Pillangós
Vannak bogáncslepkék,

nappali pávaszemek,

rózsabogarak,

lágybogarak,

Más: szaporítás
Ugyan kicsit megkésve, de azért megpróbálkozom a nyári szaporítással és sokasítással, az elvirágzott évelőket ma visszavágtam, a szárakból készítettem dugványokat, holnap pedig vetek még néhány fajta kétnyárit és évelőmagot. A cserjékről is készítek zölddugványokat a héten. Az eredményről beszámolok később. Ha valaki még próbálkozna ilyesmivel, várom a tapasztalatait.
Árpával érő körte

Van még egy körtefánk, ami a leghátsó sarokban nődögél jó magasra, no az még sohasem termett. Ma jött Ági a jó büdös biopermetszerével, nézte, hova fújja a maradékot, akkor vette észre, hogy ez a körtefa nemhogy terem, hanem pont érésben van, vagyis megfejtette a rejtélyt, hova tűnt az Árpával érő körténk. Megvan, csak eddig váratott magára. Ez tulajdonképp a legkorábbi nyári körte, pici sárgászöld, leves és nagyon édes körtéket terem, jó sokat. A fa egészséges, eddig komolyabban semmiféle kártevő nem támadta meg, a virágait tavaly azt hiszem, egy rosszkor jött fagy pusztította el. Különben hamar potyog a termése, és jönnek rá a darazsak. Amikor kicsik voltunk, Mamának volt ilyen, fel lehetett rámászni, úgy enni a kis körtéket. Mezítláb párszor beleléptünk a darazsakba.

Tesóm nagyon boldog volt a nap felfedezésével. A fél fát lelegelte, mire le bírtam fotózni. Ez a mennyiség úgy az egész termés egyharmada. Holnap már nyoma sem lesz. Erdélyben mászkáltunk, ott láttunk és ettünk is vackort, ez a körte pont úgy néz ki, de finom, édes.

A meggyfa mézgádzik. Amikor esett az eső, egészen sikamlós volt ez a trutyi, és jól formázható, de nem volt nagy gusztusom gyurmázni vele. Cseppkőre és borostyánra hasonlít, de nem fenyőillatú, hanem inkább cseresznyés.
Június utolsó vasárnapja van...
A heti kerti munkák eleinte az állandó eső, majd a futó záporok jegyében zajlottak.... Nemigen tudtuk érdemben művelni a kertet. Az eső szüneteiben hátraosontunk "bevásárolni", az ebédrevalót vagy a leszüretelnivalót összekapni, aztán futás előre, nehogy megint elázzunk! A föld felázott, iszapszerűen ragacsos, mindenhol csírázó gyommagvakkal. Tegnapelőtt már csak egyszer esett egy nap, ezért tudtunk egy kicsit körülszimatolni.Ehető vad-és gyomnövények - 1. rész
Benzsi kérésére néztünk utána az ehető vad-és gyomnövények seregének, és a bőség zavarába botlottunk. Több bejegyzésnyi növényt szedtünk össze egy határozókönyv segítségével. Ha a vadgyümölcsöket is idevesszük, legalább ötször (!) írhatunk majd a vadon is megnövő ennivalókról.
Ez a tetves, rohadt élet!
Megint nem kellett témáért messzire mennem, csak húsz métert, a nektarinfáig, ami számtalan, pár hét múlva érő gyümölccsel kellemesen csiklandozza az arra járók szemét.Zellereink
A sárgarépához még mndig nem fűlik a fogam, bár Hédi már várja a répás bejegyzést... Akkor már inkább a zeller...Három éve Hédi tavasszal nagy palántanevelésbe kezdett szokás szerint, de a palántáit már nem tudta elültetni, nem volt helye, ezért nekünk ajándékozta, "bérnevelésre" ( Mi neveljük, ő pedig - mint adományozó, néha jön szüretelni a kertünkbe.). Volt köztük zellerpalánta aminek anyu nagyon örült. Kiültettük, szedtük a zöldjét... és meglepődtünk. Az esős nyárvégen a zeller derékig érő zöldtömeget hozott, hüvelykujjnyi szárakkal, lapunyi zöldekkel. Akkor bökte ki tesóm, hogy ez szerinte nem is sima, hanem angol zeller volt, amit próbaképpen vetett csak el egy dobozba tavasszal. Ez egy olyan sikeres próba lett, hogy a hagyományos gumós-zeller termesztésünket egy lendülettel lökte a süllyesztőbe. Kiderült, hogy zellerpalántát, és minőségi étkezési zellert termelni nem ördöngösség. A gumós zeller nevelését meg meghagytuk azoknak, akiknek homokkal teli a kerti talaja...
Egy évvel később, tavasszal már saját magam szórtam el egy kerti földdel megtöltött, méretes hajdani fagyistégelybe a magokat. Csak ráhintettem a mákszemnyi magokat a föld tetejére, mert a zeller magja fényre csírázik. Sokan azt mondják, a magok rosszul kelnek, lassan, vontatottan, hiányosan hajtanak ki a csírák. Ez igaz akkor, ha a föld alá temetjük a magot, túl hideg helyen kezdjük a nevelést. Nekem a 18 fokon, napfényes ablakban beindított zeller két hét után így festett:A pici, halványzöld növények szinte itták a napfényt, mindig az ablak felé hajlottak. Néha megfordítottam a dobozukat, hogy ne mindig egyfelé görbüljenek. Viccces volt látni, hogy másnapra az összes kis csíranövény megint az ablakon bejövő napsugár felé hajlott... Áprilisban megszűntek a fagyos éjszakák, ekkor már kint edződtek az udvar friss levegőjén. Ekkor más gond lett velük: az összes kis növény sárgulni kezdett.
Ez jól látható: a bal hátsó tégelyben sínylődött a zeller. Fogalmam se volt, mi baja lehetett. A virágboltos néni mondta me végül, hogy elképzelhető, valamilyen nyomelemhiányuk lehet, és emiatt nem tudnak normálisan növekedni, más anyagokat felvenni a talajból. (Ez a Liebig-féle minimumtörvény: a növényi tápanyagok felvételének nagysága a talajban legkisebb mennyiségben előforduló tápanyaghoz igazodik.). Meg a kis növényeknek meglehetősen nagy gyökerei voltak, amik meglepően kizsigerelték dobozuk talaját. A sárgulásra javasolt nyomelemes tápoldat gyorsan rendezte a problémát, de így sem nőttek túl erőteljesen. Végül úgy döntöttem, kiültetem őket, hátha a kert földjében jobb helyük lesz. A kert földjében a májusi hőségben csak sínylődtek, minden öntözés dacra, belepte őket a gaz, szinte elkároltam őket: nem lesz belőlük semmi... Aztán úgy három hete - amikor már voltak kisebb esők - nekiálltam az ágyásukat kitakarítani, s akkor láttam, hogy a legnyeszlettebb szálak is milyen szépen megerősödtek elbokrosodtak, kizöldültek. Itt már nem kínozta őket a tápanyaghiány. Most így néznek ki:
Már szedtünk is róluk pár levelet fűszernek.
Az igazi növekedés azonban nyár derekától indul be, mert a szárzeller hosszú tenyészidejű. Augusztustól - különösen, ha esős a nyár - a most még jelentéktelen szárak
hüvelykujjnyivá vastagodnak. Kártevője, betegsége nincs, magszárat sem hoz - mint néha a gumós zeller tette - zellerzöld helyett. Csak gyomlálni és néha locsolni kell. Amikor már nagyon szép, kiteljesedett, de még zsenge a zöldje - általában szeptemberben - tövestől felszedjük. Gumót nem is keresünk... A szárakról a zöldet letépkedjük, megszárítjuk vagy lefagyasztjuk.
Amikor először termett angol zellerünk, főtt a fejünk: mit csinálunk a töméntelen mennyiségű szárral? Mert a zellergumót az ember elsüllyeszti a homokba a pincébe ... és viszontlátásra akkor, amikor már a jó kis húslevesbe valók ott kuksolnak a fazékban! Hogyan tárolhatjuk a szárakat megevésig? Végül a friss, üde szárakat kisebb darabokra vágtuk, gyengéden előfőztük, és lefagyasztottuk. Ez az eltartási mód jól bevált, és mivel a szárak sokkalta zsengébbek, mint a néha felapríthatatlan, sőt fás gumók, sokkal több ételbe használhatóak fűszerként, és önmagában is sokkal finomabb. Remélem, idén is számíthatunk bő termésre, mert én nagyon szeretem!
Árad a Lajta!
Bár az áradás nagysága meghökkentő, a parthoz közeli tejboltban már a boltos nénik tudták, hogy - a többedfokú árvízvédelmi készültség ellenére - ma már apadni fog a Lajta... És amit Évike néni a boltban megmond a vevőknek, az úgy is fog történni. Lehet, hogy nem pont ma, de biztosan apadni fog... :-)
Kisnyaralás
Somogyi túra

Vastövű imola. Hogy ez a csoda miért nem kerti virág? Ha még járunk arra, hozok róla magot.





Szóval, természetjárás szempontjából Somogy megyét messze alulértékelik. Ha valakit a balatoni nyaralás közben déli parton kap el a rossz idő, irány Somogy!
Maga a város



...béget. A Nagyboldogasszony Székesegyház előterében.

Bakonyi bénázás
Eszméletlenül gyomos vetés vagy egyszerűen vadkamillamező a dombok közt.



Még suliba alsóba jártunk, amikor szedtem belőle egy csokorral, szépen megpucoltam, ahogy az újhagymát szokás, és főzőcskés játék közben barátnőim nemcsak játékból ették meg, hanem igaziból. Nem gondoltam volna, hogy megteszik. Másnap majdnem agyoncsaptak, hogy meg akartam őket mérgezni. Akkor nem értettem, miért. Most már tudom, hogy szépen megpucolva, csomagolva akármit megesznek az emberek. Már aki.
5 megjegyzés :
Megjegyzés küldése