avagy a lusták lekvárjáról
Harmadik éves a málna-, ribizli és josta-ültetvényünk. Tavaly már kóstolgattam a fanyar, pikáns bogyókat, ősszel jó vastag mulcsot kaptak ( a kerti godzillává vált és felszámolt, ágaprítón ledarált tujasort kapták ajándékba takarónak), idén pedig bőségesen adott munkát a szüret.
Bár csak egy kis eldugott zugban növekednek ezek a kerti kincsek, de jó kis érlelő, délelőtti napot kaptak, úgyhogy rengeteg idén a termés. Néztétek a kilós árát a piacon vagy a multiknál? Elképedtem, nem gondoltam volna, hogy a különleges minőségű színhússal vetekednek. Forintosítva ők adják a legkevesebb munkával az egyik legnagyobb értéket.
Ha csak pár tucat négyzetméteres lenne a kertem, biztos málnából meg ribiszkéből lenne a sövény. Azt hiszem, az érésidő vége felé járunk. A fekete ribizli már potyog. A szedés végén a mulcsot jól megpöttyözték az érett szemek.
Szóval itt volt vagy nyolc kiló ezekből a szépségekből vegyesen, meg egy kevés meggy is a mama kertjéből. Lekvárrá akartam transzformálni könnyen, gyorsan, kevés takarítással. Még a ribizli szemezésén is vacilláltam, de a kocsány förtelmes keserű, megkóstoltam. Gondoltam, jobb kiszedni, mert elronthatja az egész lekvárt, ha belekerül a fazékba. Beleszórtam szép sorjában mindet az anyóscsók gyümölcscentrifugába, kifacsartam, aztán a tartályban maradt cuccot még egyszer kicentrifugáztam. Így is igen szottyos volt, úgyhogy sűrű szűrőn még jól ki is préseltem, amíg szinte csak a mag maradt vissza. Az így kapott levet pektin sűrítővel és sok cukorral jó sűrűre főztem.
Tudom, hogy tudatos ember nem cukroz, nem adalékoz, nem is főzi a gyümölcsöt órákon át, mégis szuperfinom, elállós és vitamindús lekvárt rittyent össze. Az a baj ezzel a teóriával, hogy nem működik. Vagy soká főzzük, akkor steril lesz és eláll, de veszít a vitamintartalmából, vagy be kell vetni valami sűrítő praktikát, (pl. agar-agar, pektin, stabark) ebből a legkisebb rossz szerintem a kész pektin.
A történet végére megtelt az ágyneműtartó láda. Tíz üveg finom vegyes ribizlilekvár várja, hogy lehiggadjon és a polcra kerüljön. Tavaly csak három üveggel került, pillanatok alatt elfogyott.
Igaz, hogy lustalekvárnak hívom, mégis beletelt az egész nap, mire a kétféle ribi és a baráti körük lekászálódott a bokorról, leszemeződött, megmosódott, ledarálódott, megfőtt, üvegbe csobbant és a lekváros üvegek végül nyugovóra tértek a ciha közt, de mégis megérte a fáradságot.