Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Nálunk örök probléma a sok ág, ami metszésnél, kertalakításnál keletkezik és nagy kupacaival elcsúfítja az udvart. Kezelésére a gazégetés gaztett, de szalonnasütés már elfogadhatóbb mód. A kertben van egy kis nyitott, maradék téglából készült sütögető, szezonjában egész sokat használjuk is. A gallyak mennyisége azonban annyi, hogy kb. minden nap sült szalonnát vacsorázhatnánk a kertben, ami azért nem működőképes megoldás.  Hosszú távon, ha elkészül a melléképületünk, biztosan hasznát vesszük majd egy takaréktűzhelynek, de addig is kell valamit kezdeni az ágtömeggel. 

Fogy valamennyi ág, mint babkaró, paradicsomtámaszték, dísznövényfuttató, lehet fonni is a szőlővenyigékből, meg biztos lehet más tippeket is kiokoskodni, de azért ott áll az udvaron az a két köbméternyi ághalmaz, ami idén keletkezett a kertalakítás során. Normál években úgy fél m3 keletkezik. Foglalja a helyet, kirohad alatta a fű, belenő a csalán meg a szulák. 

 no meg fehéret, sárgát és lilát nagy öröm így február végén, hallgatni benne a tavasz csalóka, csaknem hamis ígéretét. Változékony időre lesz kilátás, de határozottan melegednek a napok. A télvégi napsütés a legkorábbi hagymások, évelők friss leveleit, virágait már elő is csalogatta a földből. 

Megvan az első krókusz nekünk is, bár még a szirmait zárva tartja.

avagy mire jó az öreg, ráncos, száradozó krumpli, aminek most épp szezonja van, mondhatni idényzöldség.

Hogy a gazdasági válság tette-e, nem tudom, de tény, hogy a blogunk népszerűbb bejegyzései közt van a tejfölös bablevesről és a sós lepényről írt poszt. Az utóbbi időben egy ennél is olcsóbb, egyszerűbb fogást készítettem el többször. Bizonyára sokan ismeritek. A klasszikus tócsnitól annyiban különbözik, hogy főtt és áttört krumpliból készül. Olyan kaja ez, aminek a szomszéd házban már más a kedves neve, ahogy azt pár éve a botanikafilozófia nagymestere megírta és befotózta. 

Kistarcsán például fesztiválja is van, afféle gasztrokulturális ünnepet szentelnek ennek a régi parasztételnek. Kőszegen meg olyan turistacsalogató és jóllakató étel, mint az Őrségben a dödölle, de ott már 600 Ft-ért mérik. Számomra afféle népies komfortkaja, amiért kiskoromban gyakran nyúztam anyut, nagymamát. Ők általában valami csipetkés leves, borsó vagy bab mellé szokták kínálni.  

Otthon a családtagok mindig érzésre készítették, de a precizitás kedvéért lemértem a főbb összetevők tömegét, hátha segítség valakinek. Szóval a hozzávalók: 

4 db nagy krumpli főzve, áttörve, hidegen  (488 g)

2 db  tojás 

170 g liszt

1 tk só

Úgy készül, hogy a hideg,  főtt, áttört (leginkább maradék) krumplihoz hozzáteszem a tojást és a sót, majd apránként annyi lisztet, hogy formálható legyen. Lisztes gyúródeszkán fél centi vastagra nyújtom, majd vagy késsel tenyérnyi téglalapokra vágom, vagy ha ott nyüzsög az aprónép, kiszaggatjuk tetszőleges formákkal. 

A sütésnél nekem úgy ízlik a legjobban, ha tapadásmentes serpenyőben, kb. evőkanálnyi olajban sülnek aranysárgára. Frissen, melegében a legfinomabb. Sajt, tejföl mindenképp jár hozzá, de gondolom, másféle szószokkal is fimom lehet. Kíváncsi vagyok, ti hogyan készítitek és mivel eszitek.