az április vége-közepe. Lássuk, mit műveltek ezen a héten a zöld gézengúzok.
Az egyik aloe kivirágzott a ládában.
A lucfenyő bolondul szórta a virágport, addig udvarolt saját magának, amíg meg nem jelentek az ifjú és lila tobozkák. A porzós virágok bánatukban karom formájúra aszalódtak és most bánatosan potyognak, elporoznak. Ennyit az önszerelemről, bár a szél a szomszédságból talán hozhatott némi idegen virágport.
Tavaly nem is virágzott a fehér-rózsaszín cirmos tulipán, de idén végre magára talált.
Virít az alma és a birsalma. A Húsvéti rozmaring a hatodik évben fordult termőre, az Érdi bőtermő meggy a negyedikben. Türelem kell az őshonos fajtákhoz, na!
Kezdik a haranglábak is, ő az első fecske.
A szellőrózsák sem tétlenkednek, s a paraszt nőszirmok sem.
Cserjéink közül a vérborbolyák sárgás-pirosan és összetéveszthetetlen illattal nyomják.
Kipusztult az egyik feketeribiszkém, de az alany egy gyökérdarabról kihajtott s csinos
aranyribiszke lett belőle. Dísznövénynek megtartom, jó helye lesz a kerítés mellett.
Ilyenkor a kertben olyan jóóóóóóó!
4 megjegyzés :
Megjegyzés küldése