Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Nyáreleji idő

Vetni dinnyét vetettem, de nem apróztam el, egyenesen a ganédomb közepébe, az egy pont megfelelő hely a számára.

A palántázás terén a paprikák kiültetésében jeleskedtem. Ez a művelet egybeesett a mák ritkításával meg a mulcsolással: a kiritkított máknövényekkel azonnal takartam a paprikák talaját.

A kukoricát is muszáj volt kiritkítani, aztán meg megkapálni, ezt anyuci precízen elvégezte. A kelés elég jó, még majd fattyazni kell.

Öntözni is kellett a palántákat, a paprikákat, paradicsomokat, de nagyon jó, hogy ebbe a műveletbe a hétvégi több mint 10 mm eső alaposan besegített.

A kapálás és a gazolás egész héten ment, nincs is olyan rész, amelyet ne kellene állandóan tisztogatni, rettenetes nagy a gaz, szinte nem is lehet a végére érni.

Ilyenkor van emellett az az időszak, amikor a Gazdaszszony hátraroszog a kertbe, és mindig talál magának valami érdekeset, felfedez valami újdonságot.

Például azt, hogy érik az eper.

Meg hogy lehet már dézsmálni a zöldborsót. A hagyma pedig erdőbe ment át. Majd a sűrejét kiesszük, akkor lesz helye a többinek, hogy fejlődjön.

A cukkini méretes lapukat eresztett,

A sárgarépa pedig formás sort mutatott, miután kikotortam a húszcentis gazból.

Néhány érdekes dolog még: a Sub Arctic Plenty paradicsom már virágzik, pedig nálam még nem fordult elő olyan, hogy májusban termést sejtető virágokat hozzon bármely fajta paradicsom.

Mint megírtam, kétféle krumplink van. A petecsomókat, bogarakat egyforma "masszázsban" részesítettük a kapálás során. A kiflikrumpli most így néz ki:

A levelek színén - fonákán meglehetősen sok ronda lárva, nem is értem, honnan jöhetett elő ennyi, amikor leszedtük a petéket?

A Sárpo Mira meg így fest:

Rendben, a kép alapos tanulmányozása során felfedezhető egy darab krumplibogár-ülep, de ez nem az az agyonrágott, összekakált lombozat. Mondjuk ha én krumplibogár lennék, tutira én is a kiflikrumplira nyomulnék. Annak a hajtásai szaftosabbaknak, lágyabbaknak, zsengébbeknek tűnnek, a Sárpo Mira pedig eléggé kemény, szőrös levelű. Ebből azonban messzemenő következtetéseket nem vonok le, még soká van krumpliszedés, majd akkor kihirdethetem a csodás tapasztalataimat.

Ha már a krumpli-rokonságnál tartunk, vessünk egy pillantást a földicserkóra. A melegtől gyors fejlődésnek indult. A termesztési tapasztalattal rendelkező ismerősöm mondta, arra számítsak, hogy nagyon magas lesz, karózni kell majd. Ehhez képest vízszintben terjeszkedik.

Két kiveszettnek hitt növény is magától visszatért. Tavaly vetés nélkül még elég sok korianderünk volt, de idén már nyomát se láttam. Ma reggel azonban bóklászás közben felfedeztem néhány tövet, már virágban:

Az édeskömény ugyanígy visszatért. A nagy tövek kifagytak, de magról néhány növényke elő tudott bújni, ezeket féltve dédelgetem, szükség lesz a leveleikre, ha Andris már komolyabb adag pépecskéket bevág!

Egyenlőre ennyit röviden. Igazából nem szeretném közszemlére tenni a számomra minősíthetetlenül kinéző gaztengert, a kuszaságot, az összevissza csoportosított növényeket. Majd ha egy kicsit kisebb lesz a rumli, részletesebben írok. Addig azonban a kertben bujkálok kapával a kezemben blogolás helyett, most annak van itt az ideje.

Szépen búcsúzó hónap

Légenygyülem-koncentrátum

A baktériumok között vannak együttélők. Ilyenek például egyes növények, például a bab és a borsó gyökérgümőiben élő nitrogénmegkötő baktériumok, amelyek átalakítják, és felhasználhatóvá teszik a levegő nitrogénjét a társnövény számára. Azok a termesztett növények, amelyek gyökerében nitrogénmegkötő baktériumok élnek, jótékonyan hatnak a szántóföld talajának tápanyagtartalmára. Ezeket a növényeket gyakran vetésforgóba ültetik.

Képet is nézhetünk hozzá:

S hogy ebben mi az olyan csuda érdekes? Az, hogy idén valahogyan sokkal nagyobb területen van a kertben bab és borsó, mint tavaly. És reggel rám jött a megvilágosodás, hogy ez nemcsak a gyomromnak jó, hanem a kert földjének is, ebből komoly hasznot húzhatok, ha ésszel telepítem őket, és nem csak a megehetőségük miatt. Ezt alaposabban körbe kell járnom.

Először is a talajnak okozott gyönyörűségek kerülnek sorra – ez minden dolog elejes: a „légenygyűjtés” haszna. A pillangósok gyökerén éldegélő kis gombócok ugyebár a levegő nitrogénjét megkötve kvázi nitrogénes trágyával táplálják fel a talajt teljesen bio módon, s ha betakarítás után nem tövestől huzigáljuk fel a töveket, hanem a gyökerek a talajban maradhatnak, akkor lebomló szerves anyagaik a talaj humusztartalmát növelik.

Igen! Van a kemény, agyagos földű kertünk, amelyben a talajjavítás mindenféle házi praktikáival próbálkozunk, de a komposzt, tikgané, mulcs mennyisége – mint azt korábban elnyafogtam – sose elég. Vehettünk volna tavasszal szervestrágyát, amiről lebeszéltek: olyan érett ganét kínáltak jó drágán, amely tavaly egész évben gyomban állt. A trágyával egyetemben tetemes mennyiségű gyommagot is bevásároltunk volna ezzel. Műtrágyázni meg nem óhajtok: árt a talajnak, és még drága is.

Így örök gond a talaj javítása. A pillangósok egy elég „házias”, kellemesen kevés munkával járó talajjavítási lehetőséget jelentenek a számomra. A lehetőség teljes kiaknázásához azonban az alábbi dolgokat kell figyelembe venni.

Először is Kerpely Kálmán írása szerint az alábbiakat kell tudni( itt ez a lóbab példájánn van ismertetve, de szerintem minden pillangósra igaz lehet):

„Természetes, hogy a frissen trágyázott földben a lóbabó légenygyűjtő képessége alig érvényesűl, mert nitrogénszükségletét a rendelkezésre álló könnyebb forrásból, a talaj bő nirtogénkészletéből fedezi … A frissen trágyázott földben növekvő lóbabó gyökerein az ugynevezett légenygyüjtő gumók csaknem sima felületüek, míg a két év előtt trágyázott földbe került lóbabó gyökérgumói tele vannak kitüremlésekkel, szemölcsös kiemelkedésekkel, ami az ugynevezett „bakteroidok” jelenlétének biztos ismertető jele. A gyökérgumók magukban véve ugyanis még nem biztosítékai a légenygyűjtésnek, ez csakis a bakteroidok jelenlétében válik erélyessé, ami külsőleg a gumók felületének sürü szemölcsös kitüremléseivel válik felismerhetővé. Ha a gyökérgumókon ilyen bakteroidos kitüremlések egyáltalán nem, vagy csak csekély számban fordulnak elő ( mint pl. a frissen trágyázott földben), akkor a légenygyüjtés minimális és megfordítva.”

Magyarul: nem kell előzetesen agyonganézni a talajt, mehet a kicsinykét feljavított préribe a borsó és a bab, csak nedvesség legyen. Ebben van is igazság, a borsó sokszor túlélő jellegű életvitelt folytat, de a bab kényesebb.

Másodjára – és erre eddig nem is gondoltam – úgy kell összeállítanom év elején a vetési tervet, hogy a kert minden darabjára jusson a kerti szezonban pillangós termény: akár első- akár másodvetésként.

Harmadszor jó lesz, ha a gyökerestől kiszaggatással, bár igen kényelmes, felhagyok, és a gyökereket a földben hagyom. Idén már a kistraki nagyot fejlesztett a technológián, nem kell kézzel kapálgatnom az újraművelendő darabot, a gép elvégzi helyettem, elég a csoffadt szárakat levágnom.

Ezt pedig tökéletesíthetem azzal, hogy az üresen maradt, kevésbé gazos, és aránylag művelt területekre (pl. a krumpliszedés utáni földdarab) fehér mustármagot szórok ki, és az november végén úgy ahogy van, le lesz szántatva. Ezen kívül a nyár folyamán mulcs-mulcs-mulcs, télben fahamu, tikgané. Biztos kell egypár év, mire olyan lesz a kert, mint Hédié, de szerintem nem csinálom hiába.

Most pedig a szorgos légenygyűjtők munkájának eredményeként létrejött gyomorsimogató objektumokról értekezem.

Meguntam idénre az évek óta nagyjából mindig Kelvedon-törökbab-Maxidor fajtákon alapuló termelést, és valami újabbra vágytam. Nosztalgiával gondoltam a régi fehérbab-fajtákra, a rózsaszín kifejtőbabra. Idén formába lendülhettem. A borsók közül lett Rajnai törpe, Kelvedon, Zsuzsi és Carlos Oskar. A Rajnai évek óta nem volt, idén vetettem újra, és virított, gyors, bő virágzás után már érleli az ennivalót (nem lesz nehéz így kitalálni, hogy a héten mit fogok főzni…).

Téli vetéssel is jó termésbe ment tesómnál, de vicc, hogy későbben, mint az, amit márciusban vetettem el a mi kertünkbe. Szerintem ez annyira nem édes, de első zöldségként éhes sáskaként zabáljuk így is. (A borsó érése nekem mindig a nyár kezdetét jelenti. A nyár első napja múlt héten nem a 30 fokkal következett be, hanem amikor megtaláltam a párnaciha mögé dugott üres zöldborsóhéjat. Nyunyi ugyanis kiszúrta, hogy a lassan növekvő zöldborsóhüvelyekben a szemek egyre teltebbek és édesebbek, és a spejzban előle eldugott csoki felkutatására felhasználandó energiát inkább suttyomban zsebbe történő zöldborsószedésre fordította. Az elfogyasztást a Bibi Blocksberg című mesefilm megtekintése alatt vitte véghez. Azonban a héj kidobásával nem volt kedve bajlódni, így azt a kanapé díszpárnája mögé dugta. A gyors lebukás és az azt rövidesen követő szülői dörgedelmek nem maradhattak el, így most már a nass előállítására több időt fordít: a borsót kifejti egy tálkába, a héjakat beszuszákolja a tikudvar kerítésén a szárnyasoknak, és a mese alatt a tiszta szemeket eszi. )

Ezzel egyszerre virágzott el most a Carlos. Ezt tavaly másodvetésben neveltem először, érdekes ikres hüvelyeket hozott. Az íze az egyik legfinomabb borsóíz, de a szemek lassabban érnek be, így tovább maradnak édesek.

A másik két velőborsó-fajtához nincs mit hozzáfűznöm: finomak, és bőves teremnek idén a tavalyihoz képest: akkor rengeteg virág volt a növényeken, odáig voltunk, hogy hű! tutira mennyi borsónk lesz, közben meg a sok eső miatt nem porozódtak be a virágok.

Borsóból egész egyszerűen azért lett ennyi, mert anyuci nem találta elégségesnek a három parcellát, amit csináltam, és kiegészítette egy hatalmas negyedikkel. Így kiborsózhatjuk magunkat, pláne, hogy másodvetésbe is rakok belőle, erre a célra tartalékoltam némi Rajnait. A tavalyihoz képest kicsit korábban elvetve a korai borsó jó eséllyel hoz még egy kis csemegéznivalót őszre.

A babfélékből is sokkal több van. Kisiskolás korunkban még volt az általános iskolában gyakorlókert, és technikaórán sokszor ott kapirgáltunk áramkörszerelés, a martinkemence felépítésének elemzése meg más hasonló marhaságok helyett. Lényeg: nyolcadikra elsajátított még a legkapaundorosabb” gyerek is valami sekélyes, de használható kertészeti ismeretet. A napközi konyhája számára egész évben szükséges száraz fehérbabmennyiség itt termett meg: apró, hófehér, édeskés ízű szemek, amiből a főzelék roppanós virslivel kifejezett csemege volt. Egyszer még lopáshoz is folyamodtam miatta: hazavittem vagy tíz szemet az iskolaköpenyem zsebében, aztán otthon elültettem. Akkor egy-két évig volt otthon ilyen fehérbabunk, végül kiveszett a házi köztermesztésből szívem nagy bánatára. Idénre azonban sikerült felhajtanom belőle vagy harminc szemet, abból kijött egy sornyi bab. Még ha nem is eszünk belőle valami irdatlan mennyiséget, már akkor is megérte, mert legalább vetőmagom lesz jövőre.

A törökbab ugyanúgy megvan, mint tavaly, anyuci vetette el. Panaszkodott, hogy nem jól kelt, de szerintem még így is túl sok van belőle. Hihetetlen gyorsan fejlődésnek indult a kelés után. Ezért a babfajtáért annyira nem rajongok, a héjár vastagnak, a szemeket kásásnak és fojtogatónak érzem, de a termése igen megbízható, tavaly se hagyott cserben, amikor sorra hűltek meg a többi babok.

A futóbab választékában lesz még a Juliskababból, a magja örökbecsű háziszedett. A kilométerbab termesztéséről nem tettem le. Tavaly pocsék lett. A kerítés tövén akartam először nevelni, a dróthálóra futtatva, de ott kisárgult és kidöglött, pedig a talaj jó volt. Utána meg a kukoricásszegélyben akartam nevelni, tám mellett, de a változatosságért ott csak simán kidöglött. Azonban lelkem mélyén nem tudok megszabadulni tesóm tavalyelőtti, kilométerbabbal befuttatott kutyakenneljének látványától, ami alatt Vaki kutya boldogan hűsölt az augusztusi melegben. Belül az eb, kívül meg először egzotikus külsejű, kékes virágok, utána hatalmas, hatvan centis zöldbabok. Na, ez kell nekem! Idén dizájnos tám mellett próbálkozok: a Húsvét – szigeteki monolitokra emlékeztető síkhálós paradicsom-és uborkatermesztő tákolmányomat a héten kiegészítem majd földbe ékelt erős nejlonmadzag-kordonnal, amin megteremhet ez a zöldség. Csak ne szitkozódjak magamon, amikor majd öntözés közben jól belegabalyodok a madzagos támba, és pofával esek a sárgarépák közé. Bízom azért magamban, így piros és zöld változatban is fogok ilyenfajta babot ültetni a napokban.

Igazi zöldbabnak valót csak a borsó letermése után ( amikor már van pár üres terület a kertben) fogok vetni: a hagyományos sárgát és zöldet. Már korábban is szemeztem a fekete zöldbabbal, de sajnáltam rá a pénzt, egészen addig, amíg Brnóban 11 koronáért meg nem láttam csomagját. (Egy csomagban 30 darab mag van, itthon meg 10 darab 200 Ft körül)

Na, be is spejzoltam belőle (Röhögött is a cimborális társaság, hogy ilyen hülyék akadnak, akik beherovka helyett dughagymára költik a pénzüket. Én viszont megnyugodtam, hogy vannak még kertmegszállott botor lelkek rajtam kívül Mosonvármegyében. És bár bánom, hogy nem vettem még többféle magot, azért maradt beherre is…)

Vissza a fekete babra. Mivel magot kell róla szednem, most is el fogok vetni a készletből pár szemet, hogy őszre beérjen.

A még említésre érdemes babféle itt a lóbab, erről nem akarok külön mesélgetni, a múlt hétem megtettem. Ma reggelre azonban megfigyeltem: a.) hogy az elsőként kinyílt virágok már kis terméseket kötöttek,

b.) tényleg teli van tetűvel,

c.) a még meglévő virágoknak a pillangósokra nem jellemzően intenzíven édes illatuk van, így rajoznak körülöttük a méhek.

Két növénycsapat, amit röviden elintézünk a „bab” meg „borsó” szóval, pedig mennyi minden van mögöttük: dús talaj, zöld bokrok, piros virágok, gusztusosan pirosló kirántott hús üdezöld körete, kinyalogatott tányér, a fejtéstől fekete körmök, a kukoricával alkotott tömény dzsungel, franciasaláta… Mit csűrjem-csavarjam? Inkább vetek még egypár sort.

Csodálatos tavaszi reggel

Ez a tegnapi májusi eső igazán aranyat ért mindennek; de nemcsak a haszonnövényeknek. Esküszöm, a gazok is legalább két centit nőttek a langyos, nedves éjszakában… Viszont jópár kerti vetemény tényleg félelmetesen beindult.

Például kikelt a háló mellett az a Megyer fajtájú uborka, amit már két hete lágyan locsolgattam, és hétfőn akartam felkapálni a helyét, hogy újravessem…

Ugyanígy elkezdett csírázni az a bab, ami már szintén körülbelül két hete kotlott a földben.

A kis Sárpo Miráim is szinte hiánytalanul kikeltek, csak kicsit lassabban, mint a szomszédságé. Nagyon emiatt nem idegeskedtem, mert a leírásában szerepelt a későiség és a lassú kelés, de az odabámulók már levonták a tanulságot: kapáljam fel, mert kidöglött… Milyen jó, hogy nem hallgattam rájuk! Közben elkezdtem kipucolgatni a bakhátak közét, és felfedeztem az első krumplibogarakat. Mivel nem volt kedvem, hogy még vegyszert is bevessek, se most, se máskor, gumikesztyűs kézzel olyan gyengéd masszázsban részesítettem a kedves kitinpáncélosokat, hogy még a belük is kijött… A levelek fonákára ragasztott sárga petecsomókat Nyunyi kapirgálta le. Így mondhatom, igazán bio módon védekezünk a kedves bogár ellen. Ott van a legtöbb dög egyenlőre, ahol tavaly is ugyanez volt, és minden teli van árvakelésű krumplihajtásokkal.

A paradicsomoknak csak körülbelül a felét sikerült kiültetnem idő hiányában, és kiültetlenek még a paprikapalánták is. Sovány vigasz, hogy a kiültetett palánták közt van már bimbós is.

Sőt, szégyen-gyalázat, de brokkoli-és hagymapalánták is kuksolnak a ládákban. Kabakosok közül is még csak cukkinit vetettem, meg patisszon kelt a tavaly földbe rohadt termésekből.

Idén azonban dinnye is lesz, jó meleg helyet néztem ki neki. Ja és sütőtökből háromféle, hogy Andrisnak bőven jusson. Ezeket azonban nemes egyszerűséggel csak a ganédombba fogom belevetni, illetve belepalántázni.

Kedvenc zöldborsóim már ilyen kis hüvelyecskéket növeltek. Tavaly ilyenkor semmi se volt a borsó ehhez képest. Jó, hogy hallgattam InLandirra, és „rehabilitáltam” a kertben a Rajnai törpe borsót!

Még két érdekesség:

Ez a „fitnesz bab”-ként vásárolt nagymagvú lóbab. Meghökkentően gyorsan és nagyra nőtt, már virágzik. Ezt a növényt, ha tényleg finom, mindenféleképpen be kell vonnom jövőre a vetési tervbe, mert elég korai ültetéssel elképzelhető, hogy még ezen az éghajlaton is kétszeresen megteremhet: egyszer korai fejtőbabnak, nyár eleji vetéssel pedig őszre zöldbabnak!

Ha valami értelmeset tapasztalok a termelésével kapcsolatban, azt úgyis megírom. A virágai érdekes fehér-fekete kockásak, és rengeteg van belőle egy-egy tövön. Nagy reményeket fűzök hozzá, bár tényleg vonzza a tetveket a növény.

Másik: nagy öröm ért, ugyanis a megfagyott levelű földicseresznyék elkezdtek hajtani a jó melegben! Még az is, amiből csak a csóré szár maradt meg, helyes, bokros formát öltött, bár még elég kicsi. Nem tudom, mire számítsak, mert az a cimborám, aki a termesztési tippeket adta, azt mondta, akkorára nő meg, mint a paradicsomfa, és karóznom kell majd. Ehhez képest eléggé csünevészek, de ki tudja? Mindenesetre a későbbiekre vonatkozóan a kiültetéssel kapcsolatban a tanulságot levontam.

A karalábék jobbak, mint tavaly, de tesóm karalábéjai mellett esélytelenek, fogalmam sincs, tesókám mit művel velük, mert kapálni csak néha szokta, öntözés semmi, és kétszer akkorák! És még én akartam bő nagylelkűséggel ajánlgatni neki a csodás karalábépalántáimat! Röhög a vakbelem saját magamon.

Bődület mennyiségű feladat van. A gazok mennyisége már katasztrófaközeli állapotokat sejtet, nem lehet eleget gazolni, itt a kertész is eme jeles feladatot végzi a petrezselymesben.

A petrezselyem állaga a munka után sokat javult... :-)

A kukorica megfelelően kikelt, bár a kelés körüli időpontban jöttek a talajmenti fagyok. Ennek megfelelően egy darabig sárguldozott, aztán a napon összekapta magát. Megrotáltuk, de meg se látszik, ugyanolyan gazos, mint volt. Na jó, a közébe ültetett törökbab azért javít az összképen. A csemegekukorica is alakul, de még vetni akarok belőle.

Sajnos a talaj már elkezdett megkeményedni, összetömődni, az agyagszemcsék összetapadnak, így a föld porhanyítása, mulccsal puhán tartása is fontos, még jó, hogy már jobbacskán akad fűnyesedék, amit erre a célra használhatok.

Amit már fogyasztunk rendesen, az a saláta, hagyma, retek, spenót, és a tavalyi kelkáposztából is szeretnék szedni már a jövő héten!

Palántáznivalóm tömérdek van; a palánták idén sokkal „émettebbek” (ezt mondja mama olyan dolgokra, amik beérettek, kiformáltak, helyénvalóak), szép zöldek. Hédivel osztozunk rajtuk, s ültethetem ki. Az émettséget a korábbi vetésnek, a heti egyszeri laza palántatápozásnak, az ablakpárkány helyett a fűtőtesten való csíráztatásnak, huzamos ideig tartó edzésnek tudom be. A szálalva vetettek most így néznek ki:

A vetnivalók is hegyben állnak, el se kezdem sorolni, mi minden, mert csak felidegesítem magam rajta.

Ui: tegnap gyurgyalagot láttam, így kénytelen leszek kimenni a rétre madárleselkedni, remélem valami még szebb képpel szolgálhatok hamarosan!

Május dereka

Mifelénk már hosszú évek óta nem fagyott május elején, bár emlékszem, hogy egyszer volt mínusz 7 fok is ilyenkor; akkor minden tönkrement: az újszülött gyümölcsök, a hidegre kicsit érzékenyebb növények. Ettől függetlenül tavaly – mert a szomszéd néni felbiztatott , tegyük hozzá – már április derekán kiültettem a paradicsompalántákat. Bár a hosszas hűvös – esős időbe belefutottunk, fagy nem volt, úgyhogy gyorsan fejlődésnek indultak.

Idén a huzamos ideje tartó kellemesen langyos tavaszi időt ideálisnak találtam a palánták korai kiültetéséhez. Neki is álltam. Még az a szerencse, hogy túl sok időm nem volt ezzel foglalkozni, csak egy sort ültettem ki a paradicsomokból: azokat, amelyek már nagyon kilógtak az edényükből. Nagy buzgalmamban kiültettem még a földicseresznyéket is. Úgy tűnt, hogy szépen begyökeresednek, ekkor az időjósok elkezdték rebesgetni az éjjeli fagyot. Azonnal lóhalálában hátranyargaltam a kertbe, fűrészporból meg fűnyesedékből jó meleg kabátot raktam a földicserkók meg a paradicsomok köré, és reménykedtem a legjobbakban.

Egy – két nap után szemléztem. A paradicsomnak azok a levelei, amelyek nem kaptak tökéletes takarást, megfagytak. A hajtáscsúcsok aránylag épnek tűnnek. A földicseresznye azonban elég pocsékul festett. A 15 tőből olyan 5 élte túl első ránézésre a fagyot. Rögtön fel is akartam első mérgemben kapálni, de nem volt rá időm. Tegnap esti bámészkodásom során azonban láttam, hogy még néhány növénykénél bár a levelek megperzselődve lefagytak, a hajtáscsúcsok hegyei valahogy megmaradtak, és apró kis zöld levélkéket hajtanak. Így a 15-ből megmaradt olyan tíz cserkó, én meg gazdagabb lettem egy tapasztalattal a kiültetést illetően… Mindenesetre kíváncsian várom a további fejlődést. A paradicsomon annyira nem búsulok, van még belőle egy sereggel.

Különben a sok gaztól eltekintve egészen tűrhetően néz ki minden. A salátát, spenótot buzgón esszük, újhagymában sem szűkölködünk, bár a retek már kezd kifogyni. Most kezd fejbe menni az áttelelő kelkáposzta is. A többi vetemény már kellemesen zsendül. A borsó virágzik, a nyári saláták is kikeltek, a sárgarépa mindkét fajtája kihajtott, az április elején kiültetett karalábé-és brokkolipalánták is kezdenek magukhoz térni. Dédelgetett Sárpo Miráim is kelnek, de nagyon lassan. Igaz, a leírásban is szerepelt, hogy erre számítsunk, de hogy ennyire? A másik krumplifajta régen előbújt, már a bogarak is rágják… J

Mivel tavaly egy rakás krumplidarab a földben maradt, ezek közül sok kihajtott, minden teli van árvakelésű krumplikkal. Néha az ilyeneket meg szoktuk hagyni, mert gyorsabban hajtanak, és sokszor találtunk alattuk már egész korán újkrumplit. Idén viszont nem kegyelmezek nekik, mindet kivagdaltam. Ott teremjen a krumpli, ahova ültettük.

Égi csoda, de idén a petrezselyem is kikelt, köztük a Hanácká, amely elvileg lisztharmatmentes. A virágok is bújnak, a kukorica is kikelt. A közeibe már belevetettük az aktuális idei évi törökbab adagot. Ezen kívül tegnap vetettem még uborkát, fehér gyöngybabot – ezt már évek óta nincs a kertben, pedig nagyon szeretem - , és kipalántáztam a paradicsomok felét. Idén nincs karózgatás, a háló mellé ültettem az összeset.

Bár ma esős az idő, hideg nincs, így a talaj nedvessége jó segítség nekik a csírázáshoz.

A lóbab is bimbózik már. A cukkinik, patisszonok is kikeltek, a tavaly földbe rohadtak magjai is előjöttek. A zeller felét is kipalántáztam, a másik fele a paradicsomok társaságában fog fejlődni mint védőnövény.

Sok tennivalóm lesz még a kerttel a napokban. Ott a rengeteg palántáznivaló, el kell még vetnem a dinnyeféléket. Az a gyanúm, hogy a háló is kevés lesz, még szükséges lesz pár méter, hogy minden elférjen. Vetnem kell még virágmagokat, hagymát magnak, és hát mulcsozni, gazolni, gazolni…Jövő héten részletesen beszámolok minderről.

Amiről már régebben nem írtam: a Magyar Házi Gazdaszszony tennivalóiról! Így lapozzunk bele újra Nagyváthy Szabó János könyvébe, és olvassuk, mit tanácsol nekünk Szala Megye táblabírája:

„Pünkösd (Május) Hava

1.)A’ hoszszabb napokon, a’ varrás könnyebb, és szaporább. Errenézve a’ Gazdaszszony a’ maga, Férje, Gyermekei és Cselédje szükségére fejér ruhákat szabjon, ’s a’ Fejértselédetis külömbféle ruhák’ varrásával foglalja el.

2.) A’ Kertben a’ gaz még jobban, és hamarább gyarapodik, mint a’ Kertivetemények; tehát, a’kik nem varranak azokat a’ gyomlálásra kel azonnal hajtani, mihelyt a’ föld megázván, a’ füvet gyökerestől ki lehet szakasztani.

3.) Ezen Hónap végénn a’ Lent, és Kendermagot igyekezzék a’ Gazdaszszony jó sürűen elvettetni; mert mentől sűrűbben kelnek:annál vékonyabbak lesznek a’ szálak Egy holdba négy köböl magot szokás hinteni, ’s a’ tyúk ganajnak ezen földeken lehet legjobb hasznát venni.

4.) Most az idő még gyakran változván, a’ pokafijakat különös gonddal kel nevelni; külömben az illyenkor jönni szokott hideg eső, szelek elölik őket, ha kint felejtjük: sőt annál tsendesebb eső verje is illyenkor meg őket, igen veszedelmes: azért is előre fedél alá kell őket hajtani.

5.) A’ mi baromfi, és egyéb állat megdöglik a’ háznál: a Gazdaszszony azt a kertbe vitesse, és a’ fák allyába, ha nagyobbak felvagdalva ásassa el. Külömben a’ kutyák ezen szoknak a’ baromfi evésre.

6.) Sok tavaszszal nagy ezen Hónapban a’ szárazság: tehát előre kell gondoskodni, és a’ kert öntözésére, vagy az esővizet szükség hordóra szedni, vagy ha ez elfogy, kút-vizet hordatni, és estvénként a’ veteményeket megöntöztetni: a konyhaöblítékis igen kövérít, ha a’ Kert földje azzal megöntöztetik: de nem ott, a’hol valami vetemény van: mert ennek árt.

7.)Már ezen időben a’ Kukoritza, Fokhagyma, Borsó, és idejénvaló Káposzta palánta jó néven veszik, ha töveik környékét a’ tselédek megporhálják, és hordóbavaló Fejes, és Kelkáposzta, Karaláb, és Zeller plántákatis raknak, ’s a’ sürűen vetett vereshagymát kiszedik, és elplántálják. Tzukorborsót, télre való ugorkát, és későbbi salátát ismét kell vetni.

8.)A’ Dohánytis most van az ideje, hogy a’ kövér, és porhanyó földbe elplántáljuk.

9.)Illyenkor a’ ház körül mind a’ moslék, és savó, mind a’ szőlőkben, és Kertben, és kerítések mellett a ’ tsorboka, tsalán ’s a’t. szaporodván, sertéseket szokás a hidlásra vetni, és szüretre bőrös petsenyének való süldőket javítani kezdeni.

10.) Ha a’ Fejértseléd rá ér: jól tselekszi a’ Gazdaszszony, ha őket a’ szőlő kötésre, és búza gyomlálásra is fordítja.

11.)Ha a’ Szeder, vagy Eperfa már gyenge leveleket hajt, a’ Selyembogár tojásokat ki kell keletni, és ezek’ tenyésztetésével a’ gazdaságot előmozdítani.

12.) Ezen Hónapban már a’ parlagi rozsa, gyöngyvirág virítanak; azértis etzetnek, és viznek valót szedetni kell; mint szinte a’ bodzafa virágját, székfüvet,(Camillen) és búza virágotis megszedeti a’ gondos Gazdaszszony több féle házi hasznaiért, és jó helyre félreteszi.

13.) A’ tehenek fejéséből ezen Hónapban legnagyobb a’ haszon; azértis a’ fejőedényeket tisztíttatni, és a’ fazékakat kifőzni, gondjának tartsa a’ Gazdaszszony, ’s azon igyekezzék, hogy télre, és pénzrevaló vajat most gyűjtsön; még pedig elegendő fű van a mezőn, addig válaszszael a’ borjúkatis az annyoktól. Igy nem esdeklenek a’ téj után, ’s felis veszik magokat.

14.) Hogy a’ tehenek annál jobban tejezzenek: különös gondnak kell rájok lenni, és mentől inkább nevekedik a hőség, annálinkább nem kell múlatni őket reggelenként megittatni, és estvéreis; megvakartatni, szájjokat kimosatni, és sót nyalatni vélek minden Szombaton itatás után.

15.) A’ Vászonfejérítést továbbis kell folytatni, és ha az megszáradván, ismét megöntöztetik, ’s éjjelre is, ha az udvar kerített, a’ karókon kint hagyatik, annál hamarább megfejéredik.

16.)sok Esztendőkben igen rövid az ősz, és hideg; azért jobb a tavalyi magvas kendert most eláztatni, eltöretni, és meggyarattatni, felényi munkástis megkiméll ezzel a’ Gazdaszszony, és szebb a szála.

17.) A’ tavaszi áradások a’ halászatot segítvén, a’ Gazdaszszony Pontyokat szárazt, és füstöl a’ téli szükségre sok helyenn.

18.) Ha a’ télre való Fejes-káposzta palántát Pünkösd tájban elraktuk: tizennégy nap múlva meg kell porhálni; de kifoldozni negyed napra bátran lehet.

Hát nem kevés dolga van a mi Gazdaszszonyunknak!

Egy dologról nem feledkezhetünk meg: száz olvasónk van. Köszönjük az érdeklődésüket, köszönjük a sok kommentet, és reméljük, mindig tudunk valami érdekességgel szolgálni számotokra!

És egy apró hír: az egyik sufnink vastag gerendáján megtelepedett a rozsdafarkú. A fiókák a héten keltek ki, tüneményesen aranyosak!

Tavalyról maradt tervek

A tujaiskola a maradék nyurga, nyamvadt tujákkal ilyen:

Jani szerint le kéne nyomni őket fűnyíróval, akkor jövőre kinéznének valahogy.

Ősszel hosszas töprengés után, L barátunk véleményét is kikérve telepítettünk egy Húsvéti rozmaring almafát, amely elég késlekedve bontotta ki rügyeit.

Kb. minden második évben gyökeres karácsonyfát veszünk, ez tavaly télen is így történt. Egy vasi karácsonyfa-kereskedő családtól vásároltunk az utolsó pillanatban, emlékszem még egyben voltam Andrissal, alig fért rám a télikabát, és majdnem megfulladtam, mire kiválasztottuk a fenyőt. Most már egy hónapja nyújtogatja kertünk talajába a gyökereit - legalábbis remélem. Az új fa a képen a második.

 Zöldségesünk idén minimális programmal fut, inkább afféle nyári éléskamraként működik. Szerencsére a mi vidékünket elkerülte a gyümölcsösöket tönkretevő fagy, úgyhogy körtére, barackra talán számíthatunk, aztán van répa, hagyma, petrezselyem, retek, saláta, cukkini-patisszon-sütőtök, lesznek paradicsom-, paprika-, kelbimbó-, karalábé- és brokkolipalánták, az üres helyeken pedig bab. Nyáron már aktuális lesz a babánknak a hozzátáplálás, kis Andrisunk bizonyára jobban jár ezekkel, mint az üveges bébikajákkal.

 A kert jó részében Ági áttelelt zöldségei turbósodnak, például virágzik a gyöngyvirággal csinosságban vetekedő borsó.

 

 Ősszel gazdagodtunk jó pár tő szépséges szakállas nőszirommal is, belőlük egy csinos kis évelőágyat állítottunk össze a fenyők előtt. Az a hosszú távú tervem, hogy egyszer majd a körbefutó cserjesor előtt a kert teljes, kb. 150 m-es szabad kerületén ez az évelőágy  folytatódjon. Egyelőre mintegy 2 m hosszú...

 Hét éve gondozzuk a kertünket, most már vannak olyan részletei, amelyek késznek tekinthetők, de ugyanaz az egyszerre inspiráló és bosszantó tulajdonság jellemzi, mint a családi házakat: véglegesen sohasem készül el. Szerintem ez adja meg az igazi szépségét és báját.