Az egynyári gazokról, gyepben nőtt gezemicékről már volt szó. Úgy gondolom azonban, hogy a kertben állandóan előretörő évelő gazok vegyszermentes kipusztításának technikája is megér egy bejegyzést. Itt nem az egynyári, magpotyogtató, hihetetlen gyorsan szaporodni képes gazok: paprikagyamok, paréjok, pásztortáskák kiirtásáról szeretnék írni, vagy a kertet lelepő bodza meg komló eltüntetéséről, hanem a megennivalókat megátalkodottan terror alatt tartó, mindent túlélő haszonnövény-fojtogató zöldekről, amelyeket alig lehet kipaterolni: a
perjéről,
csucsorról, csorbókáról, kákicsokról.
Amelyikőtök újonnan alakít ki veteményest, fel fogja ismerni a dolog jelentőségét, amikor fél kézzel a derekát fogva, féllel a gyökeret rángatva, közben hangos nyögést hallatva próbálja meg eltávolítani a betolakodót tövestől…
A dolog aktualitását a szántás előtti kertletakarítás megkezdésén kívül az adta, hogy a héten a kezembe akadt a Kerti Kalendárium lapocska októberi száma. Ebben egy kiváló cikk olvasható Dr. Terbe Istvántól a gyomok csoportosításáról. Bárcsak évekkel ezelőtt olvashattam volna ezt a csokitáblánál is kisebb cikket! Sok fölösleges munkától meg derékszaggatástól kíméltem volna meg magam. Olvassuk hát ezeket a tanulságos sorokat!
Jól tervezett vetésforgó
A jól szerkesztett vetésforgó a gyomirtó szer szerepét is majdnem betölti, ha nem is helyettesíti teljesen a vegyszereket, de jelentős mértékben fékezi az elgyomosodást. A zöldségféléket – hasonlóan a szántóföldi növényekhez – ilyen tekintetben négy csoportra osztjuk:
-gyomirtó növények, amelyek termesztésével a gyomokat is irtjuk (pl. paradicsom, burgonya, paprika, csemegekukorica)
-gyomfojtók, amelyek sűrű állásuk, vagy nagy levélzetük miatt nem engedik a gyomok kifejlődését (pl. fejes káposzta, tök)
-gyomnevelő fajok, amelyek lassú csírázásuk, csekély talajtakarásuk következtében nem képesek megakadályozni a gyomok kelését és elszaporodását (pl. sárgarépa, vöröshagyma, petrezselyem),
-a gyomosító növényekhez olyan fajokat sorolunk, amelyek elszórt és újra kelő magjuk, a talajban maradt gyökerük miatt még a következő évben is nagy számban kikelnek a táblán (pl. rebarbara, torma, napraforgó).
Falusiasan szólva ezeket a szavakat a kéménybe kéne felírni, vagy minden kerti tanácsadó könyvet ezzel kéne kezdeni. Ha a művelésnél, a vetésforgó kialakításánál ezt figyelembe tudtam volna venni, ezerszer könnyebben ment volna a munka. Mert hát miket bénáztam én évek óta ezzel!
A kertünk 1200 négyzetméter, régóta művelt, igen agyagos, de javított, nem kirívóan jó termőképességű talajjal bír. A beletelepített növények sok munkával ugyan, de meghálálják a gondoskodást, tűrhetően teremnek.
Egyetlenegy évben, 2004-ben volt a kert nagyon elhanyagolt, egyikünk sem tudta több ok miatt megművelni. Az elhanyagolás alatt olyan növények telepedtek meg, amelyeknek a megtelepedéséhez elég volt egy-két nap, eltávolításához viszont több év: acat, kákics, tarack, csorbóka, csucsor. Szörnyen nézett ki minden. A gyökérzöldségeket öles gazból ástuk ki ősszel. Magról kelt dió-és meggycsemeték és egyéb gezemicék, koktélparadicsom szintén vadon nőve,magról, kiszáradt kapor, édeskömény, magszárba ment retek, saláta mindenütt, és közbül gazok, évelők és egynyáriak vegyesen. Ebből kellett egy tiszta, gondozott kertet alakítanunk.
Nem tekintettem megoldásnak a gyomirtózást: a vegyszer mivolta mellett nem pusztítja ki a föld alatti növényi részt, sokra megyek egy olyan permetezéssel, ami után három héttel az egész kert megint gaztól zöldell! A fekete fóliát sem tudtam használni: a begazosodott rész több száz négyzetméter nagyságú volt, növényi mulcsot egy hektárról se tudtam volna talán beszerezni ehhez! Emiatt forró víz és hasonló eljárások se jöhettek szóbal Amellett meg nem akartam még a petrezselyemzöldet is boltban venni, saját termésre áhítoztam. Úgy kellett tehát megoldanom, hogy hízzon a bárány és száradjon a farkas egyidőben: a gyom egyszerre dögöljön ki, de veteményezni is tudjak. Abban az időben még nem neveltünk a tyúkoknak takarmányt, a kert fele „üresjáraton” volt, a szomszédból reménytelenül terjedt át a gaz. Megpróbáltuk a kert hátsó felét kiadni árendába, hogy valaki művelje, de senkinek se kellett, még ingyen se: túl pici volt, ráadásul igen gazos. Egypárszáz négyzetméteres, csucsoros-kákicsos kertvéget árendába kiadni, micsoda gondolat? Rá kellett jönnünk, hogy itt a dolgot saját magunknak kell valahogy, tíz körömmel megoldani.
A megoldáshoz segítő összes tudományom alapja az volt, hogy a sűrű vetemény alatt kidöglik a gaz, illetve hogy a sok kapálás és a gyökerek szorgos szedegetése is megtisztítja a földet a betolakodóktól (korszakalkotó, nem? J ). Ehhez jöttek hozzá azok a tippek, amiket a szomszéd nénitől hallottam.
A két kritikus pont a kert eleje és vége volt: elöl a jobb oldali szomszédtól érkezett az acat pelyhes magjaival (a szomszéd kert akkor még sokkal elhanyagoltabb volt), és a baloldalt zajló építkezés egy év óta ott hedergő földkupaca alattomban szolgáltatta az elszánt, fegyelmezett csucsorkatonákat és csorbókákat.
Először is megszánttattuk lóval a kertet, aztán meg is lett ganézva. A kert végébe pedig takarmányrépát ültettünk a tyúkoknak téli csipegetnivalóra. Jobban el se szúrhattuk volna. A répás igazi gyomszaporító lett, gyönyörű, virágzó, majd pirosan termő csucsortövekkel, sárga kákicsokkal és gyeppel. Aki meg szántott, valahogy belehúzott a kerti útból egy csomó füvet meg tarackot a termőföldbe a kert egész hosszán, és a fogassal nagy műgonddal szétterítette a gyökereket a talajban, a jó kis ganézott földbe. Kész volt az 1200 négyzetméteres ágyás a gyomoknak, úgy, hogy nem is tudtunk róla, csak nyár derekán jött a szörnyű felismerés… Nem kell magyaráznom ezek után, hogy miként festett a kert 2004-ben és 2005-ben.
Ekkor jött két boldogító esemény. Először is szomszéd néni – látva küzdelmünket – ajánlott egy kistraktorost, aki alaposabb talajmunkát végzett. Másodszorra meg – hirtelen ötlettől vezérelve – a kert végébe répa helyett kukoricát ültettünk.
A mélyebb szántás miatt rengeteg tarackcsomót ki tudtunk szedni a földből. A sűrűn vetett kukorica miatti árnyékban az évelő gazok már hamar visszafejlődtek. Az intenzív javulás azonban most őszre volt észlelhető. Valahogy idén tavasszal esett le igazán a tavalyi év tapasztalatait mérlegelve, melyek voltak azok az ágyások, amelyek alatt istenigazából meggyérült a gaz. A kukoricát és a krumplit csoportosítgattam még csak a tavasszal ennek megfelelően, de az eredmény kézzelfogható volt. A csucsort a kukorica pár év alatt úgy elintézte, hogy csak egyetlen szálat találtam szedéskor a hajdani dzsumbi helyén. A korábbi acattelepbe vetett Sárpo Mira viszont minden várakozást felülmúlt.. A lassan hajtó krumpli közt eleinte az acatok igen elszaporodtak, ezeket nagy óvatosan bicskával böködtem ki, hogy a föld alatti részt ne sértsem meg.
A kapálás és a hatalmas zöld lombozat elég volt ahhoz, hogy fél év alatt kisorvassza a melegrajongó acatokat.
Az idei könnyebbség csúcsa a rotakapában nyilvánult meg, amivel tavasszal bővítettük a kerti eszköztárat… A letermő zöldségek helyét a fölásás után kicsit megdolgoztuk, úgy vetettem el mindent újra. Mivel mélyebben porhanyít a gép, egész hosszú, kígyónyi gyökereket rángattam ki a földből. Egészen kellemesen tiszta darabok maradtak a kertben. Az évelő perje helyett valami egynyári muharfélék nőttek benne a paréjokon kívül, azt seggreülős lendülettel nyár derekán egyszer kihuzigáltam.
Most azonban eldöntöttem, hogy a fenti kis leírást ötvözöm a tapasztalataimmal, és ennek alapján fogom az ágyásokat elrendezni! Idén valahogy ösztönösen törekedtem is erre, ezért tudok előremozdulni.
A kert elejében – amely a legperjésebb rész volt évek óta, különösen, mert itt fordult a traktor, és emiatt a szántás sokszor tökéletlenül sikerült – berendeztem egy kis ágyást az átteleltetésre szánt zöldségféléknek, ide vetettem spenótot, neveltem áttelelő pórét, petrezselymet, kelt, retket. Azért tehettem ezt meg, mert korai csemegekukorica volt itt korábban, Juliskababbal vegyest, ami alatt csak paprikagyamok voltak, azt meg egykettőre ki tudtam nyűni. A kert végében a jövő évben is kukorica lesz, kell, hogy valami védjen a leselkedő Petőfi utcai lakosoktól… J. A gaztisztítási adu azonban a Sárpo Mira krumpli, aminek a nagy zöld lombja olyan jól megfojtogatta a tarackot. Most úgy rendezem el az ágyását, hogy a legfertőzöttebb részre essen, ahol azonban még sose volt krumpli. Így a bőventeremtető, de gazirtó vetésforgó szempontjait teljesíteni tudom!
Még néhány sort szeretnék arról is írni, hogy az egyes növények körében milyen gyomvonzó képességet tapasztaltam.
A gyomirtó típusúakhoz én a paprikát nem sorolnám ilyen biztonsággal… Tény, hogy amellett, hogy ezek a növények elfojtják a gazt, az is talajpucoló, hogy a krumplit, kukoricát kapálni, töltögetni szoktuk! Gyomfojtónak tapasztaltam a káposzta-és tökfélék mellett a zöldbab nagyobb bokrú fajtáit is, és ez teljesen igaz a perui földicseresznyére is. A gyomszaporítók közt van a kerti vetemények legnagyobb része, a gyökérzöldségek is. A cékla nálam különösen cefetül néz ki, még az a szerencse, hogy csak paprikagyamban áll nyakig… Valamilyen oknál fogva a borsó is így viselkedik. A palántázott ágyások kisdedkorban egytől-egyig gyomszaporítók, a kis mákok, hagymák, brokkolikisdedek egyaránt kapálásra szorulnak, ugyanígy a parasztkerti virágok is. A gyomszaporítók betakarítása azonban a legtöbb kertben gyomritkító hatású is, hiszen a zöldségek felásásával a lecsoffadozó gyomszárak is kijönnek, és ilyenkor elszántabb kertészek mindig félrehordják, majd a szomszédok kellő ingerlésével egy-egy párás estén elégetik azokat. A répák helye ilyenkor aránylag tisztán marad vissza.
A gyomosító kerti növények közt első helyen szerintem a mák meg az endívia áll. A tavalyi vetemények helyén még most is lehet belőlük találni. A saláta is csinál ilyen trükköket, még a kerti út nyírott gyepében is találtam lollo rossót egyik évben! Különben ez a gyomosítás relatív, hiszen az ilyen „gyomok” milyen jól esnek a rántott csibe mellé! Meg gyomosodást a lusta kertész a gondatlan betakarítással maga is előidézhet, gondoljunk csak a tavasszal árvakelt krumplikra, répákra, hagymákra!
Ezt átgondolva – illetve a notóriusan begazosodó részeket figyelembe véve – egy igen egyszerű gyomritkító elrendezést találtam ki. Rövid lényege: a tarackos részre (ahol tavasszal mák, saláta, korai sárgarépa, karalábé, hagyma volt) jön a gazirtó hatású krumpli, a krumpli helyét mákkal, salátával, hagymával és más hasonló zöldségekkel fogom betelepíteni. A „félfertőzött” parcellában (ez volt a bab, cékla helye) csemegekukorica fog nőni több szakaszban. A kert csucsorral veszélyeztetett végén pedig a földicseresznye nagy napernyői fognak nőni, meg tökök. A gyomszaporítók helyén gyomfojtó-gyomirtó növények lesznek, így a talaj még művelhetőbb lesz, kevesebb derékgyilkos munkával.
Jó, hogy már a növények elrendezésével is mérsékelhető a dzsungel, de a kifent kapának meg a gyamszurkálónak akkor sincs párja, ezt ne feledjük el. Évelő gazoknál pedig az eltüntetésükre azonnali, instant megoldást nemigen lehet adni, több év kell a házikert teljes kipucolásához. De hát a kertész fő erénye a türelem, fő fegyvere pedig a kapa, ezt ne feledjük el!
