Mielőtt április véget ér

Lehet akármilyen hosszú és kemény a tél, április utolsó hetére már minden kilombosodik, a gyep megállíthatatlanul nő, (megállíthatatlanul nyírjuk a füvet és megállíthatatlanul isszuk a sört) nyílni kezdenek az íriszek, elérkezik a legtöbb cserje virágzási ideje. Ez az igazi pompás tavasz. A tulipánok lassan átadják a stafétát a bazsarózsáknak. Az idei száraz, meleg április lassan virágzásra bírja a nyár eleji évelőket. A gyümölcsfavirágzás most már véget ér, az utolsó a sorban a birsalma rózsaszín-fehér, méltóságteljes pompája.

A mi utcánk új utca, nincs még egységes utcakép, kevés a fa. Ez szabadság és megkötöttség egyszerre, úgyhogy egy ideig nem tudtuk eldönteni, milyen díszfa kerüljön a házunk elé. Tavaly tavasszal aztán az élet eldöntötte. Jani édesanyja adott néhány szép birscsemetét, de csak egy döntött úgy, hogy elfogad minket gazdájának. Helye a legszelesebb, viharoknak, hónak-esőnek leginkább kitett északnyugati oldal, ő mégis ott érzi magát a leginkább otthonosan. Az első évben már megajándékozott három gyümölccsel. Remélem, idén jut már egy kis birsalmasajtra való... Kihívás a javából.

A tavalyi karácsonyfánk úgy látszik, tobozt óhajt nevelni, ezek a bordó, erősen geometriai mintázatú képződmények a virágai, vagyis tobozkezdemények. Koraérett kis lotyó, habár formás és csinos, alig ér térdig, és már kínálgatja magát...

A bodzának sokféle rokona van a díszcserjék között. Ez egy olyan bangita, amelynek valódi kilétéről sejtelmem sincs, de ilyenkor, a labdarózsával együtt virágzik és bontogatja mélyen, hálósan erezett leveleit. Új hajtásai a zöldből világosbarnán keresztül érnek őszre élénkvörössé, a levelek is ebben a színben búcsúznak el. Télen a piros, csupasz vesszők a kert látványosságává teszik.
Ezt a bokrot legyökerező sarjak feltépkedésével szaporítottam. A szolgálati lakás udvarára, ahol korábban laktunk, sok szép dísznövényt telepítettek a korábbi lakók, például a lestyánt-tárkonyt ajándékozó erdélyi asszony. Növényei közül amelyik hagyta magát, magunkkal hoztuk az új otthonunkba, az életképesebbje továbbvándorolt a mostani kertünkbe dugvány, bujtvány, tőosztás vagy magvak formájában.

A rokonsági körbe beletartozik a számtalan helyen látható kedves labdarózsa is. Gömb alakú virágzatában a számtalan meddő virággal céltalan üzenet a méheknek. Anyuéktól való, könnyen szaporítható. A lehajló ágait le kell szorítani a talajra 2-3 lapát földdel, és úgy hagyni következő tavaszig. Akkor már megerősödik annyira, hogy ki lehet ásni és áttelepíteni.

A tamariskáról sokan nem hiszik el, hogy igazi virágai vannak pedig ha jobban megnézzük ezt a rózsaszín izét, határozottan porzókat, termőket látunk. Ennél a fajtánál például virágonként négyet. Szép, mutatós a később kihajtó vékony, tollpiheszerű lombja is. Gyorsan növő szépség, alapos metszéssel kell a növekedést kordában tartani. Erőszakos hölgy őkelme az orgonák rovására.
Formás virágcsoportjaival sajnos csak rövid ideig díszít a gyöngyvessző, a fajtájában nem vagyok biztos, talán Spiraea vanhouttei. Virágzása elején dekoratív, később azonban rajta maradnak a megbarnult szirmok, akkor már egsészen fakóvá, hervataggá válik. Amikor az öszes szirom lehullt, a levelek színe sötétzöldre változik, akkor szolidan és feltűnésmentesen végzi a dolgát, hátteret biztosít a nyári évelőknek.
Máskor a nyár hírnöke a normál esetben inkább júniusban, mint áprilisban virágzó díszpipacs. Magról könnyedén szaporítható, mutatós, de rövid ideig virágzó évelő. Nem tartós, talán két napig nyílik egy-egy virág, de sok-sok bimbót nevel. Nyár elején cserépbe lehet vetni, kora ősszel kiültethető, és ha az indián nyár elég soká tart, akár még a vetés évében örömet szerezhet néhány virággal. Formás, hosszúkás mákgubókat nevel, aki száraz kötészeti remekműveket szeretne készíteni, bizonyára hasznát veszi. Ha virágzás után visszavágjuk, másodszor is virágzik ősz elején. Nálunk könnyen kezelhető, problémamentes évelő. A színe világító, a pirosat áthatja a narancsszín, a virág belseje fekete, mint a tulipánoknál.
Utolsónak az évelő árvácskáim, meglepő tarkabarkaságban. Remélem keverednek, kavarodnak, sokasodnak és szaporodnak,és váratlan helyeken is megjelennek. Most már elengedem az áprilist, jöhet a május. A szárazságra kérek a Jóistentől egy kis esőt, lehetőleg péntek délutánra, hogy heverészve-olvasva tölthessem a majálist, az lenne nekem, önző módon a legjobb buli és az igazi luxus. Durva, tudom...

Április utolsó vasárnapján...

megállapíthatjuk nagyképűen: nem dolgoztunk hiába!

Ezen a képen - a szomszéd telken feltúrt földön kívül - már határozottan kirajzolódó kertivetemény - sorok láthatóak. Bal kéz felől, a sarokból: metélőpetrezselyem, koriander két pici, kelő sora, köztük a tavalyról, magától kelő körömvirágokkal. Vidám, szépen növő társaság, jól megvannak. Mellettük hosszú reteksor, a már említett Korai legjobb fajtából, de van franciaretek is, meg egy szintén lejárt szavatosságú, nevenincs fajtájú retekmagot is vetettünk, ami kefesűrűséggel kelt. A retekbolhák már megjelentek, de a gyorsan megerősödő levélkékkel csak nehezen boldogultak, kevés szerencsére a bolharágás. Meg az öntözést is utálják. Csütörtök esti szemlénken egészen korrekt kis retkeket találtunk, amit azonmód meg is ettünk, párat meg lányom elvitt megmutatni az oviba: ő már ilyen retkes...

A reteksor mellett jégsali van. Kifejezett tehetségem van arra, hogy sorolóval is ferde sorokat húzzak a földbe. A parcella előkészítésekor ez különösen megnyilvánult: jókora, háromszög alakú üres helyek maradtak. Egy ilyen szögletbe egy csomi tavalyról maradt, kissé penészes és elázott jégsalátamagot vetettem, hogy ne maradjon üresen. Hátha sikerül... Ez is kikelt!

A fokhagyma szép. Ezt kerülgették a varjak, akik rá se hederítenek sem a macskára, sem a szomszéd mellettük üvöltő rottweilerére. De nem kellett se kutyus, se cica: a hagymagyökerek gyorsan, erősen megkapaszkodtak a földben, a varjak megcsüntek a hagymahúzogatásnál.

Utána tavaszi fogyasztásra szánt lilahagyma: ez igen pocsék, alig hajtott, pedig aránylag drága, minőségi dughagymából ültettem. Talán a varjak tehetnek róla? De mellette a zsenge vöröshagyma olyan gusztusos, nagy és szép, hogy elkezdtük kienni. Az ovisok szédülnek hagymaszagú gyermekemtől... Mellette? Virág (őszirózsa, rézvirág), zöldborsó, sárgarépa, az eddig még ki nem kelt petrezselyem, a szintén kikeletlen feketegyökér, paszternáksor. Földben még a csemege-és takarmánykukorica, cukkini, babok, egy adag zöldborsó, cékla, krumpli, bimbós kel, brokkoli, csúcsos karfiol, tökfélék. Ami még nem bújt ki, az a lollo rosso. Fura, mindig legelsőként tolakszik ki a föld alól. Egy kis üres földdarab vár csak már a többi, maradék veteményre: az ubira, dinnyére, palántákra.

Minden zöldül, hajt, a gazok is, így alaposan kapáltunk. Közben megtörtént a gyomirtózás, az oda nem illő nemkívánatosok szépen sárgulnak. Füvet is nyírtunk, a gyümölcsfák lehullatták szirmaikat. Azonban én olyan virágözönről, mint tesóm, nem tudok beszámolni. Ráadásul az én virágaim nagy része tőle való... Így csak leánykám kiskertjét tudom megmutatni:

Meg hát ezt a sárga virágcsodát, ami azépítési telken nőtt ki. Több órás fűnyírás és gazolás után már nem volt kedvem kiirtani ... így elgyönyörködtem benne. Ezt is lehet.

Ezt hívják úgy, hogy pech

Bár nem dolgoztunk hiába, azért nem minden sikerül tökéletesen. A legnagyobb jószándék ellenére is akadnak kudarcok. De mindig a remény hal meg utoljára, ez a kertben különösen igaz. Hiszen számtalanszor az után egy héttel, hogy letettünk arról, hogy a vágyott növény kikeljen, előbújtak a hajtások. A kiszáradtnak vélt és nagy szomorúsággal kivágottdiófa újra kihajtott a gyökeréről. A kifagyottnak hitt 20 éves rózsatő megújult. A próbaképpen elvetett, két éve lejárt szavatosságú kéttasaknyi sárgarépa-magból két púpos talicskával takarítottunk be. A véletlenül lefűnyírózott / legyomirtózott hajtások megújultak. De van, ahol már ez se megy. Íme:

Kikeletlen pertezselyemmag - gazzal borított ágyásban - a nagykertben. Talán ez se reménytelen, mert a petrezselyem hírhedetten rossz kelő. De a vele együtt elvetett sárgarépa és az utána elültetett paszternák már szépen sorol. Nem tudom, felkapáljam-e a parcellát, és paradicsompalántákat tegyek a helyére, vagy - gazostól, mindenestől - kapjon-e még egy locsolást, és egy utolsó esélyt. Azt hiszem, még egy hetet adok neki, mindennap este tanulmányozom, kel-e. Pedig úgy vetettem el, ahogy a nagykönyvben megírták: előáztatva, vizes homokkal felelegyítve. Laci a kész ágyást meg is spriccelte, eső is volt. Vigasztalom magam:a metélőpetrezselyem és a paszternák kibújt, így nem maradunk azért télig leveszöldség nélkül.
Ez a következő siralmas látvány. Illetve a képen látható bevetett láda jobb széle a siralmas. Bazsalikom és csombor lett itt előnevelve. A bazsalikom pazar, de a csombor jelét se mutatja a kelésnek. Pocsék volt a mag? Rossz a föld? Vagy én szegtem meg a növénytársítás alapvető szabályait, és két olyan növény került egy ládába, ami már magonckorában utálja egymást? Hiszen az elmúlt években szépen sikerült. De itt is van vigaszág: a szomszéd néni ipari mennyiségben termeli a csombort, mert imádja. Tavaly hatalmas bokrétákkal adott belőle, túltermelte magát. Talán idén is meglep egy csokorkával nyáron...

Ez Hédi fonalas agávéja. Egy jó barátjától kapta, aki sajnos tépve szedte fel, alig volt gyökere. De az esélyt ez is megkapta, nem nagy sikerrel kamatoztatta. Habár... amikor fényképeztem, mintha friss hajtást láttam volna rajta. Meg az én sziklakerti fonalas-agávé tövem is majd egy évig döglődött, mire elkezdett fejlődni (Igaz, annak nagy "répája" volt a földben, abból éldegélt egy évig.) Itt az a bökkenő, hogy a tő az előkertben van, és a látvány nem valami esztétikus. A kert végében senkit nem zavarna, de a ház előtt, az utcafront felé nem valami szép, pláne hogy gyöngyikék, fakadó rózsák, lizinkák stb. veszik körül. Vigaszág: nekem van egy kis tövem, ami szépen hajt, majd jó testvérek módjára megosztjuk...

Van még pár ilyen "mintha élne" növény még: tesóm nyúlrágott diófája, ami múlt héten még kapott egy utolsó dobást, négy szőlővesszőm, málnatövek, amikről még nem tettünk le egészen.

Ha nem éled meg? Pech. Ha megéled? Újabb ürügy, hogy örömködjünk a kertben.

Nem kapálok, csak fotózok és mesélek

Rengeteg elintéznivaló volt ezen a héten, a munkákból csupán egy kis gyommentesítő kapálásra tellett, de azért gyorsan készítettem néhány fotót az aktuális növényeimről egy kis kommentárral.

Elsőnek a berki szellőrózsáról szeretnék írni. Andinak, A közös konyha(kert) egyik szerzőjének is küldtem, ez hasonlított a zellerre. Állítólag magyarul pápicsnak és kakukkvirágnak is nevezik. Tulajdonképpen ő is az imádott ősvilági csapatba, a boglárkafélék közé tartozik. Hazánkban is él, természetes hatású kertekbe illik dr D. G. Hessayon Hagymás növények c. könyve alapján. (Miért, van mesterséges hatású kert?) Nálunk a kert hátulsó oldalát határoló cserjesor tövében van a helye. Két tövet ültettünk két éve, most úgy fél m2-es foltot képez, és folyamatos irtással kell a helyén tartani. Napot, árnyékot, mindent elvisel, szerintem tetszik neki a talaj.

Magról neveltem fel öt éve egy zacskónyi téli violát, arra számítva, hogy mivel a zacskó szerint kétnyári növény, a következő évben vagy újra kell nevelnem, vagy megmarad még egy évig. Ahhoz képest csinos, 25 cm magas félcserje lett belőle. A ház déli oldalán, a rózsatövek előtt nő. Nekem a színe nem tetszik, vitaminhiányos tyúk tojásából készült rántottára emlékeztet. Mivel a kert azon részében ilyenkor a néhány évelő árvácskán kívül nincs más, a zöld levelek színét élénkítő folt, megtartom. Volt a szebb, barnás és lilás változatból is, de az valahogy kifagyott vagy eltűnt. Az illatáról a könyvek áradoznak, szerintem kedves, de jellegtelen. Ha valaki szeretne magról nevelni, kezdőknek is ajánlom. Biztosan kikel, gyorsan megerősödik. Ha júniusban cserépbe vetjük, szeptemberben kiültethető. Az első évben nekem csak pár virágot hozott, a második-harmadikban gyönyörű volt, most leszálló ágban van. Löszös talajban háromszor akkorára nő, mint nálunk, dúsabban is virágzik. A Sokoróalján tavasszal sok községben faluképet meghatározó elem a barnás-okkeres virágú színváltozat, ott annyira jól érzi magát.

Hipermarketben növényt venni minimum kockázatos, gondolhatnák a profi kertészkedők. Aki látott már kínjában kihajtott amarilliszhagymát, meztelen gyökerű, színtelen hajtású rózsatövet, gyökér nélküli, földbe nyomott fonalas agavé-hajtást, annak igaza is van. Nekünk egy alkalommal mégis szerencsénk volt, amikor egy viszonylag friss szállítmányból kivettünk egy jellegtelen, alig fogyó, felcímkézetlen zöld valamit, úgy blindre. Elültettük, kellemes sárga színű borsóvirág nőtt rajta. A virágzás után pedig úgy nézett ki, mint egy nagyobbfajta fűcsomó. Ősszel megsárgult, tavaszra kizöldült. Ennyi volt az összes életjelensége. Akkor sikerült meghatároznunk, hogy a szerzeményünk tulajdonképpen a zanót nevet viseli. Ahhoz képest, hogy savanyú talajt igénylőnek írják, egész szépen díszlik. Igaz, a virágföldből kerti földbe kerülést az első évben erősen sérelmezte. A talaj nem ideális a számára, de elég ellenálló növény. Sok szigetközi nyaralóház kertjében látni, mint kevés gondozást igénylő, virágjával és levéltelen zöld vesszőivel egyaránt mutatós díszt.

A kert végén nálunk lombhullató, virágos cserjék nőnek, négy-öt bokor orgona, ugyanannak a tőnek a leszármazottai, amiből Andi kapott, aztán labdarózsa, jezsámen, babarózsa. A legtöbb anyutól vagy mamától való, hétköznapi díszcserje. Most a legszebbek, és tényleg csak a hétköznapi örömök kedvéért illesztem be ezt a képet., az orgona és tamariska kettősét. Rózsaszín és lila kényes egyensúlya, az az összes, amiért.

Hajnal kérte, hogy...

tegyek fel képet az új "műveimről".

A kétheti "termésem" sajnálatos módon csak ennyi. Még ennyi se lenne, ha tudtam volna szerda éjjel aludni. Viszont nem tudtam, az ágyban unatkoztam, és a konyhában nekiálltam fűzögetni. Megcsináltam Hajnal szultánját: ezt még korábban, az egyik vasárnap este. Persze teklagyögyöm nem volt, ezt nagyméretű kásagyönggyel helyettesítettem. A kép jobb szélén az újabb hajpántom látható. Ebből megállapítható, hogy milyen szépen fűzök két szálon. Mint egy nagycsoportos óvodás. A harmadik darab, ami a gyöngyszövő kereten van még, az már általam is elfogadhatóbb, ez is egy hajpánt dísze lesz majd...valamikor. Most tartok kb. az egynegyedénél.

Kárpótlásul segítőm, János képe, aki rendületlenül gurigázna a nagyobb gyöngyökkel, cérnaorsókkal, ha engedném. Ha kinn fűzök a szabadban, mindig mellém szegődik.

Kerti meglepetések

Bár már a kert minden szögletét ismerjük, azért néha érnek minket is meglepetések. Az udvar, a kert olyan szögletében törnek elő különféle növények, amikről még elgondolni sem tudom, hogy kerültek oda. Nézzünk meg párat!

Az alábbi képen a kerti vízcsap alatti betonjárda hungarocellel bélelt diletációs hézagjából előbújó petrezselymet láthatjuk. Ködös fogalmam sincs, hogy nőhetett ki ilyen lehetetlen helyen. Arra gyanakszok, hogy tavaly, betakarításkor ott pucolgattuk anyukámmal a vékonyabb petrezselyemgyökereket. Talán egy ilyen gyökérke indult itt fejlődésnek.

Anyu tavasszal szomorkodott azon, hogy az évelőágyásból kiveszett a lestyán, pedig nagyon kedveli a húslevesben az ízét, Hédi meg isteni fűszersót gyárt belőle. Hát tessék:
Az egyik tő a tavaly ősz óta háromszor megtraktorozott(!) veteményes borsóparcellájának közepén került elő:

A másik: építési telkemre a csalántól megtisztított rész helyére citromfüvet, meg más, hasonlóan agresszívan terjedő évelőket ültettem, a később lábra kapó gazokat kiirtandó. Na, hát nem itt is kinőtt egy?
Rejtély, hogy a szomszéd ház tűzfala mellett hogyan nőtt ki egy kontyvirág, amikor az csak az erdő mélyén él! Ráadásul nem is valami kicsiny, satnya bokor, hanem egy komoly tő, több virágzattal! (A virágbokor közeén az a zöldpaprika-szerű valami a virágzat.

A palántázóasztal környéke is tartogat meglepetést. Azt gondolná az ember, hogy ott a földre lehulló magokból biztosan kicsírázik néhány, és azok bújnak elő. De nem paprikát, paradicsomot találtam az asztal körül, hanem nagy örömömre nefelejcset,

meg valami tökféle is kibújt. (Erről az a gyanúm, Juditka tehet, mert ősszel ott játszott a dísztökökkel.)

Végül: a tavasz legnagyobb meglepetései: a kiskutyák, akik egészen váratlanul, és meglepetésszerűen jöttek a világra (korábban már írtam talán róluk), íme:

Hogy kerültek mindezek hozzánk? A petrezselyem - mint ahogy írtam - a betakarításnál talált talajt magának. A veteményesben kinőtt lestyán valószínű, a szántás során nőhetett ki valamilyen gyökértörzs-töredékből, ami a kertben elkallódhatott, és az eke mélyre beforgatta a földbe. A másik lestyán, ami a citromfűből bújt ki, az lehet, amit anyukám kidöglöttnek hitt, de csak más évelővel véletlenül elköltözött... A kontyvirágot valamilyen madár vagy hangya hozhatta. A nefelejcsről ötletem sincs, a dísztök meg sejthető. Hiába, a növények életképessége szinte határtalan.

Na és a kiskutyák? Azokat csak Roxi tudná megmondani, milyen úton-módon kerültek hozzánk...

Látszatra május

Üdvözlet Andinak

Elsőnek, üdvözlünk Andi az olvasóink között, megkaptuk a kedves üzeneted, remélem, megélednek a virágok. Annyira jó, hogy szépítesz, virágosítasz. Bárcsak minden ember így gondolkodna, nem a kutyáját hordaná a más háza elé... Nálunk itthon ezek a virágok nagyon ellenállóak, ha néha kapnak egy kis vizet, biztosan boldogulnak az új környezetben.

Újabb csavargás
A hétvégén itthon, a Szigetközben tettünk egy kis biciklis kirándulást, Halásziról tekertünk át Máriakálnokra, különféle erdei utakon. Egy apró nehézséget kellet csak legyőznünk, ugyanis Halászin, a falu végén kiválik a Mosoni-Dunából egy ér, ami elválasztja a két falut egymástól. Hogyan lehet átjutni ezen az éren? Van egy ilyen híd a jelenleg nagyon forgalmas műúton, de az a kamionok, buszok miatt nem nagyon jöhetett számításba, viszont biztos voltam benne, hogy találni fogunk gyaloghidat is. Különben hogyan mennének a falu túlsó felén lakók a határba? Végül két kis fahidat is találtunk, az egyik zsákutca volt, bekerített kertek aljához vezetett, a másik egy kis közön át a faluba. Nem is a cél volt az érdekes, hanem az erdők késő tavaszi virágpompája.


Ez az időszak a fehér virágoké.


Legnagyobb tömegben a medvehagyma virít, és az erdő illata ilyenkor kész aromaterápia, fokhagyma-hagyma-liliom illatkeverékkel.


A nyárfák már hullatják a vattaszerű pelyhet, ami tulajdonképp a termésük, ez alkotott sok helyen májusi havat.


Már nyílik a gyöngyvirág, ez főleg a Máriakálnok körüli erdőkre igaz. Az aromaterápiás kezelésben ők is intenzíven részt vettek.


Ez az íves-füzéres, karakteres formájú növény a bimbós állapotú salamonpecsét. Mindhárom szemrevételezett virág tulajdonképp liliomféle.


Szóval ilyenkor csodás a szigetközi erdő, de napok kérdése, hogy teljesen kilombosodjék, akkor viszont a hagymások magérlelésbe fognak, majd lassan visszahúzódnak a hagymájukba. A kis csemetenövények elboldogulnak a kevéske fényben is, sőt sok helyen az erdő alját benövik a kórók, a cserjék, a kúszónövények, mint a szeder, az iszalag, a komló. Abban a fázisban elfogynak a kirándulók, akik a legnagyobb termetű csúcsragadozónak tekintetők. Ők csak az őszi színkavalkád idején térnek vissza portyázó utakra.

Április 3. vasárnapján...

...nézzük meg azt is mi történik a kertben!

Épp zajlik a mezőgazdasági év számomra egyik legkedvesebb eseménye: a körtefa virágzása.


Szerintem a körtefavirág illata semmihez sem foghatóan finom! Hédi eskü alatt vallja, hogy büdös. De ha beleszippantana csukott szemmel, lehet, hogy felvillanna a fejében az alkonyi Mosoni-Dunán ringó aranyhíd képe, érezné a nyelve hegyén a körte édes ízét, érezné, hogyan simul a tenyerébe a fáról frissen szedett, gömbölyű gyümölcs. És lehet, hogy nagyon csacsi vagyok: imádom kiinni az eső-és harmatcseppeket az alma-és körtevirágból! A virágok nektárjától a cseppek valami egészen meghökkentően finomak lesznek! És mivel tegnapelőtt és tegnap is volt eső, szürcsöltem is!
Az esőt a vetemény is jó néven vette:

A felső képen a hónapos retek, az alsón az őszirózsa csírái láthatók. Az eső miatt tegnap este még újabb vetemények sora bukkant elő a földből, találtam kibújó vasrózsát és lollo rossót. Meg egy édes körtecsemete-jelöltet!
Pálcikára tűzött vetőmagos tasakokkal szoktuk megjelölni, hol vannak a bevetett ágyások. Elkészítettem egy lilahagyma-ágyást, jelölőnek pedig egy metszésből visszamaradt, ráadásul félig megégett körtefaágat böktem le. Tegnap azt hittem, nem jól látok: a pálcika kirügyezett, hajtást is hozott. Ez csoda! Remélem, nem szárad ki, és megerősödik, hogy ősszel kiültethessem a telekre. Mindenesetre holnaptól locsolni is fogom.

Póréhagymáim a palántázás után gyors erősödésnek indultak. Korianderzöldem is kelt. Különben olyan mafla voltam! Ha nem vetőmagboltban, hanem a kisboltban vettem volna koriandermagot, sokkal olcsóbb lett volna. A fűszeres zacsiban sokkal több van, mint a vetőmagosban.

A sárgarépa és a petrezselyem makacsul nem akar kikelni. :-(

Ezzel szemben már egy sereg virág kinyílt, a sziklakert pompázik:

Azonban ez csak pillanatkép! Még nem látszanak azok a nagy tömegű gyomok, amik esős idő után előtűnnek. Így megintcsak elő a kapát... ha nem esett volna le megint kettőnek a feje, mert csollánygyökerek feltépésére használtam mindkettőt. A gereblye feje újra levált... és folytathatnám. Tesó, neked nincsenek ilyen gondjaid?

A hétre a gyomirtáson túl tervezzük csemegekukorica, bab, takarmánykukorica, brokkoli, bimbós kel vetését, és a zellert is ki kell palántázni. Bár még kicsit félek, a fagyosszentek még messzi vannak! Talán csak nem lesz rossz idő!

Mintha emberek lennének...

Nézzétek! Ő egy megszeppent gyöngyvirágbimbó. Kíváncsi a napsugárra, de még egy kicsit ijedt. Pont mint Nyunyu volt két és fél éves korában... ("Anyuú! Nem akajom!")

Itt pedig a kert , még babakocsiban :-) ("Gyerekek, ne rugdaljátok egymást! Zeller, kiszállsz a babakocsiból, ha nem bírsz magaddal! Nagy szamár létedre csak ennyi eszed van?")

Kíváncsi arcocskák kukucskálnak szelíden a zöld fűben: ("Aki kíváncsi, hamar megöregszik!")

De van, akire ha ránézünk, máris kardot ránt, és támad! (avagy: szemtől szemben a fokhagymával!)("Mámegmitakarsz, vaker, vazze!")

Ez a vicces kis erdőcske tarka borsmentákból áll:

Pont úgy toporognak a kavicsos földben, mint a Szigetköz Horgász Egylet irodája előtt a pecások, amikor a horgászjegyeiket újítják tavaszonként. ("de én ekkorát fogtam...")

Itt meg kiskorú medvehagymák tolonganak: ki tud a kerítés alatt átmászni? Pont mint az ovisok!("Aki kacag, ülve marad, aki nem, az felállhat!")

Ugye, hogy találkoztunk már mindegyikkel? Lehet, hogy nem pont a kertben, de mindnyájan ismerősök valahonnan.

Eső után

Igazi áprilisi idő van, ami azt jelenti, hogy változékony. Tegnap nálunk is zivatar volt, még egy kevés jég is esett. Ennek azért örültem, mert az elvetett magoknak bizony szükségük volt a 8 mm esőre.

Az eper csak hajt, de az erei szamóca virágzik! Erdély-fílnig!!!

A fenyők ahogy kihajtanak, az egy olyan csoda, számomra, amivel betelni sosem lehet. Ha idén a mi ötéves karácsonyfánk virágozna, vagy tobozt hozna az lenne az igazi öröm! Azonnal lecsapnék a látványra!

A szomszéd üres telken teljesen kihajtott a kiserdő. Az aljnövényzet egyik dísze most a vérehulló fecskefű. Sárga leve állítólag leviszi a szemölcsöt.

Bodzabimbó, borostyánhajtás-labirintus, madárdal. Ez a szomszéd telek.
Tudom, hogy foglalkoztam már a gyöngyikékkel, de úgy szeretem őket, olyan kis szépek...
Utolsónak Jani kedvenc virága, a nefelejcs. Tudom, hogy a mamáját meg a gyerekkorát juttatja eszébe. Ez egy darabka otthon az otthonban.

Azt hiszem, ebben a blogírásban Ági a praktikus, a profi, én pedig csak szemlélődök, de úgy érzem, nekem ez jó.

A keddi eperkapálás

E hét keddjén megfogadtam: aki engem aznap bármiféle munkával zaklatni merészel, menten agyonvágom! Gondoltam, ennyi jár, mert végigdolgoztam az előző hétvégét. Előcibáltam a nyugágyat, letakarítottam, kivittem egy csomó gyöngyöt, elterültem, és Hajnal útmutatásai (http://hajnalgyongyei.blogspot.com/2009/03/egy-zold-szultan.html) alapján nekiálltam gyöngyöt fűzni. Megcsináltam, gyönyörködtem benne, feltettema nyakamba a kész ékszert, és ... elkezdtem unatkozni. Innen már csak egy lépés volt a kapát újfent megragadni...hátra a kertbe, eperkapálni. Ami szép feladat lenne, ha nem a korábban má bemutatott gazok 40 centis szárai közül kellene kiböngészni a töveket...
Közben nagy hangzavarra figyeltem fel. A hangzavar oka: gólyakelepelés. Nem is olyan kis falunkban Hédi munkahelye, az iskola tetején lakik a gólya. A pár évről-évre hűségesen visszatér az iskolások nagy örömére. Nagyszombaton hajnalban jött meg a hím, húsvét keddjén ért ide a nőstény. Halászin a környezet-és biológia-tankönyvekből a gólya oktatását ki lehetne hagyni, mert a gyerekek "élő adásban" látják a gólyát nap mint nap. Ennél jobb könyv nincs. Néha nagy riadalmat is okoznak, mert az ebédmaradékot kilökik a fészekből: kígyódarabokat, békákat, amik az iskolaudvarra potyognak. De hát ettől a szép, ritka madártól ezt el kell nézni!

Szóval: nagy gólyakelepelés. Odakukucsolok(a kertből pont odalátni a fészekre): a pár áll a fészekben, körülöttük egy harmadik gólya kering. Áhá, megint szerelmi háromszög, mint tavaly! Azt tartják a tudósok, hogy a gólyák már Afrikából hazafelé párt választanak. Amelyik gólyafiú ilyenkor lemarad, csak erőszak, verekedés útján talál magának nőcit. Nos, egy ilyen "szingli pasi" szállt rá gólyáinkra idén, de tavaly is. Tavaly egy kemény fiú próbálkozott. Odatolakodott a fészekre, neki a másik gólyalegénynek. De az igazi férj hosszú, piros csőrével jó erősen elverte, majd kilökte. A kemény fiú nem adta fel, újra és újra próbálkozott, eredménytelenül, végül mérgesen elrepült. Idén meg egy "cicafiú" típusú csábító jelent meg. Ő nem támadott, hanem a gólyalányt környékezte meg valamilyen "add ide a didit"-szerű módszerrel. A hölgy még hajlott volna a kalandra, de a férj odavágott a csábító hátára. A szépfiúnak ennyi elég is volt, és - szégyen a repülés, de hasznos-elszállt. Dühödt kelepelését még lehetett hallani a távolból. A győztes is büszke kelepelésbe kezdett, aztán feleségével együtt elkezdték felújítani a fészket, hordták a gallyakat. Mit mondjak? A tavasz egy szép pillanata volt.... amíg leselkedő nyújtózkodásomban le nem fejeltem a meggyfa alsó ágát. Amikor végeztem, és kellően elfáradtam, visszatértem a nyugágyhoz, de elfoglalták. Mira cica nyújtogatta álomittasan sáros lábacskáit a halványlila pulóveromon. Leparancsoltam, nekiálltam olvasgatni, először egyedül, aztán Miracicussal, aki visszatért. Ezzel telt el a nyugodt, szép keddi délután.