Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Az ember nem is gondolná, hogy az októberi krumpliszedés milyen sok tanulsággal járhat. Mialatt még az őszön veszekedetten húztam a gyomszárakat, mérgelődtem a rossz termésen, és bánatos képpel tanulmányoztam az ásás közben elvágott krumplikat meg a vízhólyagokat a tenyeremben, kínos kérdéseket tettem fel magamnak.

Először is: miért van az, hogy az ágyás külső felében irdatlan gazok nőnek, a szomszéd felőli részen pedig csak kutyatej meg muhar? És a külső oldalon miért kétszer akkorák a krumplik, mint a belsőn? A külső oldalon miért nehezebb ásni a krumplit, a belsőn miért könnyebb? A külső oldalon miért van több drótféregrágott gumó? A válaszok az orrom előtt voltak, csak jobban le kellett hajolnom hozzá.

A krumplik ágyása idén a kert egészen hátsó részébe került. Itt álltak még tavaly a paradicsom meg az uborka kordonos neveléséhez leásott nagy oszlopok, mint valami Húsvét-szigeteki szobrok. 

Idén tavasszal azonban kiemeltük ezeket a nagy monstrumokat, az ágyásokat ezeknek a helyével megnagyobbítottuk. Nyertünk vagy harminc plusz négyzetmétert ezzel. Ezt felástuk,majd hóolvadás után tárcsáztattuk, és bevetettük áprilisban krumplival. Eleinte szépen fejlődött minden növény, annyira nem is gazosodott, és én buta fejjel még örültem is, hogy tiszta az ágyás. Egészen addig, amíg a krumpliszedésre nem került sor. Ekkor szörnyülködve szedtem fel a csak diónyi gumókat, ami a tavalyi terméshez képest egészen lelombozó. Ezért is volt tiszta az ágyás a gazoktól! És ezért nem voltak drótférgek a belső oldalon: igazából nem volt min nyámmogniuk…

A talajt jobban megvizsgálva ugyanis észrevehettem volna, hogy az a belső oldalon tisztára terméketlen, merő homok, tégladarab, a mélyből pedig kétökölnyi köveket forgatott fel a tárcsa. A kertnek ezen a darabján állt hatvan évvel ezelőtt nagyapánk később lebontott pajtája. A szegélyt ezért nem is művelték a szüleink sem: bontásból származó téglaporral, homokkal kevert ennek a területnek a talaja. Az sem tett jót, hogy a kertszomszédunk a tizenöt évvel ezelőtti építkezésekor szüleink engedélyével ezen a terméketlen sávon tartotta ideiglenesen az építőanyagot. Hát ezért volt könnyű az ásás, a termékenyebb, ásványi anyagokban gazdagabb tömör agyag helyett  homokkal kevert téglaport forgattam!

A meddő talajt a tavaszi tárcsázáskor a gép még egy méter szélesen kijjebb terítette, ezt a sávot a krumpliásáskor világosan lehetett látni. Magyarul „holt földet” vetettünk be, és vacakoltunk rajta egy éven keresztül, eredmény nélkül.

De mit tegyünk vele? Azért ez egy komoly terület, sok embernek kincset érne egy harminc négyzetméteres kis kert is. Luxus, hogy azért parlagon hagyjuk, mert a talaj pocsék. Kimondtuk a végszót: alapos talajjavítás és kisigényű növények telepítésével, utána huzamos mulcsozással és az átlagnál gondosabb műveléssel újraélesztjük a szegélyt, teremjen. De hogyan? Komposztunk nincs, a kerti hulladék a tyúkok táplálását szolgálja. Csak valamennyi tikgané van és fahamu, de ez egy ekkora kertben elveszik, jelentéktelen. Mi legyen? És mi értelme van annak,hogy a legpocsékabb sávot feljavítjuk? Ennyi erővel az egész kertet is feljavíthatnánk, jött a gondolat. Végül is már vagy tíz éve nem végeztünk érdemi talajjavítást. Ideje van a „föld tatarozásának”. Osztottunk-szoroztunk, végül néhány heti buzgó telefonálás után tizenöt métermázsa házias jellegű marhaganéval lettünk gazdagabbak. Illetve gazdagabbak nem lettünk. A gané ára ugyanis ráébresztett, hogy a sz@rt is lehet aranyárban mérni… Na jó, ez egy kicsit túlzás, és az ilyen ráfordítás sokszorosan visszatérül. 

Megvolt tehát múlt héten a hétvégi program. A fraknói karácsonyi vásár megtekintése helyett ganét teregettünk az egész kertben. Ugyanis a trágya nem szánon érkezett, mint a Mikulás, hanem egy félig bedöglött vontatón, ami nem volt alkalmas arra, hogy a ganét elterítse. De megoldottuk, még ha illatoztunk is. Múlt hét hétfőn pedig szépem beszánttattuk.

A rossz talajú szegély emellett még kapott olyan tíz talicska tikganét is extra porcióként. Jövőre pedig kis igényű növények telepítésével és sűrű mulcsozással újra termővé tehetjük ezt a parcellát. Ez a krumpliszedés tanulsága: orral közel a földhöz ismerhetem meg a kertem a legjobban.