Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Ez a hónap is eltelt,

és nem is tudom, hogy mit írjak, mert egész héten nagymostam, nagyvasaltam, nagytakarítottam, befőztem, a kertbe meg csak szedegetni mentem hátra. Úgyhogy csak „állapotfelmérésről” tudok beszámolni.
Mondjuk arról, hogy a takarmánykukorica is beérett, bár még nem kezdtük el leszedegetni. A két kukoricatáblát járhatatlanul befonta a közé ültetett törökbab meg sütőtök. A babon extratermés várható, de még nem szárad. Amíg nem lesz szárazbab, a kórók ott fognak állni, lehet, kukorica nélkül is. Utána ráérek újra agyalni, mi legyen a kóróval: elégessük a kertben, szárzúzóztassuk-e le, és szántassuk vissza vagy fűtsük fel a kazánban gyújtósként.
A sütőtök gyatra, talán ha négy darab van, három Nagydobosi és egy turbántök. Az olajtök magjából meg patisszon kelt ki. (Valahogy nekem se stimmelt a dolog tavasszal: miért van az olajtök vetőmagjának héja, holott az héjtalan?) De legalább most is van egy kis patisszon.
Potlohó káposztaféléim élnek-virulnak termés nélkül, egyedül a kínai kel az, ami eredménnyel kecsegtet, és nem is rosszal, jövő héten már főzni szeretnék belőle. A paradicsomnak egy csapásra vége lett, ami még volt leszedtem, befőztem. Valamennyi koktélparadicsom lesz még egy darabig, de a rothadás tarol, az esőtől a szemek felrepedtek. Paprika éppen csak megennivaló adag van. Az őszre vetett borsón csak csemegeadag van. Szerintem nem jól választottam fajtát hozzá, majd jövőre! A többi másodvetés takaros, szép nagyok a retkek, tegnap már szedtem spenótot. A jövő héten szeretnék spenótos galuskát főzni valamilyen szaftos husival, mondjuk gombás szelettel.
A gyökérfélék a földben ücsörögnek, és azt hiszem, ott is maradnak egy darabig, mert most megint cappogós sár minden, nincs értelme még felszedni. A másodjára vetett vajbabok második turnusa most kezd teremni, köztük van sárga és zöld hüvelyű egyaránt.
Nagyjából vége azonban a sok cukkininek, patisszonnak, Az uborkán még van egypár darab, amíg lehet, eszegetjük frissen.
A krumplit elkezdtem felszedni a héten. Hát, ha jövőre is ilyen termés ígérkezik, feltalálom és szabadalmaztatom a krumplidetektort. Itt-ott akadt csak egy-egy szem. Felástam az ötven négyzetmétert, és lett egyetlen vödör krumpli. Másnap meg se bírtam emelni a karjaimat. Jövőre máshogy lesz, jobb vetőgumóval és termelési móddal.
A következő hét fő feladata a tél alá vetések palántázása, ápolása lesz. Kapálgatás, gazolás, szétültetés, hagyma-és fokhagyma – duggatás, őszimák-vetés. (Drága sógorom már föl is ásta hozzá a helyet az ő kertjükben, önként, dalolva!). Kerítenem kell valami védőháló-félét télre madarak és erős fagy ellen a vetés takarására.
A másik feladat már a kert előkészítése szántásra. Ehhez az elszáradt növényeket, kidöglött paradicsomokat, letermett babot, gyomszárakat le kell hordanom a terepről, különben feláras lesz a szántás, mert előtte fogassal el kell távolítani a maradványokat. Meg amúgy is ez a rendje a kertészmunkának. Kisebb gazok, kukoricatörzsökök, elvénült cukkinik maradhatnak, azokat viszi a gép.
Harmadjára pedig magokat kell szedni a jövő évi vetéshez. Több növényről már szedtem magnak valót. Paradicsomból kiválogattam a legszebb terméseket magnak, de anyuci megette… Tökfélék, babok – az ő esetükben is gondoskodnom kell a jövő évi vetnivalóról.
És az ez évi tanulságokat levonva már töprengek a jövő évi vetni-, termelnivalókon. Láttam pár érdekes dolgot… de nem lövöm le előre, úgyis minden olvasható lesz a maga idején ugyanitt!

Itt a vénasszonyok nyara...

... mondhatnám, bár ezt az időt a nyárral rokonítani már kicsit túlzásnak tartom. Azért jók ezek a nyugisabb napok. Napi egyórányi csendes dolgozgatás a kertben már látható eredménnyel jár ilyenkor. A gazok olyan vérmesen nem növekednek, a másodvetések szürete megkezdődött... Megint olyan békés - csendes időszak van a kukoricaszedést, szántást megelőző nagy munkák előtt. Minden nyugdíjastempóban megy.
A krumpliszedés is. Hát, a termésre viszont a pocsék, xar, botrányos jelzők is enyhék. Három 11 literes vödörrel lett egy 30 négyzetméteres darabon. Így meg is rendeltünk egy őstermelőtől télre két zsákkal. A balsikert sokmindenre ráfoghatnám, egy azonban biztos: jövőre olcsó hipermarketes biovetőgumót nem veszek, mert ez volt a dolog sikertelenségének fő oka, nem krumplibogár vagy rohadás. Csak szaküzletből!

Csak még jobban körbe kell gyomlálni az ágyásokat.

Elkezdhettük szedni az először elültetett másodvetésű retket.

A következő turnus még szikleveles,a harmadikat meg csütörtökön vetettem el. ültettem kapormagot is, legyen még egy kis zöldje a fagyokig.

A vajbab még terem, uborka is van egy kicsi, de a paradicsomnak már végképp leáldozott. A jövő évi magokról azonban már gondoskodnom kellett, ezért egypár egészségesnek tűnő darabot a tövén túlérleltem, aztán felvágtam, a magját kinyomtam, szűrőben kimostam, és megszárogattam. Most nem voltam olyan gügye, mint tavaly, hogy törlőpapíron szikkasztottam, ami után a magok mind leválaszthatatlanul felragadtak a papírra, úgy vetettem el őket. Most egy rózsás cseszkó csészealjon száradtak meg. Persze a nemesített paradicsomok magjait (mondjuk az F1-es hibridekét) ilyen formában megszedni nem lehet, mert visszavadulnak, de a piros és sárga koktélparadicsom magjait gond nélkül be lehet gyűjteni házilag.

Idén a paprikaeltevés már felejtős, a dinnye se fog beérni, hát ez egy ilyen pocsék évad. A brokkolik, karfiolok is nagy "potlohók", ember által fogyasztható rész nélkül. Mindegy, legalább a tyúkok jobban tojnak majd kertletakarításkor a nagy lapujaiktól. :-(

A héten öreglányosan bővítgetem majd a teletetőkertecskét, gyomlálgatok, ketchupöt teszek el, körtét aszalok, meg elvetem az őszi mákot. Meg sütkérezek egy kicsit az őszi napsütésben, néha azt is kell... Ja, és még egy madáretetőt szeretnék majd forgalomba helyezni télen, azt is el akarom készítgetni apránként.

Végül szeretettel üdvözlöm hetvennegyedik, hetvenötödik és hetvenhatodik új olvasónkat, Nyözöt, FloraKrit, és Irént ezzel a mahóniavirággal - ami bármilyen furcsa - most nyílt ki!

Szezonvégi értékelés

Letelt a nyár, s ezzel a paradicsomszezon is a végéhez közelít. Itt az ideje, hogy a rézdrótozás végeredményéről valami érdemit mondjak. Röviden: ez a megelőzési mód lehet, hogy másnál bevált, nekem igazából sok mindent nem ért. Talán valamivel később kezdett el tombolni a fitoftóra, de a rohadás szép apránként így is elterjedt. Olyan roham nem volt, mint tavaly, hogy egypár hét alatt oda volt a munkám, hiszen még most is van paradicsomom, eltenni is akad, de a bezengett - és elvárt - csodaeredmények elmaradtak. Igaz, az idei év a sok esővel különösen kedves volt a gombák számára.
Viszont tanulságokban nem szűkölködött az idei paradicsomültetés.
Először is: a mostani paradicsomágyás egy része a tavalyi helyére esett. Ott biztosan fertőzött volt már a talaj is, mert ott ütötte fel először a fejét a betegség.
Másodszor: három ágyásban voltak/vannak a paradicsomok. Az összefüggő ágyásban sokkal betegebbek lettek a növények, mert szerintem kb. úgy fertőzték egymást, mint a bárányhimlős óvodások. A külön ültetett tövek sokkal egészségesebbek.
Harmadszor: ahol a nap, levegő jár, sokkal kevésbé barnult le az éves munkám eredménye. És itt – lehet, hogy a vérmes biokertészek a szívükhöz kapnak – a társítás kifejezetten ártalmas volt. A paradicsom mellett volt hagyma és büdöske, mert azok szeretik egymást, megóvja a fonalférgektől. A hagyma a paradicsom mellett visszamaradt, a büdöske nyirkosan tartotta a földet, ráárnyékolt a fejlődő termésekre, amikről így nem tudott az esővíz, hajnali harmat elillanni. A sok víz meg a gombafertőzés melegágya. És a fő kárt nem a férgek, hanem a ragya csinálta. Ugyanez volt a gond ott is, ahol jobban begazosodott az ágyás.
Negyedszer: a rohadt termések, beteg levelek égetőhelyre vitele, elégetése egy kicsit visszavett a fertőzés temperamentumából.
Ötödször: többet kellett volna permetezni rézzel…
Hatodszor: sokféle paradicsom volt, de nem mindegyik rohadt le izomból, voltak, amik sokkal jobban bírták. Ezek közül a Nr. 1 a szerény kis piros koktélparadicsom. Ez is lebetegedett, de utána elkezdett újra hajtani, most is van rajta.
A Lugas F1 se ment tönkre, ezt már több éve is ugyanígy kitapasztaltam.
A sárga paradicsomnak is volt valamiféle megújulóképessége, még most is van rajta. Itt csináltam aztán úgy három hete egy kísérletet még. Elvileg a rézdrót a már beteg növényeket is meg kell, hogy mentse. Egy alul fertőzött, de még a hajtásvégen aránylag ép ágba beledöftem öt drótot, ha ez nem, akkor mi használ? alapon. A hajtás azonban rohadt tovább…
Volt még Cherrola F1 is. Ez is kevésbé lett beteg, de minden szeme felrepedt és bepenészedett.
A Roma VF se betegedett le olyan gyorsan, és a barna paradicsom se. A szép piros Kecskemétijeim és a Marmande viszont szinte azonnal beadta a kulcsot.
Úgyhogy tökéletes megoldást nem találtam paradicsomvész ellen.
Tanulság: jövőre szórtan, egész más helyekre még több fajtájú paradicsomot teszek.
Közben szimatolgattam máshol is: lehetnek még olyan módszerek, amik esetleg segítenek? Egynéhány érdekességet még találtam itt, rövid kivonatban ezek szerepelnek benne:

• Alkalmas permet-és öntözőszerek: fokhagyma, vöröshagyma, csalánlé, zsurlólé, rebarbaralé, többször kipermetezve. Használható permetlének még heti ismétlésben sovány tej 1:5 arányban vízzel hígítva.
• Fertőtlenítésképpen a talajba mészkőport, égetett meszet kell tenni (ez fertőtlenít), és a növényt is ezzel porozni. A paradicsomkarókat is fertőtleníteni kell káliumpermanganáttal használat előtt.
• Minden évben talajcserét kell végezni a növények alatt, vagy máshova kell ültetni, de lehetőleg nem krumpli közelébe, mert az igen súlyosan fertőz.
• Fóliás nevelés: ide kevésbé viszi be a szél a gombaspórákat, az esővizet levezeti, az nem ül meg a növényeken.
• A beteg növények lombját, a lehullott gyümölcsöket, a körben levő gazokat nem szabad a komposztra dobálni, ami aztán újrafertőzi a kert földjét.
• A palánták alá, a földbe kell rézdrótot tenni, nem a szárukba!
• Ok lehet még a természetes ásványi anyagok lassú kivonódása a talajból, a mindig egy helyre telepítés, a túl sok komposzt, táp, műtrágya, talajfertőtlenítő, mert a földett a normál állapotától eltéríti.
• A növényeket nem szabad felülről locsolni, hogy vízcsepp ne maradjon a terméseken, leveleken, mert az a rothadás forrása.

Szóval van még kipróbálnivaló, s ezek konkrétumok, nem olyan hókuszpókuszok, hogy „csak 3 évente van”, meg a napraforgó levélirtó szerétől alakul ki. Azért fóliaépítést és évenkénti talajcserét nem vállalnék be...
A rézdrótot azonban nem feltétlenül vágom laza lendülettel a kukába! Ugyanis a sárgadinnyét is megpreparáltam vele, és az meg nem peronoszpórásodott be, csak a megszúrt rész alatti leveleken. Más dolog, hogy a hideg, esős nyárutón egy szem se érett be a kis dinnyékből. De a következő évben már máshogy csinálom. És ezek után a krumplit meg a paradicsomültetést is. Így talán meg lehet fékezni a rohadást. Majd jövőre kiderül!

Parasztkalendáriom

Eső lészen:

ha a gazda az ajtókat, ablakokat gyakorta kinyitja, béteszi, süvegét, süvegét fejében nem szenvedheti, széjjelhányja, veti.
Ha az ember szeme reggel, mikor felkél, zöld karikát hány. .
Ha a szolga az istállóban nem fütyöl, rest, hasán hever, nyújtózik, semmi kedve nincsen, álmos.
Ha a gazdaasszony dereka, karjai, lábai igen viszketnek, nem járhat, az ágyba készül, haragos.
Ha a szolgáló a konyhán igen ásítoz, száját húzza, vonja, nem ehetnék, nem ihatnék, ül, kél, dologtalan, lusta, kedvetlen.
Ha a gyermekek nem játszanak, sírnak, rínak, düléngeznek, ruhájukat elhányják, panaszolkodnak, mindenek fáj, alunni készülnek.
Ha a ludak, kacsák, tyúkok igen ferednek a vízben, locsolják a vizet, repdesnek, futkosnak.
Ha a legyek, balhák igen nyughatatlanok, mérgesen csipdesnek.
Ha a füst nem egyenesen mégyen ki a kéményből, hanem alá s fel, széjjel szóródik, tekereg.
Ha a tűz a konyhán igen szikrázik, lobog, pattog.
Ha a barmok orraikat felfelé tartják a levegőégre, előre-hátra szőröket nyaldogalják, tisztogatják. Ha a fecskék alárepdesnek és a vizet, földet, ahol járnak, szárnyaikkal szüntelen csapdossák.
Ha a galambok sokat isznak, magokat, fészkeket öntözik.
Ha a békák a vizekben kortyognak, bugyborikolnak, úszkálnak.
Ha a pávák mosódnak, sikoltnak és bujkálnak a házak körül.
Ha a só, terméskő megnedvesedik, vizet bocsát, izzadoz, szüntelen könyvez akárhol.
Ha a harangszót nehezebben hallani, mint egyébkor.
Ha a Nap a tiszta időbnen mocskosan kél fel, udvara vagyon.
Ha a halak a vizekben játszanak és felfelé szüntelen ugrálnak.

Szél lészen:

Ha a Nap lemenetele után a fellegek megveresülnek, az eget homály futja el.
Ha a Hold veres, az udvara hol veres, hol fejér , változó.
Ha a gyertyák nehezen égnek, és a házakban is lobognak.
Ha a láng mindenfelé tekereg, vagy a bétakart tűz szikrázik.
Ha a kapu, az ajtó magától csikorog.
Ha az állóvizek, a folyóvizek emelkednek, mozognak, a kútvizek dagadnak, és párázatokat adnak.
Szép, jó idő lészen:
Ha a Nap szépen mégyen le, szépen jő fel.
Ha a hajnalcsillag szép tisztán, csendesen jő fel, és sugáraival mind az eget, mind a földet általjárta.
Ha a Hold és a csillagok egész éjjel csendesen, szépen tündöklenek.
Ha a mezei és házi állatok jókor felkelnek, a fecske, filemile énekelnek, a galambok, tyúkok repdesnek.
Ha a pacsirta napfelkölte előtt énekel, a fürj dobol, a daru kurjongat, a túzok sikolt, táncolgat.
A tél ha igen hideg, középszerű tavaszt várhatunk.
A tavasz ha középszerű, jó és kívánatos nyár lészen.
A nyár ha jó és szép volt, jobbára jó őszt várhatunk.
Az ősz ha jó, nem igen hideg, a tél sem lészen felettébb hideg.
A bő esztendőnek a jele: a havas, hideg, nedves tél.
A lágy meleg, nedves tavasz.
Ha a tavaszi virágok többek, mint másszor voltanak, erdőkben, mezőkben és a kertekben.
A nyár, ha meleg, nedves.
Az ősz ha középszerű.
Ha felettébbvaló szelek nem járnak.
A nappali eső ha több, mint az éjjeli, és ha idejében vagyon az időnek: se sok, se kevés.
A gyöngyvirág ha sok.
A bab ha bő.
A borsó ha nagyra nő.

Téli zöldek

Már pár hete a tél alá vetéssel és zöldség-átteleltetéssel kapcsolatos tennivalókat forgatom a fejemben, a kerti dolgok még így a letermés kezdetén se hagynak nyugton.
Tulajdonképpen amikor kicsi voltam, mindig volt néhányféle növény a kertben, amit átteleltettünk, mert akkor volt egy nagyobb parcellánk, amit nem szántattunk, hanem ástunk. Egyik évben - serdültebb koromban - pedig én választottam le egy darabot a nagykertből hogy majd itt teleltetek, de nem lehetett úgy lerekeszteni, hogy ne kapja el a szélét tavasz kezdetén a tárcsázó, kipödörve a telelő veteményeket. Tavaly a már fölszántott nagykerti parcellába ültettem vissza növényeket: salátát és pórét, hátha áttelelnek. A saláta kifagyott, a szél megrakta hóval a kertet, a hagyma meg csak a szántásig maradhatott a helyén. Emellett a kerti gyümölcsfák alá palántáztam a leveles kelt. A hulló lombok betakarták, így szépen áttelelt. A fokhagyma és a petrezselyemiskola is jól szerepelt. Ez már olyan félsiker-féle volt.
Most viszont már egységes helyen, egységes formában akarom végrehajtani a teletetést és a tél alá vetést.
Szeretnék – merész lélek! – áttelelő salátát, fokhagymát, vereshagymát, petrezselymet, kelt, őszi mákot, spenótot, zöldborsót, kaprot, télen vagy korán.
Ehhez azonban elsősorban szántás alól kivont, védett fekvésű, kártevők által nem látogatott parcellára van szükségem. Nem igaz – gondoltam – hogy ekkora dög nagy marha telken ne lenne annyi hely, ahol ezt megoldhatnám. De körülményesebb volt a kivitelezés az elgondolásnál. A gyepes udvarban kinézett földdarabka – ami tavaly a petrezselyemiskola volt – szóba se jöhetett. Anyukám ugyanis újabban ott legelteti a tyúkokat napi egy órát. Az eredmény az, hogy tizenegy tikból hat mindennap egy-egy óriástojást ad, de a tervezett kert helyén – mivel napos, védett – porfürdőt csináltak a büdösek. Nem a legjobb vetőhely az, amelyben a Jolánok szinte hanyatt fekve kaparják a port magukra nagy kotkodácsolással.
Végre összekapartam a megfelelő helyeket. Tesóm kertjéből némi termés fejében „kiigényeltem” egy darabot. A mi kertünkben meggyfák alatt csíptem egy részt a kelpalántáknak, a virágágyásban is lesz egy sor zöldség, a legjobb darab pedig a kertben a kerítés tövén lesz, kicsi kerítés-kert. Ezt már nem járja az eke, mert a kerítéslábazat megcsorbítaná. Ezek mind szélvédett darabkák, a talajuk aránylag dúsabb.
Elrendezésükkel, bevetésükkel a következő terveim vannak:
Tesóm kertje nagyobb, aránylag védett, és ami nyomós szempont: a sógorom is ássa… :-)
Egy gond van vele: a szomszédos kiserdőben varjúcsapat telel, ami előszeretettel csemegézik a télire bent maradt veteményeken. Azonban tél alá vetni ideális ez a darab, ha e drága madárkák ellen valahogy védekezünk. Remélem tesóm némi terményért cserébe elnézi, hogy saját szakállamra (ami ugyebár nincs is) feltúrom a kertjét.
Itt történtek is fejlemények, mert az átteleltetésre vetett, Matador fajtájú spenót már ekkora.
Ez egy szupi fajta volt tavaly, ugyanitt, ősszel is szedhettük, de tavasszal hatalmas lapukat hozott, és nem is tetvesedett be. S itt nevelgetem a Téli vajfej saláta palántáit is. Ez is áttelel elvileg. A palántákból a kerítés-kertbe is akarok átültetni egy jó csomót, a többit tesóm megörökli fejesen bérleti díjként, úgy tervezem. Itt már a petrezselyem is kibújt, hosszas várakozás után. Pofátlanul tervezek ide téli kelkáposztát, az Adventi fajtát, de csak pár darabot. Ez már kikelt a nagykertben levő palántaágyásban, csak idővel át kell ültetni. A meggyfák alatti kicsi darabkába kerül ebből, ugyanígy a leveles kelből is. Fokhagymát, újhagymának valót a kerítés-kertecskébe teszek majd, tesómnál felhúznák a varjak. Levélpetrezselyem a virágágyásba kerül, ugyanide megy a sarjadékhagyma is. Két olyan növény van, amit még sose próbáltam vetni: egyik a Rajnai törpe borsó tél alá vetve, a másik az őszi mák. Ez utóbbit október 15-ig lehet elültetni, akkor a máktokbarkó-rajzás előtt elvirágzik, és nagyobb, szebb lesz a rétesbevaló termés. Ehhez azonban már tényleg tesóm komoly engedélye kell, mivel ennek a vetése nagyobb darabot vesz igénybe, és ezt hozzá tervezem. A nagykertben pedig szántástól-szántásig tavaly is teletettem pórét, az így is megél.
Azért hogy ezek is kibírják a telet, valami védelmet nekik is kell adni. A hideg ellen takartam már vetést avarral, szalmával, szárzúzózott kukoricanyesedékkel. De túl vastagon nem lehet rátenni, mert berohad. Másfelől meg a kiéhezett állatoktól kell védeni a hidegben is zsendülő veteményeket. Ehhez igazából a legjobb a léckeretre szegelt sűrű csibedrótháló, régen mindig ilyet használtunk. Ez viszont a kert földjén rozsdásodik, a léckeret rohad, hamar tönkremegy. Megjárta azonban a négy sarkánál téglával, deszkával lefogatott műanyag neccháló, az, amivel a szőlősgazdák a madarak ellen védik a termést. Egyik éven lappá szétvágott necczsákot használtam, jól lefogatva. Ezeknek a likain a varjak nem tudják felhúzkodni a hagymaféléket, mert ők a legnagyobb téli kártevők, viszont a vetés mégiscsak levegőzik. Csak vigyázni kell, hogy a szél el ne vigye a zsákot. A nejlon viszont felejtős még kilyuggatva is, mert rohad alatta minden egykettőre.
Hogy honnan szedtem ezt a nagy ültető bátorságot így lassan az ősz közepe felé ballagva? Hát, kicsi koromból még emlékszek a tél alá ültetett fokhagymafejekre, amik sokkal nagyobbak voltak, mint a tavasziak. A hamar magszárba szökkenő, de már márciusban ehető zöldhagymára, az igen korai spenótra. A szomszéd kertekben láttam a védett sarkokban áttelelő kelkáposztákat. Aztán a vetőmagboltba elzarándokolva és áttelelő – hidegtűrő zöldségeket kérve még kaptam ismeretlen fajtákat. Remélem, sikerülnek. És jövőre még tökéletesíteni is tudok rajta: lesz motoros kapa, így a nagykertből tudok egy földdarabba foglalva, bő mennyiségben teleltetős földdarabot kicsípni. Fóliasátrazást nem vállalok be, de egy melegágyi ablakocska vagy sátorka esetleg befér…. Ki tudja? Jövőre már biztos több okos dolgot tudok a téli növénynevelésről. Addigis azonban mindenkinek csak ajánlani tudom InLandir posztját ugyanebben a témában! Minden szava arany, aki zöldségátteleltetésre adja a fejét, nagyon értékes tanácsokat talál benne!

Bizony, eltelt a nyár,

Patríciát, Kingát és Rozikát odaátról!

Még néhány gyöngyharmatcsepp

Tehát járjunk tovább szigetközi nyelvünk gyöngyharmatcseppjein újra Kovács Antal vezetésével! Ismét csak pár szösszenetet, címszót szeretnék kiemelni, amihez én is hozzá tudok tenni valamit.

"Óma: alma (Malus domestica). Nagyon népszerű a Szigetközben minden fajtája, s hogy milyen régóta, arról a régies nevek és a feljegyzések tanúskodnak. Áprilisban virágoznak a fák és június végén már érik az első, a szentiványi óma, majd sorba a többi nyári alma, ősszel és télen is van minden időszaknak jellegzetes fajtája. Nem lehet teljes az almanevek ismertetése, hiszen 80-nál többet gyűjtöttem össze, csak az érdekesebbekről számolok be. Aranygránát, ranétóma, kanadai granét a Cox narancs renet elváltoztatott neve (népi etimológia), asztragáni piros, hammasóma (viaszos) v. bársonyóma, bálindóma, törökóma, bosznyákóma, cidri, csörgőóma (magjai érett állapotban zörögnek a magházban), csücsösóma, emberálló vagy emberéllő óma november, december hónapokig áll el, ensz-rozmaring a nagy gyümölcsszakértő és kertész Entz Ferenc nevét viseli (népi etimológia); az eperóma, téli eperóma és himpéróma (himpér=a málna régies német eredetű neve) pirosak; a funtosóma termései súlyosak, a 0,5 kg-ot is elérhetik, azaz 1 fontot. Erre is és a Vilma hercegnő ómára is panaszkodnak: >> Ki köllött vágnyi, mert ágai hegyette nyőttek a hásztetőnek, ha egy óma ráesett, mingyá legyütt nyóc-tíz cserép.<<

Hát, rengeteg fajta. Kicsi koromban a határban nekünk is volt egy vén aranyranettfánk, a gyümölcse októberben érett, az íze egész más volt, mint azé a kb. 3-féle almáé, ami most kapható. Emlékezetes volt ez a fa számomra azért is, mert ezen tanultam fára mászni. Alacsony törzsű fa volt, vastag alsó ágakkal, és én, nagyfenekű gyerekként is átélhettem rajta a famászás sikerélményét. Egy Jonatán fával állt párban, de mivel azt senki se gondozta, túl sok termése nem volt. Én az ízét se szerettem. Keresztszüleinknél volt egy piros fontos, annak tényleg akkora piros-zöld termései voltak, hogy képesek voltak a fa alatt levő disznóól tetejének a paláját berepeszteni. Iszonyat savanyúak voltak, magában megenni még teljesen éretten se lehetett ezeket az almákat, viszont rétesbe ideálisak voltak. Mindig mákfejtésre értek be, az ekkori mákosrétest kellemesen lazította a savanykás alma. És az is jó volt, hogy hat szál réteshez nem kellett félnapszám almát pucolgatni, tíz darabból kijött a két tepsi. Emellett volt egy másik fa is, ami ugyanekkor érett ugyanilyen piros, de kisebb gyümölcsöket, azok édes-kásásak voltak, csak pár hétig álltak el. Faltuk is ezeket nyakló nélkül. Sajnos már ezek a fák sincsenek meg.

Anyósoméknál azonban a húsvéti rozmaring öreg, hatalmas fája szépen terem. Érdekes fa, csak minden második évben hoz gyümölcsöket, de igen bőven. (Idén 2. év van!) Azért húsvéti, mert gyümölcsei a terméstől számítva következő év húsvétjáig el kell, hogy álljanak, szóval sárga téli alma. Piacokon néha lehet még látni ezt a fajtát. A barázdásóma a Starking, ezt bütykös-, sőt bütyialmának is nevezik. (Régi almafajtákról itt. )

Régen volt Rajkán egy almaültetvény, és iskolai tanulmányi gyakorlat címén minden évben ősszel ott szedtük az almát, hatodiktól felfelé. A tsz adott ingyenbuszt, és mi, gyerekek szüreteltük a gyümölcsöt, iskolai szervezésben, iskolaidő alatt, rendes bérért. Ma ez már elképzelhetetlen, gyermekmunka, nem veszi be az APEH gyomra abcúg stb... Pedig sokkal jobb volt ez, mint a tanulmányi kirándulás, ahol minden évben Porván hallgathattuk a földrajztanár kötelező tanmeséit a kőzetek keletkezéséről, aztán csúszhattunk-mászhattunk a vizes köveken, és ezért még fizettek a szüleink, mint a katonatiszt. Bezzeg az almázás után! A pár napért 730 forintot kaptam, királyság! Az akkor annyit ért, mint ma kb 10 000 Ft. Minden gyerek akkor vett magának Tetrist meg kazettákat, menő cuccokat. De térjünk vissza a könyvecskénkhez!

Petrezsi, petrezsil, petrezsiromgyükér, gyükér, zőccség: petrezselyem (Petroselium crispum). >> Zőccsíggé jár kofákonnyi<< - mondják arra, aki a piacra viszi. A zöldség kötegeit pétlinek hívják.
A petrezselymet hallani még a szomszéd kertekben is itt minálunk petrezsírnak is, de csak a levelét. "Már megint lisztharmatos ez a büdös petrezsír, pedig most vágtam vissza", mérgelődött múltkor az egyik közeli kertszomszéd.

Soláto, ződ saláto, seláto: fejes saláta (Lactuca sativa var. capitata). A királnő saláta kissé >> pirhonyagos<<, elszíneződött, a harmatsaláta >>ződ, víkony, mint a harmat<<, a telelősaláta >> pelántáját ősszel ültetik<<, a franciasaláta levele a >>tőfa leveléhez hasonlít, a típősaláta nem fejleszt fejet, a leveleit tépkedik a szárról, és még sok egyéb fajta ismert.
Na, itt "lehidaltam" mondanám, ha itt akarnám nyomni a zsírtrendi dumát. Inkább azt mondom, szájtátásig elcsodálkoztam. A több, mint harminc évvel ezelőtti fajtaválaszték szinte teljesen azonos a maival, azokkal a fajtákkal, amiket feláras újdonságként adnak a vetőmagboltokban.

Vöröshajma: vöröshagyma (Allium cepa). A szigetközi konyhának is nélkülözhetetlen anyaga, makóit és zittait említenek. Makkhagymának a magnak meghagyottat mondják. A kékhajmát (lila) étkezéshez használják nyersen. Érdekes, hogy a hagymafüzért - fokhagymából is - koszorúnak hívják, de egy-két helyen fentőnek. Hagymahéjjal festették a pirostojást húsvétra. Van egy népi orvoslási adat is: >>Fülfájáskó, ha erősen lüktet, meleg leforrázott vöröshajmát kő a fülre rákötni, de arra, amejjik nem szaggat. <<>> Én a ződhagyma szárát nem dobom el, megfőzöm teának, azzal öntözöm a növényeket tetvek ellen. Ilyet kő hasznányi, nem aszt a sok vegyszert.<<

Makkhagymát én is akartam nevelni a Fertődi ezüstfehérből, de nem volt benne mag. Ez a népi orvoslási mód kicsit hókuszpókusz Nagyváthy János ide illő szavaival "bába lelte babona", de mama tényleg - álítólag hatásosan - csinált egy orvosszert köhögős-hörtyögős megfázásra. Kis zsírban ledunsztolt sok hagymát, felöntötte forró tejjel, és ezt kellett iszogatnia a páciensnek, nevezetesen unokatesónk férjének. Állítólag használt is, és lilahagymából a színe kellemes lilásrózsaszín. Így valami szépsége van a gyógyitalnak, ha már az íze nyomasztó...

A virágok, vadnövények, gabonafélék, állatok még meg sem említtettek, egy-két rövidke posztot alkalmanként még - úgy gondolom - megérdemelnek, ezért később is felütöm még itt virtuálisan ezt a kis könyvecskét.