Egy közeli kertészetben tavasszal gyakorlatilag ingyen el lehetett vinni mindenféle lejárt szavatosságú vetőmagot. Ilyenekből gyakorta bespejzoltam, paradicsomot, babot, paprikát, virágokat nemegyszer neveltem minden gond nélkül a lejárt magokból. Volt köztük néhány garantáltan kistermetűnek mondott dísznapraforgó-mag is. Elhoztam, gondoltam, van elég randa rész a kertben, odaültetem őket, a ramatyot a nyár folyamán eltakarja, és mivel kisebbek, nem kell fejszével kivágni a töveiket, mint a rendes - tehát nem dísz - napraforgónál. Úgy tűnik, hogy a lejárt szavatosságtól begolyóztak a tövek, mint pálinkás kukoricától a kacsák... nem mini napraforgók lettek ezek! Hatt-vann mééte-ressek! - hangsúlyozta kedves kis unokaöcsém a nagyságukat szemléltetve: Azt is megtanulhattam, hogy a napraforgók sekélyen gyökereznek, mert a többszöri erős esőzés miatt gyökerestől kifordult pár tő. Olyan lett a fél kert, mint valami akadályfutó-pálya a keresztbe fekvő száraktól: Azért vigaszágon
Kerti és természetjáró kalandok