Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Május utolsó hete bőségesen hozott esőt, ennek okán nemigen remekeltem a kertben. A hét első napjaiban csak az „aranyat érő” májusi eső okozta károkat vizsgálgattam, illetve a kipusztult növények pótlására a vetőmagboltba látogattam el. Az uborkát egy az egyben újra kell a jövő héten vetnünk, de a helyén vízzel-sárral elegyes gazrengeteg van, még nem tudtam előkészíteni a földet az újbóli vetésre. Az okrát és a dinnyeféléket azonban már elvetettem. Az egyik rosszul kikelt zöldborsótábla hézagaiba, szép sorba rendezve vetettem el a magokat, a borsónövényeket benne hagyva. Mire a dinnye összekapja magát, addigra pont leterem a borsó - már ami azokon a gyenge kis bokrokon lesz. (Azért föltépni sajnálnám, mert gyenge, teremjen, amennyit bír, inkább már előre próbálom a majdani helyét hasznosítani. ) A jó kelésű Kelvedon csodája azonban tetszetősen virágzik, édes, bő termést ígérve. Az eprek is érnek, minden este „epervadászatot” tartunk Nyunyival. Kár, hogy a víz egészen kimosta alóluk a m

A sok-sok eső után a sárban cappogva hátranéztem a hét közepe táján a kertbe. Addig ki se lehetett lépni, mert előfordult egyik nap, hogy ötször volt zsinórban zivatar. A múlt héten azt írtam, hogy a hideggel jött eső nem tett nagy kárt a növényekben. Ez igaz is volt egészen keddig, ekkor azonban hatalmas, apró jéggel egy ideig elegyes zuhé tört ki. A fél udvaron bokáig érő víz állt, a tyúkok udvarkája sártenger lett, ki se tudtak jönni csipegetni. Ezeknek a napoknak emblematikus tárgya lett a sárkoloncos gumicsizma... Ne nyafogjunk azonban, minket az árvíz elkerült, és a belvíz sem tört fel. Azért a Duna vize magas, kacsák úszkálnak a parti padok alatt, és a Lajta is magasan állva, sárosan hömpölygeti felduzzadt vizét – szerencsére még a készültségi szint alatt egy hajszálnyival. A kertben is sárfolyások mindenhol. Sok növényt megviselt az agyonverős zápor. Így az uborkát, sárgadinnyét, görögdinnyét is. Ezekről nincs kép: nyomtalanul eltűntek, kirohadtak. A paprikák egy részét megtör

- kérdezte anyukám, mert újabb cserép-és ládasorokkal telt meg az ablak. Pár hét óta folyamatosan csökkent a palántázódobozok száma a palántanevelésre használatos folyosóablakokban, megszűnt a fokhagymalészag. Valahogy azonban megint megszaporodtak a ládák, visszatért a zsibvásár és a szag is. Most van itt a vetési ideje azoknak az évelőknek, amelyeket ősszel kell kiültetni, hogy jövőre már virágaikkal örvendeztessenek minket. Erre akkor jöttem rá, amikor rossz sorsom múlt szerdán a vetőmagbolt felé vezérelt. Ott már rám jött a "vérszem"; az, hogy tavaly sikerült évelő szarkalábat és rozmaringot nevelnem magról (más dolog, hogy utóbbi kidöglött), idén igen nagy önbizalmat adott, hogy más évelőket is kineveljek. Igaz, hogy nem tudom, hova ültessem majd őket, de tesómnak még mindig van szabad kertkapacitása... Nem tudtam ellenállni a mezei szegfűnek: sem a narancssárga-lila színkeverék cickafarknak: Van még sárga margaréta, vagyis kárpáti zergevirág és kokárdavirág a télen kifa

… sokkoló időjárással kezdődött, két kerti áldozattal. A szél miatt a szomszéd melléképülete úgy döntött, átköltözik hozzánk. A magasból olyan hatvan-hetven tégla dőlt át, egyenesen az alatta levő virágágyásra, kinyomva a földből az oda kiültetett, gonddal nevelgetett gyepesszappanfű-tövemet. (Még jó, hogy tesómmal megosztottam korábban a tövet, így ha nála megerősödik, remélem, visszaoszt nekem belőle.) A másik áldozat az egyik paradicsomfa volt. A dülöngélő melléképületet ugyanis felállványozták, de az állványnak akadék volt a közelben levő kutyaól, Roxinak költöznie kellett az udvar túlsó sarkába ólastul. És mivel az ól körül mindig kapar, persze rapittyára ásta a paradicsomfát is. De ez legyen a legnagyobb baj. A panasz joga azoké, akiknek a házát, életük munkáját tette tönkre az árvíz! A szél és a zuhogó zápor kifektette a hagymákat, a kis kukoricákat. Fény híján elkezdtek a melegigényesebb növények sárgulni. Szerencsénk van, nálunk nem állt meg a talajon az elszivárogni nem tudó

Az ehető vadnövények sorozatába nagyjából beleillenek az ehető virágok. (Csak azért nagyjából, mert van köztük, ami nem „vad” hanem kultúrnövénynek is nevezhetjük akár, de a virágjáról álmomban nem gondoltam volna, hogy ehető. ) Az „ehető virág” megnevezés nem egyértelmű, hiszen ha belegondolunk, a karfiol, brokkoli, articsóka, sáfrány is virág, virágrész de ezek használata a konyhában köznapiasabb, ehető virág mivoltuk viszonylag közismert. És jobban hozzá is férhetőek, kevésbé szezonálisak és különlegesek (bár szerintem a két utóbbi azért nem a közönséges falatok kategóriájába sorolható). Tehát elsősorban olyan növényeket kerestem, amik virágjának konyhai felhasználása kevésbé szokványos. A leíráshoz próbálok konkrét receptekkel szolgálni, olyanokkal, amik kicsit érdekesebbek, bár nem gasztroblogot írunk. Az első növény a bodza (Totál öngól, hiszen a bodzát agyba-főbe szörpösíti ma boldog-boldogtalan ungon-berken át, köztudott, hogy a virága élvezhető...) Csak a saját receptemet te