Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Idén áprilisban - a néhányféle áttelelő zöldséggel kapcsolatos tapasztalataimat összegezve - megfogadtam, hogy egy egységes, kompakt kis kertet fogok létrehozni tél alá vetendő zöldségeim számára egy, a szántás alól kivont kis területen. Terveim szerint itt majd szép sorokban termett volna a sok hidegtűrő levélzöldség és hagymaféle. Nagy reményeket fűztem az ezidőtájt megvett kistrakihoz is a majdani ágyás kialakításánál. Most, így október vége felé ballagva leírhatom, hogy sikerült a kis kertet összehoznom - ó, de még nagyon messze járok az általam elképzelt tuti kis teleltetős parcella ideáltípusától! Azért valami eredményről beszámolhatok. Először a kialakításról. A kert elején jelöltem ki egy 40 m2-es parcellát a telelő vetemények számára, ez már az eredeti terveimben is így szerepelt. A placc első felén tavasszal korai zöldborsó volt, utána lerobiztuk, kiszedtem a tarackgyökereket, és csemegekukoricát ültettem a helyére. Ez letermett szeptember végére, lenyestem a töveket, a tus

Hétfőn tűzifát rakodtam, mert drága kutyikánk rájött, hogyan tud felmászni a farakásra, és onnan távozni az udvarból a szomszéd kertjébe, ledöntve a gonddal felhalmozott, de amúgy behordásra váró hasábokat. Miközben a kuglikat szórtam a talicskába, jellegzetesen sipító és csikorgósan dörmögő hang jött a távolból. Innen már sejtettem, hogy hamarosan megváltozik az idő. Ugyanis amikor a nyolc kilométerre levő mosoni vasútállomás megálló vonatainak csikorgása itt is jól hallható ( ez a sipító hang), és ott a hangosbemondó fülrepesztően üvölti, hogy "Euregio Regionalzug fährt am Bahnsteig vier ab..."(ebből nálunk már csak a dörmögő csikorgás hallatszik), ezt esetleg vasárnap délelőtt még a Máriakálnokból átcsendülő harangszó színezi, illetve a tsz felől erősen árad a ganészag, lehet tudni, hogy az időjárás hamarosan eltaknyosodik, iparkodhatok a fa hordásával. Ezt az esőígérő infót kiegészítve azokkal a köztapasztalati tényekkel, hogy ha udvara van a holdnak, 3 napon belül eső le

Ilyen nyálkás időben nincs is jobb, mint felcsavarodni a radiátorra, kandallóra, cserépkályhára, forró csoki és házi baracklekváros piskótatekercs kíséretében, és régi könyveket olvasni. Lapozzuk tehát fel a Magyar Hírmondót, olvassuk az 1748-49-es G yőri Kalendárium sorait az őszi időjárás paraszti reguláiról! SZEPTEMBER Ha Egyed napján szép az idő, utána négy napig jó idő lészen; és ha az ég dörög ezen a napon, a jövő esztendőre bőséget várhatni. Máté evangélista napján ha szép az idő, tartós lészen, és a jövő esztendőre sok gyümölcs terem. Szent Mihály napján ha az ég dörög, jó őszt, de nagy telet várhatni; ha sok makk lészen ekkorra, sok hó lészen Karácsony előtt; Szent Mihály napja után ha a fagubákban férgek találtatnak: bőséget, ha legyek: hadakozást, ha pókok: dögös időt jelentenek; ha ezen gubák még zöldek: bő nyarat, ha nedvesek: nedves, ha szárazak: száraz nyarat jelentenek. A gólyák, fecskék, vadludak, darvak ha hamar elmennek, hamar hideget várhatni. OKTÓBER Ha e

Igaz, hogy enyhe, első és talajmenti, de bizony fagy volt az éjjel, deres volt minden pirkadóra. A kert hátsó, hidegebb részében kárt is okozott az utolsó paradicsom- és paprikatermésekben. Feladhatom a füge beérésének reményét is. A virágok szerencsére már biztonságban, a telelőben melegednek.  Nálatok mi a helyzet fagyügyben?

Főzni tanulós nagylány koromban a recepteket két forrásból tanultam: közismert ételeknél az volt az instrukció, hogy nézd meg a Horváth Ilonában , aztán voltak olyanok, amit gyakran főztünk-ettünk, de receptje az nem nagyon volt. Kilencvenegy esztendőt megért, kemény-szigorú nagyanyám megmutatta mindet, az elkészítés minden apró fortélya a "kezében" volt, de elmondani nem nagyon tudta a receptet. Állagok, mozdulatok, arányok játéka volt az ő tudása. Ezek közé a recept nélküli, népi ételek közé tartozott ez a korántsem korszerű, egyáltalán nem paleolit ételpáros, a tejfölös bableves és a sós lepény. Mama mindig pénteken, sőt nagypénteken készítette. Suli előtt küldött el a bolta, hogy hozzak "öt forintér illesztőt". Aztán nekiállt "dagasztannyi", és mire jöttünk haza a suliból, készen-forrón várt minket a remekmű. A készítés módja tőle, a kilóra-dekára bontott recept az egyik rokon asszonytól származik. A lépték nem a mai háztartásokra van szabva, hanem a r

  Számunkra a kert elképzelhetetlen volt diófa nélkül, de siettünk, és az ültetéskor magunkra, nem pedig az unokáinkra gondoltunk, így hát három évvel ezelőtt a kertészeti árudában vásároltunk - nagy rábeszélésre, hirtelen elhatározásból -  egy dióoltványt. Azóta már számtalanszor szóba került, vajon megérte-e a befektetett pénzt, mert hiszen a mi környékünkön a varjak számtalan vaddiófát ültetnek, s a legtöbben a termőre forduló, jó termésű fiatal fát egyszerűen kiássák és eltelepítik a kertben. Általában tavasszal ültetik, dréncsövet ásnak be mellé és azon keresztül öntözik, de így is rizikós az eredése.  A mi fácskánk szabadgyökerű volt, októberben ültettük nagy gödörbe sok komposzttal. Az első évben a többi diófával egy időben szépen kihajtott és egy szemet termett is. A következő télen pedig egy bekóborló tapsifüles köröskörül elrágta a kérget. A már jó másfél méteres növekmény elszáradt, a fa viszont élt, tőről, rejtett rügyből szépen kihajtott és bokrosodott. Nem tudhattuk, hon

Az egynyári gazokról, gyepben nőtt gezemicékről már volt szó. Úgy gondolom azonban, hogy a kertben állandóan előretörő évelő gazok vegyszermentes kipusztításának technikája is megér egy bejegyzést. Itt nem az egynyári, magpotyogtató, hihetetlen gyorsan szaporodni képes gazok: paprikagyamok, paréjok, pásztortáskák kiirtásáról szeretnék írni, vagy a kertet lelepő bodza meg komló eltüntetéséről, hanem a megennivalókat megátalkodottan terror alatt tartó, mindent túlélő haszonnövény-fojtogató zöldekről, amelyeket alig lehet kipaterolni: a perjéről , csucsorról , csorbókáról, kákicsokról. Amelyikőtök újonnan alakít ki veteményest, fel fogja ismerni a dolog jelentőségét, amikor fél kézzel a derekát fogva, féllel a gyökeret rángatva, közben hangos nyögést hallatva próbálja meg eltávolítani a betolakodót tövestől… A dolog aktualitását a szántás előtti kertletakarítás megkezdésén kívül az adta, hogy a héten a kezembe akadt a Kerti Kalendárium lapocska októberi száma. Ebben egy kiváló cikk olv

Bálint gazda gyönyörűen leírta ,mennyire komoly feladat a gyeptelepítés és fenntartás. Szégyen-gyalázat, de nálunk messze nincsenek ilyen viszonyok. i Meglehetősen fajgazdag a kertünk fűnyíróval gondozott része. Eredetileg gyepnek készült, de a végeredmény inkább a faluszéli, természetközeli rétekéhez hasonló (szigorúbb mércével nézve igénytelen). Érdekesnek találtam ezt az igénytelen fajgazdagságot, hiszen az úgynevezett gyom tulajdonképpen nem más, mint gyógynövények, virágocskák halmaza. Van benne például közönséges gyíkfű, amely csinoska, lila virágaival nagy foltokat alkot. Van sok cickafark - a fenti képen ott a levele-, ami a fűnyírás miatt csünt marad és mindössze tízcentis kis virágokat hoz; ez a női bajok gyógyfüve. Találtam útifüveket, nagyot és lándzsásat is, az előbbi tinktúra formájában köhögésre való, nyákoldó hatású természetes gyógyszer.  Ez az az útilapu, amit a talpamra köthetnék, hiszen felületes bőrsérülésekre is jó gyógyszer. Az utóbbi, a nagy útifű viszont val

Van egy földdel erősen összekeveredett homokkupacunk, ami tulajdonképp macskavécéként szolgál a környék számára. Ott nőtt ez a gombacsoport, nem tudom mi lehet. Elég nagy termetű, 20-22 cm magas a legnagyobb példány.  Valamilyen tintagomba talán? Gombászásban járatos olvasóim segítségét kérem.  Szerdai állapotában így nézett ki: Péntek reggelre ilyenné vált:

Még nincs itt a Nagy Nyárzáró Hidegfront, de már látni néhány konkrétabb jelét az ősznek, mint a múlt héten. Akácok, betegen és sárgán: Mezei juharfák termései, sárguló levelei: Nyesthulla (éljenek a quadosok) Fapofa: Magas aranyvessző hervadási fázisai, az időben visszafelé: Ennél a növénynél megakadtam, azonosításához segítséget kérek, hátha valaki ismeri. Komposzttal az erdőbe került kannavirágok, egzotikus hangulatú bodzadzsungel: Fagyaltermések: Földibodza: Kecskerágó, még nem nyiló papsapkákkal: