Évzáró - 12 hónap, 12 kép
2 hónapja
Augusztus és szeptember virágai
Jön az augusztus, s ez a hónap virágszegény lenne, ha nem ekkor fordulnának teljes pompába a szinte őszig virító magas évelők. Közülük a királynő szerintem az árnyékliliom. Kékes levelű változatát valamiért a garázdálkodó csigák is megkímélték.
Magról spontán kelő, igénytelen egynyári virágaim sora az amaránttal és a cinkék által ültetett napraforgóval gyarapodott. A borágó is ilyen, de már levirágzott, most épp másodveti magát.
Az évelők közül ugyanilyen önelvető lustakerti virág még a kokárdavirág. Idén sok tő kelt, de jól besűrűsödtek. Rengeteg apró, tarka virágfej csalja a rovarokat.
Tigrisliliomaim legszebb formájukat hozzák.
Bimbósodik a sisakvirág, célozgat az ősz közeledtére.
Tervezzük? Fejlesztjük? Fejlődik!
Nemrég újraolvastam a kertes füzetemet (analóg privi blog), jó kis nosztalgiázásra adott ez az olvasgatás alkalmat: milyen is volt az építkezés, a kert betelepítése kukoricaföldtől családi kertig. Végül kedvem támadt megírni egy visszatekintős posztot. Annyi tanulságot szűrtem le a visszaolvasásból, hogy a kertezés csak félig tudatos hobbi, a kiskertünk részben tervezett, részben tervezetlen, sőt tervezhetetlen, hasonlóan a mindennapjainkhoz. Bizonyos részei úgy alakultak ki, hogy ötlet követett ötletet, más kis sarkok a növények puszta megkívánásából, megszerzéséből és beültetéséből alakultak ki. Csak többéves használat után állt össze, hogy mit akarunk a kertünktől. Szerintem ezzel sokan vagyunk hasonlóképp.
Amikor építkeztünk, akkor sok otthonteremtős újságot forgattunk, és azt vettük észre, hogy a marketinggel egyre inkább megdolgozzák az agyunkat, miszerint tervező nélkül, profi kerttervező-kertépítő nélkül, automatikus öntözőrendszer és fűnyíró robot nélkül még egy árva fűmagot sem "érdemes" elvetni, mert ilyen-olyan elveknek, trendeknek nem fog megfelelni. A nyolcvanas évek szakkönyvei sokkal józanabb hozzáállásúak voltak. Feltételezték, hogy a telektulajdonos a szakirodalom alapján képes lesz eldönteni, mi hova kerüljön a kertben és ehhez megadták a könnyen érthető alapelveket, amelyekre napjainkban is bátran lehet támaszkodni. Erre jó példa az örökzöld, Zatykó-Draskóczki-féle Nagy öröm a kiskert., ami biztos, hogy sok kertbarát polcán ott csücsül és figyel. A mi kertünk kialakításakor igazából nem voltunk semennyire sem tudatosak, menet közben találtuk ki a kert különböző pontjainak szerepét, öt éven át ültetgettünk ide-oda meg össze-vissza, aztán egyszer csak kezdett minden összeállni.
Amikor építkeztünk, akkor sok otthonteremtős újságot forgattunk, és azt vettük észre, hogy a marketinggel egyre inkább megdolgozzák az agyunkat, miszerint tervező nélkül, profi kerttervező-kertépítő nélkül, automatikus öntözőrendszer és fűnyíró robot nélkül még egy árva fűmagot sem "érdemes" elvetni, mert ilyen-olyan elveknek, trendeknek nem fog megfelelni. A nyolcvanas évek szakkönyvei sokkal józanabb hozzáállásúak voltak. Feltételezték, hogy a telektulajdonos a szakirodalom alapján képes lesz eldönteni, mi hova kerüljön a kertben és ehhez megadták a könnyen érthető alapelveket, amelyekre napjainkban is bátran lehet támaszkodni. Erre jó példa az örökzöld, Zatykó-Draskóczki-féle Nagy öröm a kiskert., ami biztos, hogy sok kertbarát polcán ott csücsül és figyel. A mi kertünk kialakításakor igazából nem voltunk semennyire sem tudatosak, menet közben találtuk ki a kert különböző pontjainak szerepét, öt éven át ültetgettünk ide-oda meg össze-vissza, aztán egyszer csak kezdett minden összeállni.
2003
Ebben az évben a telkünkön takarmánykukorica nőtt, az év nyara végén bevezettük a közműveket. Ősszel Jani hazasétált Óvárról egy köteg gyümölcsfával, én pedig rendeltem az egyik csomagküldős kertészetből öt díszcserjét, ezeket a telek hátsó széle előtt ültettük el. Megépítettünk egy kis fészert.
2004
A gyümölcsfák és a cserjék megéledtek, de gyatrán fejlődtek. Még ültetni sem tudtunk normálisan.
Ekkor még főleg cserépben kertészkedtem, mert szolgálati lakásban laktunk. Igaz, annak a kertjét rengeteg egynyárival virágosítottam be és tovább gondoztam az ott talált évelőket - szaporulatuk aztán a mostani kertemet gazdagította. Elkezdtem pozsgásokat nevelgetni meg évelőmagoncokat, tujapalántákat dédelgetni, fogalmam sincs, miért.Mindenesetre a kezdő kéz szerencséje segített és az új tapasztalatok sok örömet szereztek
2004
A gyümölcsfák és a cserjék megéledtek, de gyatrán fejlődtek. Még ültetni sem tudtunk normálisan.
Ekkor még főleg cserépben kertészkedtem, mert szolgálati lakásban laktunk. Igaz, annak a kertjét rengeteg egynyárival virágosítottam be és tovább gondoztam az ott talált évelőket - szaporulatuk aztán a mostani kertemet gazdagította. Elkezdtem pozsgásokat nevelgetni meg évelőmagoncokat, tujapalántákat dédelgetni, fogalmam sincs, miért.Mindenesetre a kezdő kéz szerencséje segített és az új tapasztalatok sok örömet szereztek
Vettünk egy zsák fűmagot és elszórtuk a többé-kevésbé elegyengetett talajon, szintén a telek hátsó részén. Hiányosan kelt és istentelenül begazosodott, végül Jani a dzsumbujt jobb híján kénytelen volt kézi kaszával lekaszálni (Ez azóta is látszik a gyep minőségén, de legalább fajgazdag.) Anyunál tavasszal bujtással szaporítottam orgonát, labdarózsát, díszsomot és babarózsát, ezzel teljessé vált a telket hátul lezáró cserjesor.
Az épülő ház padlásfödémjéről nézve ősszel így festett a kert és környezete:
2005
Beindult az építkezés, az év végére szerkezetkészen állt a ház, terasz, lépcsők, szigetelés nélkül, belül csak a puszta falakkal. Ó, de büszkék voltunk rá! Ezután jött a nagyja: vakolás, gépészet, aljzat kialakítása...
Az év telén különleges virágaim nyíltak a szolgálati lakás egysoros ablakain:
Leiskoláztam az akkor 15 cm-es tujapalántákat a telek bal hátsó sarkában.
Az előző évben beültetett cserjék elé egy kis évelő-nevelőágyást és egy fűszerkertet telepítettem. Nyár végén vettünk egy akciós hársfát, ami már akkor vagy 4 m magas volt, de a földlabdáját kibontva alig volt gyökere. Nagy gödörbe elültettük, sokat locsoltuk és végül megmaradt. Elkészült a házhoz a terasz.
2006
Nyárra a ház szerkezetkész volt, lépcső-terasz nélkül, belül csak vakolt falakkal, burkolatok nélkül. Karácsonykor költöztünk be, akkorra sikerült lakhatóvá tenni.
A gyümölcsfák erősödtek ugyan, de a silány talajba kevés trágyával ültetés miatt csak lassan fordultak termőre.
Az eddig csak halomban álló komposztot megelégelve az építkezés maradék deszkáiból Jani ácsolt egy masszívabb, keretes komposztálót a telek sarkába. Helyet kellett készíteni Vaki kutyánknak is, úgyhogy Jani épített egy 5X5 m-es kennelt.
A ház mőgötti napsütötte részen kialakítottam egy virágágyást, akkor még csak az áttelelő pozsgás növényeim részére, majd ide kerültek a melegkedvelő évelőim.
A cserepes pozsgásgyűjteményem tovább gyarapodott.
2007
Szilvafákat, diófát telepítettünk. Kialakítottuk a fészer mögött a favágó-fatároló helyet, hiszen nagyobbrészt fával fűtünk.
Telkünk hosszú és keskeny, az erre a formára alkalmazott rajz 45°-ban elforgatott kertépítészeti elemeket és hullámosan kanyargó ösvényeket javasolt vizuális okokból, ezt nem valósítottuk meg. Viszont ekkor kezdtünk el a különböző helyek szerepén gondolkodni:
-pihenős-játszós rész a ház mögött,
-kis lábtengó-és focipálya középen balra,
-veteményes és gyümölcsös leghátul, amelyet dupla sövény (tuja és alacsony, lombhullató cserjék) választ el a gyeptől
-fatároló-favágó hely a fészer mögött,
-esővízgyűjtő akna oldalt,
-normális, dísznövényekkel és cserjékkel beültetett előkert és virágágyások a ház körül
-kis fűszerkert a konyhához közel
-cserjék és szőlő a telekhatárokon, egy sor karcsúbb fenyőfa a temető felőli oldalon, hogy elzárja a belátást
- a gyepfelületekbe mutatós szoliternövények
Aztán nekiálltam a 15 napos próbaverziós Garden Planner programmal játszani, és lassan összelegóztuk a tervet, amiről ma már tudjuk, hogy ebben a formában nem fog megvalósulni.
2008
Megnagyobbítottuk a zöldségeskertet, ekkor nyerte el végleges, négyparcellás szerkezetét. A ház körül elkészült a térköves járda és az előkert virágágyását is beültettük. A fotók egy évvel későbbiek.
2009
A zöldségeskertet leválasztandó, tujasort és előtte évelőágyást készítettünk . További virágzó díszcserjéket ribizlibokrokat ültettünk. Most már többé-kevésbé elkülönült a kert pihenést szolgáló és gazdasági része.
2010
Egészen belaktuk a megnagyított zöldségest.
Magastörzsű fekete ribiszkékkel, Húsvéti rozmaring almafával gazdagítottuk a gyünölcsválasztékot. A nagy gyepfelületbe szoliterként gyönyörű, óriásvirágú bordó mocsári hibiszkuszt ültettünk
2011
A 2007-es jegyzék jó része már megvalósult és kiderültek a hibák.
A zöldségest leválasztó cserjesor és évelőágy jó ötlet volt, két év alatt szépen bedúsult.
A ház mögötti ágyás napfénykedvelő magas évelőkkel van tele. Az ágyásszegély és a járda még hiányzik.
Közös karácsonyaink emlékéből állt össze a kis fenyősorunk, még nem takar egészen. Ha kezdettől tudatosan terveztem volna, biztos, hogy jóval több és többféle örökzöldet ültetek a kertembe, a sok lombhullató miatt télen bizony elég szegényes az összkép.
A terasz korlátja még nem készült el, dézsás és cserepes növények helyettesítik.
A kert összképe végül is így mutat. A sok faanyag magyarázata az, hogy Jani pergolaépítésre készül lelkesen, amit egyszer majd egy posztba is foglal. Nincs a képen a kavicskupac, a nagy halom maradék tégla és a favágó helynél a rumli. Jótékonyan takar a ház és a fészer.
Kertesblogger társaimat és olvasóimat kérném, ha van kedvük, írják le posztban vagy kommentben saját kertjük sztoriját. Érdekel.
A kert összképe végül is így mutat. A sok faanyag magyarázata az, hogy Jani pergolaépítésre készül lelkesen, amit egyszer majd egy posztba is foglal. Nincs a képen a kavicskupac, a nagy halom maradék tégla és a favágó helynél a rumli. Jótékonyan takar a ház és a fészer.
Kertesblogger társaimat és olvasóimat kérném, ha van kedvük, írják le posztban vagy kommentben saját kertjük sztoriját. Érdekel.
Új-zélandi spenót
Nálunk az egész család szereti a spenótot, olyan zöldség ez, amiből sosem elég. Tavasszal az áttelelő spenót hamar leterem, s csak ősszel szedhető újra a másodvetett. A spenótmentes időt segít átvészelni az új-zélandi spenót.
Nos, ez sem más, mint egy főiskolát végzett gyom, ahhoz képest pedig sokat és finomat terem. A Sulyok-Siklós szerzőpáros által írt Vetéstől a tálalásig mint a lusta kertészek ideális növényét mutatja be, ami hozzányúlás nélkül is bőven ontja a salátának-főzeléknek valót, sőt irtani kell. Május közepén vetettem el, amikor az összes libatopféle gyom nekilátott elözönleni a kertet. Árnyékos helyre került, a barackfák alá, de ez a legkevésbé sem zavarta. Úgy tűnik, alkalmas lehet a zöldséges sötét zugainak kihasználására. Kissé hiányosan kelt, de hamar elbokrosodott. ( Csincsilla azt írta róla, nála ki sem bújik a földből. ) Mostanra, gyenge három hónap alatt nőtt szedhető méretűre. Levelei egyelőre kisebbek, mint a (felmagzás előtti) közönséges spenótéi, de vastagok, ropogósak, gusztusosak. Sok köztük az apró, "bébispenót" fazonú levél, ami salátának ideális. Így is fogyasztottuk először, az íze édeskésebb, nem annyira spenótízű, mint a sima változatnak. A leírás alapján a fagyokig szedhető lesz, ezt majd meglátjuk. Azért áttelelő spenótot mindenképpen vetek.
Így néz ki a már megszedett, lekopasztott növény:
Összességében a mi kertünkben könnyen gondozható, jól termő zöldségként viseli magát.
Nyárközépi helyzetkép
Nem múltunk ki a blogolásból, csak hát… (Mert hát mindig a „csak” meg a „de”után jön a lényeg.) Szóval, tesómat egy bizonyos fiatalember tartja állandóan lekötve, és ha nekem valami közbejön, akkor szünet következik be a blogírásban. És persze hogy közbejött, ott porosodnak a pendrájvon a félig megírt bejegyzések, amelyek közül egy se jut el a netig. Még az a jó, hogy a közbejött tennivaló-tömegemet ezidőtájt alaposan sikerült kivégeznem, így visszatérhetek.
Istenigazából a kerthez sem volt az utóbbi két hétben sem túl sok időm, csak olyasmikre futotta, hogy gazolás, egy kis mulcsozás meg néha öntözés. Volt nagy meleg, hűvös, zivatar, szivárvány, viharos szél, de szerencsére a jégesőt megúsztuk. És ezeknek megfelelően a kert teljesen átalakult. Nem akarok ezen hosszasan elmélkedni, inkább néhány képet rakok fel. A hetekkel ezelőtti állapothoz képest a változás szembetűnő pozitív és negatív irányban egyaránt.
A tavaszi kép: aránylag tiszta ágyások, viszonylag kisebb növények, kevés gaz – már rég a múlté. Igazán nyárias a külső: érő termények, magasra nőtt vetemények, és még magasabbra nőtt masszív paréjok meg másféle gazok. A kert örök problémáját okozó két gazféleségtől: az acattól meg a franciaperjétől való megszabadulási stratégiám megvalósíthatósága az elmúlt két heti kertészeti kiesés miatt eléggé lecsökkent. Sajnos olyannyira, hogy találtam virágszárba menő, pelyhes terméseit kifejlesztő acatot.
A perjéből valahogy kevesebb van – én ezt a kistraktorozásnak meg a kétszeri gyökérkiszedegetésnek tudom be – , de van egy másféle, embermagasra megnövő fűféle (ezt a kertszomszéd néni muharnak hívja), amiből rengeteg van, több, mint tavaly perjéből. Egy sikerült tulajdonsága van a perjéhez képest: bár hatalmasra megnő, ha egyszer kitépem, nem érez ingert, hogy gyökérből újra kihajtson, csendesen kidöglik. Sajnos azonban számtalan magot érlel, de még így is kezelhetőbb burjánzó gyökerű rokonánál.
Veteménykörkép:
Babfronton a helyzet sz@r, de nem reménytelen. A száraznak való babok megfelelően fejlődnek, de a vajbabnak valók… Hát… tavaly bizony szebbek voltak. Olyan csököttek, nem virágzanak egy szemet sem. Csak a fekete bab hozza a formáját,
és a török bab nevelt ki eddig méretes hüvelyeket.
A paprika már ehető, ez például a Hungarian Wax:
Idén a tavalyi egy helyett már 8 tő fekete csilipaprika hozza a terméseket az ecetespaprikásüveg számára.
És van egy furcsa termény. Amikor a paprikákat palántáztam, volt a szálas palánták ládájában két darab furi külsejű, de egészen paprikaszerű növény, amely gazra is hasonlított. Nem tudtam őket hova besorolni, aztán felderengett, hogy én vetettem anno padlizsánmagot is, és az egész csomag magból ez a két növényke volt az, amely kibírta a palántázási módszereimet. Szerintem megkönnyebbülés volt nekik a kertbe kikerülni. Ezért is elég gyorsan fejlődésnek indultak, bár nagy reményeket nem fűzök hozzájuk, de ki tudja?
A kabakosok háza táján sok érdekes nincs. Idén először próbálkoztam kígyóuborkát termeszteni. Hatalmasra nem nőtt meg, még helyesnek se mondhatom a termést, de azért meg lehet enni. Meg hát az én tehénkém bornya ez is…
Az eltenni való uborkák nagyon megsínylették ezt a dög meleget, az uborkáik megtökösödtek, magvasak.
Na a cukkinik meg a patisszonok… Mint írtam, házilag szedett magból is vetettem. Ennek eredménye, hogy fehér, diszkosz alakú patisszonunk és zöld cukkinink nincs. Van citromsárga patisszon, fehér tök alakú, végén patisszonszerűen hullámos izé, és sárga cukkini, zöld véggel. Szóval kedves tökféléink belemerültek az erkölcsi mocsárba, de nemcsakhogy ők, a bűnös viszonyba belépett a szomszéd spárgatöke is. igazán jeles egy társaság.
Csemegekukoricát már kétszer főztünk, róla nincs mit mondanom.
A paradicsomok már pirulva pirulnak, illetve sárgulnak. Hiába vettem mindenféle csodakorai magokat, legelőszörre – pont úgy, mint tavaly – a sárga paradicsom
meg a Zömök
és a koktél kezdett el érni.
A Zömök fajtájú is pirul. Igaza volt Inlandirnak, amikor azt mondta, hogy a Zömök termése neki túl savanyú. Tényleg nem túl édes, viszont kemény, eltartható, abszolút piacos, nem repedő paradicsom érett a bokrokon. Mindemellett már nagyon várom a többi, édesebb fajta érését. Szerencsére eddig rohadás nem lépett fel, de az esők után megint permetezni kell rézzel, megelőző jelleggel. Idén nem molyoltam rézdrótozással és hasonló értelmes dolgokkal, mert rájöttem, hogy időpocsékolás.
A földicserkó kis lampionokat nevelt. Kedvem lett volna egyet felboncolni közülük, de nem tettem meg, nincs belőlük túl sok. Pedig állítólag a trópusokon egy-egy tő háromszáz gyümölcsöt is terem! Borzasztó kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük.
A krumpliágyásban van érdekesség. A Sarpo Mira hatalmasra megnőtt, alatta nincs sok krumpli – mondjuk egy tő alatt öt-hat – de azok irdatlan nagyok. A szomszédban már mindenütt megy tönkre a krumpli, ez meg még mindig zöldell, a levelei nem betegek. Ennek megfelelően egészen bő mennyiségben terem rajta krumplibogár is. A kiflikrumpli szárai, levelei már eléggé ramatyul néznek ki a különféle betegségektől, amelyeket a Sarpo nem kapott el, azonban a föld alatt egészen sok van a termésből. Persze ez nem az ég csodája, hanem a bakhátba vetés miatt van szerintem.
Mi van még érdekes? A karalábék dagadtra híztak, de nem fásak, amit sikerként könyvelek el.
Ez a siker azonban mégiscsak soványka, mert felrepedtek, de hogy mitől? Ráadásul vetettem cserépbe brokkolit palántának, amit később aztán kiültettem, és abból is mind karalábé lett. Most én vagyok dilis, és összekevertem a magokat, vagy eleve rosszul volt felcímkézve a zacsi? Lehet, hogy mindkettő…
A hagymák beérőfélben vannak, jó nagyok. Fokhagymám nincs, elfelejtettem ültetni (!), így a felénk járó makói fokhagymaárustól vettem három kilót, ezt a problémát megoldandó. Ami érdekes lehet, az az áttelelő póré. Már korábban elvetettem, el is feledkeztem róla, aztán valamikor június végén eszembe jutott, hogy nekem ilyen is van, és kipalántáztam. Egy félkilós hantot sem adtam volna a nyaffadt palánták életéért, de - mint annyi minden más - a kert talajában ezek is összekapták magukat. Remélem azért nem fagynak ki télen, képesek lesznek annyira megerősödni addigra.
Az okráim egy hónap alatt nagyobbra nőttek, mint egész évben tavaly. Elvileg 7 hét alatt kell, hogy termőre jöjjenek, de valószínűleg ez csak a trópusokon van így. Itt több idő kell nekik. Mindenesetre a dög meleget szerintem ők élvezték a legjobban, nagyot nőttek. Most úgy néznek ki, mint valami maxi papsajt. Hiába, mályvafélék.
A bazella is fejlődik, de hogy mivé válik, még rejtély.
Aminek örülök, azok a kerti virágok. Nyunyi vetette őket nagy műgonddal, de egy hirtelen zápor úgy megtömte a talajt körülöttük, hogy azt hittem, ki se keltek. Még én lepődtem meg a legjobban, amikor megtaláltam a néhány szál pillangóvirágot, búzavirágot,
menyecskeszemet.
Vágni nem elég, viszont magfogásra bőven, így jövőre teli lesz a kert ezekkel az egyszerű parasztkerti virágokkal. Természetesen a kedvenceim nem hagynak cserben, bőven virágoznak:
Tavaly a legextrább színekről magot szedtem, hogy idén is azok fejlődjenek, de most is mind rózsaszín.
Ezek a kerti hírek pillanatnyilag. Szerencsére a hajtós időszak már letelt, most több időm lesz a kerttel és a bloggal is foglalkozni. Témám is van, így hamarosan újabb olvasnivalókkal szolgálhatok remélhetőleg.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
19 megjegyzés :
Megjegyzés küldése