Elmaradt képek
1 hete
Haranglábak
Csodás, régi, parasztkerti virágok, amelyek meglehetősen otthonosan érzik magukat a kertemben. Ezt az is bizonyítja, hogy szaporodnak, nem is akárhogy. Budaházy Edda is büszke lehetne rájuk.
Szóval, volt egy magról nevelt bordóm. Magányos szingliéletet élt évekig, bulizott a méhecskékkel és semmi magonc, sehol egy palánta.
Aztán, pont amikor kívánós terhes voltam, megkívántam ezt a lila-fehéret az egyik soproni kertcentrumban.
Kicsi volt, de tökös dögös és hamarosan szerelembe esett a bordóval, de azért lehetett ivari elhajlás a dologban, mer mind a kettő őrülten magzani kezdett. Ősszel még a járdarésből is kis harangláb-magoncok kandikáltak pajzánul.
Most már látszik az eredmény, az egyik sarj fehér, a másik rózsaszín, de a legtöbb sötét. Bordó.
Ha rajtuk múlna, az egész előkertet Kárpát-medencét betöltenék. Az ő magjaik is majd kikelnek a maradék résekben és felnőnek szépen. Betöltik a szabad helyeket a bokrok alatt és nem engedik elszabadulni a galád borzaskaták invázióját. De ha keverednek? Jajj, hát akkor összeomlik az ideológiánk? A virágoknak könnyű, ők felnőnek, a gyerekeinket viszont sok-sok szeretettel nevelgetni kell.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése