Kéreg, gallyak és minden, ami éghető

A hóolvadás után az udvar úgy néz ki, hogy az katasztrófa. A varjúk törött dióhéjai hevernek szanaszét, a macskánk darabjaira szaggatott a tél folyamán egy galambot, az ő tollai virítanak elő itt is, ott is az éppen bújó fű közül. Nincs túl nagy kedvem ezeket a szemeteket gereblyézgetni, majd az első fűnyírásnál a jó öreg berrencs úgyis összeszedi, ha ki nem készül tőle.

A rendetlensége a rengeteg szétszórt fadarab látványa is fokozza. Ezekkel már nem bír el a fűnyíró. Nagy részük a tél végén pótlólag hozatott két erdei köb akácfa miatt hever szanaszét. Mire ezt a mennyiséget Jani felfűrészelte, felhasogatta, hulladék is keletkezett bőven. A hideg tavaszban lassan aztán a pótfa is majdnem elfogyott. A kéreg, az ázott-koszos fűrészpor meg ottmaradt.

Aztán még itt van a rengeteg ág meg gally. Apránként készül a kerítésünk, ennek érdekében alaposan meg kellett nyirbálni a telket lezáró bokorsort. Elképesztő mennyiségű ágnyesedék keletkezett. 

A metszés során pedig vékonyabb-vastagabb gallyak hullottak nagy mennyiségben a gyümölcsfákról, aztán egy csomó szőlővenyige is a kupacba került a lugas alakításakor.

A héten megérkezett a jövő évi tűzifa, rönkökben. Ennek is meglesz a maga hulladéka, a  felvágáskor leeső részek: kéregdarabok és bepiszkolódott fűrészpor. 

Kint a szabadban elégetni ezeket nem túl jó ötlet, hiszen a szomszédságnak rögtön sír a szája, no meg borzasztóan környezetszennyező. A kandallóba behordani elég szaporátlan és koszos meló, ugyanakkor már majdnem fogytán van a tavalyi, száraz fánk, de előttünk van még ki tudja hány igen hideg hétvége. 

Sokáig tanácstalanok voltunk, mi legyen a faszeméttel, ugyebár félurbanizáltból kell teljesen visszafalusiasodnunk. Tavaly kitaláltuk a mulcsozást, ez tényleg nyerő ötlet, még az agyagos részek is elég jó morzsásakká váltak tavaszra. De ennyi faanyag jóval több, mint amennyi a virágágyások, cserjesorok tövére kell.  Az   apró ágakból, venyigékből annak idején nagyanyám pőst készített, vagyis kályhanyílás-kompatibilis kis kötegeket csinált, ami egyenértékű volt a visszaemlékezések szerint a ma kapható kis rózsaszín kerozinkockával.

Múlt héten  aztán Jani nekiesett az ágkupacnak kis elektromos motorfűrésszel meg ágvágóval, és amennyire lehet, felaprítgatta a halmot. A  régebbi ágakat egy nap alatt eltüntettük a kandallóban. Sűrűn kell rakni, de meglepően nagy a fűtőértéke, két óra alatt felfűtötte a 600 literes puffertartály vizét 40-ről 60°C-osra. Most, hogy visszajött a hideg, visszatért  a fahasábokkal való tüzelés is, de ha már csak este kell egy picit belangyítani a lakást, kiválóan elégnek az ágszemetek. Utána meg összesöprünk. 

Ideális megoldás lenne egy sparhert a melléképületben. Irigykedve gondolok Messzenéző Minyon Samujára. Egyelőre a kerítés csak felében-harmadában van kész, a melléképület helyett pedig a kis fafészer áll. Ha egyszer odáig jutunk, hogy csuparend kertünk lesz, sparherten fogom főzni a lekvárokat meg sütni a zsírszalonnát, töpörtyűnek. Ha megérem. Ha.

Ti mit csináltok a fahulladékkal?

Felemás szezonkezdet

Nos,  tavaszhírnökölhettünk meg télbúcsúztathatózhatunk, idén nehezen szabadulunk a hidegtől. Nem akarom vesézni a március másodikán lehullott 30 centi hóval meg a kellemetes kis 15-i hóviharral a dolgot, úgyis mindegyikőtök megtapasztalta már a saját bőrén a sok hideget, havat. S úgy tűnik, még nem vághatjuk a szekrény aljába a télikabátot egy darabig.
Ettől függetlenül már a plafon felé kacsingatnak a kis paprikamagoncaim, csíráznak a magvak a palántázóedényekben, a kertben egy pici darabka már bevetett, és a gyümölcsfákat is megmetszettük, bár nem írtam ezekről a ténykedésekről semmit sem.
Igazából a palántaneveléssel kicsit megkéstem. Tavaly már január végén benn volt a föld a ládákban, és március első napjaiban a hagymapalántákat szoktattam a kinti léthez az udvaron. Idén? Még földem sem volt január végén. A szokott palántaföldkeveréket: vakondtúrásföld, homok és virágföld keverékét még hírből sem tudtam előállítani, harminc centis fagyott hó fedte március elejéig a kertet. Na, ezzel vakondtúrás, homok kilőve. Végül három zsák virágföldet kerítettem, azzal akartam megoldani a földkérdést. Ebből egy zsákot Roxi kutyánk ab sofort centis darabokra tépett, az udvar fehér havát szépen feldíszítve a kis zöld nejlondarabokkal. Így nem lett földkeverés, én szegény boldogtalan dolgozó anyuka nem tudtam steril palántázóföldet, perlitet meg egyéb szakszerű dolgokat összehozni a palántázáshoz. Maradt az egy ép és egy félig rágott zsák virágföld, elég ócska, akkora agyagrögökkel, mint a fél öklöm, ezt töltöttem be a palántázóedényekbe. A belevetett magokat azonban nem zavarta szerencsére az aggályoskodásom...
Azon röhögcséltem január végén, hogy nálam a palántázás olyan, mintha a lomisudvarból szerezném be hozzá a kellékeket. Leroggyant, több éves ablaktisztítós üvegek, kivisdobozok meg mindenféle házi lom szolgál eszközül a vetéshez, kutyarágott a locsolókanna, satöbbi. Idén azonban kaptam ajándékba négy darab lenyűgöző többszörhasználatos, 24 rekeszes palántázó edényt, ami kiválóan illik az ablakpárkányra. Ezen fellelkesülve szemenként vetettem a paprikákat, csipesszel... Hű, de szakszerű kertésznek éreztem magam tőle!
Na de a vetőmag! Már januárban fölleltároztam a tavalyi maradék és szedett magokat, és örömmel tekintettem bele a meglévő készletet magába foglaló papír borítékba. Ezt elhelyeztem a kazánházban a szekrény tetején, a végzetes helyen. Laci a motorfűrészt ugyancsak a szekrény tetejére tette, és a fűrészlappal véletlenül belökte a szekrény mögé a magcsomagot. Most is ott porosodik. A szekrény mögül kipiszkálni semmilyen eszközzel sem lehet, még a teleszkópos nyelű ágvágóval sem tudtam. Maga a szekrény nagyanyánk 1935-ben nászajándékba kapott tömörfa szekrénye, amelyben most mindenféle kertes dolgokat, szerszámkészleteket és hasonlókat tartunk, el lehet gondolni, hogy ezt a bútordarabot még a grizzly medve is csak felárasan mozdítja meg. Így lemondhattam a benne levő magokról... Egy nagy szerencse volt: még októberben Nyunyi vetőmagboltosat játszott, és a háziszedett magok egy részét betasakozta, és azt használta játékárunak. Így a kramancok közt megtaláltam a lipóti tájfajta paprika, a fekete chili, az argentin verbéna, a római saláta és a Yellow goldfish paradicsom magjait. Gyorsan szereztem pótlást paprikamagokból, de a paradicsomból a korábbi fajtákat bebuktam, különösen a príma, rózsaszín Malinowy Ozarowskit sajnáltam.
Két hete szombaton fametszéskor elkezdtem vasvillával odébb dobálni az ősszel a kert szélébe hajigált kórókat, volt közte koktélparadicsom is. No, a kórókon volt egypár összeszikkadt szem, azt gyorsan kiszedtem, elvetettem, így tudtam pótolni a maghiányt. (Most már kezdem úgy érezni magam, mintha Mézga Aladártól tanulnék kertészkedni. Nálam mindig is idiótán zajlanak a dolgok, de ennyire?)
Szóval nem valami fényes kezdet. Azért bizakodom, bár nem sok okom lehet rá az ablakon kitekintve. Az elmúlt években a kerti naplóbejegyzéseim szerint sokkal szebb, naposabb, melegebb idő volt. Így mást nem tudok tenni egyenlőre: várom a jó időt, és addig a kert helyett a palántákat pátyolgatom csak.

Öngyógyítósdi 4. Vetés kottából

A most érkezett többnapos meleg és a szárító szelek minket is vetésre buzdítottak, talán már utolsóként bloggertársaink közül. Tudom, hogy igazi biokertész nem tesz ilyet, de Janival szükségesnek éreztük a kötött talaj miatt az ásást, komposztozást. Közben szerencsére jó sok gilisztával randiztunk, mocskospajorral eggyel sem. Végül alapos gereblyézéssel készítettem elő a vetéshez a talajt. 

Ősszel még  így terveztük beültetni a kertet, aztán a tél folyamán a tesómmal módosítottunk az igényeinknek megfelelően az elképzeléseken. A  borsó és a bab Ágiék kertjébe kerül, így nálunk  több hely jut a káposztaféléknek, kabakosoknak, vegyeskultúrán kívüli, táblák szélére való növényeknek (csemegekukorica, paprika, padlizsán, csicseriborsó).  

Tegnap aztán elővettem a kiskapát, a gerblyét meg a szépen kinyomtatott, kiszínezett, fóliatasakba csomagolt kerttervet. Kiméregettem a tervezett 40 centiket, de így nagyon szűkösnek, levegőtlennek tűntek  sorok, úgyhogy visszaálltam a Gertrud Franck által javasolt 50 centire. Ennek folyománya, hogy 3-4 sorral kevesebb fér el a parcellákban, de ez talán kevésbé okoz terméskiesést, mint a zsúfoltság miatt esetleg megbetegedő növények. 

A következőképen ültettem:  

A kisebbik, déli fekvésű, de félárnyékos táblába kerültek a gyökérzöldségek, a hagyma és a paradicsom a kihagyott helye a következő sorrendben:

répa-hagyma-répa- üres sor paradicsomnak 2x,

répa-hagyma-petrezselyem- üres sor paradicsomnak 2x

Hátul, a fák közötti rész egyelőre kimaradt, oda vegyes salátafélék jönnek, meg átpalántázott káposztafélék és némi uborka. Jani irgalmatlanul megmetszette a fákat, kíváncsi vagyok majd a fényviszonyokra...

A nagyobbik, naposabb táblába a káposztafélék palántanevelő sorai, a retek és saláta keverék meg a kabakosok jönnek majd a következő elrendezésben:

retek/sali  + üres sor káposzta+zellernek +  retek/sali  + üres sor kabakosoknak 3x

Az üres sorokba szórva fehér mustárt vetettem, begereblyéztem és bízom a nyirkos tavaszban. Ha csak egy átkozott földibolhát is látok rajta, kapát kap a nyakába és örökre száműzöm a kertből. Remélem, hallottad, fehér mustár! Szakaszosan vetve akarom folytatni a saláta-retek vetést, hogy kicsit megnyújtsam a retek szezonját. 

A magigényt pedig ki kell tapasztalni: retekből és salátából jóval több kell a vegyeskultúrához, mint eddig:  a 200 m2-re összességében kell kb. 10-10 csomag, sőt salátából még ennél több is. A vetéshez 4 csomag retekből és két csomag jégsalátából készítettem egyelőre keveréket, de a salátás magtasakok tartalma igen különböző volt, úgyhogy a salátából a kelleténél jóval több került a dobozkába. Vöröshagymából soronként 15 dekát lehet számolni. Tehát pótlólagos beszerzésen gondolkodom. 

A később kiültetni való palánták közül bent a lakásban nevelem elő a zellereket, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, bazsalikomot. Hidegágyként használom majd áprilisban a káposztafélék számára a legjobb adottságú sorokat, brokkoli, kelbimbó, kelkáposzta, vöröskáposzta, leveles kel kerül majd a retek/saláta vegyes sorok közé. Ha sűrűn kel, szétpalántázom a gyengébb adottságú sorokba őket.  A táblák szélére büdöske-, körömvirágsorok kerülnek, belőlük lehet majd a zöldségek közé is palántázni.

Jövő héten az előrejelzések szerint úgyis visszatér a tél, tehát áprilisig ismét nyugi következik, de addig is a dombágyásocskánkról már helyes kis adagokban lehet csipegetni a vegyes zöldsalátának valót.