Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Munka munkával

Igen hamar vége lett a télnek - hiszen három hete még havazott , most meg kánikulához közelít a hőfok. Bolond az idő, de csodálatos! Szinte iszom a meleget, és úgy sütkérezek a napon, mint a tyúkok a porban. Jaj, alig vártam már ezt!

A kertet azonban expressz sebességgel kell megművelnem, mivel a melegben a talaj nedvességtartalma rohamosan csökken napról napra. Későn, csak hétfőn sikerült letárcsáztatni a kertet, és azonnal neki is estem a munkának. Persze a lehetőségekhez mérten hozzákészültem: egy-két nappal korábban már beáztattam vizes homokba a sárgarépa-és petrezselyemmagokat, a zöldborsót, a babszemeket, a céklát. Azonnal planíroztam és mindent vetettem.

Mint ahogy írtam, már nem a vetési munkálatok kezdetén járunk. Az első körben – még márciusban, két nagy havazás közt – már vetettem egy jó adag Rajnai törpe borsót, fokhagymát, dughagymát, mákot és salátát. Utána jött az a hét, amelyen minden nap havazott, utoljára húsz napja. Meg voltam győződve róla, hogy az összes mag kirohadt a földben, erre mit vettem észre egy napon? Hogy minden hajt. A kertben itt a legszebb a zöldborsó, a fokhagyma évek óta nem volt ilyen takaros.

A második bevetett táblán április első igazi verőfényes napján dolgoztunk. Ezt kis rotációs kapával törtük fel, ide a korai sárga és lila krumpli, bőséggel hagyma és zöldborsó került. Aztán jött Józsi bácsi a trakijával, tárcsázta a földet, és hét eleje óta megállás nélkül vetek és vetek.

Először ismét nagy mennyiségű zöldborsót – bízom benne, hogy még gond nélkül kifejlődik- aztán késői sárgarépát, petrezselymet, hagymát, cukkinit, csemegekukoricát, babot, virágot, vagyis mindent egyszerre. Nincs olyan tüchtig öngyógyító fazonja, mint Hédi kertjének, de azért próbálom figyelembe venni a társítás alapszabályait. Ennek megfelelően a sárgarépa és a hagyma elegánsan egymás mellett sorolnak, a retek jól elvan a szomszédos salátával, a babot meg a hagymát jó messze raktam egymástól. Most nagyobb sortávokat hagytam, mint tavaly.

Minden egyes magot a vetés előtt áztattam, hogy jó degeszre szívják magukat, s bár a talaj elég nedves volt még legalábbis hét elején, azért jócskán töltöttem a vetőmag alá is vizet, hogy ne száraz földbe kerüljön, és hamar tudjon csírázni. A sárgarépa magjait nemcsak homokba kevertem, hanem egytizedrésznyi salátamagot is hozzátettem. Tanultam a tavalyi-tavalyelőtti esetekből, amikor társítás gyanánt egyharmadnyi salátamagot hozzátettem a sárgarépához, aminek az lett a vége, hogy a gyengécske, kelő répát majdnem megfojtotta a saláta.

A céklát is megáztattam, de a három fajta cékla magjaival Nyunyi keverem-kavarom játékba kezdett, aminek az lett a vége, hogy kidöntötte egy negyedik edénybe a három pohárkában ázó magokat. Így most ömlesztve fog teremni a cékla. De hát a céklának mindegy, engem meg nem zavar.

Nem vártam a kukorica és a bab vetésével sem. A kukoricának már megfelel az idő. Bár a bab vetési szezonja májusban kezdődik, én már nem várok vele többet. Nem ígérnek az időjósok erős lehűlést, fagyokat, minek húzzam tovább? A csemegekukoricát úgy vetettem el – igen nagy sorközökkel- hogy hagyományos módszerrel közé ültessem az uborkát. Most nem fogom kordon mellett nevelni, a kukoricára való felfuttatással lett eddig mindig a legjobb termés. A kordon egésze megmarad a paradicsomoknak. Azon is gondolkoztam, hogy megkezdem a paradicsompalánták nagyjának kiültetését. Nagy hidegek nem lesznek már. Bár a növénykék még nem valami nagyok, már tíz napja kiszoktatón vannak. Szerintem a kerti földben még jobban fejlődnének, pláne puha, vastag mulcs alatt. Ezt még jövő hét elejéig meggondolom.

A gyors munkát többek közt az tette lehetővé, hogy kisleánykám igen lelkiismeretesen és strapabíróan segített a kertben, rengeteg munkát precízen elvégezve. A hagymaduggatást és sok vetési munkát a nyolc éve ellenére teljesen rá lehetett bízni. Igaz, hogy a hagyma olyan Hello Kitty-dizájnnal került például a földbe – egy vörös, egy fehér, egy lila – és csajosan, virágokkal kombinálva vetett: Így kicsit kusza lesz az összkép, de kit izgat?

A mai napra már alig maradt valami vetnivaló, nem kell olyan kapkodva dolgozni. Úgyis szükséges lesz az első bevetett tábláknál a gyomlálás is, van munka elegendő. Befejezem a fő vetéseket, a jövő hétre már az intenzív kapálás-gyomlálás, öntözés, palántázás lesz az esedékes feladat.

Tavaszi sprint

A tavasz igazi hangja

A tavasz igazi hangja mindenkinek más. Nálunk éppenséggel jelentheti ezt az, hogy a madarak dalolnak, a kertszomszéd már most nyírja a füvet, zümmögnek a bogarak, csattog a metszőolló, és a tiszta időben jól lehet hallani, hogy a kálnoki templomban délben hogyan húzzák a levesnótát.
 Az igazi hangot azonban nem a gépek és lelkes meg lelketlen állatok adják, hanem a növények, méghozzá a fák. Jól ki kell nyitnunk a fülünket, hogy ezt a neszt meghalljuk!
Ehhez először is sutba kell vágnunk minden zajkeltő eszközt, és valami jó puha talpú cipőt kell húznunk. Utána el kell indulni egy közeli erdőbe, lehetőleg olyanba, amely víz partján, folyó szegélyén fekszik, és sok benne a fűzfa és a nyár. Kell keresni egy jókora csököt, és azon kényelembe kell helyezkedni. Aztán csend, hallgatózás! És aki jól fülel, hamarosan meghallhatja azt a bizonyos kis hangot: reccs-kopp-potty, reccs-kopp-potty. Mi ez?
Ha jól megnéztek egy nyár-vagy fűzfavesszőt a tél végén, megláthatjátok, hogy a rügyeket pergamenszerű burok védi a fagytól, hótól. Amikor ilyen hirtelen kitör a meleg - ne feledjük, tíz nappal ezelőtt még havazott!- a rügyön kitör a viszketegség, hirtelen ki akar pattanni. Ilyenkor már az anyafa is létre kel, szédítő gyorsan megkezdi pumpálni a nedvességet fel a rügyekhez. Azok pukkadásig szívják magukat, és egyszercsak ez a barna héjkabátka-burok - reccs- kidurran rajtuk, mint a szűk cicegatya a duci szőke nőcin. Utána pedig - kopp-potty- lehull a fa alá. Ha jó helyet választottunk a hallgatózásra, akkor ott a lehulló rügykabátkákat is megtalálhatjuk.
Szerintem a tavasz fakadásának ez az igazi hangja. Ez csak egy évben egyszer, néhány napig hallható. Csak hegyezni kell a fülünket hogy jól meghalljuk a hamarosan fakadó zöld lombok halk üzenetét.