Évzáró - 12 hónap, 12 kép
2 hónapja
Téli zöldségek kicsi kertje
Idén áprilisban - a néhányféle áttelelő zöldséggel kapcsolatos tapasztalataimat összegezve - megfogadtam, hogy egy egységes, kompakt kis kertet fogok létrehozni tél alá vetendő zöldségeim számára egy, a szántás alól kivont kis területen. Terveim szerint itt majd szép sorokban termett volna a sok hidegtűrő levélzöldség és hagymaféle. Nagy reményeket fűztem az ezidőtájt megvett kistrakihoz is a majdani ágyás kialakításánál. Most, így október vége felé ballagva leírhatom, hogy sikerült a kis kertet összehoznom - ó, de még nagyon messze járok az általam elképzelt tuti kis teleltetős parcella ideáltípusától! Azért valami eredményről beszámolhatok.
Először a kialakításról. A kert elején jelöltem ki egy 40 m2-es parcellát a telelő vetemények számára, ez már az eredeti terveimben is így szerepelt.
A placc első felén tavasszal korai zöldborsó volt, utána lerobiztuk, kiszedtem a tarackgyökereket, és csemegekukoricát ültettem a helyére. Ez letermett szeptember végére, lenyestem a töveket, a tuskókat kiszedtem a földből. És kiélvezhettem, hogy a kukorica gyomirtó hatású növény.... mert a kert egyik leggazosabb része volt itt tavaly, méteres tarackgyökerekkel a földben. Most meg az egyszeri gyökérszedés és a kukoricaültetés után a tuskókkal együtt csak paprikagyomot szedtem ki, meg egy-két acatot. Elegendő volt kapával leművelni a területet, ami itt igen nagy szó.
A másik részben termett a Malinowy Ozerowski paradicsom, meg egypár tő paprika. Ezeknek is már leáldozott, meg is tisztogattam a helyüket, a karókat kirángattam, a szárakat eltüzeltem. Ennek a helyén még furkós a föld, megkapálni nem volt időm, szerencsére annyira nem gazos, bár a terület másik fele patyolat hozzá képest. Végre egységes a vetés helye, nem itt-ott szétdobált parcellákban teremnek a zöldek. Így sokkal kezelhetőbb is.
Másodjára pedig a szépen kitervelt ültetés megvalósításáról.
Az áttelelésre szánt póréhagymám egész takaros.
Egy kört tavasszal neveltem már sarjhagymával együtt kiültetésre, azt Laci lekaszálta véletlen a motoros kaszával. Így - próba, szerencse - májusban csináltam ládába egy pótvetést, amit júliusban palántáztam ki. Ebben már sarjhagyma nem volt, csak áttelelő póré. Most már fajtát is célirányosan választottam. Két igazán jól telelő fajta van, a Tétényi áttelelő és az Elefánt. Nekem az Elefántot sikerült beszereznem, és kinevelnem is. És az a gyanúm, hogy a kikaszálás utáni pótvetés ideje még alkalmasabb volt, mintha már tavasszal kipalántáztam volna ide a hagymákat, aztán egész júniusban senyvedeztek volna a dög melegben. Így sarjhagyma nincsen. Helyette a maradék dughagymát raktam el, meg két fej fokhagymát szétszedve. Nem tudom eléggé megköszönni Fernel kedvességét, aki küldött nekem elevenszülő fokhagymát, ezzel is bővülhetett az ágyás. Madárhálót kell majd kerítenem rá, hogy a szomszéd diófáján kotlászó varjak ki ne huzigálják a tél folyamán a hagymákat, más gondom nem lesz vele.
Matador spenótot is vetettem, a fele ki sem kelt.
Reménykedem, hogy az eső még megindíthatja a kelést. A másik sor csírázása azonban megfelelő.
Kínai kelem idén nem is volt, mert egész egyszerűen nem kaptam magot. Annyira nem is hiányzott, hogy őszinte legyek.
Vetettem a Téli vajfej salátából. Ez igen pocsékul kelt szintén, de ennek általam ismert két oka van: 1.csak a leggagyibb magfajtából volt kapható akkor, amikor kerestem, 2.mögé volt telepítve az augusztusban vetett zöldborsó, amit Nyunyi csemegézési célzattal sűrűn látogatott, zsiráfmintás rózsaszín gumicsizmájával átgázolva az ültetvényen, minden szülői intelem ellenére. Azért egypár tövecske van, de a tavalyi levélbőségről - amikor még karácsonykor is ezzel díszítettük a vacsorástálat - letehetünk.
Az őszi mákot elvetettem két hosszú, girbegurba sorba, remélem szebb lesz, mint az idei tavaszi. A magok még bent kuksolnak a földben, a mai eső és a jövő hétre beígért enyhécske idő talán csírázásra serkenti őket.
Sikerült leveles kelt és áttelelő kelkáposztát (Adventit) is vetnem. Most palántakorúak, de nem a teleltetős kertecskében vannak még. A héten tervezem őket odatelepíteni. Nyunyi a színes vetőmagtasakokból - amikkel az elvetett sorokat megjelöltem -, kukoricacsutkából, borsóhéjból és virágszirmokból sárral elegyített tortát főzött, amíg én mással foglalkoztam a kertben. Így nincs semmi, ami alapján meg tudnám különböztetni az egy ágyásba, de külön félsorokba rendezett palántákat: melyik a leveles, és melyik a fejes kel. Mindegy, tágas kötésbe rakva majd jövő tavaszra kiderül, minek kell leveledzenie vagy fejesednie.
Így részben teljes az áttelelő kert. Ami még hiányzik, az a petrezselyem, ezt vetni nem fogok, csak a kiszedett nyamvadék petrezselymekből ültetek majd vissza pár tövet zöldnek. Megkísérlem a szárzeller átteleltetését, mert úgy vettem észre, elég jól bírja a fagyot. Csodát tőle nem várok, csak egy kis zellerzöldet... Ugyanígy becsoportosítottam egy nagyobb édesköménytövet is, ami egypár fokban is friss zölddel szolgál.
A bimbós kel kimaradt, téli vetésű zöldborsóval meg nem szeretnék foglalkozni. Igaz, hogy sokkal korábban hajtott, de csak egy héttel hamarabb termett.
A zsebkertben elvégzendő még a komplett gazolás, a tél előtti porhanyító kapálás, erős fagy és varjak elleni védelem, petrezselyemsuli készítése és palántázás. Ezt még ebben a hónapban be szeretném fejezni. Aztán jöhet az utolsó lépés: hozok három karót, és egy tízméteres bálamadzagot. A három karót leütöm, közé madzagot húzok, ráakasztok valami színes rongyot, hogy a traktoros bácsi tudja majd a szántáskor: eddig és ne tovább, a telelő zöldségek kis birodalmába ekével belépni tilos!
Magyar pásztorok időjóslása
Hétfőn tűzifát rakodtam, mert drága kutyikánk rájött, hogyan tud felmászni a farakásra, és onnan távozni az udvarból a szomszéd kertjébe, ledöntve a gonddal felhalmozott, de amúgy behordásra váró hasábokat. Miközben a kuglikat szórtam a talicskába, jellegzetesen sipító és csikorgósan dörmögő hang jött a távolból. Innen már sejtettem, hogy hamarosan megváltozik az idő. Ugyanis amikor a nyolc kilométerre levő mosoni vasútállomás megálló vonatainak csikorgása itt is jól hallható ( ez a sipító hang), és ott a hangosbemondó fülrepesztően üvölti, hogy "Euregio Regionalzug fährt am Bahnsteig vier ab..."(ebből nálunk már csak a dörmögő csikorgás hallatszik), ezt esetleg vasárnap délelőtt még a Máriakálnokból átcsendülő harangszó színezi, illetve a tsz felől erősen árad a ganészag, lehet tudni, hogy az időjárás hamarosan eltaknyosodik, iparkodhatok a fa hordásával.
Ezt az esőígérő infót kiegészítve azokkal a köztapasztalati tényekkel, hogy ha udvara van a holdnak, 3 napon belül eső lesz, ha a nap vörösben nyugszik, szél lesz, ha nagy a holdvilág, fagyni fog, ha a szél fúj, nem fog fagyni, és ha a felhőben zöld csík látszik, jégeső jön, egészen jól meg lehet jósolni az időjárás alakulását még a mai műholdképes-radaros időjárás-előrejelzések korszakában is. És ezek csak hiányos félismeretek. Azok az emberek, akik egész életüket kint a szabad ég alatt töltötték, és a munkájukat alapvetően az időjárás határozta meg, sokkal tapasztaltabbak voltak ebben, és a természet minden egyes jeléből tudták, mi lesz a tennivalójuk az elkövetkezendő napokban. A már említett Hasznos tudnivalók(Magvető, 1986) című könyvből, amelynek Hasznos tudnivalók innen-onnen című fejezetében, amelyet Vajda Ferencz gyűjtött össze 1899-ben az egyik alpont a Magyar pásztorok időjóslása címet viseli. Itt a teljes tárháza olvasható az ilyen időjárási tapasztalatoknak. Igaz, némelyik megfigyelés az abból levont következtetéssel együtt nekem kissé meredek, de mindenféleképpen tanulmányozásra érdemes a népi bölcsességeknek ez a kis gyűjteménye.
"Ha a nap keltével tisztán mutatkozik, forróságra mutat, de ha tüzesen mutatkozik, az nagy és sok szelet jelent. -Ha felkelte előtt zöldes-veres felhők látszanak: eső, ha sugarai még felkelte előtt mutatkoznak, hideg idő várható, ha felhők közül süt ki a nap: hideg idő következik. Ha sugarai megtörve látszanak, hideg idő és esőzés. Ha nagyon melegen süt ki a felhők közül: szintén hideg; ha veresen süt ki s forráz: szél lesz; de ha csak veresen süt ki a felhők közül s nem nagyon forráz: esők. Ha napkeltével vereses felhők látszanak: eső, ha napközben nagyon forrón süt ki a nap: szeles eső lesz. Ha a nap mintegy egy órányi időre kisüt és aztán elgyengül, s sugarait a felhők közül löveli ki: jégeső következik. Ha a nap keltével körülötte mintegy kör látszik, az hideget jelent, épp úgy, ha nagynak látszik reggel a nap (nagy nap van).
Ha nyugtával felhők veszik körül a napot: tiszta idő várható; ha ezen felhők azonban veresek és tiszták: kevés, de erős szelek következnek, de ha a szelek által támadtak ezen felhők a nap körül: gyakran hideg időre készülhetünk.
- Ha nap nyugtánál balfelől (délről) sötét felhők mutatkoznak, közeli eső. Ha nyugtával visszapillant, és északon veres, délen fekete felhők veszik körül: tiszta, de hideg idő várható. Ha az ég nagyon feketének mutatkozik, mutatja, hogy a patakok, források és kutak kiapadtak. Ha nyugtával felhők borítják el, szeles eső következik.
Ha holdfogyatkozás idején a hold udvar tiszta: a szél, mely azon időben uralkodik, megváltozik.
Ha a hold felhőkkel van borítva: hideget jelent. Ha a hold tiszta, folt nélküli: tiszta idő várható;ha felhőkkel van körül véve, az hideg, esős időt jelez. Ha újhold 3-4. napján a hold sugarak el vannak sötétedve: sok eső; ha a holdudvar tűzveres: hideg és nagy eső várható; szintígy, ha karikák veszik körül. -Ha hollók csoportosan mutatkoznak és sokat repkednek; ha a legyek tömegesülnek, erősen csípnek és hangosan donganak: biztosan várható az eső.
Ha a bakok és kandisznók szinte telhetetleneknek látszanak a szeretkedésben; a disznók sokat fetrengenek a sár és mocsárban; a helyet, ahol legelnek, mélyen feltúrják; ha a kutyák erősen vájják a földet; a farkas a nyáj vagy a tanyák körül settenkedik; az ökrök és a tehenek a vízbe mártják szájukat anélkül, hogy igyanak; a sertések észak felé fordítják fejöket, s szaglásznak a levegőben; végre ha a ludak és kacsák hápogva mennek: e jelek hidegre és hosszas esőzésre mutatnak. - Ha a kakas éjjel fölkel, hogy kukorékoljon, reggelre megváltozik az idő és többnyire felhős idő lesz. Hideget jelent még, ha a csürhe gyors szaladással érkezik be a faluba."
Ugyanitt a közelítő esős idő jeleit is megtudhatjuk (ahogy Reisz András mondaná: "hátálmás ciklon álákíttya ídőjárásunkat a kísőbbiekben"):
"A magyar nép eső barométerei
Álmos vagyok,-barnul a hajam-, bogaras a jószág,- beszorult a hordó akonája,-beszorult a csutora födele,-behallik a szomszéd harang,-bőrke szalonna meglágyult,-brekegnek a leveli békák,-csereg a gyöngytyúk,- csípnek a balhák,- dühösek a méhek,- fecskék alant járnak,- foltosodik a kövezet,- feszül a ládafia, ablakráma,- ficzkándozik, csutkát, rongyot tép a disznó,- halottal álmodtam,- kelepel a pók,- kapa, kasza feketedik,- kemény a harang kötél,- kiabál a drótos,- lecsap a füst,- ludak, kacsák örömükben nem férnek a tóban, vízben,- mosdik a macska,- megereszkedik a húr,- megcsurran az ablak,- messze ellátszik a hegy,- nedvesedik a só,- porban hentereg a szamár,- pipál a hegy,- pezseg a sok hangya,- rikoltoz a páva,- sokat szólnak a kakasok,- sok a csillag,- szemtelenek a legyek,- száraz a tenyerem,- szoros a zsákmadzag,- tyúkszem fáj,- tyúkok, verebek fürödnek,- udvaros a hold,- viszket a fülem:
eső lesz."
Pont.
Régi paraszt regulák az időkről (2. rész)
Ilyen nyálkás időben nincs is jobb, mint felcsavarodni a radiátorra, kandallóra, cserépkályhára, forró csoki és házi baracklekváros piskótatekercs kíséretében, és régi könyveket olvasni. Lapozzuk tehát fel a Magyar Hírmondót, olvassuk az 1748-49-es Győri Kalendárium sorait az őszi időjárás paraszti reguláiról!
SZEPTEMBER
Ha Egyed napján szép az idő, utána négy napig jó idő lészen; és ha az ég dörög ezen a napon, a jövő esztendőre bőséget várhatni.
Máté evangélista napján ha szép az idő, tartós lészen, és a jövő esztendőre sok gyümölcs terem.
Szent Mihály napján ha az ég dörög, jó őszt, de nagy telet várhatni; ha sok makk lészen ekkorra, sok hó lészen Karácsony előtt; Szent Mihály napja után ha a fagubákban férgek találtatnak: bőséget, ha legyek: hadakozást, ha pókok: dögös időt jelentenek; ha ezen gubák még zöldek: bő nyarat, ha nedvesek: nedves, ha szárazak: száraz nyarat jelentenek.
A gólyák, fecskék, vadludak, darvak ha hamar elmennek, hamar hideget várhatni.
OKTÓBER
Ha ebben a hónapban a fáknak levelei soká hullanak le, nagy telet, ha hamar elhullanak, hamar hideget és a jövő esztendőre bőséget jelentnek; ha sok levelek maradnak a fákon, sok hernyók támadnak jövendőre.
Hány napokig tart a hó, mely ebben a hónapban esik, annyi ideig tart a tél, és hány nappal esett először újság előtt, annyiszor elolvad a télben.
Midőn eljő Simon Judás
dudorog, fázik a gatyás.
NOVEMBER
Mindenszentek napján a cserfáról vágj le egy ágat, ha száraz belöl: kemény tél, ha nedves: nedves tél lészen; ha ez a nap nedves: lágy telet, ha tiszta, erős, havas telet mutat.
Vizsgálják a parasztok Márton lúdja mellecsontját is, mely ha veres: nagy hideget, ha fejér: sok havat, ha fekete: esős őszt és állhatatlan, változó, háborgó, rút telet várnak.
Erzsébet és Katalin napján micsodás az idő, Karácsony havában olyas.
A liszt, mely ebben a holnapban készíttetik, legállandóbbnak tartatik, az ekkori tojások sokáig jók maradnak.
Enyhe, első, talajmenti
Igaz, hogy enyhe, első és talajmenti, de bizony fagy volt az éjjel, deres volt minden pirkadóra. A kert hátsó, hidegebb részében kárt is okozott az utolsó paradicsom- és paprikatermésekben. Feladhatom a füge beérésének reményét is. A virágok szerencsére már biztonságban, a telelőben melegednek.
Nálatok mi a helyzet fagyügyben?
Tejfölös bableves és sós lepény
Főzni tanulós nagylány koromban a recepteket két forrásból tanultam: közismert ételeknél az volt az instrukció, hogy nézd meg a Horváth Ilonában, aztán voltak olyanok, amit gyakran főztünk-ettünk, de receptje az nem nagyon volt. Kilencvenegy esztendőt megért, kemény-szigorú nagyanyám megmutatta mindet, az elkészítés minden apró fortélya a "kezében" volt, de elmondani nem nagyon tudta a receptet. Állagok, mozdulatok, arányok játéka volt az ő tudása.
Ezek közé a recept nélküli, népi ételek közé tartozott ez a korántsem korszerű, egyáltalán nem paleolit ételpáros, a tejfölös bableves és a sós lepény. Mama mindig pénteken, sőt nagypénteken készítette. Suli előtt küldött el a bolta, hogy hozzak "öt forintér illesztőt". Aztán nekiállt "dagasztannyi", és mire jöttünk haza a suliból, készen-forrón várt minket a remekmű. A készítés módja tőle, a kilóra-dekára bontott recept az egyik rokon asszonytól származik. A lépték nem a mai háztartásokra van szabva, hanem a régi. hat-nyolcgyerekes családokra.
Sós lepény
1,5 kg lisztet tálba teszünk, 5 dkg élesztőt tejben, pici cukorral felfuttatunk. Az 1,25 liter tejet és a felfuttatott élesztőt a liszt közé tesszük, 2 tojást, sót és négy evőkanál olajat is beleadunk. Addig dagasztjuk, amíg a kezünktől és az edénytől el nem válik. Egy órát kelesztjük, lisztezett deszkán kinyújtjuk, kizsírozott tepsibe tesszük. Bőven megsózzuk, olvasztott zsírral megkenjük, villával megszurkáljuk. Jó meleg sütőben sütjük.
Ebből a tésztából készült a kapros-túrós lepény is, a tésztára tejföllel összekevert, kaporral és sóval ízesített túrót kenünk.
Létszámunkhoz szabva a sós lepényt fele adagból készítettem, így is bőven elegendő lett: három lapos gáztepsire való mennyiséget adott ki. Tehét 75 dkg kenyérlisztet tettem a tálba, egy szárított élesztőt és egy jó nagy csipet sót szórtam bele. Hat deciliter tejet langyosítottam meg, azzal és egy tojással dagasztottam be a tésztát, végül beledolgoztam a két kanál olajat. (Lágy kelttésztát ad ki, olyasmi, mint egy tejjel készült pizzatészta). Jól megkelesztettem, aztán három részre osztottam.
Fél liternyi tarkababot a főzés előtti este beáztatunk, másnap sós vízben egy babérlevéllel bő vízben puhára főzzük. Amikor megpuhult, 2-3 deciliter tejföllel, 1-2 kávéskanál liszttel behabarjuk és a habarást jól ráforraljuk. Most jön ennek a végtelenül egyszerű ételnek az ízesítési trükkje: egy-két deci beleadott tejtől édeskésebb lesz, de ha valaki savanyítani szeretné 1-2 kávéskanál enyhe ecetet is tehet bele.
Számunkra ez a bableves a sós lepénnyel elválaszthatatlanul, szervesen összetartozik, egymás nélkül mit sem ér.
Első diótermés
Számunkra a kert elképzelhetetlen volt diófa nélkül, de siettünk, és az ültetéskor magunkra, nem pedig az unokáinkra gondoltunk, így hát három évvel ezelőtt a kertészeti árudában vásároltunk - nagy rábeszélésre, hirtelen elhatározásból - egy dióoltványt. Azóta már számtalanszor szóba került, vajon megérte-e a befektetett pénzt, mert hiszen a mi környékünkön a varjak számtalan vaddiófát ültetnek, s a legtöbben a termőre forduló, jó termésű fiatal fát egyszerűen kiássák és eltelepítik a kertben. Általában tavasszal ültetik, dréncsövet ásnak be mellé és azon keresztül öntözik, de így is rizikós az eredése.
A mi fácskánk szabadgyökerű volt, októberben ültettük nagy gödörbe sok komposzttal. Az első évben a többi diófával egy időben szépen kihajtott és egy szemet termett is. A következő télen pedig egy bekóborló tapsifüles köröskörül elrágta a kérget. A már jó másfél méteres növekmény elszáradt, a fa viszont élt, tőről, rejtett rügyből szépen kihajtott és bokrosodott. Nem tudhattuk, honnan eredt az új hajtás, vajon az alanyból vagy az oltott részből, termést pedig ebben az évben nem hozott, csak nőtt-nőtt rendületlen, úgy három méteres magasságig.
Aztán idén tavasszal észrevettük a jó harminc kis diókedvezményt, amiből beért tizenöt. Most az érkező hidegfront és eső hatására engedte szabadon a zöld burok őket. Nagy izgalommal hoztuk a kalapácsolt, és nem csalódtunk: nagyszemű, vékony héjú, jó olajos belű diónk termett. Szóval megérte az árát.
Remélhetőleg ne kell hosszú esztendőket arra várni, hogy a karácsonyi diós kalács a saját diónkból készüljön.
Hadd ajánljak a sokhasznú dióról még egy kis olvasnivalót AntalValitól, igen tanulságos és informatív.
Kiegészítés
Messzenéző Minyon kérésére beillesztettem a diófa fényképét.
Az előtérben egy mocsári hibiszkusz van, mögötte a diófa, a diófa mögött főzőtök- és cukkinitövek, hátul pedig a hétéves, már termő gyümölcsfák, az arányok és méretek érzékeltetése végett.
Undok évelők
Az egynyári gazokról, gyepben nőtt gezemicékről már volt szó. Úgy gondolom azonban, hogy a kertben állandóan előretörő évelő gazok vegyszermentes kipusztításának technikája is megér egy bejegyzést. Itt nem az egynyári, magpotyogtató, hihetetlen gyorsan szaporodni képes gazok: paprikagyamok, paréjok, pásztortáskák kiirtásáról szeretnék írni, vagy a kertet lelepő bodza meg komló eltüntetéséről, hanem a megennivalókat megátalkodottan terror alatt tartó, mindent túlélő haszonnövény-fojtogató zöldekről, amelyeket alig lehet kipaterolni: a perjéről, csucsorról, csorbókáról, kákicsokról.
Amelyikőtök újonnan alakít ki veteményest, fel fogja ismerni a dolog jelentőségét, amikor fél kézzel a derekát fogva, féllel a gyökeret rángatva, közben hangos nyögést hallatva próbálja meg eltávolítani a betolakodót tövestől…
A dolog aktualitását a szántás előtti kertletakarítás megkezdésén kívül az adta, hogy a héten a kezembe akadt a Kerti Kalendárium lapocska októberi száma. Ebben egy kiváló cikk olvasható Dr. Terbe Istvántól a gyomok csoportosításáról. Bárcsak évekkel ezelőtt olvashattam volna ezt a csokitáblánál is kisebb cikket! Sok fölösleges munkától meg derékszaggatástól kíméltem volna meg magam. Olvassuk hát ezeket a tanulságos sorokat!
Jól tervezett vetésforgó
A jól szerkesztett vetésforgó a gyomirtó szer szerepét is majdnem betölti, ha nem is helyettesíti teljesen a vegyszereket, de jelentős mértékben fékezi az elgyomosodást. A zöldségféléket – hasonlóan a szántóföldi növényekhez – ilyen tekintetben négy csoportra osztjuk:
-gyomirtó növények, amelyek termesztésével a gyomokat is irtjuk (pl. paradicsom, burgonya, paprika, csemegekukorica)
-gyomfojtók, amelyek sűrű állásuk, vagy nagy levélzetük miatt nem engedik a gyomok kifejlődését (pl. fejes káposzta, tök)
-gyomnevelő fajok, amelyek lassú csírázásuk, csekély talajtakarásuk következtében nem képesek megakadályozni a gyomok kelését és elszaporodását (pl. sárgarépa, vöröshagyma, petrezselyem),
-a gyomosító növényekhez olyan fajokat sorolunk, amelyek elszórt és újra kelő magjuk, a talajban maradt gyökerük miatt még a következő évben is nagy számban kikelnek a táblán (pl. rebarbara, torma, napraforgó).
Falusiasan szólva ezeket a szavakat a kéménybe kéne felírni, vagy minden kerti tanácsadó könyvet ezzel kéne kezdeni. Ha a művelésnél, a vetésforgó kialakításánál ezt figyelembe tudtam volna venni, ezerszer könnyebben ment volna a munka. Mert hát miket bénáztam én évek óta ezzel!
A kertünk
Egyetlenegy évben, 2004-ben volt a kert nagyon elhanyagolt, egyikünk sem tudta több ok miatt megművelni. Az elhanyagolás alatt olyan növények telepedtek meg, amelyeknek a megtelepedéséhez elég volt egy-két nap, eltávolításához viszont több év: acat, kákics, tarack, csorbóka, csucsor. Szörnyen nézett ki minden. A gyökérzöldségeket öles gazból ástuk ki ősszel. Magról kelt dió-és meggycsemeték és egyéb gezemicék, koktélparadicsom szintén vadon nőve,magról, kiszáradt kapor, édeskömény, magszárba ment retek, saláta mindenütt, és közbül gazok, évelők és egynyáriak vegyesen. Ebből kellett egy tiszta, gondozott kertet alakítanunk.
Nem tekintettem megoldásnak a gyomirtózást: a vegyszer mivolta mellett nem pusztítja ki a föld alatti növényi részt, sokra megyek egy olyan permetezéssel, ami után három héttel az egész kert megint gaztól zöldell! A fekete fóliát sem tudtam használni: a begazosodott rész több száz négyzetméter nagyságú volt, növényi mulcsot egy hektárról se tudtam volna talán beszerezni ehhez! Emiatt forró víz és hasonló eljárások se jöhettek szóbal Amellett meg nem akartam még a petrezselyemzöldet is boltban venni, saját termésre áhítoztam. Úgy kellett tehát megoldanom, hogy hízzon a bárány és száradjon a farkas egyidőben: a gyom egyszerre dögöljön ki, de veteményezni is tudjak. Abban az időben még nem neveltünk a tyúkoknak takarmányt, a kert fele „üresjáraton” volt, a szomszédból reménytelenül terjedt át a gaz. Megpróbáltuk a kert hátsó felét kiadni árendába, hogy valaki művelje, de senkinek se kellett, még ingyen se: túl pici volt, ráadásul igen gazos. Egypárszáz négyzetméteres, csucsoros-kákicsos kertvéget árendába kiadni, micsoda gondolat? Rá kellett jönnünk, hogy itt a dolgot saját magunknak kell valahogy, tíz körömmel megoldani.
A megoldáshoz segítő összes tudományom alapja az volt, hogy a sűrű vetemény alatt kidöglik a gaz, illetve hogy a sok kapálás és a gyökerek szorgos szedegetése is megtisztítja a földet a betolakodóktól (korszakalkotó, nem? J ). Ehhez jöttek hozzá azok a tippek, amiket a szomszéd nénitől hallottam.
A két kritikus pont a kert eleje és vége volt: elöl a jobb oldali szomszédtól érkezett az acat pelyhes magjaival (a szomszéd kert akkor még sokkal elhanyagoltabb volt), és a baloldalt zajló építkezés egy év óta ott hedergő földkupaca alattomban szolgáltatta az elszánt, fegyelmezett csucsorkatonákat és csorbókákat.
Először is megszánttattuk lóval a kertet, aztán meg is lett ganézva. A kert végébe pedig takarmányrépát ültettünk a tyúkoknak téli csipegetnivalóra. Jobban el se szúrhattuk volna. A répás igazi gyomszaporító lett, gyönyörű, virágzó, majd pirosan termő csucsortövekkel, sárga kákicsokkal és gyeppel. Aki meg szántott, valahogy belehúzott a kerti útból egy csomó füvet meg tarackot a termőföldbe a kert egész hosszán, és a fogassal nagy műgonddal szétterítette a gyökereket a talajban, a jó kis ganézott földbe. Kész volt az 1200 négyzetméteres ágyás a gyomoknak, úgy, hogy nem is tudtunk róla, csak nyár derekán jött a szörnyű felismerés… Nem kell magyaráznom ezek után, hogy miként festett a kert 2004-ben és 2005-ben.
Ekkor jött két boldogító esemény. Először is szomszéd néni – látva küzdelmünket – ajánlott egy kistraktorost, aki alaposabb talajmunkát végzett. Másodszorra meg – hirtelen ötlettől vezérelve – a kert végébe répa helyett kukoricát ültettünk.
A mélyebb szántás miatt rengeteg tarackcsomót ki tudtunk szedni a földből. A sűrűn vetett kukorica miatti árnyékban az évelő gazok már hamar visszafejlődtek. Az intenzív javulás azonban most őszre volt észlelhető. Valahogy idén tavasszal esett le igazán a tavalyi év tapasztalatait mérlegelve, melyek voltak azok az ágyások, amelyek alatt istenigazából meggyérült a gaz. A kukoricát és a krumplit csoportosítgattam még csak a tavasszal ennek megfelelően, de az eredmény kézzelfogható volt. A csucsort a kukorica pár év alatt úgy elintézte, hogy csak egyetlen szálat találtam szedéskor a hajdani dzsumbi helyén. A korábbi acattelepbe vetett Sárpo Mira viszont minden várakozást felülmúlt.. A lassan hajtó krumpli közt eleinte az acatok igen elszaporodtak, ezeket nagy óvatosan bicskával böködtem ki, hogy a föld alatti részt ne sértsem meg.
A kapálás és a hatalmas zöld lombozat elég volt ahhoz, hogy fél év alatt kisorvassza a melegrajongó acatokat.
Az idei könnyebbség csúcsa a rotakapában nyilvánult meg, amivel tavasszal bővítettük a kerti eszköztárat… A letermő zöldségek helyét a fölásás után kicsit megdolgoztuk, úgy vetettem el mindent újra. Mivel mélyebben porhanyít a gép, egész hosszú, kígyónyi gyökereket rángattam ki a földből. Egészen kellemesen tiszta darabok maradtak a kertben. Az évelő perje helyett valami egynyári muharfélék nőttek benne a paréjokon kívül, azt seggreülős lendülettel nyár derekán egyszer kihuzigáltam.
Most azonban eldöntöttem, hogy a fenti kis leírást ötvözöm a tapasztalataimmal, és ennek alapján fogom az ágyásokat elrendezni! Idén valahogy ösztönösen törekedtem is erre, ezért tudok előremozdulni.
A kert elejében – amely a legperjésebb rész volt évek óta, különösen, mert itt fordult a traktor, és emiatt a szántás sokszor tökéletlenül sikerült – berendeztem egy kis ágyást az átteleltetésre szánt zöldségféléknek, ide vetettem spenótot, neveltem áttelelő pórét, petrezselymet, kelt, retket. Azért tehettem ezt meg, mert korai csemegekukorica volt itt korábban, Juliskababbal vegyest, ami alatt csak paprikagyamok voltak, azt meg egykettőre ki tudtam nyűni. A kert végében a jövő évben is kukorica lesz, kell, hogy valami védjen a leselkedő Petőfi utcai lakosoktól… J. A gaztisztítási adu azonban a Sárpo Mira krumpli, aminek a nagy zöld lombja olyan jól megfojtogatta a tarackot. Most úgy rendezem el az ágyását, hogy a legfertőzöttebb részre essen, ahol azonban még sose volt krumpli. Így a bőventeremtető, de gazirtó vetésforgó szempontjait teljesíteni tudom!
Még néhány sort szeretnék arról is írni, hogy az egyes növények körében milyen gyomvonzó képességet tapasztaltam.
A gyomirtó típusúakhoz én a paprikát nem sorolnám ilyen biztonsággal… Tény, hogy amellett, hogy ezek a növények elfojtják a gazt, az is talajpucoló, hogy a krumplit, kukoricát kapálni, töltögetni szoktuk! Gyomfojtónak tapasztaltam a káposzta-és tökfélék mellett a zöldbab nagyobb bokrú fajtáit is, és ez teljesen igaz a perui földicseresznyére is. A gyomszaporítók közt van a kerti vetemények legnagyobb része, a gyökérzöldségek is. A cékla nálam különösen cefetül néz ki, még az a szerencse, hogy csak paprikagyamban áll nyakig… Valamilyen oknál fogva a borsó is így viselkedik. A palántázott ágyások kisdedkorban egytől-egyig gyomszaporítók, a kis mákok, hagymák, brokkolikisdedek egyaránt kapálásra szorulnak, ugyanígy a parasztkerti virágok is. A gyomszaporítók betakarítása azonban a legtöbb kertben gyomritkító hatású is, hiszen a zöldségek felásásával a lecsoffadozó gyomszárak is kijönnek, és ilyenkor elszántabb kertészek mindig félrehordják, majd a szomszédok kellő ingerlésével egy-egy párás estén elégetik azokat. A répák helye ilyenkor aránylag tisztán marad vissza.
A gyomosító kerti növények közt első helyen szerintem a mák meg az endívia áll. A tavalyi vetemények helyén még most is lehet belőlük találni. A saláta is csinál ilyen trükköket, még a kerti út nyírott gyepében is találtam lollo rossót egyik évben! Különben ez a gyomosítás relatív, hiszen az ilyen „gyomok” milyen jól esnek a rántott csibe mellé! Meg gyomosodást a lusta kertész a gondatlan betakarítással maga is előidézhet, gondoljunk csak a tavasszal árvakelt krumplikra, répákra, hagymákra!
Ezt átgondolva – illetve a notóriusan begazosodó részeket figyelembe véve – egy igen egyszerű gyomritkító elrendezést találtam ki. Rövid lényege: a tarackos részre (ahol tavasszal mák, saláta, korai sárgarépa, karalábé, hagyma volt) jön a gazirtó hatású krumpli, a krumpli helyét mákkal, salátával, hagymával és más hasonló zöldségekkel fogom betelepíteni. A „félfertőzött” parcellában (ez volt a bab, cékla helye) csemegekukorica fog nőni több szakaszban. A kert csucsorral veszélyeztetett végén pedig a földicseresznye nagy napernyői fognak nőni, meg tökök. A gyomszaporítók helyén gyomfojtó-gyomirtó növények lesznek, így a talaj még művelhetőbb lesz, kevesebb derékgyilkos munkával.
Jó, hogy már a növények elrendezésével is mérsékelhető a dzsungel, de a kifent kapának meg a gyamszurkálónak akkor sincs párja, ezt ne feledjük el. Évelő gazoknál pedig az eltüntetésükre azonnali, instant megoldást nemigen lehet adni, több év kell a házikert teljes kipucolásához. De hát a kertész fő erénye a türelem, fő fegyvere pedig a kapa, ezt ne feledjük el!
Gyommesék a gyepben
gazok
,
gyep
,
virágok
5 megjegyzés
Bálint gazda gyönyörűen leírta,mennyire komoly feladat a gyeptelepítés és fenntartás. Szégyen-gyalázat, de nálunk messze nincsenek ilyen viszonyok.
i
Meglehetősen fajgazdag a kertünk fűnyíróval gondozott része. Eredetileg gyepnek készült, de a végeredmény inkább a faluszéli, természetközeli rétekéhez hasonló (szigorúbb mércével nézve igénytelen). Érdekesnek találtam ezt az igénytelen fajgazdagságot, hiszen az úgynevezett gyom tulajdonképpen nem más, mint gyógynövények, virágocskák halmaza. Van benne például közönséges gyíkfű,
Találtam útifüveket, nagyot és lándzsásat is, az előbbi tinktúra formájában köhögésre való, nyákoldó hatású természetes gyógyszer. Ez az az útilapu, amit a talpamra köthetnék, hiszen felületes bőrsérülésekre is jó gyógyszer.
Van még mezei katáng, ibolyák, meg vadfű/tarack is rendesen. Lájkolja fészen, akinek makulátlan a gyepe :-)
Gombahatározás S. O. S.
Van egy földdel erősen összekeveredett homokkupacunk, ami tulajdonképp macskavécéként szolgál a környék számára. Ott nőtt ez a gombacsoport, nem tudom mi lehet. Elég nagy termetű, 20-22 cm magas a legnagyobb példány. Valamilyen tintagomba talán? Gombászásban járatos olvasóim segítségét kérem.
Szerdai állapotában így nézett ki:
Péntek reggelre ilyenné vált:
Erdőjárás immár az ősz jegyében
Még nincs itt a Nagy Nyárzáró Hidegfront, de már látni néhány konkrétabb jelét az ősznek, mint a múlt héten.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
6 megjegyzés :
Megjegyzés küldése