Zöld.ségek Amatőr kerti napló

az, hogy 2013. november 4-én megszületett Balázskánk. újszülött  Hatalmas baba volt már a születésekor is, 4 kg és 40 dekagramm. Most közel két hónaposan már a hat és fél kilót közelíti. Nekünk ő az igazi karácsonyi ajándék. Nyugodt kisbaba, hihetetlen, de éjjel is alszik, általában csak egyszer kel fel enni. Kellemes meglepetés ez az örökké éber, pörgős Andris után. Pár kép a mindennapjainkról:   itthon, ismerkedés a tesóval Így mosolyog Nagyon szeret fürdeni, de már majdnem kinőtte az újszülött-fürdőkádat. Tornamutatvány Végül még egy szívdöglesztő mosoly Boldogsággal búcsúztatjuk ezt az évet és reméljük, ilyen lesz a jövő évi folytatás.

Az ember nem is gondolná, hogy az októberi krumpliszedés milyen sok tanulsággal járhat. Mialatt még az őszön veszekedetten húztam a gyomszárakat, mérgelődtem a rossz termésen, és bánatos képpel tanulmányoztam az ásás közben elvágott krumplikat meg a vízhólyagokat a tenyeremben, kínos kérdéseket tettem fel magamnak. Először is: miért van az, hogy az ágyás külső felében irdatlan gazok nőnek, a szomszéd felőli részen pedig csak kutyatej meg muhar? És a külső oldalon miért kétszer akkorák a krumplik, mint a belsőn? A külső oldalon miért nehezebb ásni a krumplit, a belsőn miért könnyebb? A külső oldalon miért van több drótféregrágott gumó? A válaszok az orrom előtt voltak, csak jobban le kellett hajolnom hozzá. A krumplik ágyása idén a kert egészen hátsó részébe került. Itt álltak még tavaly a paradicsom meg az uborka kordonos neveléséhez leásott nagy oszlopok, mint valami Húsvét-szigeteki szobrok.  Idén tavasszal azonban kiemeltük ezeket a nagy monstrumokat, az ágyásokat ezek

No, azt ijesztő cím ellenére azért nem lettünk tesómmal az elvek rabszolgái az elmúlt időben... A személyes poszt a blogszünetről már készülőben van. Szóval, szerettem volna a családnak valami finom, ugyanakkor nem totálisan foggyilkos, de azért azon nyomban felfalható csemegét kínálni a mikuláscsomag részeként. Előszedtem a mogyorótermést, az aszalt almaszeleteimet, egy csomag bolti diákcsemegét (aszalt gyümölcs- és magkeverék). Összekevertem a csemegéket.  Kerestem hozzá -vérciki, de ebből van itthon a legtöbb - 400 grammos bolti mogyorókrémes üvegeket. Ebbe töltöttem a mixet. A tetejére nyomatéknak két szaloncukor került. Lezártam az üvegeket a gyári tetővel és díszítésnek rizspapírból vágott köröket kötöttem a fedél nyaka köré selyemszalaggal. Egyszerű ajándék és szerintem hamar elfogy majd.

Valami, ami lassan hoz eredményt, de abszolút megérte vele vesződni. 2011-ben kezdtük a lugasépítést, akác gömbfából és fenyőgerendákból. A Google Maps légifotóján még most is látszik az első képen összerakott fakupac. A szőlő két év alatt futotta be a lugasunkat. A folyamat így néz ki képekben: A lugasunkra futó igénytelen, lemosó permetezésen és az alapos alátrágyázáson kívül különösebb gondoskodást nem kapó rezisztens szőlőkről már írtam régebben . Idén jó szőlőtermésnek örülhetünk, augusztustól novemberig kerül a lugasról friss gyümölcs az asztalunkra. Idén már mindegyik fajta megmutatta a termését is.  Augusztus elejétől érik a Zalagyöngye , amikor sárgásak a bogyók, már elég édes a fogyasztáshoz. A héja vékony, de sok a magja. Augusztus végére már nagyon zamatos, mézédes, de nagy számban vonzza a darazsakat. Nagy, mutatós fürtöket hoz. (A darázsinvázióról még írok, ha sikerül.) Zalagyöngye Két héttel később, augusztus vége felé kezd érni az egyetlen katalóg

A Gertrud Frank elvei alapján felvázolt zöldségesterv  megvalósítását úgy összegezném, hogy az elmélet teljesen működőképes, a gyakorlatban viszont a betervezett munka felét végeztük el a rendelkezésünkre álló szabadidőben. A vegyeskultúrák, társítások főnövényei szépen teremnek, védik is egymást, de a köztes sorokat bizony cudarul felverte a gyom. Mentségemre szóljon, hogy elbálnásodtam, hat hét múlva várjuk a második babánkat, szóval a hajolgatás nem igazán esik jól.  Az idő elég kegyes volt, a nyár elején és augusztusban hulló csapadék ellensúlyozta a július szárazságát. Egyszer kellett beüzemelni a locsolót életmentésként, egyébként ha lehet, nem pazaroljuk kertlocsolásra a csatornadíjjal együtt már méregdrága vezetéki vizet.  Répafélék-hagymafélék-paradicsom társítás: A márciusi vetés jót tett, a Danvers és hasonló fajtájú répák hatalmasak, és elég édesek, egészségesek is. Sajnos, a rotakapás talajművelés nem volt elég mély nekik, sok az elágazó gyökér. A közé vetett hagy

"Egynyári áfonya, iszonyú finom, próbáld ki! Nagyon jó a lekvárja!" - ezzel a tippel kaptam egy pici magcsomagot az egyik ismerősömtől január elején. Picit álmélkodtam rajta, de nemigen volt akkortájt időm elmélkedni, pláne utánanézni annak, mi ez az "egynyári áfonya". Azt azért sejtettem, hogy ez nem egészen áfonya lehet, mert ilyen lágyszárú növényről sose hallottam. Azért amikor palántázásra került a sor, gondolkodás nélkül elültettem ezt a hét-nyolc szem magot a kis papírstanicliból. A magok a melegben hamarosan csírázni kezdtek, és eléggé semmitmondó külsejű növények bújtak elő. Öntözgettem, majd amikor már elmúlt az áprilisi havazás, kiültettem a kert egy napos, de eléggé félreeső sarkába. A nyáron át nemigen volt időm foglalkozni vele, néha loccsantottam rá júliusban vizet. Egyszercsak feltűnt, hogy virágzik. Ekkor már gyanakodtam, mert a virágok olyan paprikaszerűek voltak. Miféle áfonya az ilyen?   Gyorsan megjelentek és augusztus közepére feketé

Nyár derekán kénytelenek voltunk kivágni az udvarunkon álló nagy fűzfát. A közepén a legvastagabb ág két év leforgása alatt teljesen kiszáradt, és a téli szél egyre nagyobb elhalt ágakat tört le róla. Mivel az udvarunk nem egész 8 méter széles, komolyan lehetett attól tartani, hogy egy huzatosabb napon leszakadó ág jobbik esetben a mellette álló autóra vagy a szomszéd melléképületének tetejére esik, ne adj'Isten az alatta játszadozó gyerekekre zuhan. Lentről is lehetett látni, hogy a középső száraz ág teli van furatokkal és harkály-vágta lyukakkal. Megoldásnak csak a fűrészt tudtuk elképzelni. Madár úgysem lakott a fán, valószínűleg azért, mert a szomszéd téglakerítésén, amire a fűz ágai ráhajlottak, legalább két macska sütkérezett a nap minden szakában. Első körben arról volt szó, hogy a fűzfát szigetköziesen szólva lebotoljuk . (Lebotolni mifelénk a kosárfonásra alkalmas ágú fűzfákat szokták. Ez azt jelenti, hogy a fa koronáját erőteljesen visszavágják, gyakorlatilag szinte tövig

Két héttel ezelőtt tíz napra facér anyuka lettem, kislányom a nagymamáéknál nyaralt éppen. Bele is vetettem magam a kerti munkába, amely éppen a paradicsomágyások rendbe hozatala volt. Már rég esedékes volt a karózás, mulcsozás úgyis. Először nagy műgonddal gyomláltam, porhanyósítottam a talajt, aztán jöhettek a karók a tövek mellé. Utána szépen felkötöztem, lefattyaztam, leleveleztem a töveket, végül fűnyesedékkel jó párnásan mulcsoztam is. Egy karóval azonban kevesebb volt a szükségesnél. Az egész udvarban nem találtam egyetlen olyan botot, rudat, karót, ami jó lett volna karózáshoz. Egyszercsak azonban megakadt a szemem egy vastag, alumínium söprűnyélen, amely ugyan alsó, menetes részét (amivel bele lehet tekerni a felmosófejbe vagy a partvisba) elvesztette, de még ott ácsorgott a sufni eresze alatt. Gondoltam, anyuci azért nem dobta ki, mert esténként mindig ezekkel a leharcolt söprűnyelekkel szokta a dezertőr hajlamú tikokat bekergetni. Még valami vastag, foszlott, kék bálamadza

Kezdeném a történetet azzal, hogyan alakult a kerítés terve a fejemben. Korábban csak fakerítés mindenféle kivitelben tudott hatni rám. Ez tűnt természetesnek, ez a természetközeliség talán nyomokban felfedezhető a végtermékben -víz vasból van :-)   Egyik kollégámnak kovácsoltvas jellegű kerítést kellett készíteni munkaidőn kívül, amihez a tekervényes-cirkalmatos – eredetileg hajlítóberendezéssel készített elemeket- némi „csalással” lézervágó géppel vágtuk ki. Hát innen jött az ötlet, hogy saját kerítés céljára is lehetne elemeket vágni a munkahelyen….és talán még össze is lehet építeni.  A kerítés betonrésze már vagy 6 éve készen volt, így adott volt, hogy mekkora a pillérek közötti távolság, így méretarányosan megszerkesztettem a betételemek kereteit. Ezt kinyomtattam számítógéppel több példányban, és este az ágyikómban elkezdtem a kereteket kitöltő motívumok megrajzolását. A téma hamar adódott, mivel gyerekkorom óta bolondulok a hajókért. A terveket a mellettem olvasgató eg

A családbeli lurkók élnek-halnak a pancsolásért, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Gondot okozott viszont a vízfogyasztás mértéke: a hajós kerítés stílusa teljesen helyénvaló lett nálunk, mert naponta úszott az egész előkert. A tiltás falra hányt borsó, a csapzárás megtanítása hiábavaló erőlködés... Ismerős a szitu? Erre láttunk az egyik ismerős családnál egy jó megoldást, amit rögtön lekoppintottunk. A kerti csapunk felálló csöve 3/4 colos, erre egy közdarabbal egy T-elosztót csatlakoztattunk. Az egyik végére egy szűkítővel egy piszoárszelepet, a másik ágára pedig a korábbi 3/4 colos csapot tettük fel. A nyitószerkezetét lecsavaroztuk és egy jó magas ablakpárkányra dugtuk, így tettük mozgathatóvá. A csövön általában csak a csonkja van, amit önmagában, puszta kézzel nem lehet megnyitni. Ha a gyerekek pancsolni szeretnének, nagyobb felfordulás nélkül "nyomhatnak" maguknak egy kevés vizet, és a szelep elzárja önmagát. Ha viszont a slaggal mi felnőttek loc

Megint mentegetőzhetnék, hogy miért is nyomom a szunyát egygyerekes gyeses üzemmódban az egyelőre egyszem fiacskámmal blog-dologidőben, de hát... Szóval rengeteg minden történt az egy hónap alatt. Kifestettünk, elkészült a kerítésünk, gyomos dzsungel lett a kertünkből, a gyomok közé csak szüretelni járunk. Közben bálnásodom erősen (kinyúltam az előző gyereknél vagy mi, de hatalmas a hasam), befőzögetek, rendezkedek, mosok, pisit törlök innen-onnan, terelgetve a kisfiamat a szobatisztaság rögös útjain. Zajlanak azok a jó hasznos, dolgos hétköznapok. Mondom sorjában. Felújítósdi Hat éve lakunk bent a házban, a nappalira már igencsak ráfért egy festetés. Mostanra kitapasztaltuk a koszos zónákat, ide falburkoló került, a falakra pedig egy kevésbé kényes, erőteljesebb szín. A tisztább részek maradtak halvány pasztell tónusban. Ilyen volt-ilyen lett: Jani február óta tervezte, reszelte és hackelte különféle vasakból az utcafronti kerítést, hajós témában. Végül elkészült, olyan las