Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Jön az augusztus, s ez a hónap virágszegény lenne, ha nem ekkor fordulnának teljes pompába a szinte őszig virító magas évelők. Közülük a királynő szerintem az árnyékliliom. Kékes levelű változatát valamiért a garázdálkodó csigák is megkímélték. CsakBeának ígértem egy képet a vajszínű ördögszemről, amit a virágágyásba fogadtam, de azóta nagyon megbántam. Agresszív, csúnya szörnyecske lett belőle, már fenem a tövére a nagykapát. Magról spontán kelő, igénytelen egynyári virágaim sora az amaránttal és a cinkék által ültetett napraforgóval gyarapodott. A borágó is ilyen, de már levirágzott, most épp másodveti magát.  Az évelők közül ugyanilyen önelvető lustakerti virág még a kokárdavirág. Idén sok tő kelt, de jól besűrűsödtek. Rengeteg  apró, tarka virágfej csalja a rovarokat.  Tigrisliliomaim legszebb formájukat hozzák. A szép nyáreleji évelők már szabin vannak, visszavágva pihennek. A kúpvirágok, kasvirágok, cickafarkak és a sásliliomok nyílnak még, a rózsák a második

Nemrég újraolvastam a kertes füzetemet (analóg privi blog), jó kis nosztalgiázásra adott ez az olvasgatás alkalmat: milyen is volt az építkezés, a kert betelepítése kukoricaföldtől családi kertig.  Végül kedvem támadt megírni egy visszatekintős  posztot. Annyi tanulságot szűrtem le a visszaolvasásból, hogy a kertezés csak félig tudatos hobbi, a kiskertünk részben  tervezett, részben tervezetlen, sőt tervezhetetlen, hasonlóan a mindennapjainkhoz.  Bizonyos részei úgy alakultak ki, hogy ötlet követett ötletet, más kis sarkok a  növények puszta megkívánásából, megszerzéséből és beültetéséből alakultak ki. Csak többéves használat után állt össze, hogy mit akarunk a kertünktől. Szerintem ezzel sokan vagyunk hasonlóképp. Amikor építkeztünk, akkor sok otthonteremtős újságot forgattunk, és azt vettük észre, hogy a marketinggel egyre inkább megdolgozzák az agyunkat, miszerint tervező nélkül, profi kerttervező-kertépítő nélkül, automatikus öntözőrendszer és fűnyíró robot nélkül még egy árva fűm

Nálunk az egész család szereti a spenótot, olyan zöldség ez, amiből sosem elég. Tavasszal az áttelelő spenót hamar leterem, s csak ősszel szedhető újra a másodvetett. A spenótmentes időt segít átvészelni az új-zélandi spenót. Nos, ez sem más, mint egy főiskolát végzett gyom, ahhoz képest pedig sokat és finomat terem. A Sulyok-Siklós szerzőpáros által írt Vetéstől a tálalásig mint a lusta kertészek ideális növényét mutatja be, ami hozzányúlás nélkül is bőven ontja a salátának-főzeléknek valót, sőt irtani kell. Május közepén vetettem el, amikor az összes libatopféle gyom nekilátott elözönleni a kertet. Árnyékos helyre került, a barackfák alá, de ez a legkevésbé sem zavarta. Úgy tűnik, alkalmas lehet a zöldséges sötét zugainak kihasználására. Kissé hiányosan kelt, de hamar elbokrosodott. ( Csincsilla azt írta róla , nála ki sem bújik a földből. ) Mostanra, gyenge három hónap alatt nőtt szedhető méretűre. Levelei egyelőre kisebbek, mint a (felmagzás előtti) közönséges spenótéi, de vast

Nem múltunk ki a blogolásból, csak hát… (Mert hát mindig a „csak” meg a „de”után jön a lényeg.) Szóval, tesómat egy bizonyos fiatalember tartja állandóan lekötve, és ha nekem valami közbejön, akkor szünet következik be a blogírásban. És persze hogy közbejött, ott porosodnak a pendrájvon a félig megírt bejegyzések, amelyek közül egy se jut el a netig. Még az a jó, hogy a közbejött tennivaló-tömegemet ezidőtájt alaposan sikerült kivégeznem, így visszatérhetek. Istenigazából a kerthez sem volt az utóbbi két hétben sem túl sok időm, csak olyasmikre futotta, hogy gazolás, egy kis mulcsozás meg néha öntözés. Volt nagy meleg, hűvös, zivatar, szivárvány, viharos szél, de szerencsére a jégesőt megúsztuk. És ezeknek megfelelően a kert teljesen átalakult. Nem akarok ezen hosszasan elmélkedni, inkább néhány képet rakok fel. A hetekkel ezelőtti állapothoz képest a változás szembetűnő pozitív és negatív irányban egyaránt. A tavaszi kép: aránylag tiszta ágyások, viszonylag kisebb növények, kevés