Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Lehet akármilyen hosszú és kemény a tél, április utolsó hetére már minden kilombosodik, a gyep megállíthatatlanul nő, (megállíthatatlanul nyírjuk a füvet és megállíthatatlanul isszuk a sört) nyílni kezdenek az íriszek, elérkezik a legtöbb cserje virágzási ideje. Ez az igazi pompás tavasz. A tulipánok lassan átadják a stafétát a bazsarózsáknak. Az idei száraz, meleg április lassan virágzásra bírja a nyár eleji évelőket. A gyümölcsfavirágzás most már véget ér, az utolsó a sorban a birsalma rózsaszín-fehér, méltóságteljes pompája. A mi utcánk új utca, nincs még egységes utcakép, kevés a fa. Ez szabadság és megkötöttség egyszerre, úgyhogy egy ideig nem tudtuk eldönteni, milyen díszfa kerüljön a házunk elé. Tavaly tavasszal aztán az élet eldöntötte. Jani édesanyja adott néhány szép birscsemetét, de csak egy döntött úgy, hogy elfogad minket gazdájának. Helye a legszelesebb, viharoknak, hónak-esőnek leginkább kitett északnyugati oldal, ő mégis ott érzi magát a leginkább otthonosan. Az els

megállapíthatjuk nagyképűen: nem dolgoztunk hiába! Ezen a képen - a szomszéd telken feltúrt földön kívül - már határozottan kirajzolódó kertivetemény - sorok láthatóak. Bal kéz felől, a sarokból: metélőpetrezselyem, koriander két pici, kelő sora, köztük a tavalyról, magától kelő körömvirágokkal. Vidám, szépen növő társaság, jól megvannak. Mellettük hosszú reteksor, a már említett Korai legjobb fajtából, de van franciaretek is, meg egy szintén lejárt szavatosságú, nevenincs fajtájú retekmagot is vetettünk, ami kefesűrűséggel kelt. A retekbolhák már megjelentek, de a gyorsan megerősödő levélkékkel csak nehezen boldogultak, kevés szerencsére a bolharágás. Meg az öntözést is utálják. Csütörtök esti szemlénken egészen korrekt kis retkeket találtunk, amit azonmód meg is ettünk, párat meg lányom elvitt megmutatni az oviba: ő már ilyen retkes... A reteksor mellett jégsali van. Kifejezett tehetségem van arra, hogy sorolóval is ferde sorokat húzzak a földbe. A parcella előkészítésekor ez különös

Bár nem dolgoztunk hiába, azért nem minden sikerül tökéletesen. A legnagyobb jószándék ellenére is akadnak kudarcok. De mindig a remény hal meg utoljára, ez a kertben különösen igaz. Hiszen számtalanszor az után egy héttel, hogy letettünk arról, hogy a vágyott növény kikeljen, előbújtak a hajtások. A kiszáradtnak vélt és nagy szomorúsággal kivágottdiófa újra kihajtott a gyökeréről. A kifagyottnak hitt 20 éves rózsatő megújult. A próbaképpen elvetett, két éve lejárt szavatosságú kéttasaknyi sárgarépa-magból két púpos talicskával takarítottunk be. A véletlenül lefűnyírózott / legyomirtózott hajtások megújultak. De van, ahol már ez se megy. Íme: Kikeletlen pertezselyemmag - gazzal borított ágyásban - a nagykertben. Talán ez se reménytelen, mert a petrezselyem hírhedetten rossz kelő. De a vele együtt elvetett sárgarépa és az utána elültetett paszternák már szépen sorol. Nem tudom, felkapáljam-e a parcellát, és paradicsompalántákat tegyek a helyére, vagy - gazostól, mindenestől - kapjon-e

Rengeteg elintéznivaló volt ezen a héten, a munkákból csupán egy kis gyommentesítő kapálásra tellett, de azért gyorsan készítettem néhány fotót az aktuális növényeimről egy kis kommentárral. Elsőnek a berki szellőrózsáról szeretnék írni. Andinak, A közös konyha(kert) egyik szerzőjének is küldtem, ez hasonlított a zellerre. Állítólag magyarul pápicsnak és kakukkvirágnak is nevezik. Tulajdonképpen ő is az imádott ősvilági csapatba, a boglárkafélék közé tartozik. Hazánkban is él, természetes hatású kertekbe illik dr D. G. Hessayon Hagymás növények c. könyve alapján. (Miért, van mesterséges hatású kert?) Nálunk a kert hátulsó oldalát határoló cserjesor tövében van a helye. Két tövet ültettünk két éve, most úgy fél m2-es foltot képez, és folyamatos irtással kell a helyén tartani. Napot, árnyékot, mindent elvisel, szerintem tetszik neki a talaj. Magról neveltem fel öt éve egy zacskónyi téli violát, arra számítva, hogy mivel a zacskó szerint kétnyári növény, a következő évben vagy újra ke

tegyek fel képet az új "műveimről". A kétheti "termésem" sajnálatos módon csak ennyi. Még ennyi se lenne, ha tudtam volna szerda éjjel aludni. Viszont nem tudtam, az ágyban unatkoztam, és a konyhában nekiálltam fűzögetni. Megcsináltam Hajnal szultánját: ezt még korábban, az egyik vasárnap este. Persze teklagyögyöm nem volt, ezt nagyméretű kásagyönggyel helyettesítettem. A kép jobb szélén az újabb hajpántom látható. Ebből megállapítható, hogy milyen szépen fűzök két szálon. Mint egy nagycsoportos óvodás. A harmadik darab, ami a gyöngyszövő kereten van még, az már általam is elfogadhatóbb, ez is egy hajpánt dísze lesz majd...valamikor. Most tartok kb. az egynegyedénél. Kárpótlásul segítőm, János képe, aki rendületlenül gurigázna a nagyobb gyöngyökkel, cérnaorsókkal, ha engedném. Ha kinn fűzök a szabadban, mindig mellém szegődik.

Bár már a kert minden szögletét ismerjük, azért néha érnek minket is meglepetések. Az udvar, a kert olyan szögletében törnek elő különféle növények, amikről még elgondolni sem tudom, hogy kerültek oda. Nézzünk meg párat! Az alábbi képen a kerti vízcsap alatti betonjárda hungarocellel bélelt diletációs hézagjából előbújó petrezselymet láthatjuk. Ködös fogalmam sincs, hogy nőhetett ki ilyen lehetetlen helyen. Arra gyanakszok, hogy tavaly, betakarításkor ott pucolgattuk anyukámmal a vékonyabb petrezselyemgyökereket. Talán egy ilyen gyökérke indult itt fejlődésnek. Anyu tavasszal szomorkodott azon, hogy az évelőágyásból kiveszett a lestyán, pedig nagyon kedveli a húslevesben az ízét, Hédi meg isteni fűszersót gyárt belőle. Hát tessék: Az egyik tő a tavaly ősz óta háromszor megtraktorozott(!) veteményes borsóparcellájának közepén került elő: A másik: építési telkemre a csalántól megtisztított rész helyére citromfüvet, meg más, hasonlóan agresszívan terjedő évelőket ültettem, a később lábra

Üdvözlet Andinak Elsőnek, üdvözlünk Andi az olvasóink között, megkaptuk a kedves üzeneted, remélem, megélednek a virágok. Annyira jó, hogy szépítesz, virágosítasz. Bárcsak minden ember így gondolkodna, nem a kutyáját hordaná a más háza elé... Nálunk itthon ezek a virágok nagyon ellenállóak, ha néha kapnak egy kis vizet, biztosan boldogulnak az új környezetben. Újabb csavargás A hétvégén itthon, a Szigetközben tettünk egy kis biciklis kirándulást, Halásziról tekertünk át Máriakálnokra, különféle erdei utakon. Egy apró nehézséget kellet csak legyőznünk, ugyanis Halászin, a falu végén kiválik a Mosoni-Dunából egy ér, ami elválasztja a két falut egymástól. Hogyan lehet átjutni ezen az éren? Van egy ilyen híd a jelenleg nagyon forgalmas műúton, de az a kamionok, buszok miatt nem nagyon jöhetett számításba, viszont biztos voltam benne, hogy találni fogunk gyaloghidat is. Különben hogyan mennének a falu túlsó felén lakók a határba? Végül két kis fahidat is találtunk, az egyik zsákutca volt,

...nézzük meg azt is mi történik a kertben! Épp zajlik a mezőgazdasági év számomra egyik legkedvesebb eseménye: a körtefa virágzása. Szerintem a körtefavirág illata semmihez sem foghatóan finom! Hédi eskü alatt vallja, hogy büdös. De ha beleszippantana csukott szemmel, lehet, hogy felvillanna a fejében az alkonyi Mosoni-Dunán ringó aranyhíd képe, érezné a nyelve hegyén a körte édes ízét, érezné, hogyan simul a tenyerébe a fáról frissen szedett, gömbölyű gyümölcs. És lehet, hogy nagyon csacsi vagyok: imádom kiinni az eső-és harmatcseppeket az alma-és körtevirágból! A virágok nektárjától a cseppek valami egészen meghökkentően finomak lesznek! És mivel tegnapelőtt és tegnap is volt eső, szürcsöltem is! Az esőt a vetemény is jó néven vette: A felső képen a hónapos retek, az alsón az őszirózsa csírái láthatók. Az eső miatt tegnap este még újabb vetemények sora bukkant elő a földből, találtam kibújó vasrózsát és lollo rossót. Meg egy édes körtecsemete-jelöltet! Pálcikára tűzött vetőmagos tas

Nézzétek! Ő egy megszeppent gyöngyvirágbimbó. Kíváncsi a napsugárra, de még egy kicsit ijedt. Pont mint Nyunyu volt két és fél éves korában... ("Anyuú! Nem akajom!") Itt pedig a kert , még babakocsiban :-) ("Gyerekek, ne rugdaljátok egymást! Zeller, kiszállsz a babakocsiból, ha nem bírsz magaddal! Nagy szamár létedre csak ennyi eszed van?") Kíváncsi arcocskák kukucskálnak szelíden a zöld fűben: ("Aki kíváncsi, hamar megöregszik!") De van, akire ha ránézünk, máris kardot ránt, és támad! (avagy: szemtől szemben a fokhagymával!)("Mámegmitakarsz, vaker, vazze!") Ez a vicces kis erdőcske tarka borsmentákból áll: Pont úgy toporognak a kavicsos földben, mint a Szigetköz Horgász Egylet irodája előtt a pecások, amikor a horgászjegyeiket újítják tavaszonként. ("de én ekkorát fogtam ...") Itt meg kiskorú medvehagymák tolonganak: ki tud a kerítés alatt átmászni? Pont mint az ovisok!("Aki kacag, ülve marad, aki nem, az felállhat!") Ugye,

Igazi áprilisi idő van, ami azt jelenti, hogy változékony. Tegnap nálunk is zivatar volt, még egy kevés jég is esett. Ennek azért örültem, mert az elvetett magoknak bizony szükségük volt a 8 mm esőre. Az eper csak hajt, de az erei szamóca virágzik! Erdély-fílnig!!! A fenyők ahogy kihajtanak, az egy olyan csoda, számomra, amivel betelni sosem lehet. Ha idén a mi ötéves karácsonyfánk virágozna, vagy tobozt hozna az lenne az igazi öröm! Azonnal lecsapnék a látványra! A szomszéd üres telken teljesen kihajtott a kiserdő. Az aljnövényzet egyik dísze most a vérehulló fecskefű. Sárga leve állítólag leviszi a szemölcsöt. Bodzabimbó, borostyánhajtás-labirintus, madárdal. Ez a szomszéd telek. Tudom, hogy foglalkoztam már a gyöngyikékkel, de úgy szeretem őket, olyan kis szépek... Utolsónak Jani kedvenc virága, a nefelejcs. Tudom, hogy a mamáját meg a gyerekkorát juttatja eszébe. Ez egy darabka otthon az otthonban. Azt hiszem, ebben a blogírásban Ági a praktikus, a profi, én pedig csak szemlélődök,

E hét keddjén megfogadtam: aki engem aznap bármiféle munkával zaklatni merészel, menten agyonvágom! Gondoltam, ennyi jár, mert végigdolgoztam az előző hétvégét. Előcibáltam a nyugágyat, letakarítottam, kivittem egy csomó gyöngyöt, elterültem, és Hajnal útmutatásai (http://hajnalgyongyei.blogspot.com/2009/03/egy-zold-szultan.html ) alapján nekiálltam gyöngyöt fűzni. Megcsináltam, gyönyörködtem benne, feltettema nyakamba a kész ékszert, és ... elkezdtem unatkozni. Innen már csak egy lépés volt a kapát újfent megragadni...hátra a kertbe, eperkapálni. Ami szép feladat lenne, ha nem a korábban má bemutatott gazok 40 centis szárai közül kellene kiböngészni a töveket... Közben nagy hangzavarra figyeltem fel. A hangzavar oka: gólyakelepelés. Nem is olyan kis falunkban Hédi munkahelye, az iskola tetején lakik a gólya. A pár évről-évre hűségesen visszatér az iskolások nagy örömére. Nagyszombaton hajnalban jött meg a hím, húsvét keddjén ért ide a nőstény. Halászin a környezet-és biológia-tanköny