Tél kapujában

Mikulásvárás

Hát, nem mondhatnám, hogy ökoadventet tartunk... Vagyis dehogynem, legalább részben, hiszen a markoló meg a tűzoltókocsi bababörzés, a matchboxok pedig az apukájuktól öröklöttek. A fiaim nagyon várják a Mikulást, meglepetésnek egy elég spéci asztaldíszt hoztuk össze. Nem hiszem, hogy sok háznál várják a derék öregurat ilyen meglepetéssel :-)

Készülődés
Ovis anyuka vagyok, dübörög az SZM ezerrel. Még tart a lendület, a jó nyüzsgés. Birsalmasajt és mézeskalács készült részünkről az adventi vásárra, s egy jóképű mikulásos ajtódísszel lettünk gazdagabbak.

Adventi koszorúból csak kétéves-kompatibilis jöhet szóba, így inkább egy nagyon egyszerű kandallódíszt készítettem fatálcácskából, narancssárga karácsonyfa-girlandból meg gyöngyházszínű gyertyákból és felragasztós angyalkákból. 

A kertben volt egy kis fagy, de a káposztafélék még bírják és mostanra lett szuper a rukola. Szedhető volt múlt héten az őj-zélandi spenót is. 

Bánatunkra a szomszéd kertben a tulajdonos kivágatta a kiserdőt, négy traktor tűzifát fuvarozott haza a párszáz négyzetméteres területről. Most premier plánban van a házunk tája, bárki beleshet, ez elég zavaró. De legalább a nap besüt délután a nappalinkba. Meglátjuk, nyáron majd milyen érzés lesz ez. 

Addig is szép, örömteli karácsonyi készülődést mindenkinek!

Muslicainvázió

Alighogy beköltöztünk új házunkba, ezek az utálatos kis jószágok beleptek mindent. Oké, hogy a szemétben, erjedő gyümölcsökön ott tanyáznak, ha a közelükbe megyünk, felhőkben szállnak fel. De kérdem, ha az ember lánya kisikálja a kukát és kiszór minden poshadó maradékot, akkor miért még mindig 257*859 darab idegesítő, gusztustalan muslica gomolyog elő a mosott ruhából, a fagyasztóból, a hideg kandallóból, az elszívóból, a babajárókából és a Jóisten tudja, honnan? Ez már tényleg invázió.

Hogy honnan került ide ennyi, teljesen rejtély. Kajának valót nem hagytam elöl nekik. Cserepes virág földjében is tenyészhetnek, de nincs cserepes virágom, ahol megélhetnének. Biztos közrejátszik ebben a szokatlanul enyhe idő is, ha fagyna, nem keringőznének ennyien.

Ki kell őket irtani, de hogyan? Nyilván nem úgy, hogy a levegőbe lövök egy kis rovarirtót, hadd nyeljék a muslicákon túl a gyerekek is. Ökoháztartási megoldást kellett találnom, ha már zugpóknak nem csaphatok fel, hogy összefogdossam őket.

A legteljesebb felvilágosítást a muslicák életviteléről és kinyírhatóságáról a boltban kaptam. (Hiába, ezért jó falun... A hipermarketekben maximum Chemotox van, a falusi kisboltokban a rárói kenyér és a savanyúkáposzta meg a rózsaszín gyújtós mellé szakszerű és öko jellegű tanácsadás jár muslicaügyben. Persze az információk egyes elemei kissé meglepőek, de hatásosak!)

Tehát az életvitelük: a cserepes virág, rohadt gyümölcs, kuka mellett előszeretettel tanyáznak a lefolyó és a bontott szeszesitalos üvegek környékén, kivéve a snapszot-fene a gusztusukat! Ezek a szokásaik az alapjai a szakszerű házi kiirtási eljárásoknak. Mindezek pontokba szedve:

Első: a muslicairtó személyének erénye a türelem. Az öko irtás nem olyan, mint a rovarirtó spray az azonnali hatásával. Az irtás a rovarok begyűjtésével és kinyuvasztásával zajlik, tehát nincsenek szétszórt légyhullák meg éktelen vegyszerszag a lakásban. De pár napig még el kell tűrnünk az irtás megkezdése után a már egyre kisebbedő rovarfelhőket.

Második: a lefolyót tartsuk ledugózva a konyhában!

Harmadik: ez egy igazán téli hangulatú megoldás. Szükséges hozzá 1 db kicsi befőttesüveg. Ezt belülről be kell úgy olajozni, hogy a fala is olajos legyen, az aljába egy kanál mézet, pár kis almadarabot és egy pici fahéjat kell tenni. (Tényleg már csak a szaloncukor hiányzik a felsorolásból.) Az üveg szájára alufóliát kell rakni, késheggyel akkora lyukakat kell rászurkálni, hogy a legyecskék beférjenek, és ezt a csapdát oda kell tenni, ahol a legsűrűbben rajzanak. Na ezzel gondom volt: mindenhol ott imbolygott a légyfelhő... Végül a szemetes mellé raktam. A kuka mellett a kredenc szélénél ugyanis ott kotlott néhány muslica, arra várva, hátha hull valami préda a szemetesbe. Az eredmény nem túl meggyőző, pár legyecske ült csak fel a csapdának, és öngyilkolta bele magát az édes halálba. Az üveg oldalán látszik, hogy az elfogási technológia kettős: van, amelyik legyecske az olajba ragadt oldalt, van olyan, ami a mézbe fulladt. A hatásfoka ezzel együtt azonban kicsi.

A negyedik tanács volt igazán jó, ami egy másik irtási mód. Ez a muslicák alkoholista hajlamát is bizonyítja. Ehhez kell szintén egy kisméretű dunsztosüveg, fél deciliter nem tömény alkohol: sör, bor vagy pezsgő. (Még jó, hogy nem Jäger vagy Becherovka kell a pofájuknak!) Az üvegbe töltött italba bele kell tenni 1 csepp mosogatószert. Utána a csapdát szintén le kell fedni alufóliával, amit késheggyel ki kell lyuggatni. A működési elv a következő: az alkoholszagra odagyűlnek, a fólia lyukain betolonganának a szeszhez és nyakalnák, de a mosogatós oldatra szállva nem tudnak elszabadulni, belefulladnak a keverékbe. Azok a legyecskék pedig, amelyek bár beszállnak az üvegbe, de balsejtelmektől gyötörve nem akarnak vedelni, szökni már nem tudnak, mert az üveg szájára tapasztott fólia lyukacsossága ellenére is visszatartja őket.

Nos, ennek értelmében én is vételeztem apjuk vasárnap esti azélethabosoldalás üvegéből (amit a jól végzett garázstakarítás után utalt ki magának a hűtőből) vagy fél decilitert, és elkészítettem a csapdát. Másnap már jó sok kis légy úszkált az üvegben. Itt a hatásfok lényegesen jobb!

Ötödjére azt a tanácsot kaptam még, hogy pár naponta frissíteni kell az éppen használt keveréket, mert a pár nap után büdösödni kezdő kotyvalék még több muslicát csal elő.

Ma reggel viszont eltöltött a bánat. Kiirtottam a díszes társaságot a konyhából. Reggel aztán, amikor a picit a gyerekszobában pelenkáztam, megint ott gomolygott egy kisebb felhő. Tenyészőhelyük gyanánt az ottfelejtett, kiürült Sudocrem-es doboz szolgált... Így már a gyerekszoba párkányán is ott a sörcsapda, és vigaszágon a Sudocrem-es doboz is. A dobozban a kenőcsmaradékban már volt pár beragadt példány, bízom benne, hogy ragad még bele néhány, és talán egyszer nemcsak megritkulnak, de el is tűnnek ezek az utálatos legyecskék a lakásból.

Blogszünetünk újabb oka

Hédivel ellentétben – aki szorgosan írt – én blogszünetet tartottam, nem is rövidet. Ennek oka kisebbik lányom születése volt, aki ma már több, mint négy hónapos. Ezzel négy kiskertész asszisztál a bloghoz.

 Amíg azonban idáig jutottunk, a kertben egy vak kapavágást nem tettem – hozzáteszem, nem is tehettem -, de most újra szeretnék többet írni.

A téma is adja magát. Amellett, hogy a nagy kertet – amiről eddig részemről a blog szólt – továbbra is műveljük, új házba költöztünk. Ott a használható növényzet 1 db aszparátusz, 4-4 muskátli és krizantém, 9 diófa, 1 vérszilvafa, 1 nyirfa, 1 ribizlibokor és 8 db epergyöngyike. Emellett minden merő gaz, földhányások, sitt-törmelék. Így a téma az építkezés után az új kert születése. Azt hiszem, ez ad leírnivalót az elkövetkezendő 50 évre legalább...

Játékos barkácsolás festőnövényekkel

Számomra új, rettentő izgalmas és összetett világba kukkantottam be egy kis kézműveskedés erejéig, a növényi festőanyagok világába. A hétvégén nagy fesztivált rendeztek Mosonmagyaróváron, aminek számunkra egyik legkedvesebb része a Mesterségek utcája. Itt egy hölgy arra vette rá a közönséget, köztük a kisfiamat és keresztlányomat is, hogy sűrű, tömény növényi kivonatokkal készítsenek kis kartonlapokra egyszerű vízfestményeket: virágokat, mandalákat. Panaszkodott a foglalkozást tartó hölgy, hogy ezek a kivonatok rettentő drágák. Nekem viszont beletette a bogarat a fülembe azzal, hogy a kert, az udvar tulajdonképp tele van festőnövényekkel, amelyekkel szinte ingyen lehet kísérletezni. Meg is tettem és az eredmény hogy úgy mondjam, a kudarcokkal együtt is inspiráló. 

A növényi festés elméletéről a Skanzen.hu honlapon lehetett találni némi elméleti anyagot, de van egy nagyon jól használható, a kötőanyagokra és vízfestésre is kitérő cikk itt is, aminek segítségével el lehet indulni a felfedezőútra a növényi festékek világába.  Ugyanakkor áldom minden bloggertársam kezét, aki már vette a fáradságot és kipróbálta-leírta a tapasztalatait, mert itt azért az elmélet és a gyakorlat eléggé távol áll egymástól. Nem szabad bedőlni az ilyen felületes cikkeknek, amely szerint bármit bármivel festhetünk, és rögtön szipiszupi, élénk, extratermászetes gyurmánk-krétánk-vízfestékünk és textilfestékünk lesz. 

Aranyvessző, dió, alkörmös

Az volt a tervem, hogy három, a kertünkben is növő festőnövényből készítek vizes kivonatot , majd ezekkel megpróbálom megszínezni a bevált, otthon készíthető krémes ujjfestéket, főzött só-liszt gyurmát és még az egyszerű batikolást is kipróbálom.

Neki is láttam, képekben mesélem a történetet.

Aranyvessző virága, diófalevél és alkörmös termés volt a három kiinduló anyag. 

Rozsdamentes acél lábasba került egy-egy jó összemaroknyi mennyiség 1 liter vízzel és egy kanál ecettel.

Jó félórán át főztem a növényi részeket, aztán leszűrtem egy részüket a gyurma és ujjfesték színezéséhez.

Íme, a háromféle színű festőlé: halványsárga, barnás narancs és bordó.

A maradékba kaviccsal és befőttesgumival preparált hímzővászon-csíkokat tettem, ezeket  fél-fél órán át áztattam a lében.

Így néztek ki a kihalászás után, de jött még a vizes öblítés.

 Hogy is mondjam... egészen pasztell lett a végeredmény. A diófalével festett rongyocska középen azért szép egyenletes színű és nagyjából látszik a batikminta.

Aztán jött a sóból, cukorból, lisztből és a festőléből főzött ujjfesték. Az alkörmös itt jól vizsgázott, nem véletlen, hogy hajdan ételfesték volt. 

A gyurmák nagyon halványak lettek, hiszen viszonylag nagy tömegű lisztet kellett felvenniük. Erre a legócskább, alacsony sikértartalmú liszt a legjobb válsztás, nem lesz nyúlós a gyurma, megtartja jobban a formáját, ha kinyomó eszközöket használunk. De talán még jobb a tiszta kukoricakeményítő. 

Ezt legalább a gyerekek élvezték. 

Keményítő és cellulóz

A növényi festék egy jó nagy kalap, van benne ételfesték/színező élelmiszer is, ami nagyon jól fest bármit, ami főleg keményítőből áll, meg vannak olyanok, amik jobban boldogulnak a cellulózzal. Nem is beszélve a állati és ásványi eredetű alapanyagokról és színezőkről. 

Az első kategóriás ételekből (tapasztalt háziasszonyok és az élelmiszeriparban dolgozók a megmondhatói) elég könnyű összeállítani egy színpalettát az ujjfestékek, gyurmák, szivárványszínű kevert piskóták, tortakrémek és még sok minden más számára. Ez az egyszerűbb eset és erről még jövök egy-két poszttal.

Ha viszont cellulózt festünk (papír, pamut, fafelület), kevésbé kell a fogyaszthatósággal törődni, de sokkal töményebb festékre van szükség a kicsit is mutatós végeredményhez. Erre a célra két ötletem van, az egyik a kurkuma szép napsárgája, a másik -épp aktuális így termésérés előtt- a melegbarna diófapác, ami sok türelemmel  otthon is elkészíthető. No meg bejön a képbe a pácolóanyagok (timsó, gálic) kémiája. Rettentően kíváncsi vagyok a tapasztaltabb növényi festő bloggertársak tapasztalataira, hogyan színeződtek náluk a pamutanyagok.

Vízfesték otthon készítve, festőnövényekkel?

Butaságnak tűnhet ezzel foglalkozni, hiszen annyira filléres dolog az ételfesték és a gombfesték, de az eleven festékek színe pasztellben is annyira változatos, különleges, újszerű az E102-Tartrazin/E122-Azorubin/E131Patentkék színhármas és keverékeik sivatagához képest, hogy érdemes velük játszani.
Kipróbáltam tehát a festőleveket vízfestékként is. Itt az a nehézség, hogy cellulózt kell színezni, mint a batiknál, de a híg oldat áztatja a papírt (műszaki rajzlap), ami ráncosodik. A bejegyzés elején említett akvarellfesték jellegű oldathoz valamiféle sűrítőanyag is kellene, ami száradás közben fokozatosan adja át a papírnak és a levegőnek a festékben található vizet. A leírások szerint a régiek porrá tört mézgát használtak erre a célra. Érdekes, hogy a papírra kent oldat színe sokat világosodott a száradás során, a bal oldali képez képest egy órával később készült a jobb oldali. Alulra a 4 éves kisfiam fesztiválon festett képecskéjét tettem színreferenciának.

Lókötőnek lékötőt

avagy a lusták lekvárjáról

Harmadik éves a málna-, ribizli és josta-ültetvényünk. Tavaly már kóstolgattam a fanyar, pikáns bogyókat, ősszel jó vastag mulcsot kaptak ( a kerti godzillává vált és felszámolt, ágaprítón ledarált tujasort kapták ajándékba takarónak), idén pedig bőségesen adott munkát a szüret. 

Bár csak egy kis eldugott zugban növekednek ezek a kerti kincsek, de jó kis érlelő, délelőtti napot kaptak, úgyhogy rengeteg idén a termés. Néztétek a kilós árát a piacon vagy a multiknál? Elképedtem,  nem gondoltam volna, hogy a különleges minőségű színhússal vetekednek. Forintosítva ők adják a legkevesebb munkával az egyik legnagyobb értéket.

Ha csak pár tucat négyzetméteres lenne a kertem, biztos málnából meg ribiszkéből lenne a sövény. Azt hiszem, az érésidő vége felé járunk.  A fekete ribizli már potyog. A szedés végén a mulcsot jól megpöttyözték az érett szemek.

Szóval itt volt vagy nyolc kiló ezekből a szépségekből vegyesen, meg egy kevés meggy is a mama kertjéből. Lekvárrá akartam transzformálni könnyen, gyorsan, kevés takarítással. Még a ribizli szemezésén is vacilláltam, de a kocsány förtelmes keserű, megkóstoltam. Gondoltam, jobb kiszedni, mert elronthatja az egész lekvárt, ha belekerül a fazékba. Beleszórtam szép sorjában mindet az anyóscsók gyümölcscentrifugába, kifacsartam, aztán a tartályban maradt cuccot még egyszer kicentrifugáztam. Így is igen szottyos volt, úgyhogy sűrű szűrőn még jól ki is préseltem, amíg szinte csak a mag maradt vissza. Az így kapott levet pektin sűrítővel és sok cukorral jó sűrűre főztem. 

Tudom, hogy tudatos ember nem cukroz, nem adalékoz, nem is főzi a gyümölcsöt órákon át, mégis szuperfinom, elállós és vitamindús lekvárt rittyent össze. Az a baj ezzel a teóriával, hogy nem működik. Vagy soká főzzük, akkor steril lesz és eláll, de veszít a vitamintartalmából, vagy be kell vetni valami sűrítő praktikát, (pl. agar-agar, pektin, stabark) ebből a legkisebb rossz szerintem a kész pektin. 

A történet végére megtelt az ágyneműtartó láda. Tíz üveg finom vegyes ribizlilekvár várja, hogy lehiggadjon és a polcra kerüljön. Tavaly csak három üveggel került, pillanatok alatt elfogyott. 

Igaz, hogy lustalekvárnak hívom, mégis beletelt az egész nap, mire a kétféle ribi és a baráti körük lekászálódott a bokorról, leszemeződött, megmosódott, ledarálódott, megfőtt, üvegbe csobbant és a lekváros üvegek végül nyugovóra tértek a ciha közt, de mégis megérte a fáradságot.

Nyárközepi tarka

 Betört a kánikula és kis családom összes tagja nagy szuszogva sziesztázik, minden fekhelyet elfoglalva, így a legjobb, amit tehetek, az a blogolás. Jani kész van a téli tűzifa betárazásával, most már a nagyja fedett helyen szárad. 

 Nyár közepéhez közeledve már kisebb a virágözön tarkasága, most jönnek sorra az  elegáns évelők meg a cserjék. Pirosak, fehérek, rózsaszínek kavalkádja. Harmonikus lenne, de a fű már kezd sárgásra váltani. Hogyne tenné, magzik fel benne az útifű meg a katáng.

 Fáklyaliliomok. A színátmenet miatt szeretem, akármilyen rövid ideig is tart.

Füzérajak, elragadó ritmusban.

 Hortenzia, most már biztos, hogy őszig gyönyörű lesz, megszáradva és elhalványodva is.

 Liliomok

 Magról kelő, szanaszét megjelenő mályvarózsák

Törökszegfű, csupa energia

Újdonság az ablakládába ültetett szagosbükköny, az illata könnyű és édes, mint az estikének vagy a petúniáknak. Úgy tűnik, érdemes lesz a magjait begyűjteni.

 A zöldséges kissé már dzsungelszerű. Nem kapálok, csak a nagyja gyomokat húzgálom ki. Kisebb kirándulással ér fel a behatolás ebbe a káoszba, de megéri, mert cukkinivel, patisszonnal, uborkával, répával vagy karalábéval, nyíri spenóttal megrakodva mászom ki, mikor mivel. Lusták lettünk a  fűnyíráshoz, mert már nem férünk be mulcsozni. 

 Azt főzöm, amit találok, nem azt, amit kívánok. Ez a rugalmasság szükséges ahhoz, hogy jóban legyek a  kertemmel. Jó, a rántott cukkiniből már elég, jöhetne a lecsószezon.

 Van szerencsére segítőm is.

Palántázás, mulcsozás, vegyeságyak

Dióhéjban összeszedem, mire jutottam a múlt hónapban a zöldségesemmel.

Vékony mulcs nem mulcs

Napi félórányi időm volt a kertre, a gaz továbbra is két lépéssel előttem jár, de a mulcsozás elég jó segítség a gyomok ellen. Kb. két hétig képes megőrizni a talajban a csapadék nedvességtartalmát.  Viszont csak akkor ér valamit, ha jó vastag. Nálunk a lenyírt fű van kézre, ebből az ötcentis réteg csak a gyomot szaporította, a 10-15 centis réteg már elérte a célját. A kb. 500 m2-es gyep nyesedéke úgy 70-100 m2-nyi zöldséges takarására elegendő a mi kertünkben. 

Összehasonlításképpen mutatom a képeket. Ennyit tud az ötcentis mulcs:

Ilyen a jó vastagon betakart terület:

A vékonyan mulcsozott ágyást végig kellett gyomlálni és újratakarni, az esős májusi időben a gyenge talajtakarás három hét alatt majdnem teljesen lebomlott.

Palántázás

Kaptam és neveltem is paradicsompalántákat, úgy 50 tövet ültettem ki a kertbe, egy részét áprilisban, ezek már virágoznak, a másik felét május legvégén, ezek még csak növekednek. Paprikából tápkockás palántákat vásároltam, ezek elég jól bírják a sarat. Zellert és káposztaféléket is neveltem, előbbit bent a lakásban, a többit kinti nevelőágyban, úgy, ahogy a nagymamám is szokta.   Ez utóbbiból szinte minden mag kikelt, rengeteg kis növénykém lett. Anyukám és anyósom vevők voltak a feleslegre. A legerősebbeket a nevelőágyban hagytam, a többit helykitöltőnek a letermett borsó, spenót helyére átpalántáztam.  Minden négy-öt karalábé-, kel- vagy brokkolipalánta közé levélzellert telepítettem vegyifegyvernek. 

Társítás, vegyeságyak

Idén először ültettünk krumplit. Gyomláláskor meghagytam közte a körömvirágokat és kaprokat, nem tudom, ezért-e, de egy-két kóbor krumplibogarat leszámítva békén hagyták a kártevők.

 Hasonló a paradicsom szomszédsága is. Jó vastag mulcs takarja, nedvesen tartja a talaját.

 A répák a hagymákkal szomszédolnak. Meg persze a gyomokkal, ide még nem jutott mulcs.

 Az uborkák a kukoricával kokettálnak.

Tavalyhoz képest egészen elégedett vagyok a kertemmel. Ma szedtem le az első adag cukkinit. 

Tóközi barangolás

A blog olvasói közül úgy sejtem, sokakat elvarázsolt az  Őrség sokhelyütt érintetlen, ember- és természetközeli világa. Van egy hasonló hangulatú szeglet itt, a Győr-Csorna-Mosonmagyaróvár háromszögben is, ez  a Tóköz. A kistáj a Hanság ölelésében helyezkedik el.

Az esős hétvége miatt kocsival vágtunk neki az útnak, de kb. harminc-egynéhány kilométeres, viszonylag könnyű bringakörként is járható, kis forgalmú utakon. Kiindulópont lehet az autópályához közeli Lébény. Végigjártuk a szép játszótérrel ékes Tárnokrétit, határában a Hany láprétjeivel, megcsodáltuk a sok háziállatot Rábcakapin (biokertészete is nevezetes), meg a Keszeg-ér miatt különlegesen tágas-teres Markotabödögét. Hosszasan időztünk az ékszerdobozszerűen szép Fehértón, végül a kertvárosias Győrsövényházán (érdekessége a Vadrózsa Waldorf) keresztül értünk vissza az ezredéves templomáról híres kisvárosba, Lébénybe. 

Lébényi-Hany

Az elmúlt héten érkezett, ötven milliméternél is több csapadék feltöltötte a mocsarakat, tűra helyett dagonyává tette a sétát, s közel lehetetlenné a virágfotózást. Azért buglyos szegfűt találtunk az egyik réten. 

 Sás, nád, boglárkák, füzek és égerek, amerre a szem ellát. A rovarok és a vadmadarak ez eső ellenére sokkal nagyobb bőségben nyüzsögtek, mint a települések környékén.

Jellegzetes hansági tájképek

 Vízzel teli mocsárrét

Fehértó

Gólyafészkekkel üdvözli a látogatót ez az ötszáz lelkes kis csodafalu. Virágparadicsom, ami nem is csoda, hansági tőzegbe, tehát gyakorlatilag virágföldbe gyökerezik minden.

Megbecsülik a régi parasztkerti évelőket is, nem csak kertészeti egyenvirágok díszítik az utcákat. 

 Több, mint nyolcvanéves a szépen rendbehozott tázoltókocsi, benne darázsfészekkel.

Tehenek gondoskodnak arról, hogy a védett rétek be ne erdősüljenek. 

Ezt a növényt egy faluszéli komposzthalmon fotóztam, nem tudom, mi lehet. 

A természeti értékek netovábbja a Fehér-tó, ami csak bejelentéssel és szakvezetővel látogatható, így védik a fészkelő, ritka madarak nyugalmát. A helyiek szerint az eső miatt felázott talajon egyébként is megközelíthetetlen lett volna. Viszont van itt egy csodaszép kis horgásztó, a természetkedvelő osztrák pecások tanyája. Körülsétáltunk a srácokkal és jól tettük, sok szépet láttunk. 

Szent István robusztus szobra köszönti az érkezőt.

 Kis földnyelvek, bungalók adnak ideiglenes otthont a pecásoknak. Nagyobb társaságok is zavartalanul mulatozhatnak. 

 Régi, megtört rózsakapu vezet a stégekhez, pompás futórózsával benőve.

 

  Gyerekbarát a környezet, emellett szép is.

 Olvassuk csak el a firkálótábla feliratát, hiszen honfitársaink még nem igazán fedezték fel ezt a kincses szigetet. 

Szóval, városi forgatagtól szenvedők, gyertek pihenni a Tóközbe!