért az ágyások nagy részét kigyomláltuk, két kis parcella kivételével. A kert kétharmadát megkapáltuk, kiültettem vagy ötven palántát. Karót, tápot, vastag mulcsot kaptak a paradicsomok. Kipalántáztam a zöld karfiolt, a brokkolit, a paprikákat, nyári salátákat. Kiástam a gazból a veteményeket, anyuci leszüretelte az első kör borsót, és kikapálta, megfattyazta a kukoricát. És mire befejeztük volna, megdördült az ég és megérkezett a JÉG. A jégszemek mogyorótól a kis tojás méretig terjedtek, és nagyon csúnyán összevertek mindent. A hatás nem katasztrofális, de szegény eddig is sokat szenvedett kerti növényeink most megint szedhetik össze magukat termésérlelés helyett. A vihar után aggódva mentem a kertbe

Nyunyi már három éve rendületlenül biciklizik. A pótkerekektől azonban csak mostanra sikerült megválnia. Mivel az ovi nagycsoportjában rendszeresek a biciklikirándulások (szeptembertől ő is nagycsoportos lesz), gyakorolnunk kell a pótkerékmentes kerékpározást, a fékezést és magát a KRESZ-t. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni megtanulni a gyerekeknek már csak saját érdekükben sem.Szerencsére azonban a világ boldogabbik felén élünk, kerékpárút áll rendelkezésünkre, hogy azon nyomulhassunk. Nyunyi nagyon élvezi ezeket az edzéseket, és ezekre a pár kilométerekre fel is szerelkezik. A pénteki tekeréshez (esőszüneti órában)összepakolt negyed kiló háztartási kekszet, öt deka vitaminos szőlőcukrot, fél liter vizet, biciklikulcsot, a bukszámból az aprót (hátha fagyizunk is), a telefonomat és természetesen a kedvencét, a fényképezőgépet. A képek meglehetős részét is ő készítette. Észre is vette, hogy az egész világ kékben – lilában fürdik. Kék volt az ég, távolban még viharosan sötétkék felhők a