Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Nálunk örök probléma a sok ág, ami metszésnél, kertalakításnál keletkezik és nagy kupacaival elcsúfítja az udvart. Kezelésére a gazégetés gaztett, de szalonnasütés már elfogadhatóbb mód. A kertben van egy kis nyitott, maradék téglából készült sütögető, szezonjában egész sokat használjuk is. A gallyak mennyisége azonban annyi, hogy kb. minden nap sült szalonnát vacsorázhatnánk a kertben, ami azért nem működőképes megoldás.  Hosszú távon, ha elkészül a melléképületünk, biztosan hasznát vesszük majd egy takaréktűzhelynek, de addig is kell valamit kezdeni az ágtömeggel.  Fogy valamennyi ág, mint babkaró, paradicsomtámaszték, dísznövényfuttató, lehet fonni is a szőlővenyigékből, meg biztos lehet más tippeket is kiokoskodni, de azért ott áll az udvaron az a két köbméternyi ághalmaz, ami idén keletkezett a kertalakítás során. Normál években úgy fél m3 keletkezik. Foglalja a helyet, kirohad alatta a fű, belenő a csalán meg a szulák.  El lehet tüntetni  többféleképpen. Ha konténer b

 no meg fehéret, sárgát és lilát nagy öröm így február végén, hallgatni benne a tavasz csalóka, csaknem hamis ígéretét. Változékony időre lesz kilátás, de határozottan melegednek a napok. A télvégi napsütés a legkorábbi hagymások, évelők friss leveleit, virágait már elő is csalogatta a földből.   Mosolyognak a csibevirágok. Nagy örömömre megtaláltam az ősszel vett szellőrózsákat. Kíváncsi leszek, milyen színekkel lep meg ez a színkeverék.  Megvan a léggömbhagyma is.  Bújnak, furakodnak a tulipánok.  A botanikai kardvirágok is nagyon igyekeznek, egyre jobban elszaporodtak. Megvan az első krókusz nekünk is, bár még a szirmait zárva tartja. Jövő héten pedig már március lesz.

avagy mire jó az öreg, ráncos, száradozó krumpli, aminek most épp szezonja van, mondhatni idényzöldség. Hogy a gazdasági válság tette-e, nem tudom, de tény, hogy a blogunk népszerűbb bejegyzései közt van a tejfölös bablevesről és a sós lepényről írt poszt. Az utóbbi időben egy ennél is olcsóbb, egyszerűbb fogást készítettem el többször. Bizonyára sokan ismeritek. A klasszikus tócsnitól  annyiban különbözik, hogy főtt és áttört krumpliból készül. Olyan kaja ez, aminek a szomszéd házban már más a kedves neve, ahogy azt pár éve a botanikafilozófia nagymestere megírta és befotózta.  Kistarcsán például fesztiválja is van, afféle gasztrokulturális ünnepet  szentelnek ennek a régi parasztételnek. Kőszegen meg olyan turistacsalogató és jóllakató étel, mint az Őrségben a dödölle, de ott már 600 Ft-ért mérik. Számomra afféle népies komfortkaja, amiért kiskoromban gyakran nyúztam anyut, nagymamát. Ők általában valami csipetkés leves, borsó vagy bab mellé szokták kínálni.   Ottho