Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Igen hamar vége lett a télnek - hiszen három hete még havazott , most meg kánikulához közelít a hőfok. Bolond az idő, de csodálatos! Szinte iszom a meleget, és úgy sütkérezek a napon, mint a tyúkok a porban. Jaj, alig vártam már ezt! A kertet azonban expressz sebességgel kell megművelnem, mivel a melegben a talaj nedvességtartalma rohamosan csökken napról napra. Későn, csak hétfőn sikerült letárcsáztatni a kertet, és azonnal neki is estem a munkának. Persze a lehetőségekhez mérten hozzákészültem: egy-két nappal korábban már beáztattam vizes homokba a sárgarépa-és petrezselyemmagokat, a zöldborsót, a babszemeket, a céklát. Azonnal planíroztam és mindent vetettem. Mint ahogy írtam, már nem a vetési munkálatok kezdetén járunk. Az első körben – még márciusban, két nagy havazás közt – már vetettem egy jó adag Rajnai törpe borsót, fokhagymát, dughagymát, mákot és salátát. Utána jött az a hét, amelyen minden nap havazott, utoljára húsz napja. Meg voltam győződve róla, hogy az összes mag

Igen, tényleg sprintelés, ahogy kivirult a tavasz. Pár hete, hogy havat hánytam még, és a múlt héten már pólóban tekertem haza a munkából. Ide meg nem írtam közben szinte semmit, holott a kertben is komoly munkálatok zajlottak. Még március első, viszonylag enyhébb napjaiban megmetszettük a fákat, illetve Laci metszett, én meg szörnyülködtem, hogy milyen magasra felment a fán. A körtefának és a meggynek ugyanis a fősudarát alaposan visszakurtította, és a szomszéd felé eső ágakat is jól lenyeste: nem kell, hogy az égig nőjenek, aztán hat méter magasban rohadjon el a termés java. A nektarinfát is jól megnyeste. Ennek a fának nem tudom, mi baja lehet. Alul a tőnél felvált a kérge, feljebb folyik belőle a macskaméz, és a törzs alja teljesen elfeketedett. Csúnya és beteg kinézete van.    A többi fa rendben van és vígan hajt. Azonban amiket tavaly ültettünk, azok közül a folytonérő málna és az őszibarackfa nem élte túl a telet. Pláne az előbbieket sajnálom, bár vigasz, hogy a s

A tavasz igazi hangja mindenkinek más. Nálunk éppenséggel jelentheti ezt az, hogy a madarak dalolnak, a kertszomszéd már most nyírja a füvet, zümmögnek a bogarak, csattog a metszőolló, és a tiszta időben jól lehet hallani, hogy a kálnoki templomban délben hogyan húzzák a levesnótát.  Az igazi hangot azonban nem a gépek és lelkes meg lelketlen állatok adják, hanem a növények, méghozzá a fák. Jól ki kell nyitnunk a fülünket, hogy ezt a neszt meghalljuk! Ehhez először is sutba kell vágnunk minden zajkeltő eszközt, és valami jó puha talpú cipőt kell húznunk. Utána el kell indulni egy közeli erdőbe, lehetőleg olyanba, amely víz partján, folyó szegélyén fekszik, és sok benne a fűzfa és a nyár. Kell keresni egy jókora csököt, és azon kényelembe kell helyezkedni. Aztán csend, hallgatózás! És aki jól fülel, hamarosan meghallhatja azt a bizonyos kis hangot: reccs-kopp-potty, reccs-kopp-potty. Mi ez? Ha jól megnéztek egy nyár-vagy fűzfavesszőt a tél végén, megláthatjátok, hogy a rügyeket per