Zöld.ségek Amatőr kerti napló

 Nálunk is itt a kegyetlen, veteménygyilkos kánikula. Bár a zöldségek  alig-alig bírják elviselni,  a mogyoróra úgy hatott a forróság, hogy hullatni kezdte a halványzöldből napok alatt szép világos mogyoróbarnára érett terméseit. Nagy boldogsággal töltött el az első "rendes" mogyorószüret, az öt bokor egy kenyérkosárnyi érett mogyorószemmel ajándékozott meg, nem számítva a tavalyi öt szemnyi kóstolót.   Mogyorót egy gyerekkori nosztalgikus emlékem hatására ültettem: úgy tízéves koromban erdész nagybátyám szolgálati zöld sapkájában hozott a  saját és keresztgyerekeinek néhány maroknyi mogyorót. Kalapáccsal törtük, úgy ettük a frissen érett belét, az íze felejthetetlen volt.  Akkor határoztam el, hogy ha felnövök, mindenképp lesz a kertemben mogyoró.  A mogyoróültetéssel húsz évet kellett várni, de mindenképp megérte. Szabadgyökerű dugványokat vettünk néhány száz forintért, öt tövet. Mind megeredtek, de lassan fordultak termőre. Most háromméteres, sűrű zöld falat alkot

  Mintha gyomtermesztés lenne a fő profilom, úgy néz ki a kert. Kacagó szívvel megváltam a gipszkesztyűtől, helyette csini fémsínt kaptam, amelyben már némi kertészkedést is végre lehet hajtani. Önhasznosításom első állomásának a kertet jelöltem ki. Hát elkeserítő az eredmény. A gazok gyakorlatilag mellig érnek. Jó, ne rinyáljak, nem ökölnyi jegek verték el a termést, vagy az aszály égette porig, de a látvány akkor sem valami megnyerő. Sok munka kell, mire itt legalább valami látszata lesz a rendnek. Tavaly már elsütöttem azt a posztcímet, hogy " Élet a gaz alatt" , a témától azonban idén se tudok elszakadni. Elkezdtem kikaparni a most tényleg övig érő gazból a még vegetáló veteményeket. Hát bizony megállapíthatom, hogy a tavalyi gaztenger, ami miatt annyit nyivácskoltam, csekély pusztai vegetációnak tűnik az idei gazözönhöz képest. Már feladtam, hogy itt valaha is rendet tegyek. Tevékenykedésemet a még tűrhető ágyások elfogadható állapotban tartására korlátozom, így is hú

Ha már Somogyvárt bejártuk, amint azt az előző posztban megírtuk, útba ejtettük a csak macskaugrásnyira található Somogyvámost is Krisna-völggyel . Kíváncsi voltam, milyen egy működő ökofalu és azon belül milyen a gyakorlatban profik által irányított biokert.  Nem csalódtam. Néhány képet készítettünk a völgy természeti és épített környezetéről, hogy látható legyen az ember és a természet alkotta dolgok összefonódása.  Hoztunk szuvenírképpen egy nagyon gyakorlatias kis kézkönyvet, egy afféle beszélgetős túlélőkalauzt. A könyv  a fenntartható életmód, gazdálkodás  Krisna-völgyi gyakorlatáról szól, Beszélgetések az önellátásról címmel.  Kun Andrással osztják meg tapasztalataikat a biofarm vezetői biokertészkedésről, befőzésről, szántóföldi növénytermesztésről,  az iparszerű mezőgazdálkodás miatt lepusztult természeti környezet lassú gyógyulásáról, veremépítésről, fűtésről,  tömegkályháról, mécses-gyertya világításról, kútépítésről, kúttisztításról, víztakarékosságról, ö

Kevés pénzből jó helyekre - így szeretünk nyaralni. Somogy megye egyik legnagyobb ilyen, kispénzű turistákat csalogató, ám elképesztő kincseket rejtő helye a somogyvári Szent Egyed apátság romja. Iskoláskorú gyerekeknek jó ötlet itt megmutatni, milyen volt a középkor, élmény lehet számukra a közel ezredéves romfalakon szaladgálva megtapasztalni a kora középkor hangulatát. A kolostorrom Pusztaszer és Mohács után a harmadik nemzeti emlékhely, ám jelentőségéhez képest meglehetősen kevéssé ismert és látogatott kis szeglete az országnak. Pedig bizonyára sok titkot rejtenek még a régi földsáncok és falmaradványok.  Történetét mogyoróhéjban összefoglalva ezen a helyen állt az a földvár, amely  Koppány vezéré volt. Szent István  idejében kis kőtemplom épült a területen, aztán Szent László uralkodása alatt felépült a Szent Egyed monostor a királysírral, ahol később csodák is történtek.  A török időkig  Somogyvár  az egész Dél-Dunántúl központja, hatalmas ispáni vár vette körül a monostor