Zöld.ségek Amatőr kerti napló

„Már nem is lehet azokat a régi jóféle magokat kapni! Csak olyan magok kaphatóak, amikhez a vegyszert is mingyán meg kell venni! És még milyen pofátlanul drágák is!” – mérgelődött paprikatermelésben jeles ismerősöm, aki szintén saját szedésű magból hatalmas, soha nem látott méretű paprikákat mutatott nekem. „Ezt a magot nem lehet boltban venni, már évtizedek óta magam szedem!” - egészítette ki a mondanivalóját. Bizony, ebben a pár mondatban jól összefoglalta a vetőmagokkal kapcsolatos gondjaimat. Tényleg sok olyan fajta magját nem tudtam tavasszal felhajtani, amelyet szerettem volna, és amik a kertben kiválóan megélnek. Helyette ajánlottak a vetőmagboltosok mindenféle más fajtákat a legkülönfélébb kerti veteményekből, amelyek aztán a termesztés során csúnyán leszerepeltek. És az is tény, hogy sok terményből annyi vetőmagra van szükségünk, hogy enyhén szólva sokba kerülne az, ha a következő évi adagot a boltból kellene megvennünk. Meg egyáltalán: ha már odáig eljutottunk a kertben, ho

Tegnap tettünk egy kis gyalogtúrát a Toroki-erdőben. ez az a hely, ahol a Kálnoki-ér beletorkollik a Mosoni-Dunába. Természetesen összecsukható, kis bolygókerekes babakocsiban cipeltük magunkkal az édesdeden alvó porontyot, aki még a szederbozóton való átráncigálás sem zavart fel a délutáni szundikálásból. Azt hittem, mutatós őszi fotókat fogok majd hamar-gyorsan kattintani, ehelyett zavarba hoztunk egy horgászt meg a csaját, a hölgy jöttünkre viharos öltözésbe kezdett. Ha meg sem mozdul. senkinek sem tűnik fel a párján kívül a kis monokinizés:-) Három-négy rossz pulcsiból készült kreatív madárijesztő vigyázta a faluszéli káposztáskertet.  Az erdő még szinte teljesen a nyárvégi képet mutatta, minden zöld, a levelek közt átragyogott a nap. A legérdekesebb látnivaló a buja zöld vízivilág volt, ahol Torok (A Kálnoki-ér torkolata) hegyesen hajlik a Mosoni-Dunához, szobányi kis területű mocsárkákat, tavacskákat, nád-és gyékényfoltokat vesz közre, megmutatva a Szigetköz sokféle arcát. Még

A múlt heti viharral jött hidegfrontot leszámítva idén igazán harmonikus az átmenet a nyárból az őszbe. Csak a reggeli cipőáztató harmatról és a korán nyugovóra térő napocskáról vehetjük észre, hogy már bizony az őszi napéjegyenlőségen is túl járunk.  A virágoskertben: érett színek A korábbi években a nyári évelők másodvirágzása volt az, ami ilyentájt arra indított, hogy fényképezőgépet vegyek a kezembe, de erre most hiába vártam. Az esős július és a porszáraz augusztus miatt csak ültek a levélrózsáikon. Virágot mindössze a terasz dúsan virágzó muskátlijain és a megbízható egynyáriakon lehetett látni. A sarkantyúkák csak augusztus végén lendültek formába. Talán sejtették, hogy az első fagyokig bőven lesz idejük... Az amarántokkal és kannavirágokkal társítva most már egésze csinos képet mutatnak.   A körömvirág viszont nekiállt másodvirágozni, s közben karmait is mutogatja. A vérborbolyák alsó ágai a földre hajlanak a sok terméstől, igazi őszi hangulatot varázsolva az előkertbe.  Má

Most már tényleg itt az ideje, hogy írjak… Kis elsősöm kezd belerázódni az iskolába, a megrándult térdem is (ami miatt alig botorkáltam) elkezdett javulni, így kivonulhattam a kertbe – krumplit szedni. Idén – mint azt a Krumpliföldi underground című bejegyzésben megírtam – idén szakítottam a teszkós „bio” gumókkal, a műtrágyával. Kézzelfogható eredményt szerettem volna elérni a kiskerti krumplitermesztés terén. Sokat olvastam a Sarpo Miráról, és elhatároztam, hogy felhajtom a szaporítóanyagát, a föld alól is! Sikerrel jártam, sok tapasztalatot gyűjtöttem, és most az az érzésem, hogy újra hasznos dolgot, jó fajtát sikerült meghonosítanom a kertben. Nem éppen egy krumplitermesztésre alkalmas helyen élünk. A föld kemény, agyagos, nem kövér. Láttam egy kiló nyolcvan dekás otthonról hozott krumplit Szabolcs megyéből Győrbe került ismerősömnél. Láttam apósomnál a szőlőhegy aljában termő fékilós krumplikat, a kétszáz négyzetméterről betakarított mennyiség több családnak is e