Elmaradt képek
1 hete
Páponya
Nagyon szeretek régi szakácskönyvekben
bogarászni, élvezetes a nyelvezetük, öröm olvasni a régi
ételkészítési módokat, amelyek a „modern”, adalékok és
szintetikus hozzávalók nélkül is hihetetlenül finom ízeket
hoztak ki az alapanyagokból. Zilahy Ágnes A befőttekről-
gyümölcsök, főzelékek és saláták épen való eltartása című
kis könyvecske 1899. évi kiadásának 1988-as, változatlan
utánnyomásához jutottam hozzá. A 27. oldalon a következő
receptet lehet olvasni:
Páponya czukorban
Ugy tapasztaltam, hogy a páponya
nevü gyümölcsöt nem igen ismerik, már pedig a mi családunkra
még a nagyanyámról maradt hagyományképpen az ismerete, mint igen
jó befőttnek való csemege gyümölcs. Igen hasonlit a pukkantó
megérett magvához vagy a belladonnához. A burkából kifejtve az
apró sárga paradicsomhoz hasonlít. Belül nagyon sok apró maggal
van tele a különben leves, édes és igen kellemes füszeres kis
gyümölcs. Némely vidéken ananászbogyónak is hivják. A
páponyákat apró tokjukból ki kell fejteni s szép tisztán
kezelni. Megmosni nem kell, mert amugy is nagyon nedvdus. Egy kiló
páponyához egy kiló czukorport kell venni. Egy lábasba, a melybe
csak pár kanálnyi víz legyen: öntsük bele a czukorport s ha a
czukor elolvadt, tegyünk bele egy narancsot vékony karikákra
vagdalva héjastól együtt. Ha a czukor fölforrt a narancscsal,
öntsük belé a páponyát. A narancs helyett czitromot is
használhatunk. A czukorral forraljuk föl a páponyát, gyengén
megkavargatva, hogy a czukor mindenütt érje a gyümölcsöt és az
egész tömeg kissé átmelegedjék. Ha ez megtörtént, fedjük be a
lábast, tegyük félre másnapig s ha kihült, szürőkanállal
szedjük ki a páponyákat levéből, rakjuk apró üvegekbe, hogy
télen, a mikor használni akarjuk, ne kelljen elpazarolni e
különleges csemegét. A meghigult levét tegyük ujra tüzre,
süritsük meg amennyire a czukorba főtt gyümölcs levét szoktuk,
töltsük tele az üvegeket, kössük be hólyaggal és a szokott
módon pároljuk ki vizben.
A
receptben szereplő páponya leírása kísértetiesen hasonlít a
perui földicseresznyére, amelyet már évek óta nevelek a kertben.
De biztos, hogy ez az? A földicseresznyének vannak rokonai, sok
köztük mérgező. Ennél a befőttnél csak az a páponyafajta
jöhet szóba, amelynek a gyümölcse mindenféleképpen ehető. A
neten kutakodva a páponya mibenlétére a következő lehetőségek
kerültek elő:
- a receptben szereplő pukkantó a dudafürt másik neve, de a szerző nem erre gondolhatott, mert ezt a fajta pukkantót én még csak kis fa formájában láttam, és ráadásul pillangósvirágzatú. Ez biztos nem a befőzendő páponya;
- a fent említett belladonna már kicsit közelebb visz a megoldáshoz (burgonyaféle rokon), de az mérgező, nem kompótnakvaló. Nem hiszem, hogy bárki is nadragulyakompótot kóstolna!
- befigyelhet még a zsidócseresznye avagy lampionvirág is, ami az erdő aljában nő a környékünkön. Ezt is sokan nevezik páponyának. Kiskoromban őszi erdei séták során anyukám mondta, hogy mérgező az egész növény, sőt megfogni sem engedte, nehogy nekem és kedves szerzőtársamnak baja legyen belőle. Kerültük is méterekre a piros lampionokkal díszes növényt. Aztán amikor meg a mindenszenteki koszorún megláttam a növény aranyfestékkel szórt burkát, álmélkodtam, hogy hogyan élhet még a virágboltos néni, aki a koszorút készítette... Az Erdőkóstoló blogon kiváló cikk és linkek vannak a témáról
- a receptben említett ananászbogyó már fontos támpont, ananászcseresznye néven a földicseresznye közismert, ez egyértelműen azonosít szerintem. Az apró sárga paradicsomhoz való hasonlítás szintén, a zsidócseresznye termése bévül is piros.
- a neten páponya gyanánt még a téltemető is szerepel, de itt nyilvánvalóan nem erről van szó.
Lényegesen
szabatosabb leírás tisztázza a Wikipédián a
földicseresznye-féleségek egymáshoz való viszonyát: röviden:
rokonok, Magyarországon vadon csak a lampionvirág él(dísznövénynek
termesztik is), a másik kettő ehető faj (tomatillo és
földicseresznye) csak termesztve, kertekben él meg.
Összegezve: ez a
páponya, amelynek Zilahy Ágnes leírta a receptjét, a perui
földicseresznye. Meglepődtem azon, hogy már Zilahy Ágnes
nagymamája is készítette ezt a bizonyára finom kompótféleséget.
Akkor ezek szerint már az 1850-es években ismerték Erdélyben ezt
a kis gyümölcsöt! Valahol azonban mégsem szörnyülködtem
annyira... Végül is1920-as születésű nagymamám mesélte, hogy
a nagyszülei Püskin, még a Duna-szabályozás előtt a vizes
laposokon lila kruplit termeltek, amit nagyon jó árban,
különlegességként tudtak eladni a mosoni piacon. Miért ne
ismerhették volna a régiek a földicseresznyét is? Nem véletlen
keresi sok kertész a régi zöldségek, gyümölcsök tájfajtáit,
hihetetlen értékük van. Nagy kár, hogy mindezeknek az
ismereteknek, fajtáknak,felhasználásuknak hatalmas része a
„modern” talajműveléssel és kertészkedéssel eltűnt.
A szakácskönyvi
meglepetésreceptnek ezért örültem meg annyira. Bár nem hiszem,
hogy valaha is tudnék annyit termeszteni, hogy befőzésre sor
kerüljön. Anyukám hatalmas kedvence ez a kis gyümölcs, nem tudja
megunni. Frissen, a burkában meg igen jól eláll tél elejéig,
amikor már szűkösebb a hazai gyümölcsválaszték. Aki azonban ki
akarja próbálni, páponyanevelésre fel!
Hóvirágok, viharnyomok
Ezek a képek egy hete, a nagy és drámai téli végjáték előtt készültek, ott ahol az Orbán-ér kiszakad a Mosoni-Dunából. Rengeteg uszadékfa volt a vízbe dőlve mindenütt.
Például ilyenek:
Mindezt alighanem a december 12-én átvonuló, forgószéllel ékes téli vihar okozta, ami akkor órákra megbénította az áramszolgáltatást, feldöntve a házunk előtti villanyoszlopot.
Az eszegető vadkacsák láthatólag igen jó érezték magukat, cseppet sem zavartatták magukat a fényképezőgéptől.
Az erdő talaján szórványosan még látszottak a hófoltok, de már bőven nyíltak a hóvirágok, éppen bimbóstól a teljes pompában virítóig. Itt.ott éreztük a medvehagyma illatát, de még messze volt a méretük a szedhetőtől.
Kis orgonasípjainkat leginkább a rágcsálnivaló érekelte, meg az elbújhatóü méretű gödrök.
A sétaúton mindenütt sok-sok termetes, tövestől kidőlt fa, akácok és nyárfák. A hódok elkezdték a munkát, a forgószél meg befejezte, A sétautat mindenesetre egészen vadregényessé tették.
Jó volt egy kicsit kimozdulni, főleg, hogy a sétát követő egész héten tombolt a tél.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése