Július végén, mikor Kőszegen nyaraltunk néhány napot, betévedtünk halál éhesen a Zombies en los Tacos tex-mex étterembe. Nagyon kellemes, késő délutáni ebédben volt részünk, vastagtésztás pizzákkal, többféle szósszal kísért buritóval és churrossal, földicseresznyével dekorált limonádéval.
Nagyon ízlett mindenkinek a guacamole, úgyhogy pár nap múlva készítettünk otthon egy hasoló menüt, és az avokádó hatalmas magja megmaradt kihívásnak. Találtam egy egész jó tutorialt a neten, amely szerint négy fogpiszkálót kell a magba szúrni kicsit ferdén felfelé, majd ráhelyezni gy tele pohár vagy kisebb dunsztosüveg víz tetejére, hogy a mag tompább, alsó része beleérjen a vízbe.
Augusztus 24-én végeztem el ezt a műveletet, majd egy hónap múlva a mag erősen repedezni kezdett, majd alul megjelent a gyökérkezdemény.
Újabb erős két hét múlva megjelent a hajtáskezdemény is, mélybordó színben, tetején az apró, de hamar növekedésnek induló levelekkel.
November elején, mikor két szép, féltenyérnyi levele és kb. 20 cm-es gyökere volt, elültettem virágföldbe. Most így néz ki:
Elvileg 5-13 év, mire termést nevel, de erre cserépben, a miénkhez hasonló klímán nem túl nagy az esély. De azért próbálkozom, a remény hal meg utoljára. Nem túl vízigényes növény, de szereti a napot. A nyugati fekvésű konyhaablakban egész jól viseli magát.
Szinte gyerekessé teszi az embert ez a kütyü... Körbejártam a kertet és teljesen hétköznapi növények mutatják meg új arcukat a nagyítólencse alatt. Nézzétek csak:
Japán szellőrózsa porzói
Százszorszép fészekvirágzata, kívül a nyíló egyedi virágokkal
Nyáron vettünk egy egyszerű, 500-as nagyítású USB-mikroszkópot, igazából oktató gyerekjátéknak. Végül az lett a vége, hogy én játszom vele a legtöbbet... De egészen más arcát mutatja a világ egy ilyen kis nagyítóeszköz lencséje alatt.
Finom szemcséjű homok
Durvább szemcséjű homok
Sókristályok, közönséges tengeri sóból
Natűr kakaópor
Sokkal hígabb, cukrozott kakaópor
Fokhagyma granulátum
Édesnemes pirospaprika
Tablet pixelei
Moha
Emberi bőr (élő)
Lehámlott bőrdarabka
Megdöbbentő, mennyire korlátozott a hétköznapi észlelésünk, mennyire keveset látunk-tudunk a környező világról.
Szeretnék mutatni néhány újdonságot az utóbbi hónapokból. Az egyik a kardlevelú kakuszom másodvirágzása. Most szeptemberben két-három új virágot hozott. Az az érdekes, hogy a tavaszi fő virágzáskor ugyanezen növényen fehéres-pink virágok voltak! Nézzétek csak, ez a mostani állapot:
Ez pedig a tavaszi:
Nem tudom, mi lehet a magyarázata, hacsak az nem, hogy a drága Dédi, akitől a kaktuszt kapzuk többféle dugványt nevelt egy cserépben.
Ez a szép, ősszel virágzó varjúháj is mutatós, mint mindig:
Idén az egyik új projektem az évelő fűszernövények magvetése volt. A lestyán és a kaukkfű sikerült mindössze:
Az utolsó érdekesség az egzotikus projekt, ezt a gyerekekkel közösen találtuk ki. Cserépben nevelünk gyömbért, egy olcsó kis gumódarabkából kiindulva. Kb. 2 hónap alatt érte el ezt a méretet.
Fiaim rácuppantak a mexikói kajákra, és a net tüstént bedobta valamilyen kiismerhetetlen módon az avokádómag csíráztatását, ez is alakul már. Türelemjáték azért, egy hónapba telt, amíg alul megjelent a gyökérkezdemény:
Kíváncsi vagyok, a hajtáskezdeményből lesz-e valami, a hatalmas mag egyre inkább reped szanaszét.
Régen jártam erre, sajnos kevesebb az időm, megint dolgozom, mint gyed extrás kismama és bizony erősen keresni kell az egyensúlyt a család és a munkahely között, billegek ide-oda rendesen.
Kert helyett inkább kirándulások voltak ősszel, Sopron környékén. Jani hazahozta a kis vitorlását a Fertőről, mert a család mellett kevés ideje jut a hobbira végigbénázta a versenyszezont, közben mi gyönyörködtünk ennek az extra méretű iszappocsolyának a tengerre hajazó látványában.
Sőt, még egy fertői tűzoltóhajót is találtam (a felirat szerint a Fertőrákosi Tűzoltó Egyesülethez tartozik) azután, hogy végignéztem ezt a nagyképű videót az EGYETLEN hazai tűzoltóhajóról.
Aztán jártunk a Tómalmi kilátónál, láttam babvelevű varjúhájat ás izzópiros galagonyát.
Sopronban rátaláltunk a Várkerületet övező titkos ösvényre, a vadregényes Várfal sétaútra. Egy keskeny gyalogos sikátoron, ódon várfalak közt egészen körbe lehet kerülni a belvárost, várfalakon, patakhidakon és titkos kis kapukon keresztül. Aki arra jár, ne hyagyja ki!
Voltunk az Ágfalvi kilátónál is, hoztunk haza egy nagy szatyor tuskógombát, olyat, ami aztán pár nap múlva a mi kertünkben is nőtt egy kivágott fa bent maradt gyökerein. Mindenesetre finom gombapaprikás készült belőle.
Végül jártunk Brennbergbányán, megcsodáltuk a dimbek-dombok ragyogó őszi színeit és megnéztük kis országunk tényleg egyetlen kocsmatemplomát, a pince/altempom dohos boltívei között tanítgattuk a fiúkat a csocsózás rejtelmeire, nem nagy sikerrel.
Volt sünink, kétszer is beleesett egy gödörbe, kimentettük és nagy hősiesen visszaadtuk a szabadságát.
Volt sok paradicsomunk, befőztük bolognai szósznak meg lének.
Aztán ettük a spenótot, brokkolit, répát, krumplit, amíg minden le nem fagyott. Most dzsumbuj az egész, gereblyére vár, le kell takarítani még a tél előtt. Termett sok füge, sárga- és őszibarack, szőlő, dió, mogyoró, birsalma. Megkóstolhattuk a nashi körtét is, finom. Jó év volt a gyümölcsöknek
igazán.
Készül a keményvaluta/szívességi cserealap.
Végül atomjaira hullott a használt téglából készített régi kerti sütögető, szétfagytak, elporladtak a lyukacsos téglái. Masszívabb változata betonból készült. Ez még csak a zsaluzat.
Mozgalmas volt az őszünk, jól el is fáradtam, épp most pihenem ki, blogolás közben, amíg a család többi tagja szunyókál.
.jpg)
