Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Nem tudom, úgy vagyok vele, hogy nem nagyon csípem a divatokat, ellenállni jobban szórakoztat, mint követni, de valahogy úgy jött ki, hogy a kert vége egy kicsit "mediterránosra" sikerült, vagyis egymás mellé került egy nyáriorgona, egy sudárzsálya (Perovskia) és egy nagy tő oregánó. Most ott szinte felhőznek a lepkék és bogarak, már szinte közönséges, ahogy pózolnak a fényképezőgépnek. Vannak bogáncslepkék, nappali pávaszemek, rózsabogarak, lágybogarak, és még sok más. Tesóm ma kétszer suttyant hátra a fényképezővel lepkézni, erről neki is lesz egy sorozata. Más: szaporítás Ugyan kicsit megkésve, de azért megpróbálkozom a nyári szaporítással és sokasítással, az elvirágzott évelőket ma visszavágtam, a szárakból készítettem dugványokat, holnap pedig vetek még néhány fajta kétnyárit és évelőmagot. A cserjékről is készítek zölddugványokat a héten. Az eredményről beszámolok később. Ha valaki még próbálkozna ilyesmivel, várom a tapasztalatait.

A gyümölcsfáink ötévesek, egymás után fordulnak termőre. A két téli körte már két éve mutatta magát, tavaly a meggyet és az almát is megkóstoltuk, idén a kajszibarackfa -késői fajta- hozza első, de bőséges termését. Van még egy körtefánk, ami a leghátsó sarokban nődögél jó magasra, no az még sohasem termett. Ma jött Ági a jó büdös biopermetszerével, nézte, hova fújja a maradékot, akkor vette észre, hogy ez a körtefa nemhogy terem, hanem pont érésben van, vagyis megfejtette a rejtélyt, hova tűnt az Árpával érő körténk. Megvan, csak eddig váratott magára. Ez tulajdonképp a legkorábbi nyári körte, pici sárgászöld, leves és nagyon édes körtéket terem, jó sokat. A fa egészséges, eddig komolyabban semmiféle kártevő nem támadta meg, a virágait tavaly azt hiszem, egy rosszkor jött fagy pusztította el. Különben hamar potyog a termése, és jönnek rá a darazsak. Amikor kicsik voltunk, Mamának volt ilyen, fel lehetett rámászni, úgy enni a kis körtéket. Mezítláb párszor beleléptünk a darazsakba. Te

A heti kerti munkák eleinte az állandó eső, majd a futó záporok jegyében zajlottak.... Nemigen tudtuk érdemben művelni a kertet. Az eső szüneteiben hátraosontunk "bevásárolni", az ebédrevalót vagy a leszüretelnivalót összekapni, aztán futás előre, nehogy megint elázzunk! A föld felázott, iszapszerűen ragacsos, mindenhol csírázó gyommagvakkal. Tegnapelőtt már csak egyszer esett egy nap, ezért tudtunk egy kicsit körülszimatolni. Kutyafuttában leszedtük a borsó maradékát, amit lefagyasztottunk.Feltéptük a töveket, de a helyét nem tudtuk megművelni, mert olyan, mint egy iszapfürdőmedence. A víz nem tud elszivárogni róla. Zöldbabot, késői csemegekukoricát, téli kelt és dinnyét tervezünk a helyére ültetni. A másik expresszmeló a meggyszüret befejezése volt. A sok esőtől a meggyszemek kirepedeztek, a lecsorgó víz a leveleken lévő összes szennyet és port a gyümölcsszemekre rámosta. Szemenként kellett lesúrolni a gyümölcsöket, hogy élvezhetőek legyenek. Amíg esett, suttyomban kivirág

Benzsi kérésére néztünk utána az ehető vad-és gyomnövények seregének, és a bőség zavarába botlottunk. Több bejegyzésnyi növényt szedtünk össze egy határozókönyv segítségével. Ha a vadgyümölcsöket is idevesszük, legalább ötször (!) írhatunk majd a vadon is megnövő ennivalókról. Először azokat veszem sorra, amelyek a kertben, a vetemény közt irtandó gazként jelennek meg. Utána legközelebb a kert szélében itt-ott feltűnő, ritkább vadnövényeket mustráljuk meg, aztán jönnek a határ ehető növényei... meg ami még eszünkbe jut. Minden egyes bejegyzésben öt-öt növényt fogok megjeleníteni, ami elvileg ehető. Részletes növénytani leírást nem tudok adni, de linket mindig csatolok majd. Azt előre kell bocsátanom: én nem sokat kóstoltam belőlük. Amiket nem tudok száz százalékos biztonsággal beazonosítani, inkább nem veszem be a bejegyzésbe, nehogy úgy járjon miattam bárki is, mint Hédi kis barátnői a fekete hagymával... Szépen kérem mindnyájatokat, ha arra "vetemedtek", hogy vad zöldségeke

Megint nem kellett témáért messzire mennem, csak húsz métert, a nektarinfáig, ami számtalan, pár hét múlva érő gyümölccsel kellemesen csiklandozza az arra járók szemét. A hét közepén rengeteg eső esett, földig húzva a gyümölccsel teli ágakat. Amikor egy kis időre elállt, kimentem megtámogatni a faágakat. Üzemen kívüli paradicsomkarókkal aládúcoltam a fát, hogy jobban bírja a nagy súlyt, közben feltűnt, hogy milyen nagy a nyüzsi a fán. Jövő-menő, bámészkodó bogarak seregei sürögnek-forognak, röpködnek az ágakon. Ez a tolongás kicsit gyanús lett, mert csak virágzáskor szokott ilyen tömeg lenni itt. Így már nem is csodálkoztam annyira, amikor megláttam a tolakodás elkeserítő okát. Világoszöld levéltetvek seregei rágják, szívják, kakilják le számtalan levél hátsó oldalát. Jónéhány hajtás vigasztalanul sárgul, mert teljesen lecsapolják őket ezek a piszok kis élősködők. Szerencsére csak a fa két ága fertőzött, azt hiszem, még nem végzetes a fertőzés. Azonban a tetű úgy tűnik, csak nekem ká

A sárgarépához még mndig nem fűlik a fogam, bár Hédi már várja a répás bejegyzést... Akkor már inkább a zeller... A kertünkben csak angol zeller nő, a hagyományos gumós zellert nem is neveljük. Ez a kert talaja miatt van. Kertünk földje nem leélt, nincs rossz erőben, rendszeresen művelt, ennek ellenére masszívan agyagos, a föld eső után elképesztően sáros, iszapos, ha meg megszárad, cserepes lesz a teteje, a gyenge csírák nem tudnak áttörni rajta. A hagyományos gumós zeller gyökerei nem olyan izompacsirták, mint a cékla, a pasztinák vagy a Vörös óriás sárgarépa gyökérzete. Erőnek erejével próbálja magát lefelé tolni a sok zellergyökér a talajban, sikertelenül. Minden növekedési erélye abba megy el, hogy gumót növesszen, de az agyagos föld vasmarokként szorítja össze a gyökereket. Eredménye: a zellerbokor kicsi marad, erőtlen, a boltban kapható, tetszetős gumónak az őszi felszedéskor nyoma sincs. Valami apró, ágas-bogas, letakaríthatatlan, barnás, féregrágott izé jön elő a földből, am

A sok eső miatt a víz hihetetlenül megemelkedett, bár a Mosonmagyaróvár előtti zsilipeket lezárták. A folyó erre fittyet hányva csak áradt és áradt. Amikor munkába menet átkarikáztam a Lajta feletti hídon, megdöbbentett a látvány. Sose láttam még ilyen áradást ezen a kis folyón. Dunai árvizet, sodródó hatalmas fatörzseket, az úton áthömpölygő sáros vizet, ellepett hidakat, nyúlgátakat, a lezárt győri rakpartot és strandot láttam már nem is egyszer, de a Lajta ilyet még nem produkált. Csendesen, bár - hegyekből eredő folyó lévén - gyorsan iramodva viszi mindig a vizét a városon keresztül a Mosoni-Dunába, meredek partján a kiálló kórók közt jégmadarak vadászgatnak, szitakötők kéklenek, vizében kacsaseregek úszkálnak. Most fakadóvizek törtek fel a védett egyetemi park fái közt. A hídnál szennyesen örvénylett az iszapos víz, alatta egy ladik se tudott volna átmenni. Kisebb fákat sodort magával. A fákkal szegélyezett túlparti sétány helyén sáros, gomolygó áradat. Bár az áradás nagysága me

Somogyi túra Nem volt ideális idő abban a három napban a kötelező nyári pihiprogramokra, úgymint fürdés, lángosozás, herevereterefere, stb, amikor Jani szabit kapott, ezért az idei mini nyaralást inkább túrázással töltöttük. Jó nagy kört tettünk a Dunántúlon, az első nap Somogy, a második nap Veszprém megyében. Ez csökkenti a környezetbarát-benzinkímélő turizmussal kapcsolatos öntetszelgésünket, élménynek viszont kellemes. Jól éreztük magunkat, sok mindent láttunk, sokat is fotóztunk, de a képek többsége valahogy hihetetlenül bénára sikerült, az érdekességek zöme használhatatlan fotókon pihen a Lomtárban, sajnos. Köröshegyen aludtunk, fent az Öreghegyen, Jani apukájának hétvégi házában. A Balatonhoz közeli dombokat ahol nem szőlő, ott rét vagy erdő borítja, és az a legjobb benne, hogy bár sok turistaút van, bármelyik földúton elindul az ember a dombok között, gyönyörködhet, amiben bír. Például a kilátásban, egyes dombokról szinte a Balaton egész medencéjét belátni, vagy a tájban, a n