Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2012

Mogyorószüret

 Nálunk is itt a kegyetlen, veteménygyilkos kánikula. Bár a zöldségek  alig-alig bírják elviselni,  a mogyoróra úgy hatott a forróság, hogy hullatni kezdte a halványzöldből napok alatt szép világos mogyoróbarnára érett terméseit. Nagy boldogsággal töltött el az első "rendes" mogyorószüret, az öt bokor egy kenyérkosárnyi érett mogyorószemmel ajándékozott meg, nem számítva a tavalyi öt szemnyi kóstolót.   Mogyorót egy gyerekkori nosztalgikus emlékem hatására ültettem: úgy tízéves koromban erdész nagybátyám szolgálati zöld sapkájában hozott a  saját és keresztgyerekeinek néhány maroknyi mogyorót. Kalapáccsal törtük, úgy ettük a frissen érett belét, az íze felejthetetlen volt.  Akkor határoztam el, hogy ha felnövök, mindenképp lesz a kertemben mogyoró.  A mogyoróültetéssel húsz évet kellett várni, de mindenképp megérte. Szabadgyökerű dugványokat vettünk néhány száz forintért, öt tövet. Mind megeredtek, de lassan fordultak termőre. Most háromméteres, sűrű zöld falat alkot

A dzsungel újjászületése

  Mintha gyomtermesztés lenne a fő profilom, úgy néz ki a kert. Kacagó szívvel megváltam a gipszkesztyűtől, helyette csini fémsínt kaptam, amelyben már némi kertészkedést is végre lehet hajtani. Önhasznosításom első állomásának a kertet jelöltem ki. Hát elkeserítő az eredmény. A gazok gyakorlatilag mellig érnek. Jó, ne rinyáljak, nem ökölnyi jegek verték el a termést, vagy az aszály égette porig, de a látvány akkor sem valami megnyerő. Sok munka kell, mire itt legalább valami látszata lesz a rendnek. Tavaly már elsütöttem azt a posztcímet, hogy " Élet a gaz alatt" , a témától azonban idén se tudok elszakadni. Elkezdtem kikaparni a most tényleg övig érő gazból a még vegetáló veteményeket. Hát bizony megállapíthatom, hogy a tavalyi gaztenger, ami miatt annyit nyivácskoltam, csekély pusztai vegetációnak tűnik az idei gazözönhöz képest. Már feladtam, hogy itt valaha is rendet tegyek. Tevékenykedésemet a még tűrhető ágyások elfogadható állapotban tartására korlátozom, így is hú

A Krisna-völgy biokertje

Ha már Somogyvárt bejártuk, amint azt az előző posztban megírtuk, útba ejtettük a csak macskaugrásnyira található Somogyvámost is Krisna-völggyel . Kíváncsi voltam, milyen egy működő ökofalu és azon belül milyen a gyakorlatban profik által irányított biokert.  Nem csalódtam. Néhány képet készítettünk a völgy természeti és épített környezetéről, hogy látható legyen az ember és a természet alkotta dolgok összefonódása.  Hoztunk szuvenírképpen egy nagyon gyakorlatias kis kézkönyvet, egy afféle beszélgetős túlélőkalauzt. A könyv  a fenntartható életmód, gazdálkodás  Krisna-völgyi gyakorlatáról szól, Beszélgetések az önellátásról címmel.  Kun Andrással osztják meg tapasztalataikat a biofarm vezetői biokertészkedésről, befőzésről, szántóföldi növénytermesztésről,  az iparszerű mezőgazdálkodás miatt lepusztult természeti környezet lassú gyógyulásáról, veremépítésről, fűtésről,  tömegkályháról, mécses-gyertya világításról, kútépítésről, kúttisztításról, víztakarékosságról, ö

Egy darabka középkor: Somogyvár

Kevés pénzből jó helyekre - így szeretünk nyaralni. Somogy megye egyik legnagyobb ilyen, kispénzű turistákat csalogató, ám elképesztő kincseket rejtő helye a somogyvári Szent Egyed apátság romja. Iskoláskorú gyerekeknek jó ötlet itt megmutatni, milyen volt a középkor, élmény lehet számukra a közel ezredéves romfalakon szaladgálva megtapasztalni a kora középkor hangulatát. A kolostorrom Pusztaszer és Mohács után a harmadik nemzeti emlékhely, ám jelentőségéhez képest meglehetősen kevéssé ismert és látogatott kis szeglete az országnak. Pedig bizonyára sok titkot rejtenek még a régi földsáncok és falmaradványok.  Történetét mogyoróhéjban összefoglalva ezen a helyen állt az a földvár, amely  Koppány vezéré volt. Szent István  idejében kis kőtemplom épült a területen, aztán Szent László uralkodása alatt felépült a Szent Egyed monostor a királysírral, ahol később csodák is történtek.  A török időkig  Somogyvár  az egész Dél-Dunántúl központja, hatalmas ispáni vár vette körül a monostor