Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Két héttel ezelőtt tíz napra facér anyuka lettem, kislányom a nagymamáéknál nyaralt éppen. Bele is vetettem magam a kerti munkába, amely éppen a paradicsomágyások rendbe hozatala volt. Már rég esedékes volt a karózás, mulcsozás úgyis. Először nagy műgonddal gyomláltam, porhanyósítottam a talajt, aztán jöhettek a karók a tövek mellé. Utána szépen felkötöztem, lefattyaztam, leleveleztem a töveket, végül fűnyesedékkel jó párnásan mulcsoztam is. Egy karóval azonban kevesebb volt a szükségesnél. Az egész udvarban nem találtam egyetlen olyan botot, rudat, karót, ami jó lett volna karózáshoz. Egyszercsak azonban megakadt a szemem egy vastag, alumínium söprűnyélen, amely ugyan alsó, menetes részét (amivel bele lehet tekerni a felmosófejbe vagy a partvisba) elvesztette, de még ott ácsorgott a sufni eresze alatt. Gondoltam, anyuci azért nem dobta ki, mert esténként mindig ezekkel a leharcolt söprűnyelekkel szokta a dezertőr hajlamú tikokat bekergetni. Még valami vastag, foszlott, kék bálamadza

Kezdeném a történetet azzal, hogyan alakult a kerítés terve a fejemben. Korábban csak fakerítés mindenféle kivitelben tudott hatni rám. Ez tűnt természetesnek, ez a természetközeliség talán nyomokban felfedezhető a végtermékben -víz vasból van :-)   Egyik kollégámnak kovácsoltvas jellegű kerítést kellett készíteni munkaidőn kívül, amihez a tekervényes-cirkalmatos – eredetileg hajlítóberendezéssel készített elemeket- némi „csalással” lézervágó géppel vágtuk ki. Hát innen jött az ötlet, hogy saját kerítés céljára is lehetne elemeket vágni a munkahelyen….és talán még össze is lehet építeni.  A kerítés betonrésze már vagy 6 éve készen volt, így adott volt, hogy mekkora a pillérek közötti távolság, így méretarányosan megszerkesztettem a betételemek kereteit. Ezt kinyomtattam számítógéppel több példányban, és este az ágyikómban elkezdtem a kereteket kitöltő motívumok megrajzolását. A téma hamar adódott, mivel gyerekkorom óta bolondulok a hajókért. A terveket a mellettem olvasgató eg

A családbeli lurkók élnek-halnak a pancsolásért, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Gondot okozott viszont a vízfogyasztás mértéke: a hajós kerítés stílusa teljesen helyénvaló lett nálunk, mert naponta úszott az egész előkert. A tiltás falra hányt borsó, a csapzárás megtanítása hiábavaló erőlködés... Ismerős a szitu? Erre láttunk az egyik ismerős családnál egy jó megoldást, amit rögtön lekoppintottunk. A kerti csapunk felálló csöve 3/4 colos, erre egy közdarabbal egy T-elosztót csatlakoztattunk. Az egyik végére egy szűkítővel egy piszoárszelepet, a másik ágára pedig a korábbi 3/4 colos csapot tettük fel. A nyitószerkezetét lecsavaroztuk és egy jó magas ablakpárkányra dugtuk, így tettük mozgathatóvá. A csövön általában csak a csonkja van, amit önmagában, puszta kézzel nem lehet megnyitni. Ha a gyerekek pancsolni szeretnének, nagyobb felfordulás nélkül "nyomhatnak" maguknak egy kevés vizet, és a szelep elzárja önmagát. Ha viszont a slaggal mi felnőttek loc

Megint mentegetőzhetnék, hogy miért is nyomom a szunyát egygyerekes gyeses üzemmódban az egyelőre egyszem fiacskámmal blog-dologidőben, de hát... Szóval rengeteg minden történt az egy hónap alatt. Kifestettünk, elkészült a kerítésünk, gyomos dzsungel lett a kertünkből, a gyomok közé csak szüretelni járunk. Közben bálnásodom erősen (kinyúltam az előző gyereknél vagy mi, de hatalmas a hasam), befőzögetek, rendezkedek, mosok, pisit törlök innen-onnan, terelgetve a kisfiamat a szobatisztaság rögös útjain. Zajlanak azok a jó hasznos, dolgos hétköznapok. Mondom sorjában. Felújítósdi Hat éve lakunk bent a házban, a nappalira már igencsak ráfért egy festetés. Mostanra kitapasztaltuk a koszos zónákat, ide falburkoló került, a falakra pedig egy kevésbé kényes, erőteljesebb szín. A tisztább részek maradtak halvány pasztell tónusban. Ilyen volt-ilyen lett: Jani február óta tervezte, reszelte és hackelte különféle vasakból az utcafronti kerítést, hajós témában. Végül elkészült, olyan las