Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Vannak olyan kerti hulladékok, amelyeket nem szívesen dobnánk valamiért a komposztra, de azért ettől még házilag sokféleképpen hasznosíthatjuk ezeket az anyagokat. A mi kertünkben ilyenek a tűzifa feldolgozásakor keletkező kéregdarabok, a gyümölcsfák, cserjék metszéskor leeső ágai és az olasznád szárai. Tudom, a komposzt meg dombágyás is lehetne a megoldás, de ezek az anyagok túl lassan korhadnak, a kertünk pedig elég sok friss komposztra éhes. Mást kellett kitalálnunk.  Ágak, nádak A metszésből kikerülő ágak nyáron a bográcsban rotyogó pörkölt, paprikáskrumpli, stb.  alatt végzik, a hamujuk megy a hamukupacra. Begyújtósnak is használhatók szárazon, csak időt kell szánni a feldarabolásukra. Az olasznádnak még nincs meg a végső helye a kertben. Kis tó mellett lenne igazán mutatós, de a kerti tó létesítése  még a jövő zenéje. Egyelőre a komposztot árnyékolja. 3-4 méteres szárait decemberben vágjuk le ágvágóval. Ez a nagy tömegű nyers, szilárd és nehezen korhadó növényi anyag má

Rutinos blogolvasóink is tudják, mennyit töprengtem már azon, hogyan lehetne a kertet minél tökéletesebben megszabadítani a különféle gazoktól. Most, hogy az első komolyabb vetési periódus lezajlott, szépen jönnek elő a tavaly annyiszor elátkozott tarackok, kákicsok meg acatok. Ráadásul most derült ki néhány csúf dolog, nevezetesen: - tavaly pelyhedzően termő szárba sikerült mennie egyetlen (!) szál acatnak, és most a krumpliföld közepén sorra kelnek – elképesztően hosszú gyökerekkel – az acatmagoncok, - az a bácsi, aki a kertünket szántja – a tárcsázáskor véletlenül beledolgozta a legváltozatosabb fűfajtákkal és kákicsokkal ékes kerti útszegélyt a kert teljes hosszába. Így mindenhol szép zöld perjeszálak tűntek elő. Évek óta küzdök a tarack eltávolításával, de most nagyjából megint ott vagyok, ahol elkezdtem.   Korábban a gyomok irtását mindenféle előzetes átgondolás nélkül végeztem el, előkaptam a kapát és adj neki! – húztam a gazokat, kapáltam a földet. Voltak ágyások

Az Öngyógyító kiskert miatt még erősen habarodott állapotban vagyok. Tüsténkedésem első tárgya a zöldségeskerti mulcsozás. A világon a legegyszerűbb most megvalósítani, hiszen a komposztunk tetején jó vastag rétegben áll a félig megszáradt fűnyesedék. Bízom benne, hogy megúszhatom a gyomlálást (óh, az a recsegő derok és hexencsusszos nyávogás, amitől megkímélem a családot) és mellesleg spórolhatok az öntözővízzel. Közben pedig támogatom a talajéletet, táplálom a gilisztákat. Tiszta jó! Lendületből telehordtam először a petrezselyem- és zellersorokat, mint legszomjasabbakat, s aztán meg is öntöztem a mulcsot izibe, merthogy még afféle természetes szűrőként is funkcionál. Előtte azonban jó alaposan kiszedtem az összes évelő gyomot. Volt már ugyanis pár éve egy próbálkozásom, amikor elsumákoltam ezt a lépést, gondolván, hogy a mulcs alatt a sötétben elnyamvadnak a gazok. Hát nem tették! Sikerült kinevelnem a világ legtermetesebb, bár alsó részein kissé elegánsan halványított tarack

Az előkertünkben kialakított évelőágyásról most már elmondhatjuk, hogy kialakult a szerkezete és az évelők elérték felnőtt méretüket. Elkezdődött a növények egymás közti bonyolult viszonyainak ideje: flört, szimbiózis, tülekedés és élethalálharc és még sokféle egyéb, ki tudja milyen összefonódás. Mindezeket a növények zöldjük ezer formájával és árnyalatával beszélik el.  A tavaszutó kezdetén a Nagy Virágáradatot csendben előzgető kis évelők virítanak nálam halványkékben, fehérben, bordósan és rózsaszínben. A virágok távolságtartóak és szerények a földből immár teljes szépségükben és gazdag változatosságukban kipattant lombokhoz képest.. Mindezt fátyolos fényfoltokkal szórják meg az előkertre könnyű árnyékot vető, bimbóban álló szomszéd akácfák lombjai közt befurakodó kora délutáni fénysugarak.    A talajon szerényen kúszó, kissé lilásbordó levelű, talajtakaró gyepes szappanfű kis rózsaszín szegfű-csillagocskákkal telik meg. Az ezüstöe nyuszifülek előtt szerényen azért, de cs

Gertrud Franck Öngyógyító kiskert című réges-régi könyvére véletlenül találtam a neten és őrülten szégyenlem magam, hogy eddig nem ismertem a biotippek ezen gazdag tárházát. Lassan mazsolázgatom már vagy két hete és az jár a fejemben, jaj, hát ezt is tüstént ki kellene próbálni, meg ezt is, meg eztiseztis, jövőre meg tutira így csinálom. (Aztán majd meglátjuk...) Évtizedek biokertes tapasztalatokból íródott a könyv, amely szakít a zöldségágyások mini monokultúraként való felfogásával és világos leírást ad a vegyeskultúrák ágyásszerkezetéről, ábrákkal. Ez segít megelőzni a betegségek terjedését és optimálissá teszi a helykihasználást. Zöldtrágyanövények (pl. spenót, mustár, facélia) beiktatásával gyakorlatilag integrálja a szelíd gyomokat az ágyásrendszerbe, így utánozza a természetet, ahol a talaj soha nem marad fedetlenül. Megismerhetjük a talajtakarás, felületi komposztálás művészetét, amivel nemcsak optimálisan gazdálkodunk a tápanyagokkal és a vízzel, hanem a takaróanyagba ke

- Anya, igaz, hogy ilyenkor kint vannak a réten a boszorkányok? - Hogy jutott ez eszedbe, kislányom? - Józsi bácsi mondta két hete néptáncon , hogy ilyenkor kimennek a rétre, és lepedővel szedik a harmatot. Hogy minek, arra már nem emlékszem, de tudom, hogy ilyenkor nem jó rájuk leselkedni és a közelükbe menni.  - Igaz, régen azt tartották, hogy püski búcsúkor , Szent György neve napján kelnek útra a boszorkányok.   De azt ugye nem gondolod, hogy fényes nappal seprűnyélen repesztenek a Duna fölött? - Hát azért én nem szeretnék ilyenkor kimenni a rétre.  - Hidd el, nincsen ott semmilyen banya. Holnap úgyis ráérek, délelőtt kimegyünk  kirándulni a Csikólegelőhöz és megnézzük, hogy higgy nekem.  - Jó, anya, de vigyünk fokhagymát is a biztonság kedvéért! - Hát azt meg minek? Veteményezni fogsz a rét közepén? - Tudod, az állítólag jó a boszorkányok ellen.  - Tényleg? Hát ezt meg honnan hallottad? A Józsi bácsitól? - Nem, ez a Bibi Blocksberg kalandjaiban volt a Minimaxon. Másn