2015. november 30., hétfő

Tél kapujában

Mikulásvárás
Hát, nem mondhatnám, hogy ökoadventet tartunk... Vagyis dehogynem, legalább részben, hiszen a markoló meg a tűzoltókocsi bababörzés, a matchboxok pedig az apukájuktól öröklöttek. A fiaim nagyon várják a Mikulást, meglepetésnek egy elég spéci asztaldíszt hoztuk össze. Nem hiszem, hogy sok háznál várják a derék öregurat ilyen meglepetéssel :-)
Készülődés
Ovis anyuka vagyok, dübörög az SZM ezerrel. Még tart a lendület, a jó nyüzsgés. Birsalmasajt és mézeskalács készült részünkről az adventi vásárra, s egy jóképű mikulásos ajtódísszel lettünk gazdagabbak.

Adventi koszorúból csak kétéves-kompatibilis jöhet szóba, így inkább egy nagyon egyszerű kandallódíszt készítettem fatálcácskából, narancssárga karácsonyfa-girlandból meg gyöngyházszínű gyertyákból és felragasztós angyalkákból. 


A kertben volt egy kis fagy, de a káposztafélék még bírják és mostanra lett szuper a rukola. Szedhető volt múlt héten az őj-zélandi spenót is. 

Bánatunkra a szomszéd kertben a tulajdonos kivágatta a kiserdőt, négy traktor tűzifát fuvarozott haza a párszáz négyzetméteres területről. Most premier plánban van a házunk tája, bárki beleshet, ez elég zavaró. De legalább a nap besüt délután a nappalinkba. Meglátjuk, nyáron majd milyen érzés lesz ez. 
Addig is szép, örömteli karácsonyi készülődést mindenkinek!

2015. november 12., csütörtök

Muslicainvázió

Alighogy beköltöztünk új házunkba, ezek az utálatos kis jószágok beleptek mindent. Oké, hogy a szemétben, erjedő gyümölcsökön ott tanyáznak, ha a közelükbe megyünk, felhőkben szállnak fel. De kérdem, ha az ember lánya kisikálja a kukát és kiszór minden poshadó maradékot, akkor miért még mindig 257*859 darab idegesítő, gusztustalan muslica gomolyog elő a mosott ruhából, a fagyasztóból, a hideg kandallóból, az elszívóból, a babajárókából és a Jóisten tudja, honnan? Ez már tényleg invázió.
Hogy honnan került ide ennyi, teljesen rejtély. Kajának valót nem hagytam elöl nekik. Cserepes virág földjében is tenyészhetnek, de nincs cserepes virágom, ahol megélhetnének. Biztos közrejátszik ebben a szokatlanul enyhe idő is, ha fagyna, nem keringőznének ennyien.
Ki kell őket irtani, de hogyan? Nyilván nem úgy, hogy a levegőbe lövök egy kis rovarirtót, hadd nyeljék a muslicákon túl a gyerekek is. Ökoháztartási megoldást kellett találnom, ha már zugpóknak nem csaphatok fel, hogy összefogdossam őket.
A legteljesebb felvilágosítást a muslicák életviteléről és kinyírhatóságáról a boltban kaptam. (Hiába, ezért jó falun... A hipermarketekben maximum Chemotox van, a falusi kisboltokban a rárói kenyér és a savanyúkáposzta meg a rózsaszín gyújtós mellé szakszerű és öko jellegű tanácsadás jár muslicaügyben. Persze az információk egyes elemei kissé meglepőek, de hatásosak!)
Tehát az életvitelük: a cserepes virág, rohadt gyümölcs, kuka mellett előszeretettel tanyáznak a lefolyó és a bontott szeszesitalos üvegek környékén, kivéve a snapszot-fene a gusztusukat! Ezek a szokásaik az alapjai a szakszerű házi kiirtási eljárásoknak. Mindezek pontokba szedve:
Első: a muslicairtó személyének erénye a türelem. Az öko irtás nem olyan, mint a rovarirtó spray az azonnali hatásával. Az irtás a rovarok begyűjtésével és kinyuvasztásával zajlik, tehát nincsenek szétszórt légyhullák meg éktelen vegyszerszag a lakásban. De pár napig még el kell tűrnünk az irtás megkezdése után a már egyre kisebbedő rovarfelhőket.
Második: a lefolyót tartsuk ledugózva a konyhában!
Harmadik: ez egy igazán téli hangulatú megoldás. Szükséges hozzá 1 db kicsi befőttesüveg. Ezt belülről be kell úgy olajozni, hogy a fala is olajos legyen, az aljába egy kanál mézet, pár kis almadarabot és egy pici fahéjat kell tenni. (Tényleg már csak a szaloncukor hiányzik a felsorolásból.) Az üveg szájára alufóliát kell rakni, késheggyel akkora lyukakat kell rászurkálni, hogy a legyecskék beférjenek, és ezt a csapdát oda kell tenni, ahol a legsűrűbben rajzanak. Na ezzel gondom volt: mindenhol ott imbolygott a légyfelhő... Végül a szemetes mellé raktam. A kuka mellett a kredenc szélénél ugyanis ott kotlott néhány muslica, arra várva, hátha hull valami préda a szemetesbe. Az eredmény nem túl meggyőző, pár legyecske ült csak fel a csapdának, és öngyilkolta bele magát az édes halálba. Az üveg oldalán látszik, hogy az elfogási technológia kettős: van, amelyik legyecske az olajba ragadt oldalt, van olyan, ami a mézbe fulladt. A hatásfoka ezzel együtt azonban kicsi.

A negyedik tanács volt igazán jó, ami egy másik irtási mód. Ez a muslicák alkoholista hajlamát is bizonyítja. Ehhez kell szintén egy kisméretű dunsztosüveg, fél deciliter nem tömény alkohol: sör, bor vagy pezsgő. (Még jó, hogy nem Jäger vagy Becherovka kell a pofájuknak!) Az üvegbe töltött italba bele kell tenni 1 csepp mosogatószert. Utána a csapdát szintén le kell fedni alufóliával, amit késheggyel ki kell lyuggatni. A működési elv a következő: az alkoholszagra odagyűlnek, a fólia lyukain betolonganának a szeszhez és nyakalnák, de a mosogatós oldatra szállva nem tudnak elszabadulni, belefulladnak a keverékbe. Azok a legyecskék pedig, amelyek bár beszállnak az üvegbe, de balsejtelmektől gyötörve nem akarnak vedelni, szökni már nem tudnak, mert az üveg szájára tapasztott fólia lyukacsossága ellenére is visszatartja őket.
Nos, ennek értelmében én is vételeztem apjuk vasárnap esti azélethabosoldalás üvegéből (amit a jól végzett garázstakarítás után utalt ki magának a hűtőből) vagy fél decilitert, és elkészítettem a csapdát. Másnap már jó sok kis légy úszkált az üvegben. Itt a hatásfok lényegesen jobb!

Ötödjére azt a tanácsot kaptam még, hogy pár naponta frissíteni kell az éppen használt keveréket, mert a pár nap után büdösödni kezdő kotyvalék még több muslicát csal elő.

Ma reggel viszont eltöltött a bánat. Kiirtottam a díszes társaságot a konyhából. Reggel aztán, amikor a picit a gyerekszobában pelenkáztam, megint ott gomolygott egy kisebb felhő. Tenyészőhelyük gyanánt az ottfelejtett, kiürült Sudocrem-es doboz szolgált... Így már a gyerekszoba párkányán is ott a sörcsapda, és vigaszágon a Sudocrem-es doboz is. A dobozban a kenőcsmaradékban már volt pár beragadt példány, bízom benne, hogy ragad még bele néhány, és talán egyszer nemcsak megritkulnak, de el is tűnnek ezek az utálatos legyecskék a lakásból.