Mielőtt április véget ér



A bodzának sokféle rokona van a díszcserjék között. Ez egy olyan bangita, amelynek valódi kilétéről sejtelmem sincs, de ilyenkor, a labdarózsával együtt virágzik és bontogatja mélyen, hálósan erezett leveleit. Új hajtásai a zöldből világosbarnán keresztül érnek őszre élénkvörössé, a levelek is ebben a színben búcsúznak el. Télen a piros, csupasz vesszők a kert látványosságává teszik.
Ezt a bokrot legyökerező sarjak feltépkedésével szaporítottam. A szolgálati lakás udvarára, ahol korábban laktunk, sok szép dísznövényt telepítettek a korábbi lakók, például a lestyánt-tárkonyt ajándékozó erdélyi asszony. Növényei közül amelyik hagyta magát, magunkkal hoztuk az új otthonunkba, az életképesebbje továbbvándorolt a mostani kertünkbe dugvány, bujtvány, tőosztás vagy magvak formájában.





Április utolsó vasárnapján...
megállapíthatjuk nagyképűen: nem dolgoztunk hiába!
Ezen a képen - a szomszéd telken feltúrt földön kívül - már határozottan kirajzolódó kertivetemény - sorok láthatóak. Bal kéz felől, a sarokból: metélőpetrezselyem, koriander két pici, kelő sora, köztük a tavalyról, magától kelő körömvirágokkal. Vidám, szépen növő társaság, jól megvannak. Mellettük hosszú reteksor, a már említett Korai legjobb fajtából, de van franciaretek is, meg egy szintén lejárt szavatosságú, nevenincs fajtájú retekmagot is vetettünk, ami kefesűrűséggel kelt. A retekbolhák már megjelentek, de a gyorsan megerősödő levélkékkel csak nehezen boldogultak, kevés szerencsére a bolharágás. Meg az öntözést is utálják. Csütörtök esti szemlénken egészen korrekt kis retkeket találtunk, amit azonmód meg is ettünk, párat meg lányom elvitt megmutatni az oviba: ő már ilyen retkes...
A reteksor mellett jégsali van. Kifejezett tehetségem van arra, hogy sorolóval is ferde sorokat húzzak a földbe. A parcella előkészítésekor ez különösen megnyilvánult: jókora, háromszög alakú üres helyek maradtak. Egy ilyen szögletbe egy csomi tavalyról maradt, kissé penészes és elázott jégsalátamagot vetettem, hogy ne maradjon üresen. Hátha sikerül... Ez is kikelt!
A fokhagyma szép. Ezt kerülgették a varjak, akik rá se hederítenek sem a macskára, sem a szomszéd mellettük üvöltő rottweilerére. De nem kellett se kutyus, se cica: a hagymagyökerek gyorsan, erősen megkapaszkodtak a földben, a varjak megcsüntek a hagymahúzogatásnál.
Utána tavaszi fogyasztásra szánt lilahagyma: ez igen pocsék, alig hajtott, pedig aránylag drága, minőségi dughagymából ültettem. Talán a varjak tehetnek róla? De mellette a zsenge vöröshagyma olyan gusztusos, nagy és szép, hogy elkezdtük kienni. Az ovisok szédülnek hagymaszagú gyermekemtől... Mellette? Virág (őszirózsa, rézvirág), zöldborsó, sárgarépa, az eddig még ki nem kelt petrezselyem, a szintén kikeletlen feketegyökér, paszternáksor. Földben még a csemege-és takarmánykukorica, cukkini, babok, egy adag zöldborsó, cékla, krumpli, bimbós kel, brokkoli, csúcsos karfiol, tökfélék. Ami még nem bújt ki, az a lollo rosso. Fura, mindig legelsőként tolakszik ki a föld alól. Egy kis üres földdarab vár csak már a többi, maradék veteményre: az ubira, dinnyére, palántákra.
Minden zöldül, hajt, a gazok is, így alaposan kapáltunk. Közben megtörtént a gyomirtózás, az oda nem illő nemkívánatosok szépen sárgulnak. Füvet is nyírtunk, a gyümölcsfák lehullatták szirmaikat. Azonban én olyan virágözönről, mint tesóm, nem tudok beszámolni. Ráadásul az én virágaim nagy része tőle való... Így csak leánykám kiskertjét tudom megmutatni:

Ezt hívják úgy, hogy pech
Bár nem dolgoztunk hiába, azért nem minden sikerül tökéletesen. A legnagyobb jószándék ellenére is akadnak kudarcok. De mindig a remény hal meg utoljára, ez a kertben különösen igaz. Hiszen számtalanszor az után egy héttel, hogy letettünk arról, hogy a vágyott növény kikeljen, előbújtak a hajtások. A kiszáradtnak vélt és nagy szomorúsággal kivágottdiófa újra kihajtott a gyökeréről. A kifagyottnak hitt 20 éves rózsatő megújult. A próbaképpen elvetett, két éve lejárt szavatosságú kéttasaknyi sárgarépa-magból két púpos talicskával takarítottunk be. A véletlenül lefűnyírózott / legyomirtózott hajtások megújultak. De van, ahol már ez se megy. Íme:


Nem kapálok, csak fotózok és mesélek

Elsőnek a berki szellőrózsáról szeretnék írni. Andinak, A közös konyha(kert) egyik szerzőjének is küldtem, ez hasonlított a zellerre. Állítólag magyarul pápicsnak és kakukkvirágnak is nevezik. Tulajdonképpen ő is az imádott ősvilági csapatba, a boglárkafélék közé tartozik. Hazánkban is él, természetes hatású kertekbe illik dr D. G. Hessayon Hagymás növények c. könyve alapján. (Miért, van mesterséges hatású kert?) Nálunk a kert hátulsó oldalát határoló cserjesor tövében van a helye. Két tövet ültettünk két éve, most úgy fél m2-es foltot képez, és folyamatos irtással kell a helyén tartani. Napot, árnyékot, mindent elvisel, szerintem tetszik neki a talaj.

Magról neveltem fel öt éve egy zacskónyi téli violát, arra számítva, hogy mivel a zacskó szerint kétnyári növény, a következő évben vagy újra kell nevelnem, vagy megmarad még egy évig. Ahhoz képest csinos, 25 cm magas félcserje lett belőle. A ház déli oldalán, a rózsatövek előtt nő. Nekem a színe nem tetszik, vitaminhiányos tyúk tojásából készült rántottára emlékeztet. Mivel a kert azon részében ilyenkor a néhány évelő árvácskán kívül nincs más, a zöld levelek színét élénkítő folt, megtartom. Volt a szebb, barnás és lilás változatból is, de az valahogy kifagyott vagy eltűnt. Az illatáról a könyvek áradoznak, szerintem kedves, de jellegtelen. Ha valaki szeretne magról nevelni, kezdőknek is ajánlom. Biztosan kikel, gyorsan megerősödik. Ha júniusban cserépbe vetjük, szeptemberben kiültethető. Az első évben nekem csak pár virágot hozott, a második-harmadikban gyönyörű volt, most leszálló ágban van. Löszös talajban háromszor akkorára nő, mint nálunk, dúsabban is virágzik. A Sokoróalján tavasszal sok községben faluképet meghatározó elem a barnás-okkeres virágú színváltozat, ott annyira jól érzi magát.

Hipermarketben növényt venni minimum kockázatos, gondolhatnák a profi kertészkedők. Aki látott már kínjában kihajtott amarilliszhagymát, meztelen gyökerű, színtelen hajtású rózsatövet, gyökér nélküli, földbe nyomott fonalas agavé-hajtást, annak igaza is van. Nekünk egy alkalommal mégis szerencsénk volt, amikor egy viszonylag friss szállítmányból kivettünk egy jellegtelen, alig fogyó, felcímkézetlen zöld valamit, úgy blindre. Elültettük, kellemes sárga színű borsóvirág nőtt rajta. A virágzás után pedig úgy nézett ki, mint egy nagyobbfajta fűcsomó. Ősszel megsárgult, tavaszra kizöldült. Ennyi volt az összes életjelensége. Akkor sikerült meghatároznunk, hogy a szerzeményünk tulajdonképpen a zanót nevet viseli. Ahhoz képest, hogy savanyú talajt igénylőnek írják, egész szépen díszlik. Igaz, a virágföldből kerti földbe kerülést az első évben erősen sérelmezte. A talaj nem ideális a számára, de elég ellenálló növény. Sok szigetközi nyaralóház kertjében látni, mint kevés gondozást igénylő, virágjával és levéltelen zöld vesszőivel egyaránt mutatós díszt.

A kert végén nálunk lombhullató, virágos cserjék nőnek, négy-öt bokor orgona, ugyanannak a tőnek a leszármazottai, amiből Andi kapott, aztán labdarózsa, jezsámen, babarózsa. A legtöbb anyutól vagy mamától való, hétköznapi díszcserje. Most a legszebbek, és tényleg csak a hétköznapi örömök kedvéért illesztem be ezt a képet., az orgona és tamariska kettősét. Rózsaszín és lila kényes egyensúlya, az az összes, amiért.
Hajnal kérte, hogy...
tegyek fel képet az új "műveimről".

Kerti meglepetések

Az egyik tő a tavaly ősz óta háromszor megtraktorozott(!) veteményes borsóparcellájának közepén került elő:

A másik: építési telkemre a csalántól megtisztított rész helyére citromfüvet, meg más, hasonlóan agresszívan terjedő évelőket ültettem, a később lábra kapó gazokat kiirtandó. Na, hát nem itt is kinőtt egy?

Rejtély, hogy a szomszéd ház tűzfala mellett hogyan nőtt ki egy kontyvirág, amikor az csak az erdő mélyén él! Ráadásul nem is valami kicsiny, satnya bokor, hanem egy komoly tő, több virágzattal! (A virágbokor közeén az a zöldpaprika-szerű valami a virágzat.



Végül: a tavasz legnagyobb meglepetései: a kiskutyák, akik egészen váratlanul, és meglepetésszerűen jöttek a világra (korábban már írtam talán róluk), íme:
Hogy kerültek mindezek hozzánk? A petrezselyem - mint ahogy írtam - a betakarításnál talált talajt magának. A veteményesben kinőtt lestyán valószínű, a szántás során nőhetett ki valamilyen gyökértörzs-töredékből, ami a kertben elkallódhatott, és az eke mélyre beforgatta a földbe. A másik lestyán, ami a citromfűből bújt ki, az lehet, amit anyukám kidöglöttnek hitt, de csak más évelővel véletlenül elköltözött... A kontyvirágot valamilyen madár vagy hangya hozhatta. A nefelejcsről ötletem sincs, a dísztök meg sejthető. Hiába, a növények életképessége szinte határtalan.
Na és a kiskutyák? Azokat csak Roxi tudná megmondani, milyen úton-módon kerültek hozzánk...
Látszatra május
Üdvözlet AndinakÚjabb csavargás
A hétvégén itthon, a Szigetközben tettünk egy kis biciklis kirándulást,

Ez az időszak a fehér virágoké.

Legnagyobb tömegben a medvehagyma virít, és az erdő illata ilyenkor kész aromaterápia, fokhagyma-hagyma-liliom illatkeverékkel.

A nyárfák már hullatják a vattaszerű pelyhet, ami tulajdonképp a termésük, ez alkotott sok helyen májusi havat.

Már nyílik a gyöngyvirág, ez főleg a Máriakálnok körüli erdőkre igaz. Az aromaterápiás kezelésben ők is intenzíven részt vettek.

Ez az íves-füzéres, karakteres formájú növény a bimbós állapotú salamonpecsét. Mindhárom szemrevételezett virág tulajdonképp liliomféle.

Szóval ilyenkor csodás a szigetközi erdő, de napok kérdése, hogy teljesen kilombosodjék, akkor viszont a hagymások magérlelésbe fognak, majd lassan visszahúzódnak a hagymájukba. A kis csemetenövények elboldogulnak a kevéske fényben is, sőt sok helyen az erdő alját benövik a kórók, a cserjék, a kúszónövények, mint a szeder, az iszalag, a komló. Abban a fázisban elfogynak a kirándulók, akik a legnagyobb termetű csúcsragadozónak tekintetők. Ők csak az őszi színkavalkád idején térnek vissza portyázó utakra.
Április 3. vasárnapján...
...nézzük meg azt is mi történik a kertben!Épp zajlik a mezőgazdasági év számomra egyik legkedvesebb eseménye: a körtefa virágzása.
Szerintem a körtefavirág illata semmihez sem foghatóan finom! Hédi eskü alatt vallja, hogy büdös. De ha beleszippantana csukott szemmel, lehet, hogy felvillanna a fejében az alkonyi Mosoni-Dunán ringó aranyhíd képe, érezné a nyelve hegyén a körte édes ízét, érezné, hogyan simul a tenyerébe a fáról frissen szedett, gömbölyű gyümölcs. És lehet, hogy nagyon csacsi vagyok: imádom kiinni az eső-és harmatcseppeket az alma-és körtevirágból! A virágok nektárjától a cseppek valami egészen meghökkentően finomak lesznek! És mivel tegnapelőtt és tegnap is volt eső, szürcsöltem is!
Az esőt a vetemény is jó néven vette:
A felső képen a hónapos retek, az alsón az őszirózsa csírái láthatók. Az eső miatt tegnap este még újabb vetemények sora bukkant elő a földből, találtam kibújó vasrózsát és lollo rossót. Meg egy édes körtecsemete-jelöltet!
Pálcikára tűzött vetőmagos tasakokkal szoktuk megjelölni, hol vannak a bevetett ágyások. Elkészítettem egy lilahagyma-ágyást, jelölőnek pedig egy metszésből visszamaradt, ráadásul félig megégett körtefaágat böktem le. Tegnap azt hittem, nem jól látok: a pálcika kirügyezett, hajtást is hozott. Ez csoda! Remélem, nem szárad ki, és megerősödik, hogy ősszel kiültethessem a telekre. Mindenesetre holnaptól locsolni is fogom.
Póréhagymáim a palántázás után gyors erősödésnek indultak. Korianderzöldem is kelt. Különben olyan mafla voltam! Ha nem vetőmagboltban, hanem a kisboltban vettem volna koriandermagot, sokkal olcsóbb lett volna. A fűszeres zacsiban sokkal több van, mint a vetőmagosban.
A sárgarépa és a petrezselyem makacsul nem akar kikelni. :-(
Ezzel szemben már egy sereg virág kinyílt, a sziklakert pompázik:
Azonban ez csak pillanatkép! Még nem látszanak azok a nagy tömegű gyomok, amik esős idő után előtűnnek. Így megintcsak elő a kapát... ha nem esett volna le megint kettőnek a feje, mert csollánygyökerek feltépésére használtam mindkettőt. A gereblye feje újra levált... és folytathatnám. Tesó, neked nincsenek ilyen gondjaid?
A hétre a gyomirtáson túl tervezzük csemegekukorica, bab, takarmánykukorica, brokkoli, bimbós kel vetését, és a zellert is ki kell palántázni. Bár még kicsit félek, a fagyosszentek még messzi vannak! Talán csak nem lesz rossz idő!
Mintha emberek lennének...
Nézzétek! Ő egy megszeppent gyöngyvirágbimbó. Kíváncsi a napsugárra, de még egy kicsit ijedt. Pont mint Nyunyu volt két és fél éves korában... ("Anyuú! Nem akajom!")Itt pedig a kert , még babakocsiban :-) ("Gyerekek, ne rugdaljátok egymást! Zeller, kiszállsz a babakocsiból, ha nem bírsz magaddal! Nagy szamár létedre csak ennyi eszed van?")
Ez a vicces kis erdőcske tarka borsmentákból áll:
Pont úgy toporognak a kavicsos földben, mint a Szigetköz Horgász Egylet irodája előtt a pecások, amikor a horgászjegyeiket újítják tavaszonként. ("de én ekkorát fogtam...")
Itt meg kiskorú medvehagymák tolonganak: ki tud a kerítés alatt átmászni? Pont mint az ovisok!("Aki kacag, ülve marad, aki nem, az felállhat!")
Ugye, hogy találkoztunk már mindegyikkel? Lehet, hogy nem pont a kertben, de mindnyájan ismerősök valahonnan.
Eső után
Igazi áprilisi idő van, ami azt jelenti, hogy változékony. Tegnap nálunk is zivatar volt, még egy kevés jég is esett. Ennek azért örültem, mert az elvetett magoknak bizony szükségük volt a 8 mm esőre.Az eper csak hajt, de az erei szamóca virágzik! Erdély-fílnig!!!
A fenyők ahogy kihajtanak, az egy olyan csoda, számomra, amivel betelni sosem lehet. Ha idén a mi ötéves karácsonyfánk virágozna, vagy tobozt hozna az lenne az igazi öröm! Azonnal lecsapnék a látványra!
A szomszéd üres telken teljesen kihajtott a kiserdő. Az aljnövényzet egyik dísze most a vérehulló fecskefű. Sárga leve állítólag leviszi a szemölcsöt.
Bodzabimbó, borostyánhajtás-labirintus, madárdal. Ez a szomszéd telek.

Azt hiszem, ebben a blogírásban Ági a praktikus, a profi, én pedig csak szemlélődök, de úgy érzem, nekem ez jó.
A keddi eperkapálás
E hét keddjén megfogadtam: aki engem aznap bármiféle munkával zaklatni merészel, menten agyonvágom! Gondoltam, ennyi jár, mert végigdolgoztam az előző hétvégét. Előcibáltam a nyugágyat, letakarítottam, kivittem egy csomó gyöngyöt, elterültem, és Hajnal útmutatásai (http://hajnalgyongyei.blogspot.com/2009/03/egy-zold-szultan.html) alapján nekiálltam gyöngyöt fűzni. Megcsináltam, gyönyörködtem benne, feltettema nyakamba a kész ékszert, és ... elkezdtem unatkozni. Innen már csak egy lépés volt a kapát újfent megragadni...hátra a kertbe, eperkapálni. Ami szép feladat lenne, ha nem a korábban má bemutatott gazok 40 centis szárai közül kellene kiböngészni a töveket...Közben nagy hangzavarra figyeltem fel. A hangzavar oka: gólyakelepelés. Nem is olyan kis falunkban Hédi munkahelye, az iskola tetején lakik a gólya. A pár évről-évre hűségesen visszatér az iskolások nagy örömére. Nagyszombaton hajnalban jött meg a hím, húsvét keddjén ért ide a nőstény. Halászin a környezet-és biológia-tankönyvekből a gólya oktatását ki lehetne hagyni, mert a gyerekek "élő adásban" látják a gólyát nap mint nap. Ennél jobb könyv nincs. Néha nagy riadalmat is okoznak, mert az ebédmaradékot kilökik a fészekből: kígyódarabokat, békákat, amik az iskolaudvarra potyognak. De hát ettől a szép, ritka madártól ezt el kell nézni!

Szóval: nagy gólyakelepelés. Odakukucsolok(a kertből pont odalátni a fészekre): a pár áll a fészekben, körülöttük egy harmadik gólya kering. Áhá, megint szerelmi háromszög, mint tavaly! Azt tartják a tudósok, hogy a gólyák már Afrikából hazafelé párt választanak. Amelyik gólyafiú ilyenkor lemarad, csak erőszak, verekedés útján talál magának nőcit. Nos, egy ilyen "szingli pasi" szállt rá gólyáinkra idén, de tavaly is. Tavaly egy kemény fiú próbálkozott. Odatolakodott a fészekre, neki a másik gólyalegénynek. De az igazi férj hosszú, piros csőrével jó erősen elverte, majd kilökte. A kemény fiú nem adta fel, újra és újra próbálkozott, eredménytelenül, végül mérgesen elrepült. Idén meg egy "cicafiú" típusú csábító jelent meg. Ő nem támadott, hanem a gólyalányt környékezte meg valamilyen "add ide a didit"-szerű módszerrel. A hölgy még hajlott volna a kalandra, de a férj odavágott a csábító hátára. A szépfiúnak ennyi elég is volt, és - szégyen a repülés, de hasznos-elszállt. Dühödt kelepelését még lehetett hallani a távolból. A győztes is büszke kelepelésbe kezdett, aztán feleségével együtt elkezdték felújítani a fészket, hordták a gallyakat. Mit mondjak? A tavasz egy szép pillanata volt.... amíg leselkedő nyújtózkodásomban le nem fejeltem a meggyfa alsó ágát. Amikor végeztem, és kellően elfáradtam, visszatértem a nyugágyhoz, de elfoglalták. Mira cica nyújtogatta álomittasan sáros lábacskáit a halványlila pulóveromon. Leparancsoltam, nekiálltam olvasgatni, először egyedül, aztán Miracicussal, aki visszatért. Ezzel telt el a nyugodt, szép keddi délután.
8 megjegyzés :
Megjegyzés küldése